Esztergom és Vidéke, 1990

1990. október / 19. szám

gos ember. Könnyen indul vele a beszélgetés. Szerénykedik, hogy vajmi keveset tett ő a faluért. Többet kellett volna, hiszen ma­gam is láthatom: van itt még bő­ven tennivaló. Ez így igaz. A do­bogókői lejáratnál ideiglenes" szemétlerakat, a falurendezés még sehol, késik a művelődési ház általános javítása, bővítése. . . Az elmúlt öt esztendő alatt azonban szép eredmények is szü­lettek. Különben nem választotta volna újból szószólójává a falu. A település talponmaradásának elsősorban ő volt az élharcosa. Főként az ellátás megszervezésé­ben jeleskedett. Ez további cél­kitűzései között is szerepel. Leg­főbb feladatának tekintette (és tekinti most is) a falu jó közös­ségi szellemének kialakítását. - Ha ezt sikerül megvalósí­tani — állítja - még ezeket a ma­kacs, meredek hegyeket is meg­mozgatjuk a falu érdekében. . . DOMBNAK FEL, VÖLGYNEK LE... Minczér Kálmán sétára invitál az októberi napos délutánon. Előbb a most épülő új emeletes házakat mutatja örömmel, mint­egy bizonyságul, hogy jönnek visz­sza, s építkeznek a fiatalok. A Hunyadi János u. 50. számú háznál nem szívesen veszem elő jegyzetfüzetemet. Az itt lévő köz­kútra ugyanis nagybetűvel írták fel, hogy a vizet kisgyermekek étkeztetéséhez felhasználni tilos. Kisérőm elmondja, hogy már ez a negyedik közkút, amelyikre ilyen tiltó tábla került. Mi lesz veletek, pilisszentléleki gyerekek?! Kisérőm megnyugtat. A víz­ellátás megoldására nemrég meg­egyezés született. Mélyfúrású ku­takból biztosítják a falu ivóvízét. Ennek legkésőbb jövő nyárig kell elkészülnie. Legalább ilyen léptéktf tervük­elképzelésük a környezetvédelem erőteljesebb felkarolása, egy üdü­lő—kiránduló övezet létrehozása. Persze, mindehhez segítséget vár­nak az érdekeltektől. . . A mű­velődési ház mellett is elhalad­A pilisszentléleki templom egyik belső művészeti alkotása tunk. A látvány most nem meg­ragadó. Az elképzelés viszont szívderítő. A felújított középület hivatott segíteni a többségében szlovák nemzetiségű lakosság ha­gyományainak ápolását. A Páva : kör működik, tagsága gyarapszik, de ennél többet akarnak. Az énekkaron kívül színjátszó-, tánc­csoport is legyen. . . Most már nem kell szégyellni nemzetisé­güket. .. ALAPÍTVÁNY még több itt a terv, az elképze­lés, mint a konkrét megvalósítás, de. . . az alapítványt bejegyezték, a tervek egy része már a megvaló­sítás stádiumában van: a műhely­ben készülnek a kegytárgyak, be­indult a kerámiaégetés. De többet akarnak: olyan népművészeti tár­gyat itt készíteni, ami a szlovák néphagyományokat segítene felé­leszteni. Nagyobb műhelyek meg­nyitására is gondolnak. Ezáltal visszacsábítanák a most még ingá­zásra, elvándorlásra kényszerülő fiatalokat. Tax irenée lés: (330—11-355 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 A FELSZÁMOLÁSRA ÍTÉLT PILISSZENTLÉLEKEN ÚJ ÉLET MOCOROG Engedtessék meg a krónikásnak, hogy ez egyszer vallomással kezdje oldalnyi mondandóját: Mióta ezen a vidéken telepedtem le családommal, leginkább a mindössze 350-360 lelket számláló falucska, Pilisszentlélek kerített hatalmába. Gyakran járok ide, mert vonz a festői szépségű táj. Lombhullató erdővel borított he­gyek karéjában, egy hatalmas katlannak tűnő völgy ölén hallgat a falu. Hallgat, mert nincs zajos üzeme-gyára, de még kolompoló gulyája, csordája sem zavaija a már-már fülsiketítő csendet. Aki munkaképes és az általános iskola után folytatja tanulmányát, a kora reggeli autóbusszal távozik és csak a késő délután, vagy az este veti haza. Hátköznapokon csak az idősek, a csökkent munkabírá­súak és a kisgyerekek tartózkodnak az Isten hatalmas tenyerének tűnő völgyben. A szétszórtan elterülő, többségében szlovák nem­zetiségű falu lakói panaszolják, hogy ez a hallgatagság, ez a csend, s a meghunyászkodó viselkedés korábban arra bátorította az ,,illeté­keseket", hogy teljes felszámolásra, lassú halálra ítéljék Pilisszent­léleket. . . A Boldog Özséb védelmét élvező, s néhány „rámenős" személyt magáénak tudó falu azonban még sem lett a korábbi évtizedek martaléka. Igaz, nem fejlődött látványosan, de. . . nem is zsugorodott nagy mértékben. Az utóbbi időben meg éppen moco­rog, kezdődik itt valami. . . Uj házak emelkednek, frissen festett „cégtáblák" kerülnek egy-egy épület homlokzatára. S ha vecser­nyére kondul a haranglábra szerelt két szerény súlyú giling-galang, a fejkendős asszonyokkal együtt fiatalok is betérnek a faluszéli dombon büszkélkedő templomba.. . A Pálos-kolostor ásatásait, feltárt maradványait évente sok-sok zarándok, kiránduló és környékbeli sétáló csodálja meg ebben a festői környezetben MUNKÁBAN A MAFILM STÁBJA Ni-ni - állok meg egy pilla­natra a főutcán - hiszen ez Madaras József, a filmszínész! Utána lépek. Parolázunk. Sze­rénykedve hárítja el véleménye­met, mikor mondom, nekem és ismerőseimnek tetszenek erőtől duzzadó játékai, sok mosolyt, derűt kiváltó filmszerepei. Azt mondja a dicséretre való reagálás helyett, hogy kövessem csak, most is felvétel készül Pilisszentléleken. Valóban itt a MAFILM stábja a kocsma előtt. Hatalmas fényerejű reflektorok, állványok, bentről a stáb főnökének utasításai hang­zanak. A ,JVyaralók" című filmet készítik. . . A művész úr elnézést kér, szólítja a kötelesség. Nem is lábatlankodom tovább, mert még sok a mai bejárni való:a dombra fel, a völgybe le. A Nyaralók című filmet viszont csak azért is meg­nézem majd a moziban, hogy vászonról is láthassam a gyönyörű szentléleki tájakat. . . Azonban feltűnik, hogy a falubeliek (a statisztákon kívül) vajmi keveset törődnek a filmesek csinnadrat­tájával Nem érdekli őket a színészek sürgése-forgása, sem a rivaldafény. - Ugyan, kérem! - legyint a dombra kapaszkodó nyugdíjas bá­nyász - megszoktuk mi már ezt.. . Itt készült a Szívzűr, a Tisztes­ség és becsület, a Mese a nyúlpap­rikásról, a Négy lány egy udvar­ban, de .. . lehet, hogy nem is teljes a felsorolásom. . . Később a filmesek jóváhagyták a kisöreg felsorolását. .. A KÖZÖSSÉG HÁLÁS Ahogy gépkocsink leszalad az Esztergomból jövő kanyargós lej­tőn, rögvest a faluszélén vagyunk. Emeletes, készülő családi ház, majd lapostetejű másik épület kö­vetkezik. Gazdája: Minczér Kál­mán, volt képviselő Esztergom város tanácsában. — Volt és maradt továbbra is a falu közügyekkel való megbí­zottja — mondják a szomszédok, s hozzáteszik: — a helyhatósági szavazáson Komárom-Esztergom megyében talán ő érte el a legjobb eredményt. . . Kopogok az újraválasztott „fa­lumegbízott", immáron képviselő ajtaján. Mosolygós, kedves arcú hölgy, a felesége fogad, de pár pillanat múlva már Minczér Kál­mánnal beszélgetek. Alacsony, zö­mök, sűrű körszakállú, barátsá­A falu központjában szerény külsejű épület, homlokzatán ap­rócska „cégtábla". Bent ismerős férfi, Farkas László fogad. Tu­dom, hogy hónapokon át ügy­ködött a falubeliekkel, a külön­böző hivatalbeliekkel, míg végül is létrehozták a Béke és Igazság Pilisszentléleki Modell elnevezésű alapítványt. Elmondja, egyelőre SZÉKELYKAPU Aki sohasem járt még Pilis­szentléleken, annak nagy él­mény, ha a faluszéli kis templom­ba az előtte büszkén álló faragott székelykapun átlép. Remekmű ez a faragvány! Alig tudok betelni szépségével ezen a verőfényes októberi délutánon. Pilisek. . . Hargita. . . Szlovákok. . . Széke­lyek . . . Önkéntelenül is ezek a szavak fordulnak meg a kapun átlépők fejében. . . Két náció, s szinte azonos sors. Jelkép ez a kapu a szentléleki domboldalon? Vagy csak a véletlenek ily nagy­szerű találkozása? Dicséret annak, akitől ideállításának gondolata származott! Dicséret Marthi Ala­josnak, Sándor Istvánnak és Bíró Istvánnak, akik 1984-ben lelkük tisztaságát, a kéklő hegyeken túl élő etnikum élő néprajzának eme díszes bizonyítékát adták Pilis­szentlélek lakóinak! - Ennél méltóbb helyet talán keresve sem találhattunk volna a három férfi szép munkájának ­véli dr. Szeifert Ferenc plébá­nos hiszen falunkba sok ke­resztény hívő zarándokol el. Jön­nek, mert látni akarják a Pálos­kolostor ásatásait, jönnek az itt tartott „pünkösdi napfelkelte" misén való részvételért! Az oldalt írta: Kiss József Fotó: Bánhidy László

Next

/
Oldalképek
Tartalom