Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Inota

lakják a falut.

13 (Németh János, Kovács János, Molnár Benedek, Szabó Péter, Kis József, Ihász András, Németh József, Szabó József, Hamar István, Dömöky István, Szabó István, Hamar Mihály, Bodai Gergely, Szabó András és Szabó Lukács.) Zömében korábbi lakosok, vagy azok leszármazottai. E református vallású magyarok, akiknek eklézsiája félévszázados múltra tekintett vissza. 1694-ben patics-falú templomot építettek (torony nélkül) és paplakot létesítettek. Zichy Pál tulajdonában lévő településen ekkor (1696) lakottan 8 féltelek és 7 negyedtelek volt. A szántó kiterjedése 129 mérő. „Elegendő" legelő, rét és erdő állt a falu rendelkezésére. A század utolsó évében (1699-ben) gróf Zichy Imre földesúr telepeseket hozott Inotára. A telepítő gabonát, marhát, lovakat adott, és három évre szolgáltatások alól mentességet biztosított a német betelepülőknek. A benépesítésre való tekintettel a gróf a megyétől jobbágyai porciótól való mentesítését kéri, arra is utalva, hogy „az mennyire lehet, az idegen népet, az ki vármegyénket népesíti, ne idegenétsük."

14 A századvégén a faluban 12 jobbágyot, (köztük 11 féltelkest és 1 negyedtelkest), 3 zsellért és 1 özvegyasszonyt írtak össze. A családok közül mindössze 4 volt népesebb (egyben 4 fiú, illetve 3 leány, kettőben pedig 2-2 fiú találtatott), a többiben l-l gyermeket írtak össze. A falu állatállománya 7 lóból, 26 ökörből, 21 tehénből, 24 borjúból, 21 juhból, 22 disznóból és 9 kas méhből állt. Az állomány egyenetlenül oszlott meg: a jobbágyok negyedének (3) igásállata nem volt; lóval 4, ökörrel 7 jobbágy rendelkezett. A tehetősebbeknek (egyenként) 2-2 lova volt, az ökrök közel felén (12 db-on) 2 jobbágycsalád osztozott. Juhá^ szattal gyakorlatilag 1 jobbágy foglalkozott (birtokában 19 juhval). A település vetésterülete ekkor 41 és fél köböl gabona, 3 és 1/4-ed köböl és még újabb 2 és 3/4-ed zab. A rétről összesen 75 kocsi szénát takarítottak be. A szemesterményt a falut átszelő patakon működő 3 malomban őrölték.

13 Egy — a 17. és 18. század fordulóján történt — összeírás

16 még arról ad számot, hogy a művelés alá vont 60 hold köves szántót háromszor kell megszántaniuk. Majd 13 holdra szűkült a művelt terület. A helység 4 egykerekű malmából csak 1 működik. Megnőtt a puszta telkek száma és az elmenekült jobbágyoké. Az ekkor (1702) Zichy István tulajdonában álló település 18 forinttal, 10 pint vajjal adózik, ingyen munkával is szolgál urának. (4 jobbágyról van szó). A további romlást 1704-ben Heister Sigbert császári generális katonáinak pusztítása, a falu felgyújtása, majd a kuruc háború alatti pestis széles körű elterjedése okozta. A török utáni, még egy évtizednyi időre sem terjedő viszonylagos fejlődést a teljes pusztulás követte. Az új élet az elbújdosottak visszatelepülésével (az 1710-es években), majd (a 18. század derekán) az újabb telepítés nyomán indult meg, illetve kapott újabb lendületet. 1716 tavaszán 6 egészhelyes, 3 félhelyes és 5 negyedhelyes jobbágyot vettek nyilvántartásba, (örökös jobbágyuk nem volt.) Ők 1—12 éve tartózkodtak a faluban.

17 77 kaszás réttel, 8 mérőnyi zabvetéssel mintegy 250 állatot tartottak el. A legnagyobb arányt ebből a juhok (63) és a bárányok képviselték, 117 darabbal; majd a sertések, illetve a szarvasmarhák következtek csaknem azonos számmal (55, illetve 57 db),