Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Záborszky Miklós: Baracs

A később Baracshoz tartozó Pázmánd-pusztát először 1459-ben említik Villa-Pázmán néven.

8 Ebből a névelőfordulásból nem lehet biztosan következtetni, melyik Pázmándról van szó, a Baracs melletti pusztáról, vagy a megye É-i részén fekvő Pázmánd községről. Pázmánd 1630-ban a földvári apát birtoka.

9 Baracs a török idők végén elhagyott puszta. Földesura a Paksy család, 80 házában korábban rác parasztok laktak. A török földesúrnak minden ház után egy forintot, „kis ház" után ötven dénárt fizettek, terményeik és bárányaik után tizedet adtak. Szőlők, erdők nincsenek. A puszta hossza és szélessége 11/4 mérföld. A keresztény földesúrnak négy dukátot fizettek. Pázmánd-puszta szélessége fél mérföld, hosszúsága 3/4 mérföld. A török kiverésekor azonban már lakatlan. A baracsiak használták, a megművelésért tizedet adtak. A keresztény földesúrnak egy pár karmazsin csizmát és szárított pontyot adtak.

10 1701-ben a Paksyak magvaszakadása címén örököseiktől a kincstár le akarja foglalni javaikat: Pentelét, Kisapostagot, Baracs- és Pázmánd-pusztákat. Zálogba adták ugyan Daróczi Istvánnak,

11 a puszták azonban még ez évben a kincstár kezébe kerültek, és a győri Günd Orbán Fülöp bérelte a kincstártól. Tavasszal jól jövedelmező volt a dunai vizahalászat. A két szigetet apostagiak árendálták. Magának a határnak 500 ekényi jó földje lehetne és kb. 300 szekér szénája.

12 A következő évben 32 000 forintért a Paksy család leányági örökösei visszakapják a család birtokait, így Baracsot és Pázmándot is.

13 Ily módon került 1702-ben a birtok legnagyobb része a Paksyaktól leányágon leszármazó Rudnyánszky család kezébe. A terjedelmes birtok lakatlan volt ekkor. Használatáról alig néhány adatunk van. 1744-ben Pentele lakói tized ellenében szántóföldeket használtak a pusztán,

14 ugyanakkor a dunaegyházi lakosok is béreltek itt „bizonyos pozíciókat" és ezért a megyegyűléstől mentességet követeltek.

1

"' A helytartótanácsnak nem sikerült a földesurat meggyőzni arról, hogy a dunaegyháziakkal „maradandó" kontraktust kössenek, mint arról 1775-ben értesülünk.

16 Eddig nyolcad fejében 2000 forintot és 100 kocsi szénát fizettek a 200 pozsonyi mérős vetés birtoklásáért.

17 1788-ban a Rudnyánszky aktól a penteleiek vették bérbe a pusztát, és kiszorították onnan a dunaegyháziakat, akik ezért panasszal fordultak az urasághoz. Néhány évvel később ugyancsak harmadért nekik is adott földet Rudnyánszky. (A penteleiek ti. a dunaegyháziak helyett harmadot fizettek, a bérlet kezdete óta.)

18 Ugyanebben az évben a gazdaság is „beruház", felépítve Baracson a majort.

19 Baracs területe már 1789-ben közbirtokosság, azaz több rokon család közös birtoka, kik úgy látszik, valamennyien a Paksy család leányági leszármazói, de a legnagyobb birtokos Rudnyánszky, és ő köt a közbirtokosság nevében a penteleiekkel szerződést. Eszerint 450 rajnai forintot fizetnek, 100—100 pozsonyi mérő tavaszi és őszi gabonát hordanak be a bérlők Rudnyánszkynak. A közbirtokosság részére Baracson és Pázmándon száz szekér szénát kell kaszálni és kazlakba rakni. Kötelezettségeik még: robotmunka a dunapentelei granáriumban és a baracsi majorságban, forspontozás, levélhordás, az uraság földjeinek trágyázása, a Rudnyánszky-családnak évenként ezer tojás, 305 tyúk, 10 lúd, az egész közbirtokosságnak 1 1/2 akó olvasztott tehénvaj, 2 vágóborjú és két bárány.

20 A későbbi időkben számos olyan család bukkan fel Baracs birtokosaként, akiknek Pentelén is