Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Záborszky Miklós: Baracs

voltak javaik, és a Rudnyánszkyékhoz hasonlóan Paksy ivadékok voltak: így az Égerer (először 1818-ban); Mondbach (először 1826-ban); Kornis (1801-ben); Rosty (először 1798-ban). Az adatokból az is kitűnik, hogy valamennyi család már a jelzett időknél korábban is részbirtokos volt Baracson.

21 A Rudnyánszky-birtok a XVIII. sz. második felében tovább bomlott. Baracs is több Rudnyánszky-ág birtokába került. De megjelennek új nevek is a birtokosok közt, így 1818-ban b. Nagy Ferenc özvegye b. Mayer Franciska 2389 holdas birtokát unokája, Daróczi Jozefa részére köti le.

22 1801-ben özv. Merskovits Jánosné tiltakozik az ellen, hogy birtokát Kornis Sándor erőszakkal elfoglalta. A megyei közgyűlés a tiltakozást tudomásul veszi, és kiadja a kért testimonialist,

23 de a tiltakozás eredménytelen, mert később sokat hallunk még Kornisokról, Merskovits vagyonról azonban további híreink nincsenek. A birtokok gyors forgására jellemző, hogy Rosty Pálné 1798-ban baracsi, pázmándi és kisapostagi birtokát 8300 forintért Festetics Györgynek adja el, de az 1816-ban visszaadja a pusztarészt. Rostyné azt 1821-ben Heinrich Jakabnak adta bérbe, ő pedig az ún. Rudnyánszky részre vonult vissza.

24 A régi birtokosok közül csak néhánynak az útját követhetjük. A Rosty-birtokot b. Amadé örökölte, a Mondbach-birtok későbbi örökösei a Szitányiak, Égerer János már 1818ban eladja részét Csapó Dánielnek.

2

"' A birtokok nagy részét bérlők kezelik. Közülük legismertebb Heinrich Jakab, aki 1808-ban Rudnyánszky György, 1809-ben Rudnyánszky Pálné, 1817-ben Rudnyánszky Mihály, 1821-ben Rosty Pálné részét bérli. Valószínűleg főleg birkatenyésztéssel foglalkozott.

20 Heinrich Jakab két fiával 1818-ban már Baracson lakott, és nemesember volt.

27 A másik nemes bérlő, Katona András többek között 1808-ban és 1810-ben volt árendás Baracson.

28 Tóth János dunapentelei jobbágy 1813—1817 között egyedül vett ki árendába Baracson földet, úgyszintén ez időben több dunaegyházi és 12 madocsai jobbágy közösen bérelt egy-egy birtokrészt. Gyakoriak a Rudnyánszky-birtokokon az elzálogosítások is. 1809-bén Rudnyánszky Pálné Gyulai Gál Gábornak, Rudnyánszky Mihály 1821-ben 12 madocsainak zálogosítja el birtokát. A sűrűn előforduló elzálogosítást és a szünet nélküli bérbeadásokat rendkívül zavarosan és meggondolatlanul végzik, úgy hogy ebben az időben jóformán megállás nélkül pereskednek a különböző árendásokkal és hitelezőkkel, de ez utóbbiak egymás közt is.

20 A gazdálkodás fő ága a legeltető állattenyésztés volt, a többit háromnyomással művelik. 1818-ban a 2389 holdas b. Nagy-birtokon 400 holdon őszi, ugyanannyin tavaszi vetés és 400 holdon ugar található. (A holdak alatt ebben az időben nyilván magyar holdat értenek.) 200 magyar hold kukorica, 200 magyar hold kaszáló, a fennmaradó 789 magyar hold legelő volt.

;i0 A túlnyomóan legeltető állattartásra mutat az is, hogy Katona András és Gáli György bérlő 1825-ben és 1803-ban birkáik, illetve marháik elhullása miatt kérnek és kapnak adómentességet. A földek jövedelmét a b. Nagy-birtokon magyar holdanként 4 forintra, a Mondbach-birtokon 3 forintra becsülik. Gr. Forgách József is bírt ebben az időben Baracson jószággal, de hogy milyen áron jutott hozzá és mekkora részben, arról nincsenek adataink.

31 A puszta benépesüléséről első adatunk 1774-ből való, amikor lakói adómentességet kémek és kapnak azon a címen, hogy házaikat már felépítették.

32 A lakosság számáról a II. József-korabeli népszámlálásból érte-