Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

Kállay István SZÉKESFEHÉRVÁR HASZONVÉTELEI 1688—1790 KÖZÖTT A tanulmány a haszonvételek közül egyrészt azokat a kisebb királyi haszonvételeket (iura regalia minora) tárgyalj a, melyek gyakorlását a város kiváltságlevelében megkapta, másrészt olyanokat, melyek kifejezetten városi haszonvételek voltak (pl. téglaégetés, kőbányászat). A város feudális birtokos módjára gaz- \ dálkodott, a feudális járadék részét képező javai és jövedelmei igen i sokfélék voltak.

1 Jelen tanulmány az alábbi csoportosításban tárgyalja őket: I. Bormérés (vendégfogadók); II. Ser- és szeszfőzés, -mérés; III. Húsmérés: IV. Örletés; V. Téglaégetés, kőbányászat, salétromfőzés; VI. Vámok, taxák; VII. Kicsinybeni sóeladás. E haszonvételek legtöbbjét, amint az a továbbiakból kitűnik, a város a török kiűzésétől kezdve gyakorolta; előbb a kamarai adminisztrációtól való bérlet, 1703, a szabad királyi rang visszanyerése után pedig közvetlen formában. A haszonvételekről a városi kama- ' rás 1701-től kezdve évente számadást készített, amelyet a pozsonyi kamarához terjesztett fel. Egyes haszonvételeket a XVIII. század közepétől a város árverés útján bérbeadott. A bérleti díj egyenletes évi jövedelmet jelentett a városi pénztár számára. I. Bormérés (vendégfogadók) A város területén a bormérés a város monopóliuma volt, amely az általa termelt vagy vett bornak az év négy különböző időszakában való kimérését jelentette. Á város'ezt a hasznos jogot csakj703-tól gyakorolta, ezt megelőzőleg a budai kamarai adminisztrációtól bérelte. 1688-ban Hochburg Miklós győri élelmezési biztos mért bort a városban. 1691-ben Székesfehérvár 200 Ft bérleti díjat fizetett a bormérésért az adminisztrációnak.

1/a A város borát a városi pincében tárolták. 1702-ben a tanács szigorúan meghagyta Stettner pincemester- j nek, hogy a városi pincében lévő bort nyolc napon belül tisztítsa