Esztergom és Vidéke, 1992

1992-12-03 / 47. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A mikológia (gombatan) a gom­bák általános és rendszertani isme­reteivel foglalkozó tudományág. ­Hazánkban a mikológiái tudo­mányosság gyökerei igen régre ve­zethetők vissza és nem kevés azok­nak a kiemelkedő kutatóknak, tudó­soknak a száma - Clusiustól Kalchb­rennerig, Hollóstól Szemere László­ig - akik - sokszor amatőrként indul­va - nemzetközi elismerést szerez­tek a magyar mikológiának. A ma­gyar mikológusok 1962-ben alapí­tották meg egyesületüket, melynek munkájába az esztergomi gombá­szok is belekapcsolódtak. Dr. MALLASZ TIBOR főorvos, GERENCSÉR JÓZSEF (Sándor Atya) ferences szerzetes, és dr. KÁ­POLNAI DEZSŐ tiszti főorvos 1955-ben alapította meg az Eszter­gomi Gombaszakkört. Á budapesti után ez volt az ország második szak­köre, mely megalakulásától kezdve a mai napig is eredményesen műkö­dik. - Az alapító tagok rendszeres kirándulások során bejárták Eszter­gom közeli és távoli tájait; gombá­kat, gyógynövényeket gyűjtöttek. Ezeket meghatározták, rend­szerezték, feljegyzéseket készítet­tek, a magyar és a tudományos név megjelölésével. A budapesti miko­lógusok mindig élénk figyelemmel kísérték (és ma is kísérik) az eszter­gomi nem hivatásos gombászok munkáját. - Ha érdekesebb gombá­kat találtunk, azokat elküldtük Pest­re - a tájékoztatás és a bizonyítás okán. - Például ilyen volt a Fehér szarvasgomba (Choiromyces veno­sus), amely a szakirodalom szerint csak a Kárpátokban (magas hegysé­gekben) fordul elő. Gerencsér Jó­zsef a pilismaróti szelídgesztenyés­ben és a Szalai-kert tölgyfái alatt, dr. Kápolnai Dezső pedig a Miklós de­ák-völgyben talált ilyet. Dr. Babos Lórántné megköszönte a külde­ményt, s csodálkozott, hogy a szar­Gombászok figyelmébe Neves esztergomi mikológusok vasgombák 20 év múlva is megje­lennek a korábbi lelőhelyen. A gyűj­tési adatok a Mikológiái Közlemé­nyek c. kiadványban is megjelentek. 1970-ben a tudományos világban nagy szenzációt keltett, hogy Bene­dek Endre tagtársunk a Tábla-hegy lejtőjén, késő ősszel, eddig ismeret­len, nagy, sárga színű gombát talált. A szakkörbe hozott gomba kalapjá­nak átmérője 35 cm, a tönk átmérője 10 cm, a gomba súlya pedig 0,60 kg volt. Budapestről dr. Bohus Gábor, dr. Kalmár Zoltán és dr. Babos Ló­rántné is eljött a helyszínre, hogy a még ott lévő gombát megtekintse, lefényképezze. E rendkívül ritka gomba neve: Gyökeres vagy nagyfejű pereszke (Leucopaxillus macrocephalus). E gomba preparátuma a Termé­szettudományi Múzeum Növénytá­rának anyagát gazdagította, melyet aztán a külföldiek is megcsodáltak. - Ezt a gombafajt 1979-ben még egyszer megtaláltam a Barát-kút környékén. A két példányt (35 dk súlyosak voltak) a Termé­szettudományi Múzeum címére el­küldtem. - Azóta ez a gombafaj itt többé nem fordult elő. Mikológiái tevékenységünk so­rán belekapcsolódtunk az országos (és európai) gombatérképezési munkába, melyet az ELTE Növény­rendszertani és Ökológiai Tanszék szervezett. A téma címe: A hazai nagygom­bák térképezése, ökológiai, cönoló­giai, mennyiségi viszonyainak bio­lógiai erőforrásként való kutatása. Az esztergomiak a Pilis és a Bör­zsöny gombáit kutatták és azokról küldtek jelentést. E tevékenységün­kért dicséretben részesültünk. A DUNA MgTsz Kísérleti Labo­ratóriuma részére nemesítési és vizsgálati célra csiperke, késői las­kagomba és a lilapereszke fiatal pél­dányait küldtük. - A Mikológiái Tár­saság felhívására mikroelem- és ra­diológiai vizsgálatra szárított fenyő­pereszkét és gombák alól kiásott szárított földet küldtünk. Azért, hogy tájékoztatást kapjunk az esztergom környéki gombák ehe­tő és mérgező gombáinak arányáról, 6 éves gyűjtési adatokat ismertetünk (1984-1989): Ehető gomba: 119 faj 47,6% Nem ehető gomba: 89 faj 35,6% Mérgező gomba: 32 faj 12,8% Súlyosan mérgező gomba: 4 faj 1,6% Halálosan mérgező gomba: 6 faj 2,4% 250 faj 100,0% A szakkör alapító tagjai közül elő­ször a jó emlékezetű dr. Maliász Ti­bor távozott el körünkből. Kórházi betegágyán kérte, hogy hozzanak be a szakkörből egy-egy érdekesebb gombát - meghatározás végett. Ked­velt gombái az utolsó napokban hul­lottak ki a kezéből. - Szeretett fel­esége, Magdika ma is hűségesen el­jön a hétfői szakköri foglalkozások­ra, és egy füzetbe ő jegyzi be a fog­lalkozásokra behozott, meghatáro­zott gombákat. Dr. Kápolnai Dezső barátunk is végleg elment már tőlünk. Fiatal medikus kora óta szenvedélyes gombász volt. Különösen a Basa­harc körüli vidéket ismerte jól. Az alapító tagok közül Gerencsér József (Sándor atya) hunyt el utoljá­ra, 1988. augusztus 20-án. Temetése VIII. 26-án volt a ferences rendház kriptájában. Sok hazai és külföldi tanítványa, barátja búcsúzott tőle. Az esztergomi gombászok a Mi­kológiái Közlemények 1988/3. szá­mában búcsúztak tőle. Klotz József Végre itt van, kezemben tartom az új megyei te­lefonkönyvet. Ráadásul - a telefon­tulajdonosok jogán - ingyen jutot­tam hozzá. Pontos címe: „A Magyar Távközlési Részvénytársaság Hiva­talos Előfizetői Névsora. Komá­rom-Esztergom megye 1992/93." Forgatom, lapozgatom, azzal az örömmel, amely minden újszülött­nek kijár, és amely annál nagyobb öröm, minél régebben vártunk a vi­lágrajöttére. Erre - legjobb emléke­zetem szerint - úgy 1989 óta: akko­riban kezdték hirdetni, hogy készül­nek az űj kiadásra... És íme, alig telt el 2-3 esztendő, máris itt van... Higgyék el, az előző mondatban csak egészen kevés irónia bújkál, hiszen közben elindult és úgy-ahogy beért egy politikai változás, egy majdnem ennyire örvendetes tech­nikai is: a crossbar térhódítása, sok­sok új vonal. Ezért a szerkesztéssel, kiadással kivárni indokolt volt, cél­szerű - elismerem. Lapozgatok tehát az utazók, felfe­dezők örömével. Megkeresem az is­mert címeket, a könyv nélkül is be­lém rögzült számokat: nagyszerű, mind megvannak! Akik 1991 tava­sza - az Ister-DÓM Kft kiadói vál­lalkozásának köszönhető esztergo­mi telefonkönyv megjelenése - óta jutottak vonalhoz, azokat is rendre megtalálom: ez még nagysze­rűbb!... Csakhogy!... Csakhogy, gyorsan kiderül: a név­sor történelmi időutazásra is kény­szerít. Magam - mondja a könyv ­nem a Rényi Rezsőről még 1990­ben elnevezett, hanem továbbra is a Mező Imre utcában lakom. Mások, ismerősök és ismeretlenek az Ifjú­munkás, Lőwy Sándor, Ságvári Endre... utcákban. Sőt: a Lenin sé­tányon. Ez van: nem vettek tudo­mást az 1990 tavaszán elkezdett, még a tanácsi testület által határoza­tokba foglalt utcanév-változtatások­ról. De legalább ebben bizonyára kö­vetkezetesek - gondolom, hogy va­lami mentséget keressek... Hát nem! Vannak, akik már a Sugár úton lak­nak, másokkal ellentétben, akik még mindig Somogyi Béla utcájában... Egyesek a Kun Béla lakótelepen, mások a Bánomin. Megint mások a Mártírok útján találhatók, s csak ke­veseknek adatik meg, hogy már (is­mét) a Lőrincz utcában tudhatják magukat... (Vajon, miféle kedvez­mény, kiváltság, előjog alapján?..,) A csúcs: Megyei Idegenforgalmi Hivatal, Lőrinc tér (!!) 13. Belenézve más települések név­soraiba is, rendületlenül sorjázik elém a számos Vöröshadsereg, Nép­hadsereg, Felszabadulás, Április 4., Népköztársaság, Münnich Ferenc, Lenin utca, út és tér... És ehhez a kényszerű időutazáshoz még irány­tűt sem mellékeltek, legalább annyi fáradságot véve tehát, mint az 1991 ­es helyi telefonkönyv, amely az ut­canév változások jegyzékét függe­lékként közölte. íme, telefonkönyv címén történe­lemkönyvet (is) kaptunk, kéretlenül. Ilyen áron? - kérdezhetném, ha nem volna ingyenes... így azonban még azt sem mondhatom, hogy ilyen „árukapcsolt" történelemkönyvre semmi szükség, ingyen sem kell... Végre itt van tehát a régvárt kis­ded, - sajnos, torzszülöttként. Há­rom szeme közül legalább kettő úgy kancsalít, mintha a napvilágot csak­ugyan 1989-90-ben látta volna meg, amikorra először ígérkezett. Kiadóként a Magyar Telefon­könyv Kiadó Korlátolt Felelősségű Társaság jegyzi. Hát igen... De, hogy ennyire?... ujvari

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom