Esztergom és Vidéke, 1998

1998-06-11 / 22-23. szám

Esztergom és Vidéke 1998. április 30. BURÜTHEATER 1998. június 13-án, szombaton, 19.00 órakor (rossz idő esetén ugyanakkor a Szabadidőközpontban) A helyi amaiór jiinpadok "fia M S^i^raSlíT 5? ciinú bemutalusoruzatinak hagyományos dijkiojKi citjc Évről-évre amolyan várszínházi „előhang" ez a gálaest, amelyen az eredményhirdetést, díjkiosztást műsor követi. A „világot jelentő deszkák" először - és ez is hagyomány - a vendégeké lesz. Idén igazi családi szórakozást ígér a Sziléncium Társulat bemutatója. A második részben a világhírű lengyel drámaíró, Mroíek abszurd humorú darabjának örülhet a-remélj ük, nagyszámú - közönség, és ha közben a rendszerváltozás(ok)ról szóló üzenetet is kihall a játékból, az nem a véletlen, hanem a kitűnő szerző és a Bottyán Színpad diákszínjátszóinak közös müve. A harmadik részben a Csíksomlyói passió zárja az est műsorát. A sok ó- és újszövetségi szerepet húsz frankás diák és hét lány - „mint vendég" -, az Árpádházi Szent Erzsébet Humán Szakközépiskola tanulói alakítják. Rendező-tanár Pásztó András - munkatársai Hámori Szabolcs és Mechler Márk. Zenéjét összeállította: Vereczkei Attila; látvány: Németh Attila; koreográfus: Szénássy Attila. A TRILLA-CSOPORT CIRKUSZT KERES! A Szilencium Társulat (Tatabánya) zenés játéka kicsiknek és nagyoknak A három Trilla: Zsabó (Bolla Róbert/Beünszki Zoltán), Pötty (Varga Katalin) és Pilla (Schmidt Magda) felelevenítik a nagy klasszikus bohócjeleneteket, bábjátékban, dalban, táncban mesélik el álmaikat - vágyaikat. írta és szerkesztette: Schmidt Magda Rendezte: Varga Katalin Zeneszerző: Rácz László, Horváth Zsolt Koreográfia: Bolla Róbert Az iskoladrámákról, passiójátékokról A ferences iskoladrámák legnagyobb műfaji csoportja - az erdélyi, csíksomlyói gyakorlatnak köszönhetően - a passiójátékoké. ... Az élet teljességét állítják elénk ezek a passiójátékok, amelyekben a vallásos ember áhítata keveredik a színes népi fantáziával és a korabeli erdélyi élet mindennapjaival... Ritka az a passiójáték, amelybe nem szövődik bele valamilyen mellékszál: legyen az ószövetségi élőkép, ördögjelenet, a szülői szeretetről szóló példázat stb. Korabeli hatásuk is igen nagy volt: a fontos szerep mellett, amit a katolicizmus megőrzésében, és a katolikus hit erősítésében játszottak a protestáns többségű Erdélyben, kölcsönösen hatottak a székelység dramatikus népszokásaira is. Ugyanakkor megőrizték számunkra, s élővé tettek egy - szövegek nélkül rekonstruálhatatlan - szép hagyományt. Éppen egyszerűségük és költőiségük miatt nyújtanak átélhető színházi élményt a mai közönségnek is... (Részletek Pintér Márta Zsuzsanna: Ferences iskolai színjátszás a XVIII. században című könyvéből) SLAWOMTR MROZEK: TANGÓ EUGENIA, a nagymama EUGENIUSZ, az öccse STOMIL, az apa ELEONORA. az anya ARTÚR, a fiú ALA, az imokalritg EDEK Willinger Ágnes Bonyhai László Szekeres István Bartha Katalin Bencsik Péter Kacsár Melinda Willinger László Rendező-tanár: Varga Péter "Je -k CSÍKSOMLYÓI PASSIÓ Csíksomlyói nagypénteki misztériumok alapján színpadra alkalmazta Balogh Elemer és Kerényt Imre Zenéjét összeállította Vereckei Attila A Várszínház júniusi műsora lúnius 13: Vár a Színhely - a helyi amatőr színjátszók bemutatkozása lúnius 19: Tinik és Minik - részletek a Grease-ből Június 20: Cirmos világgá megy; Last file - Carmen Táncszínház Június 26-27: Marin Drzic: Dundo Maroje (évadnyitó-bemutató előadás) Az előadások kezdete: 20 óra Június 13-án: 19 óra Jegyek elővételben a Gran Tours Utazási Irodában, a Cathedralis Tours Utazási Irodában, a Szabadidőközpontban, a Vármúzeumban, valamint a kertvárosi Féja Géza Közösségi Házban kaphatók. Jegyrendelés és műsorinformáció: 411-590 vagy 400-945 Köszöntő a '98-as évad elé Esztergomot szerénytelenség nélkül nevezhetjük a Dunakanyar gyöngyszemének: a város varázsáról, különös lüktetéséről költők, festők, építészek, művészek, államférfiak nyilatkoztak egyöntetűen elismerő, méltató hangnemben. A várost földrajzi fekvése, a nemzeti örökség itt fellelhető tárgyi és szellemi emlékei méltán avathatják a hazai és külföldi turizmus kiemelt központjává. Elfogadván, hogy a nemzetek szellemi élete az irodalomban nyilatkozik meg, valamely nemzet műveltségét vizsgálva elsősorban irodalmára irányítjuk figyelmünket. Értékes, felemelő tudás ismerni eleink érzelmeit, gondolatait, ebből következtethetünk arra, hogy mit szerettek, minek örültek, mi lelkesítette őket, mit gyűlöltek és kárhoztattak. Ha az irodalom a nemzeti műveltség fokmérője, akkor a színház az élő szó, a megelevenedett cselekvő gondolat művészete. Esztergom város a 2000-ben tartandó millenniumi ünnepi események kiemelt helyszínévé válik. Az Esztergomi Várszínház programját 1997től már az ezeréves évfordulóra is készülve állítja össze, elindítva olyan előadássorozatokat, melyek a millenniumi kulturális rendezvények részeit jelentik, valamint a sorozatok utolsó darabjai a millenniumi ünnepségek díszelőadásait képezik. Ezekkel az előadásokkal az elmúlt ezer évre való visszaemlékezések mellett egy űj, közös gondolkodás kialakulásának a kezdeményezői közé kívánunk tartozni, felismerve és átérezve az emberiség létfontosságú egymásrautaltságát és alapvető egységét, hogy önként elfogadjuk az ebből származó etikát. Az idegenforgalmi központ, az iskolavárosi jelleg, a nemzeti örökség fellelhető tárgyi és szellemi lenyomatai, a Várszínház egyre több érdeklődőt vonzó eddigi működése, mind-mind sugallják, hogy a régió színházi gyűjtőfókuszává, a létező turizmusra is épülve, nemzetközi rangú színházzá kívánunk válni az elkövetkezendő évek során, nem hagyva figyelmen kívül a helyi lakosság, a Duna túlpartján élő Szlovákia] magyarság kulturális igényeit. Őszinte szeretettel kívánom minden kedves nézőnek, hogy minél több önfeledt, vidám pillanattal, szívet és lelket építő és gyógyító katartikus érzéssel gazdagodjon az Esztergomi Várszínház 1998-as nyári előadásain. Horányi László művészeti vezető Nemere István Rejtekutak 27. Csak egy galamb volt Mit sem sejtve léptem ki reggel a kertbe. Gyönyörködtet ilyenkor késő tavasszal a fű zöldje. Szőnyeg ez, a föld szőre, meztelen lenne nélküle. Jólesik rálépni, mert tudom, nem okozok pusztítást. A fűszálak tán erősebbek, mint megannyi fa törzse. Mindent túlélnek. Látom néha, hogy hónapos hótakaró alól is kizöldellnek. Az egyik fenyő mellett tollak névérték a fűben. Először nem mentem közelebb. Sok toll volt, de testnek már nyoma sem. Némelyik tollvégen piros vércsepp ült. Nem történhetett régen, talán egy órája csupán? Amikor még aludtam. Galamb lelte itt halálát, nem kétséges. A kert hallgatott, de csöndje nem gyászt jelzett. Hallgatott, mint máskor, ugyanakkor zajos is volt, mint máskor. Madarak csiviteltek mások ereszein, kakukk számolt a túlsó domboldalon. Szürkésfehér tollak, maroknyi maradéka egy életnek. A galamb biztosan beteg volt. Hány csapat köröz a város fölött! Olykor az ablakon át figyelem röptüket a templomtornyok között. De ritkán, iut eszembe, hogy meg is halhatnYJc. Hogy a csapatok mindig ugyanakkorák...? Csalóka a szemünk. És hát belenőnek a fiókák, miközben kihullanak az öregek. Öreg templompadlások, tornyok mesélhetnének erről aprócska csontvázaikkal. Ez a galamb nem repülhetett el semmilyen padlásig. Valahol itt érte el az utolsó perc. Mit láthatott, amikor erejét vesztette és mind közelebb jött a föld...? A föld, amelyre régebben óvatosan szállt le, vagy sehogy. Hisz errefelé macskák élnek vadon, és vadul. A galamb talán érezte, értette, mi történik, talán nem. Semmiképpen sem menekülhetett. Egy vörös háztető került alája, talán azon próbált megkapaszkodni utolsó erejével. De lábai már nem fogtak, ujjai nem szorítottak, karma életlen volt. Csúszott a tetőn, vagy a fenyőre esett? Ágról ágra ment lefelé, talán már semmit sem érzett. Vagy az eresz széle nem fogta meg, és már csak egyetlen repülés volt számára - a tető szélétől a földig. Talán vergődött, de nem sokáig. Jött egy macska, a leggyorsabb, a szemfüles. Az éhes. A tollak végén vércseppek csöndes, szomorú tragédiát regéltek, de azokat is felszárította az emelkedő nap.