Esztergom és Vidéke, 2004

2004-09-02 / 35. szám

6 eszasmxn vip£%6 2004. szeptember 2. VÁRSZÍNHÁZ - az igények és a leh

etőségek között Az igényekről és a lehetőségekről Pintér Zsuzsanna színházszervezőt kérdeztük: - Minden évadban felmerül a színházi védőtető hiánya, amire az idei, szeszélyes nyáron különösen nagy szükség lett volna. Mi történt eddig ennek megvalósítása érdekében ? - Ezt az évadot június 4-én kezdtünk, ám azon a hétvégén a Vár a színhely elnevezésű találkozó előadásait két napon is elmosta az eső. A színdarabok bemutatásához ekkor a Bajor Ágost Művelődési Ház adott helyet, Csernus Ferenc igazgató úrnak és munkatársainak köszönhetően. Az intézménnyel évek óta nagyon jó a kapcsolatunk, és ilyen esetben ott tarthatjuk meg a kevés díszlettel és kevés szereplővel színre vitt előadásokat, de csak ezeket. Valamilyen biztonságos megoldást kellene ezért találni, hogy a nyári évad 36-40 előadásából egyetlen egy se maradjon el a rossz időjárás miatt. Egy olyan mobil tetőre lenne szükség, amely a produkciókat, köztük a gyermekelőadásokat is megvédené - és nemcsak az esőtől. Rendkívül nagy igény van ugyanis a gyermekelőadásokra, ami az esztergomi és az itt táborozó gyermekeknek is nagy örömére szolgál, de egy évadban három-négyet tudunk csak megvalósítani, mert nem tehetjük ki a gyermekeket délelőttönként a napszúrásnak. Az esős időjárás ugyanakkor nagy károkat okozhat és okozott is már a színpadon lévő költséges díszletekben, értékes hangszerekben. Tehát nagy szükség lenne a mobil tetőre, mind a színpad, mind a nézőtér fölött. - Milyen forrásokból lehetne ehhez támogatást szerezni ? - A pályázatokon elnyert összegek csak a pályázati kiírásnak megfelelő célokra fordíthatók, és nem használhatók fel a színház felújítására, ilyen jellegű és volumenű beruházásra viszont az elmúlt tíz évben eddig nem volt pályázati lehetőség. Áz önkormányzattal három évvel ezelőtt volt egy közös pályázatunk, ami az önkormányzat önrészének bevonásával a színpad felújítását, illetve újraépítését tette lehetővé. Ezen kívül szükség lenne még a nézőtér teljes felújítására, hogy számozott helyeket tudjunk létrehozni, mert a jelen állapot nagyon méltánytalan a nézők számára. Ez további néhány millió forintos beruházást igényelne, de sokkal elegánsabbá tenné ez a nézőteret és otthonosabbá az előadások megtekintését. Húsz-harminc hellyel kevesebb maradna így a Várszínházban, de megérné az áldozatot. Mert bár ez egy nagyon kicsi színház, nagyon szeretik a művészek és nagyon szereti a közönség is. A műsorunk Esztergomon kívül most már elmondhatom - Magyarország majdnem minden nagyvárosából vonzott közönséget az évad során, de az itteni, a környező településekről, falvakból, kisvárosokból is megtisztelik előadásainkat a látogatók. További beruházásra lenne még szükség ahhoz, hogy megfelelő kialakítást nyerjen a színpad mögötti alsó öltöző, ami jelenleg csak egy pince. Ezt a termet akár két-háromszázezer forintból rendbe lehetne hozni. A Budai-torony, a felső öltöző zuhanyozóval, toalettekkel rendelkezik, tehát ez megfelelő a színházi előadásokhoz. - Ugyanakkor a közönség hiányt szenved e tekintetben, mert nincsenek mellékhelyiségek a közvetlen közelben, a kávézó mosdója viszont kicsi egy színház számára. - Nagyon fontos lenne, hogy önmagában a Várhegyen legyen egy olyan toalett, amely nemcsak a színház idején, hanem reggeltől estig, akár a Főszékesegyház vagy a Vármúzeum bezárása után is nyitva tart, hiszen esténként is a turisták százai látogatnak ide. - A bábos tábor a tavalyi tervekkel ellentétben csak egy hétig tartott. Mi volt ennek az oka ? - Gyakorlatilag azért nem tudunk két hetet beütemezni, mert nincs elegendő védett hely a foglalkozások számára, ahová eső vagy tűző napsütés esetén el tudjuk helyezni a gyerekeket. Ha lenne a színház felett felhúzható tető, a színpadon 40-50 gyerek tudna dolgozni délelőttönként és napközben. Akkor felvállalhatnánk hetenként a délelőtti gyermekelőadásokat is. Hiszen ezek a hatalmas hőség ellenére most is mindig teltházasak voltak. - Idén nemcsak az időjárás, de az időbeosztás is sok gondot okozott a színház szervezőinek. Mi eredményezte a korai, az augusztus közepi befejezést ? - Az idei évad volt a legrövidebb az elmúlt évek során, azért, mert ebben eredetileg az Esztergomi Nyári Játékok műsortervéhez igazodtunk. Velük, a Zikkurat Kft.vel még decemberben egyeztettünk ez ügyben. Ok július 16-ától próbálták volna a saját darabjaikat a szerdák kivételével, és ezért július 16-a után nekünk már csak egyetlen egy hétvége maradt, augusztus 7-8-a. Május végén tudtuk meg, hogy a Zikkurat Kft. nem él az esztergomi szereplés lehetőségével, de akkor már nekünk lekötött produkcióink voltak és nem lehetett új előadásokat behozni. - Szükség lesz-e ezentúl is a két színház, a Mindszenty téri színpad és a Várszínház műsorának összehangolására? A Jézus Krisztus Szupersztár már nem hallatszódott fel a várfalak közé. - Az Esztergomi Néptánc Együttes szereplését pontosan azért tettük 19 órára augusztus 14-én, mert még nem tudtuk, hogy mennyire fogja zavarni ezt a rock-musical bemutatója a Vízivárosban. De az Ákos-koncerten kívül a többi előadás nem hallatszott fel ide. Tehát a jövőt tekintve természetesen egyeztetünk majd az Ünnepi Játékok, a Kht. vezetőivel, nagy örömünkre szolgált viszont a tapasztalat, hogy egy időben is lehet ezentúl előadásokat tartani. -Egy újabb sikeres évadban bízva kívánunk jó felkészülést! (-ffy) A Vitézi Rend tájékoztatója a Hősi temető felújításáról 2003 novemberben levélben fordultunk a Hadtörténeti Intézet vezetőjéhez, melyben kértük a fellelhető adatok rendelkezésünkre adását. A Hadtörténeti levéltárban fellelhető volt a katonai lelkészi halotti anyakönyv - mint utóbb kiderült - B-kötete. Ez 1918. február 9-től tartalmazza a szentgyörgymezői temető katonai parcellájába temetettek adatait, de úgy, hogy a katonai lelkészség vezette a könyvet az összes Esztergom és Kenyérmező temetőibe temetettekről. Mivel feldolgozás és temetőkre bontás eddig nem történt, így több alkalommal kézzel kellett a könyvből kiírni az adatokat. Több, akkor még töredékesen a temetőben meglévő zománcozott adattábla szövegét sikerült kiegészíteni. Azóta sajnos újabbak tűntek el a helyükről. Az anyakönyv szentgyörgymezői vonatkozású részei a vöröskatonák temetéseivel végződnek. Az 1918. február 9. előtti temetettek halotti jelentéseit a bécsi hadilevéltárból sikerült hazahozatni, feldolgozásuk meglehetősen nehezen ment, de összességében 385 személyt temettek, a Bélay Iván által legutóbb említett két exhumált olasznak nyoma sincs a Hősi temető halottai között, pedig bárkinek az adatai akit később elszállítottak vagy lakhelyére, vagy más temetőbe - az iratokból nyomon követhetők, mert ezt is bejegyezték a megfelelő rovatba. Természetesen, ha más adatok kerülnek elő, álláspontom felülvizsgálatára kész vagyok. Időközben elvégeztem az adatok számítógépes feldolgozását. A parcellafelosztásról, a kilépésről, a becslésről annyit, hogy a kimérés, a sírhely-számozás, az 1915-ös térképvázlat és az adatfeldolgozás egy korrekt dolog, az előbbiek nem biztos, hogy azok. Kérésemre a Polgármesteri Hivatal a temetőrészt kimérette, és külön albetét-számmal látta el, így lehetőség van alapítvány létrehozása után a temetőrész helyreállíttatásának megtervezésére, védetté nyilvánítására, folyamatos karbantartására, bekerítésére, az itt nyugvók neveinek emléktáblákra vésetésére, a temetettek adatainak a helyi levéltárban történő tárolására. A II. Világháborús kereszt mögötti területen kerülnének elhelyezésre a magyar katonák emlékét őrző keresztek - 30 főről van tudomásunk. A hősi parcellától a Duna és a kerítés felé eső területen helyeznénk el a Csalamádé temetőben tömegsírba temetett szovjet katonákat - az ott név szerint említetteket és a most Szentgyörgymezőn található egy katona nevét táblára vésve, a többieket szám szerint említve. A Hadisírgondodozó Iroda vállalná az engedélyek beszerzését és az exhumálást. így ezen a részen egy I-II. világháborús katonai emlékhelyet alakíthatnának ki. A hősi parcella kiméretése során kétségeim merültek fel a tekintetben, hogy ekkora volt-e a temetőrész? Például: miért folytatódik a vadgesztenye-fasor a panelkerítésen belül? A parcella szélességi méretei sem stimmelnek, de a lényeg a meglévő nagyság megfelelő védelme. Jelenleg a következő kőemlékek találhatók a hősi parcellában: Paul Zatykó (Zatykó Pál) 1881. Hüll Bars vm. Kuk. 26. g?e. + 1916. 89. sírhely Szúnyog József 1890. Lenvajárabfa Zala vm. Kuk. 48. gye. +1914. 16. sírhely Gráff Mihály 1873. Dunabogdány Pest-Pilis-Solt vm. Kuk. Geb. Arti. Reg.3. +1914. 7. sírhely Bérezi Kálmán 1889. Berencsfalu Hont vm. Kuk. 26. gye. +1918. 361. sírhely Nagy Flórián 1874. Kisgyarmat Hont vm. 14.honv. gye. +1919. 383. sírhely Mészáros Imre 1869. Muzsla Esztergom vm.14.honv.gye. +1918. 258. sírhely Ottinger János sírja a rendelkezésemre álló adatok szerint jelképes. Simonics Ferenc vöröskatona vascső keresztje a jelenlegi helyen egyszerűen csalás és történelemhamisítás, a hősi parcellába nem temették, jó lenne tudni, ki és mikor állította a keresztet. Állapotából és kiviteléből következően 1945 után. A munka alapítvány létrehozásával, a helyreállítási és engedélyeztetési tervek elkészíttetésével folytatódik, továbbra is számítva támogatóinkra. v. Szendrő Péter szkap. A Ke rnstok Károly Művészeti Al apítvány és az esztergomi Keresztény Múzeum tisztelettel meghívja 2004. szeptember 3-án 16 órára a múzeum göblein, termébe a MUCSI ANDRÁS EMLÉKKÖNYV bemutatójára. Művészeti nyári tábor Pilisszentléleke

n A tavalyihoz hasonlóan a pilisvörösvári székhelyű Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület művészeti és irodalmi alkotótábort szervezett augusztus 2-től 7-ig. A tábornak az esztergomi Babits Mihály Általános Iskola (igazgató: Kotz István) pilisszentléleki tagiskolája adott otthont. A foglalkozásokon 26 óvodás- és iskoláskorú gyermek vett részt Esztergomból és környékéről, Pilisszentlélekről, Párkányból és Pozsonyból. A táborban a műtermi, ill. szabadtéri munkát szaktanárok és gyakorló képzőművészek irányították az alábbiak szerint: Ottmár Sándor zselizi (Szlovákia) képzőművész monotípiákat, tempera, száraz-, olaj- és viaszpasztell képeket készített a gyermekekkel, önálló témaválasztás alapján. így a táborzáró kiállításon sok kedves és nagy fantáziával rajzolt-festett-nyomott bohócportrét is láthattunk. Kasnyik László nyomdászmester és grafikus vezetésével papírés linómetszeteket, valamint rézkarcokat „alkottak" a gyerekek. Elek Csilla tanító és óvodapedagógus (táborvezető) irányításával pedig gyöngyfűzéssel készítettek „anyának" nyakláncot és karperecet, fonalgrafikával kis képeket, meghívókat, könyvjelzőket. „Újrapapírt" is „gyártottak" áztatott-mixelt újságpapírból, keretes szitába öntve kiszárították, s utána erre a papírra festettek és nyomatot is készítettek. Délutáni szabadidejükben pedig drámajátékkal foglalkoztak: beszéd-, légzés- és szituációs gyakorlatokat folytattak, amelyek megalapozták a záródélután irodalmi előadását. Az irodalmi délutánok foglalkozásait írók, költők, tanárok vezették. Gregor Papucek kétnyelvű foglalkozást tartott: összehasonlított magyar gyermekverseket (pl. Weöres Sándor műveit) és szlovák nyelvű műfordításait, bemutatta mindkét nyelven saját gyermekverseit. Kanizsa József, a Magyar Kultúra Lovagja, zalai születésű költő, a Krúdy Kör titkára gyermekvers-könyveinek legutóbb megjelent kötetét mutatta be, amely áttételesen környezetvédelmi-nevelési célokat is szolgál. Feinek György író-költő a falusi környezetet, a természet szépségeit, az édesanyák tiszteletét-szeretetét mutatta be műveivel a táborlakóknak. Csicsay Alajos párkányi író, tanár két nemrég megjelent (biológiai-környezetismereti és történelmi), az ifjúságnak írt könyve alapján irányított határtalanul lelkes beszélgetést növényekről, állatokról és a magyar történelemről. Itt derült ki, hogy nemcsak több művész-palánta, hanem régész-jelölt is akadt táborunkban... A programokat erdei séta, forráskeresés, emlékmű- és helybeli falumúzeum-látogatás színesítette. Ebédünket a kertvárosi Bőség Konyha szállította „házhoz", valóban bőséges és házikoszt-ízű adagokban. Köszönjük, finom volt! A táborzáró délután a gyermekek két népmese-előadásával kezdődött. A meghívott vendégek, szülők és nagyszülők ezután megtekintették a gyermekrajz- és képkiállítást, a papírmunka és a gyöngyfűzés remekeit, amelyeket hamarosan az esztergomi „Zöld Házban" is bemutatunk az érdeklődő közönségnek. Családi hangulatban, tábortűz és szalonnasütés mellett, „csillaglessel" búcsúztunk egymástól a jövő évi találkozás reményében. Az örömök mellett azonban a művésztáborral kapcsolatos aggályainkról is e helyen kell számot adnunk. A tavalyi gyermeklétszám az idén csaknem a duplájára nőtt, a pénzünk viszont a felére csökkent. Rövidebbre is fogtuk a tábort. Pályázati pénzt egyedül Pest Megye Önkormányzatától nyertünk. Természetbeli támogatást nyújtott a Budacolor Festékgyár Kft. és az Észak-Kelet Régió Alapítvány, valamint néhány mecénás - köszönet érte! Ám a költségvetést csak nehézségek árán, az önrész terven felüli megnövelésével tudtuk egyensúlyba hozni. A szülőket anyagilag nem szabad túlterhelnünk, különösen nem a többgyermekeseket és a nagycsaládosokat. Térítésük jóformán csak a gyermekek élelmezését fedezi. A tábor vezető tanárainak, az irodalmi vendégelőadóknak, a művésztanároknak eddig sem tudtunk honoráriumot fizetni. Ingyen és szeretetből dolgoztak, dolgoztunk. Ezen kívül is vannak utazási, bérleti és képzőművészeti alapanyag-költségeink. Szeretnénk, ha a szülők lakóhelyének (nagy)üzemei, önkormányzatai, bankjai és tehetős polgárai anyagilag is segítenének táborunk 2005. évi - és további fenntartásában! Érdemes! A tábor munkájáról fotódokumentációt készített Ruda Gábor, a tábor szervezője, egyesületünk egyik vezetője. Mindezt látta, a telefonokat fogadta, az éhezőket reggel, délután és este „táplálta", átélte és élményeit Önökkel megosztja a tábor „pótnagymamája": Horváth Gáborné dr.