Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Inota

míg igavonóként elsősorban 24 ökör és egyetlen ló szerepelt. Legelőjük 200 szarvasmarha számára volt alkalmas, erdejükben pedig 150 sertést makkoltathattak. Rétjükön 60 szekér szénát könnyen gyűjthettek, gabonavetésre 320 pozsonyi mérőnek megfelelő terület állt rendelkezésre. Réti-pusztával együtt, — amelyet a földesúr engedélyével legelőként használtak — előbb 18 forint cenzust fizettek, majd az évtized közepétől ez az összeg csak Inota díja volt. Két pint vajon kívül az uraság konyhájára mást nem szolgáltattak. A Réti-pusztán 1714-ben telepített szőlő után 3 évi mentességet kaptak a kilenced, illetve tized terhe alól. Az évtized végén szántóik 2 nyomásban, háromszori szántás után négyszeres magot hoztak. Az erdők a földesúré voltak, de benne a jobbágyok szabadon faizhattak. Ez időben 6 egésztelkes jobbágy és 7 féltelkes zsellér lakta a falut. (Névszerinti Hamar György, Hamar Mihály, Forkács István, Kis István, Szabó Mihály, Bodai János, Német János, Mészáros Mihály, Sólymos István, Berta András, Horváth Györqy, Lukács György és Takács István.) A tizes évek végén a falu bírája Takács István volt (aki Farkas István törvénybíró, Kis István, Bodai és Hamar Mihály esküdtekkel együtt állt 1715—16-ban a helység élén). Öt Kis István, majd Hamar Mihály követte a bíróságban.

18 A 18. század húszas és harmincas éveiben Inota ismét fejlődésnek indult.

19 Elrendeződött a még 1718-ban indult vita, amely a község határának kijelölésével állt kapcsolatban. Mint kiderült — közel tízéves eljárás nyomán —, hogy Csór és Inota közti Nagy-Som nem a határt jelölte a két település között, hanem a (török, illetve magyar) portyázásokról hírt vivők találkozási helye volt. 1727-ben Zichy né Erdődy Mária Terézia zálogát képező falu (3 kalló és 2 lisztelő malmával együtt) viszszakerült eredeti tulajdonosához, Zichy Jánoshoz, és az év őszétől a census is őt illeti. (1730 tavaszán kelt összeírás alapján a község egyébként 53 dica után 214 forint 65 dénár adót fizetett.) Néhány évvel későbbről 19 jobbágyról (és azok 25 fiúgyermekéről) van tudomásunk. A harmincas évek közepén az adózás terhei és a katonatartás kötelezettsége miatt nagy arányú elvándorlás indul meg Inotáról. Az adókivető deputáció helyszíni tapasztalata, majd a helység lakosainak a megyéhez intézett panasza nyomán (1736, illetve 1737-ben) a beszállásolt katonák számát csökkentik. Az évtized végén (1738) a Zichyek jelentős birkatenyésztésre rendezkedtek be. 1744-ből 221 urasági juhot lajstromoznak, és számukra istállót létesítenek, a korábbi „birkásház" szomszédságában. Az uraság 1742 tavaszán megállapodást köt a községgel a halastava évi 60 forintért történő bérbeadásáról. (Emellett még kötelesek 3 mázsa halat adni évente, úgy és akkor, ahogyan azt az uradalom megkívánja.) 1744—45-ben a község 67 házában csaknem annyi adófizető lakott. Ekkor 37 jobbágyot, 25 tizenhat éven aluli fiút, 4 leányt, 2 testvért, 26 zsellért, 3 lakót és 4 cselédet szerepeltettek az adólajstromban.

20 Az évtized végéről 17 katolikus családról — 50 gyerekkel — és 8 lutheránusról van tudomásunk. A lakosság többsége református. Nekik saját papjuk van Enyingi Márton személyében. Tanítójuk — és a falu nótáriusa — Rédei György. A harmincas évek végén 4 iparos van a községben