Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Inota

várkapitány része volt.) De igényt tartott a török a vár Baglyas-hegyi (10 darab) szőlőjének fele termésére is. (Ezt a kapitánynak sikerült ajándékkal elhárítania.) A lakosok további szolgálata közé tartozott heti kétszeri kenyérsütés (a vár részére), a rendszeres mészégetés és az esetenkénti fa-fuvarozás mind Palotára, mind Székesfehérvárra. Három évvel később (1581-ben) különösen ez utóbbi két kötelezettség vált rendkívül terhessé. De bővült természetbeni szolgáltatásaik köre: sertéssel, marhával; sőt a termények mennyisége is. Előfordult mindezek mellett önkényeskedés a várnagy részéről. (Kowach Tamás feleségétől Pálifi Tamás 29 köbölnyi bort vett el, ellenszolgáltatás nélkül.) A szolgáltatások elmulasztásáért a bíró volt felelős. 1588-ban pl. a törökök „vonták nyársba" a bírót és a falun 300 forintot „vettek meg." A hadi cselekmények felújítása (1593-ban Veszprém, majd Palota bevétele a török által) vagyonának elrejtésére ösztönözte a helyi lakosságot. (1931 tavaszán mintegy 800 db ezüst érmet ástak ki Inotán, V. Kováts István udvarán, amely ebből a korból származott.) A századforduló körüli harcok nyomán a palotai várhoz tartozó 28 Fejér megyei falu közül 26 elhagyottá vált. Köztük Inota is. A 17. század első évtizedeiben a birtokló személye gyakran változott, annak függvényében, hogy ki volt Palota gazdája. 1614-ben Zichy Pétert, 1619ben Vizkelethy Jánost, 1622-ben Cziráky Mózest találjuk a birtokosok között. A húszas évek végén Cziráky özvegye a veszprémi püspökkel szemben vitatja Palota várához tartozó helységek tulajdonjogát. Káldy Zsuzsanna csak a Zichyekkel szövetségben ért el részleges sikert Senynyei püspökkel szemben. A küzdelemből végül Zichy Pál örökösei kerülnek ki győztesen, miután Pál 10 000 forint lefizetése ellenében viszszaváltja a birtokokat. (33, nagy részben Fejér megyei településről volt szó.) Ezt követően Palota és vele Inota is a Zichyek birtokává válik. Ezt III. Ferdinánd Zichy Pál fiával, Istvánnal (1650-ben) és utódaival kapcsolatban megerősíti.

11 A 17. század derekán a tulajdonjog tisztázódott, a vár és környéke fölötti főhatalom, a tényleges birtoklás azonban gyakorta változott.

12 Az 1640-es években ismét török az úr, 1660-ban a királyi csapatok uralják, majd Thököly Imre csapatainak rövid tartózkodása után 1669-ben ismét török megszállás következett: Palota (és vele Inota) Veszprémmel együtt 1683-ig, illetve 1687-ig a török hatalmában volt. A felszabadító harcokat megelőzően 1686 nyárutóján, az inotai malomban összetűzés volt Babocsay Ferenc vitézei és az ott őrlő törökök között. Ez alkalommal tíz törököt „levágtak" és hat törököt, „mint elevent", hat kocsi liszttel együtt Veszprémbe szállítottak. A végvári küzdelmek által gyakran érintett Inota magán viselte a hadi cselekmények nyomait és sebeit. Az anyagi javak pusztultak, a porták elnéptelenedtek (1638—39-ben pl. fél adózó portája volt csak). Palotához közeli települések pusztítása mindkét harcoló félnek érdekében állt, hogy a mindenkori birtokos a vár karbantartására, javítására ne vehesse igénybe a jobbágyokat. # A helyzet a török alóli felszabadulás után gyökeresen megváltozik. A 17. század utolsó évtizedében, Tóth Mihály bírósága idején tizenhatan