Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Záborszky Miklós: Baracs

iszapos képződményekkel kitöltött lefolyástalan és rossz lefolyású lapos mélyedések, elsorvadt holtmeder ágak, feliszapolt vizenyős völgyelések, völgytorzók, valamint az élő medrek szivárgó vízfolyásai és csordogáló erei hálózzák be, köztük eróziós szigethegységek, lösz tanúhegyek és hullámos löszfelszínek emelkednek ki, és határozzák meg a hordalékkúp sajátos, felszínalkattani jellegét. Éghajlatát kevésbé felhős időjárás, bőséges napsütés (évi összege 2000 óra felett), magas nyári hőmérséklet (júliusi középhőmérséklete 21—21,5 °C) és szerényebb csapadék (560 mm) jellemzi. A domborzati, litológiai és éghajlati adottságokkal szoros összefüggésben az évi átlagos lefolyási tényező itt igen kicsi, mindössze 8—10%, ezzel párhuzamosan a beszivárgás pozitív, ami a talajvíz-háztartás alakulásához elégséges. Általában segély mélységű ((3—6 m) egységes talajvízszint kialakulású, a tenyészidőszakban a mezőgazdaságot kedvezően befolyásolja. Felszíni vízfolyásai többnyire időszakosak. A löszös talaj képző kőzeten általában jó minőségű (mezőségi) talajok képződtek, melyek a község mezőgazdasági termelésének legalapvetőbb tényezői. A mezőgazdasági talajok mellett a gyenge, csernozjomjellegű futóhomok és homoktalaj is jelentékeny területet borít.

2 I. A község neve: Baroch (1453, 1281) és Boroch (1293).

3 Neve 1293-ban bukkan fel először, de lehetséges, hogy a nagyváradi székeskáptalan első ismert jegyzőkönyvében a Váradi Regesztrumban 1221-ben feljegyzett Boroch helységnév is a Fejér megyei községgel azonosítható. A Baracs helységnév az ómagyar Borocs, Baracs személynévből keletkezett, magyar névadással. E személynév valószínűleg szláv eredetű (vö. a lengyel Baracz személynévvel) kevésbé meggyőző vélemény szerint az ótörök bar = megy, jár tőből képződött.

4 Több más magyarázattal is próbálkoztak megfejteni a község nevét, ezek a magyarázatok azonban kevés tudományos alappal rendelkeztek."' A község helyén már a római korban is létezett település, ugyancsak akadnak középkori eredetű régészeti leletek is, de a legrégibb írásos emlékünk 1281-ből való, amikor IV. László Jacobus de Barachot (akinek Baracson szőlője volt) a nemesek sorába emeli. A falu további sorsát a középkorban nem ismerjük, de tekintve, hogy 1526-tól állandóan a vonuló hadak útjába esett, feltétlenül hamar elpusztult, 1541 után. Azt sem tudjuk, mikor került későbbi urainak, a Paksyaknak birtokába. A XVII. sz. végén ugyanis kétségtelenül a Paksyak Baracs földesurai, de ők már 1560-ban új adományt kaptak a környező faluk közül: Almás, Pentele, Apostag, Hard. Szentiván, Zedreg falura, melyeknek az adománylevél szerint már régebben birtokában voltak.

7 Ez a birtokadomány csak jogfenntartás jellegű, hiszen valójában az adománylevél keltekor a török az úr ezen a tájon, és a király szolgálatában álló Paksyak el sem juthattak a vidékre.