Esztergom és Vidéke, 2004

2004-09-02 / 35. szám

2004. szeptember 2. esztH3san es vipéfre 5 Átadták a görög katolikus parókiát Az alagsorban mú zeum fog nyílni A görög katolikus egyházközség 2003 májusa, az ünnepi felszentelés óta használja templomát Esztergomban, és számukra azóta vasárnapon­ként itt, az egykori ráctemplomban tart liturgiát dr. Cselényi István Gá­bor parochus, főiskolai tanár. Kicsiny, de állandó közösségüket a kör­nyék bizánci szertartású katolikus hívei alkotják Piliscsabáig és Máriahalomig, bár van közöttük tatabányai is. 2004. augusztus 20. óta már a parókia épületét vehetik igénybe a liturgián kívüli összejövetelek, események céljára, például a vasárnapi agapék során. Felszentelését kö­vetően az épület nemcsak a hittanóráknak vagy a zarándokoknak adhat otthont, de a görög katolikus egyházközséget is bekapcsolja a környező városrész, illetve a város vallási és kulturális vérkeringésébe. Cselényi parochus úr még pré­dikációiban sem mulasztja el fel­hívni a figyelmet a nyugati és kele­ti katolikus egyházak közös alap­jaira, ezek Szent István idejében (a keleti egyházszakadás előtt) azo­nos voltára, kiemelve, hogy állam­és egyház alapító királyunk család­jában és személyes vallásgyakorla­tában is felfedezhetők e kettősség elemei. (Apostoli uralkodónkat vi­szont mindkét egyház a szentjei sorában tiszteli, amire ugyancsak kevés példa van.) A most átadott parókiaépület sem csak a görög katolikusok érdekeit szolgálja majd, hanem kapcsolatteremtési, kapcsolatépítési lehetőségként a keresztény hívők jobb megismeré­sét, közeledését is, ami az ezer év­vel ezelőtti egység helyreállításá­nak irányába mozdíthatja a hívők és az egyházak viszonyát. Cselényi István parochus urat az átadás alkalmából kerestük fel. - Mióta tartanak az egykor le­bontott parókia helyén az új épület építési munkálatai ? - A parókiaépítést már koráb­ban, 2001-ben elkezdtük építeni, de a 2002-ben itt folyt ásatások so­rán egy johannita kolostor marad­ványai tárultak fel, és nekünk ezt meg kellett védenünk. Tehát nem egy egyszerű parókia ez, hanem az alagsor egyúttal egy kis múzeum lesz, a johannita kolostor múzeu­ma. Itt egy úgynevezett hypocaus­tumot, egy régi fűtési rendszert ta­láltak a régészek, ezt szeretnénk majd bemutatni. A parókia épüle­te 2004. április 30-ára épült fel nagyjából, és néhány simítás után mostanra lett kész. így augusztus 19-én, a katolikus és református püspökökkel együtt szenteltük fel Szent István napjára. Mostantól alkalmas lesz hittanórák céljaira, rendezvények befogadására - te­hát nem annyira lakásként fog működni, mint más paplakok. A további munkákat illetően pedig a két tűzfal rendbehozatalát tervez­zük a templom mellett, majd az udvar rendbetételére kerülne sor, mert díszkertet szeretnénk hátul kialakítani. A kerítés elkészítése még ugyancsak hátra van, és egy kisharangláb is lenne a templom előtt, de úgy, hogy továbbra is megmaradjon a rálátás a temp­lomra. Harangunk még nincsen, de valami szerény formában ezt is megoldjuk majd. -A templom szép padlózatot ka­pott a tavalyi felszentelése óta, de milyen reményeik vannak a másik hiányosság, az ikonosztáz pótlásá­ra? - 2000-ben kaptuk meg a temp­lomot, az akkori állapota nem volt megfelelő. A falakon, a boltozaton végighúzódó repedés megszünte­tésére vonóvasakkal húztuk össze a falakat a padlástérben, majd e statikai megerősítés után került sor a kifestésre. A padlózat kiala­kításához szintén pályázati pénzt használtunk fel, ezután a fűtés kö­vetkezett, ami az elmúlt év no­vemberére lett kész. Ezt az akkor még épülő parókia alagsorában el­helyezett kazánnal oldottuk meg: innen vezettük át csöveken a me­leget, de a cirkulációs rendszerrel az egész templomot be tudtuk fű­teni. Az ikonosztázukra viszont több megoldás is kínálkozik. A tél óta két értékes, 1700-as évekbeli ikont sikerült szereznem Kárpátaljáról, ami mégiscsak pó­tolja ezt. De amikor másfél hónap­pal ezelőtt nálunk járt misézni a szerb püspök, akkor elmélyült a kapcsolatunk, és jártam náluk az­óta Szentendrén a múzeumban. Az ott őrzött korábbi ikonosztázt valószínűleg nem adják vissza, mert az kiállítási darab és restau­rálásra is szorul, de azt megenge­dik, hogy lemásoljuk. így ez ugyanolyan lehetne, mint a régi volt. Más megoldásként egy modern ikonfestő készítené el a képeket. Mi megépítenénk hozzá a keretet és ő valószínűleg egy éven belül megfestené a négy alapképet ­Krisztus, Szűzanya, Szent Mihály arkangyal, a templom védőszentje és Szent Miklós, a görög egyház védőszentje - a királyajtóra pedig az Angyali üdvözletet. - Az egyházközség életére a parókia megnyitása nagy hatást gyakorol majd... - Azelőtt itt semmilyen lehető­ségünk nem volt, egy évben egy­szer vagy kétszer jöttem ide miséz­ni Budáról. Először a Terézia utcai kis kápolnában, utána a kórház kápolnájában, de ott római, refor­mátus és görög liturgia is zajlott, tehát az sem volt otthonunk. De a ráctemplomban tartott liturgiá­kon 20-25 ember mindig összejön, akik akár távolabbról is érkeznek. Ez persze csak most fog igazán ki­alakulni, amikor tudunk már más rendezvényeket is szervezni a kö­zösségünk számára. A parókia zarándokház néven szerepel, jöhetnek tehát diákok is ide megszállni, mert ez egy több­funkciós épület lesz majd. Az alag­sori múzeumból valami kis bevétel származhat, a templomban lehet hangversenyeket rendezni, és más rendezvények révén szintén gya­rapodhatunk. Tehát további ter­veket szövünk, de ezeket még nem akarom elárulni. Az ország szívé­ben ezt a parókiát egy görög köz­ponttá szeretném fejleszteni, egy végvárrá az ország keleti felében élő görög katolikusok szempontjá­ból. Ami eddig itt történt, az is egy csoda - nem is egy: öt-hat csoda -, és bízom benne, hogy a Jóisten szeretetéből még folytathatom ezt. - Köszönöm az interjút és sok áldást kívánok közösségépítő to­vábbi munkájához! I. M. Szállt az ének szájról szájra... Augusztus l-jén a „Paletta Gyermekjáték és Művészeti Fesztivál" keretében népdal­éneklési versenyt rendeztek gyermekek számára, melyen 17 induló között óvodások is vol­tak. A gyerekek az óvodában, iskolában tanult népdalokból adtak elő. Különösen kiemelke­dő teljesítményt nyújtottak a Szabó-ikrek, akik az „Én kis­madár létemre" című nép­dal-előadásukkal vastapsot arattak. A „mini folklór feszti­válnak" még Ausztriából érke­ző résztvevője is volt. A megmé­rettetés tényének csak jelképes szerepe volt: sokkal inkább a magyar népdal gyermek-szája­kon való szárnyalása volt a ne­mes cél. Napjainkban, mikor mindent eláraszt a rock-és disz­kó-zene, üde forrást jelentett minden néző és résztvevő gyer­mek számára a népzene tisztító ereje. (dezső) Kamarai felügyelet a gyakorlati szakképzésben (Pálos) Másfél évtizede annak, hogy elsősorban az ipari szakmakép­zés vakvágányra futott. Az évszázados hagyományokat megtörte az 1990-es évek elején bekövetkezett gazdasági rendszerváltás. Pedig Esz­tergomban és vidékén is híres gyakorlati képzőhelyek voltak, így a SZIM Marógépgyárban, a Labor Műszeripari Művekben, a MEDICOR Mű­szeripari Vállalatnál, hogy csak a legjelentősebbeket említsük. Az elmé­leti szakmai képzés a Géza Fejedelem Ipari Szakképzőben, a Kereske­delmi Szakközépiskolában, a Kolping Szakiskolában, a felnőttképzésről ismert OKTAV-ban, valamint az EUR-OKT-ban zajlott. A kereskedelmi és iparkamara az oktatási törvényben leírtak szerint képviselve volt a szakmai vizsgabizottságokban, ám a gyakorlati képzésben csak a közel­múltban kapott meghatározó szerepet. Az új tanév kezdetén a képzésről kérdeztük Parragh Lászlót, a Ma­gyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, valamint Juhász József me­gyei kamarai elnököt (fotónkon Zahorán Tamás titkár társaságában). - Milyen részletekről szól a képzési megállapodásuk az Oktatási Minisztériummal ? - Versenyképességünk és a fenntartható fejlődés érdekében nagyon sürgető volt a magyar szakképzés munkaerőpiaci irányultságúnak elő­mozdítása. Ennek szellemében születtek meg azok az intézkedések, me­lyek elvezettek a magyar szakképzés megújításához. Ezek sorába tarto­zik az iskolarendszerű szakképzés korszerűsítésére megszületett ez évi kormányhatározat, továbbá a szakképzésről szóló törvény, valamint a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról megszületett igen alapos és várva várt nyolcvanhatos számú törvény. Ezek a törvények adták a jogszabályi garanciát és az alapját az Oktatási Minisztériummal ez év tavaszán történt együttműködési megállapodá­sunknak. Ennek szellemében született meg az Országos Szakképzési Tanács döntése, hogy az MKIK részese a költségvetésben szereplő szak­képzési összegnek. A kereskedelmi és iparkamarák első alkalommal kaptak lehetőséget arra, hogy a 16 legnépesebb számú és leginkább gya­korlatigényes szakmában meghatárpzzák, illetve felülvizsgálják a szak­mai és vizsgakövetelményeket. Érdemes ezekkel megismerkedni: ács-állványozó, asztalos, bőrdíszműves, cipőfelsőrész-készítő, férfiru­ha-készítő, fodrász, kárpitos, kozmetikus, nőiruha-készítő, szakács, vil­lanyszerelő, szobafestő-mázoló-tapétázó, kőműves, épületburkoló, cuk­rász, pincér. Kamaránk mellett természetesen együttműködünk a leg­fontosabb gazdasági érdekképviseleti szervekkel, így az ipartestületek­kel, a kiskereskedők szövetségével, a vállalkozók, valamint a gyáriparo­sok szövetségével. Itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy nagy gyakorlattal és elméleti felkészültséggel rendelkező szakembereket keresünk az Or­szágos Szakmai Szintvizsga Bizottság névjegyzékébe. Jelentkezésüket a , térségi, a megyei kamarákhoz címzetten várjuk, természetesen a szemé­lyes megkereséseket különösen szívesen fogadjuk Esztergomban (Deák F. utca 14., telefon 33/523-100), és Tatabányán (Fő tér 36, telefon 34/513-010) a kamarai székházainkban. Fontos ez számunkra, mert ránk tartozik a gyakorlati képzőhelyek akkreditációs rendszerének ki­dolgozása és fokozatos bevezetése. Elmondhatjuk, hogy ezzel partnerek leszünk a humán erőforrás európai uniós programjainak. Már eredeti h el yén áll a te m plom té ri kőkereszt díszudvarukon. Kovács Jenő kő­szobrász, restaurátor éppen el­kezdte a megmaradt kődarabok (alsó fotónkon) összeillesztését, amikor megjelent egy férfi, és visszaszolgáltatta az öntöttvas szoborelemeket. Ezzel H. T. - eg­zaltált lelkületű és személyiségű fiatalember - önként felfedte ma­gát és tettét. Nyomban értesítet­ték is a rendőrséget, ahol a kihall­gatást követően orvosi esetnek mi­nősítették az elkövetőt. Kórházba került, ahol szakorvosi ellátást kapott. H. T. a körforgalomba torkolló egyik kis utca elején lakik. Az elkö­vetés napján többen létrával lát­ták közlekedni a fiatalembert, de akkor senkinek sem juthatott eszébe, hogy mire is készül. A szomszédoktól tudjuk, hogy nem is olyan régen még üzleti vállalko­zó volt, és az életmódjából követ­kezhetett ez a kifacsarodott lelki és szellemi állapot. Miként a templom oldalán lévő angyalszobrok, úgy a helyreállí­tott kőkereszt is újra hirdeti: a Megváltót összetörni nem lehet! (E) Egyik augusztus eleji lap­számunkban adtunk hírt arról a vandál cselekedetről, melynek kö­vetkeztében darabokra tört a Szent Anna-templom előtti téren álló másfélszáz éves kőkereszt, az öntöttvasból egykoron megformá­zott feszülettel. Az Egyesült Álla­mokban és Kanadában hivatalos úton tartózkodó dr. Kiss-Rigó László püspök, plébános a hír vé­telét követő első döbbenet után te­lefonon azonnal intézkedett a helyreállításról, hiszen tudta, hogy augusztus derekán nagy ün­nepség lesz templomukban és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom