Esztergom és Vidéke, 1990

1990. október / 19. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 BEATRIX KIRÁLYNÉ TITKOS ESKÜVŐJE 1490. október 4-én az esztergomi érseki palota különös esemény tanúja volt: Beatrix kíséretében Mátyás hű emberei, Geréb Péter, Losonczi László, a nápolyi követek voltak, Jagelló Ulászlót az egri és győri püspök, Báthori István, Kinizsi Pál és Sche'lenberg cseh kancellár kísérté. el. „A kölcsönös üdvözlés és rövid társalgás után a király, a királyné és a győri püspök néhány beavatott főemberrel a terem egyik szögletébe vonultak, hol kísérőik körülvevén őket, a többi jelenlevők sem szavaikat nem érthették, sem mozdulataikat nem láthatták. Itt Bakócz győri püspök összefogva jobb kezeiket, a királyhoz ezt a kérdést intézte: „Felséged akarja-e a jelenlevő királyné ő Felségét a szent római egyház rendje szerint törvényes hitveséül fogadni?" A király ezt válaszolta: „Igen". Azután a püspök a királynéhoz fordult: „Akarja Felséged az itt jelenlevő király ő Felségét a szent római egyház rendje szerint törvényes hitveséül fogadni?" Mire a királyné e szóval felelt: „Akarom". Erre a püspök megáldotta a házasfeleket. Azután Ulászló megújította azt a kérelmét, hogy a dolog „bizonyos akadály elhárításáig" titokban maradjon s csakhamar búcsút vévén, hazatért, „sem csókkal, sem mosollyal, sem nyájaskodással" nem mutatván, hogy hitvestársától búcsúzik, hanem ellenkezőleg „komoly arccal mint idegen az idegentől vált meg a királynétól." Beatrix királynében még Mátyás életében megszületett a gondolat, hogy a Mátyást követő új magyar király számára a koronához csak az ő kezén keresztül vezethet az út. Arra hivatkozott, hogy a magyarok csak azt fogják megválasztani királynak, aki Mátyás özvegyét elveszi. Mátyás ezekben az években már tudta, hogy Beatrixtól nem fog gyermeke születni, a külföldi követek is nyíltan írtak Beatrix meddőségéről. Mátyás a nyolcvanas évek második felében mindent megtett, hogy növelje Corvin János hatalmi bázisát. Várakat, birtokokat adományozott neki, itáliai hercegnővel kötendő házasságát készítette elő. Szerette volna megnyerni, hogy Beatrix is támogassa természetes fia trónigényét. Mivel Beatrixot nem tudta meggyőzni arról, hogy az özvegy királyné ilyen befolyása Magyarországon ismeretlen, s rossz vért fog szülni, apósához, a nápolyi királyhoz fordult, hogy ő győzze meg lányát. Mátyás halálakor még nem volt semmi sem eldöntve. Habsburg Miksa, Jagelló Ulászló, Jagelló Albert is felbukkant trónkövetelőként. Beatrix igénye ismert volt a trónra törők előtt, úgy becsülték, hogy jelentős anyagi tartalékokkal rendelkezik, s számíthat rokonára, az esztergomi érsekre is. Az Ulászlóval tárgyaló magyar urak már ajánlották neki, hogy színleg vegye feleségül Mátyás özvegyét, használja ki a trón megszerzéséhez, megerősítéséhez, majd eleve érvénytelennek nyilvánítva a házasságot, szabaduljon meg tőle. A tárgyalások ennek megfelelően folytak. Corvin János bár idősebb volt 1490-ben, mint apja a trónra kerüléskor, képességeivel nem érte el. Végzetes hibát követett el, megosztva csapatait, Buda várában gyenge őrséget hagyva, dél felé húzódott. Ulászló csapatai Gyönk közelében érték utói, ahol a „Csontmezőn" szétverték Corvin János csapatait. A döntő csapást Beatrix és az esztergomi érsek bandériumának nehézlovassága mérte a fiatal hercegre, akinek evvel trónigénye elveszett. Ulászló felhasználta Beatrix segítségét, s koronázása után hatalma megerősítésére sor is került az esküvőre, ami előtt bizalmas embereinek nyilatkozatot tett: „. . . a fortélyt fortéllyal lévén kénytelen kijátszani, színleg házasságot fogok kötni Beatrixszal. . . de ne hogy valaki gonosz csellel vádolhasson, tanúságot teszek előttetek a felől, hogy Beatrixot nőmül sohasem kívántam, a házasságot mindenkor érvénytelennek és semmisnek fogom tekinteni." Hogy érvényes volt-e a házasság? A vatikáni bíróság előtt évekig folyt a per, végül Ulászlót felmentették, de ebben az is szerepet játszott, hogy a pápa számára fontos volt, hogy a magyar király új, érvényes házasságot köthessen, lehessen törvényes örököse, halála után az ország trónja ne szálljon a Habsburgokra. Beatrix 1500-ig maradt Magyarországon, akkor tért vissza Itáliába. Hippolyt 1497-ben mondott le esztergomi érsekségéről és lett egri püspök. Beatrix 1508. szeptember 13án hunyt el, tizennyolc évvel élte túl a nagy királyt. Ortutay András DÖMÖSÖN GAÁL DOMOKOS TÁRLATA fogadja az ismert Galéria belépőit. Á fővárosi grafikusművész jubiláló (tizedik) kiállítását rendezte e festői szépségű környezetben. S tegyük nyomban hozzá: a tárlat anyaga méltó a Dunakanyar szépségéhez, hírnevéhez! Az alkotó minden egyes művén ott tükröződik könnyed, megkapó stílusa, gyakorlottsága, az emberekhez közel álló, könnyen érthető mondani valója. Olaszország, Svájc, Párizs bebarangolása után „születtek" Dömösön látható munkái. Korábban festészettel is foglalkozott, de erre a kiállításra már csak rézkarcait hozta. TEMETŐ SORSOK (I. Városunk temetőinek jövőjéről többféle hír is közszájon forog. Megkérdeztük hát az egyik legilletékesebbet, Balla Andrásnét, a Komterv építészét: Milyen sors vár köztemetőinkre? — Mielőtt erre válaszolnék, a múltról is kell néhány szót szólnom. — A középkori, a város templomai körül elhelyezkedő sírkerteket egy 1776-os királyi rendelettel megszüntették. ,4 mai Belvárosi temető jelentősége e rendelet megjelenése után nőtt meg, hiszen akkor kívül esett a városon. Az idők folyamán többször bővítették, protestáns, valamint zsidó temetőterülettel egészítették ki. Az 1930-as évekig egy árok osztotta ketté, mely a hegyoldalról lezúduló víz elvezetésére szolgált. Az ároktól délre eső rész volt a Cosmeterium Communa, ahová szabadon lehetett temetkezni; a tőle északra fekvő részt pedig csak jóval a Jópásztor kápolna építése után kezdték temetőül használni, és ott fizetni kellett a sírhelyért. A sírkert rendezésében nagy érdemei voltak Cillek Lipótnak, aki a múlt század végén volt a temető főkertésze. Az ő gondnoksága alatt épült az elülső rész kriptasora. Korai halála után felesége, majd veje, Fuchs Tamás lett kezdeményezéseinek továbbfejlesztője. Az ő nevéhez fűződik a nyilvántartás megszervezése. A város lakói az ő kezdeményezésére égetik Mindenszentek estéjén a ravatalozókápolna előtti nagy körben a gyertyákat. Az első világháború első évében — elgondolására - a távolban meghaltakért gyújtottak itt emléklángot. Azóta él ez a szokás. A Belvárosi temetőben 1978 óta csak hamvasztásos temetkezést engedélyeznek. A rendelet megjelenését heves viták előzték' meg, amelyek még ma sem csitultak el egészen. Szerkezetében, felépítésében a századforduló esztergomának társadalmi és vagyoni rendjét tükrözi. A főbejárat közelében nemesi, nagypolgári családok, városi vezetők jórészt művészi értékű síremlékei találhatók. Az e területekre igényt tartók úgynevezett „ranghelyet" biztosítottak maguknak. A központtól távolodva — a vagyoni helyzetet tükrözve — a sírjelek egyre egyszerűbbek, dísztelenebbek. A jellegtelen műkő beton szerencsére csak helyenként rontja a temető hangulatát. - Mit tudunk a szentgyörgymezői temető sorsáról? — A török hódoltság után, a XVIII. században létesítették. Földjét az érsek adományozta a vízivárosi és a szentgyörgymezei híveknek. Rendezésében elévülhetetlen érdemei voltak Palkovich Viktor plébánosnak. A közepén álló kápolnát Miklósffy András káptalani ügyvéd építtette családtagjai számára. 1884-ben Szenttamás község vett itt egy hold földet, temetkezési helyül. Ezáltal három városrésznek — Víziváros, Szentgyörgymező, Szenttamás — lett itt egymás mellett elkülönített temetője. Az elkülönülés aztán az idők folyamán eltűnt. Ma már az egész városé. Sajnos itt is számos régi, értékes síremléket döntöttek le, s helyükön sokasodnak a műkövek. Ma még fellelhető néhány, a temető arculatát meghatározó romantikus síremlék, néhány szív alakú barokkos emlék, de megőrzésre érdemesek az obeliszkek is. (s.j.j Erdélyi embernek hevesebben dobog a szíve, ha Mátyás királyt emlegetik előtte, róla olvashat, vagy beszélhet. Nemcsak a közös szülőföld okán. Habár földinek lenni a Kolozsvárott született királlyal, nem is akármilyen jogcím a büszkeségre. Nem valamiféle lokálpatrióta „kisajátítása" ez egy olyan hagyománynak, amelyet mi, erdélyiek ki sem sajátíthatnánk, hiszen ezzel drága örökséget, a nemzethez tartozás eszményét árulnánk el. Mátyás király a nemzet uralkodója volt, az anyaországé és Erdélyé, a két országrész pedig akkor annyira egységes, mint a kétszárnyú madár, amely félszárnnyal fel sem tudna emelkedni a földről. Mégis volt valami sorsszerű abban, hogy Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet fia éppenséggel Kolozsvárott született. Hunyadi János alakját erdélyi legendák rejtik vagy éppenséggel kiemelik. Akár Vajk vitéz volt az apja, akár Zsigmond király - a későbbi erdélyi vajda, országos főkapitány, majd magyar kormányzó, élete és küzdelmei ezt a keleti országrészt kapcsolták a nyugatihoz, a magyar nemzet egységét acélozták feszesen szilárddá. Kiss Dénes, a kiváló költő és prózaíró mostanság, halálának félezredik évfordulóján adott ki történelmi regényt Hunyadi Mátyásról, a Jégenválasztott királyról, és ebben az apa legendáját is érintette. Ugyancsak ő egy másik munkájában kimondottan Zsigmond apasága felé hajlik, ezzel magyarázva, hogy a magyar király és német-római császár nagyon zsenge ifjúként udvarába veszi Hunyadi Jánost, aki tizennégy évesen már tagja a királyi tanácsnak. Idézhetném Arany János versét Szibinányi Jankról. Nem célom Hunyadi János eredetének kutatása, hanem éppen annak a hangsúlyozása, hogy akár egy román kenéz volt a nagyapja Corvin Mátyásnak, akár Zsigmond császár, ő maga a középkor legnagyobb magyar királya. Magyar uralkodó, akit többségükben köznemesek, maga a nép választott meg, és lett a magyar történelem egyetlen választott királya. Nem az számított, hogy milyen vér csörgedezett ereiben, hanem a szív és a lélek, amelyek egy ember jellemét, nemzeti valóját, sorsát alakítják. Máig szóló tanúság lehet ez a sors arra, hogy magyarnak lenni nem vérképlet ,és fejalkat, hanem a nemzethűség vállalása, Európa szintjén és humanista hagyományai szerint. Nem csupán Mátyás királyt adta Erdély az anyaországnak, nemcsak az ő élete volt a nemzeti közösség kötőanyaga. Első királyunk édesanyja, Sarolta is Gyulafehérvárott született, Szent István pedig az erdélyi katolikus egyházpéldák szétválaszthatatlanul egybefonódtak, éppen ebben rejlett az erejük. Történészek emlegetni szokták a szelid királyt, akihez még a koldusoknak is szabad bejárásuk volt, a bátor bajvívót, aki mindig emberközelségben maradt katonáihoz, a kemény ítéletmondót és gőgös nagyurat, aki érezte hatalmát, s akinek félték az erejét. Alighanem mindeme vonásaira szüksége volt ahhoz, hogy a török birodalommal dacolni tudó, európai rangú magyar hatalmat építsen ki a Kárpátmedence tájain. Nagyságát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy hadjáratai, államvezetői gondjai, családi drámái közepette is maradt ereje reneszánsz magyar királyi udvart létrehozni maga körül, a könyvek, az oklevelek rétöbb mint a felét gyűjtötték öszsze most, a nagy király halálának félezer esztendős fordulóján a budapesti Széchenyi Könyvtárban. Erdélyi tanár barátommal együtt tekintettük meg a kölcsönképpen rövid időre hazatért magyar könyveket, ötszáz esztendős elprédált nemzeti vagyonunkat, és barátom arcán a megindultság jegyét láthattam — bizonyára magamon is ezt észlelem, ha akkor tükörbe pillantok - s arra gondoltam: milyen szerencsés világ is volt az, amelyben hatalom és műveltség, emberség és erő harmonikusan ötvöződött. Igen, az az emberség, amelyről egyképpen tanúságot tettek a visegrádi udvar krónikásai és a nép egyszerű fiai. Nincs még olyan királyunk, akinek emlékéhez anynyira hozzánőtt volna az igazsáBEKE GYÖRGY ERDÉLY ÉS ESZTERGOM megyét alapította meg ebben a magyar újszövetségben. De adott Erdély olyan rangú, hírű és igazságú pedagógust a nemzetnek, mint Apáczai Csere Jánost, az egész népre kiterjedő anyanyelvű oktatás magyar hirdetőjét, adott prímást is ide, Esztergom városába, a Szeben vidékről származó Oláh Miklóst, adott vitéz fejedelmeket, Mikes Kelemen hűségű írástudókat, Pázmány Péter nagyságú egyházfejedelmeket. Mit kapott cserébe? Szent István egyházmegyéjét említettem. Szent László a keleti végek őrzője volt, pallosával, a pogány betörések ellen. Indítás érkezett Erdélybe a magyar Nyugatról a kultúra és civilizáció igényére. Nem is találó ilyen adok-kapok vásárról beszélnem, hiszen a sorsok, a hatások, a szellemi áramlatok és egyéni vén kapcsolni országát Európához. Feljegyezték, hogy évente harmincháromezer arany forintot fizetett ki az íródeákjainak. Ma úgy mondanók: filológusi gonddal őrködött az udvarában készülő kódexek fölött, hiszen ellenőriztette a másolók munkáját, kijavíttatta az ejtett hibákat, selyembe, bársonyba köttette be az udvarában írt könyveket. Halála évében, 1490-ben mintegy kétezerötszáz kötetből állt a Corvinák könyvtára, amely az utódok idején, az utódok gondatlanságából és a történelem mostohaságai következtében szétszóródott a nagyvilágban. Manapság a világ könyvtáraiban hitelesnek elismert Corvinák közül, számuk 216, alig ötvenhármat őriznek Magyarországon, egyet itt, Esztergom egyházi könyvtárában. A Corvinák gosság fogalma. Lehatolt ez a hagyomány a nép fiaihoz, a közmondást mindig a sokaság fogalmazza meg, vagy fogadja el a magáénak. Meghalt Mátyás király, oda az igazság. . . A nép ösztönös támogatás — keresése keltette, tartotta meg az igazságos Mátyás legendáját? Bajcsy-Zsilinszky Endre az irodalom nevében szólott erről: „Mátyás király... különös, rejtelmes és mégis: derűsen és ékesen zengő visszhangja van ennek a két szónak a magyar ember lelkivilágában. Mintha még ma is inkább a népmese Hunyadi Mátyása élne bennünk, mint a » történelemé. « De csak kevesen tudják, hogy a népmese Mátyása — az igaz." Oly egyetemesen magyar népi hős lett idők rendjén Hunyadi Mátyásból, hogy még a moldvai csángó-magyarok között is balladát mondanak róla. Kallós Zoltán a Szeret folyó mentébe, Klézsében jegyezte le az Ifjú Mátyás király című balladát, és felvette a nagy rangú, jó hírű Balladák könyvébe. Egyébként Moldva csángó—magyarjai a másik nagy királyt, Szent Istvánt oltárképről ismerhetik és máig élő, elhalkult egyházi énekből: „Hol vagy István király?" Erdélyhez, Budához, Visegrádhoz, minden magyar városhoz, tájhoz kapcsolódnak Mátyás-emlékek. Kolozsvár a szülőhely, a legenda szerint a jogaival visszaélő városbíró bűnhödtetésének városa, Pqzsonyban a második magyar egyetemet alapította, Budán az ő idejében jelentek meg Hess András első könyvei, és hány hadi út őrzi a király és a fekete sereg lába nyomát?! Éppen Esztergomban ne lennének Mátyás-relikviák, itt, ahol a hű atyai barát, a kultúrát istápoló nagy érsek, Vitéz János élt? A magyar katolicizmus történelmi fővárosában — a már említett Corvinán kívül — okleveleket, bélyegeket őriznek a nagy király korából, Budapest után a legtöbbet éppen itt Magyarországon, és a város sajtója mindenkor meleg szeretettel emlegette a magyar reneszánsz európai nagyságú fejedelmét. Jó, hogy most mindezek szemünk elé tárulnak, és még jobb lenne, ha soha nem ejtenénk ki őket ezentúl szívünkből, emlékezetünkből. A legnagyobb magyar reneszánsz király és öröksége hű kalauzunk lehet napjainkban az oly sokat emlegetett Európai Ház felé, amelybe bizodalműnkat vetjük azért is, hátha végre nemcsak a Duna-mente népeit hozza közelebb egymáshoz, hanem a magyart is a magyarhoz, kisebbségbe szorítottakat az anyagországival, helyreállítva szellem, lélek, história és reménység egyetlen mai mentségünknek érzett egységét.