Esztergom és Vidéke, 1989

1989. március / 3.szám

2 FÓRUM ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A TÖRTÉNELEM FORGÓSZELÉBEN Hazafiak! Az alkotmányos szabadság és a közbátorság leghívebb őre a honfi. Az országgyűlés, a nemzeti őrség minél előbbi felállítását legfőbb teendői közé tűzte, s addig is, inig a törvény erre minden hazafit kötelezni fog, Esztergom városának f. é. márczius 18-án (...) ős népgyűlése egyes akarattal és közérzelemmel a nemzeti őrsereget a hazafiak önkényes (—önkéntes) hozzájárulásával felállítani elhatározta. Az e végre kiküldött bizottmány mai nap nyilvánosan tartott ülésben négy őrtanyát rendelt, hol a honfiak magokat nemzetőrökül az albizottmány előtt beírhatják, u. m.: a.) a szabad királyi város, b.) Szent Tamás c.) Érsekváros, és d.) Szent-Györgymező mezővárosok városházainál, s addig is, mig a három utolsó helyen a beiratás megkezdetik, hazafiúi lelkesedéstől áthatva a szab. kir. város házánál a beiratás azonnal megkezdetett és az albizottmány naponként délelőtt 10 órától, 12 óráig együtt leend. HAZAFIAK! A bizottmány hiszi, hogy minden hazafi ki a nemzeti őrseregbe áthatásra képességgel bir, a nemzeti őrsereghez önkényesen csatlakozni fog. A bizottmány teljes bizalommal várja, hogy minden becsületes hazafi, a személy és vagyon bátorságra őrködend és a közbékét háborgatni nem engedi. Hazafiak! Jelszavaink: Éljen a Király! Alkotmányos Szabadság! Testvéri egyenlőség! Béke és Kend! Költ Esztergom városában, 1848-ik évi márczius 22-én. a bizottmány határozatából Maiina János sk. Pinke István sk. bizottmányi jegyző város birája és a bizottmány elnöke Egy régi március tizenötödikéről tett meg az elhatározás, hanem az már a gyakorlatban is megvalósult. A Szentgyörgymezőn keresztülvonuló ünneplő közönség ujjongva olvasta az új utcatáblát .. .Klapka György tér... És a többi helyeken is. így kell a mai helyzetben intézkedni. Ha a jövőben is mindenben hasonló tempót követ a város, akkor elérjük a fejlődésnek legfelsőbb fokát. (Szabad Esztergom, 1048. március 21.) 1949 Március idusát Esztergom népe eddig soha nem ünnepelte olyan lelkesedéssel, mint az idén. Március 14-én a dolgozók, az ipari ifjúmunkások, a parasztfiatalok, a diákok, a honvédség és a rendőrség összesen mintegy ötezer főnyi tömege gyűlt össze a Széchenyi téren az ifjúság által rendezett ünnepségre. Az ünnepi beszédet Helyei Gábor MINSz-titkár mondotta, aki beszédében az ifjúság nevében fogadalmat tett, hogy követni fogják azt a szellemi irányvonalat és harcot, melyet az 1848-as márciusi iíjúság alapozott meg és indított el. A mai ifjúság a márciusi ifjak örökében pélüát vesz a Szovjetunió Kumszomol ifjúságától s kiveszi részét a szocializmus építésének nagy munkájából. Az ifjúsági ünnepség műsorából ki kell emelnünk a látványos világító buzoganygyakorlatot, továbbá a diákság énekkarának sikeres szereplését. A márciusi szabadság-eszméknek hódoló demokratikus szervek, intézmények, egyházak, iskolák stb. az ifjúsági ünnepségen koszorúkat helyeztek el a Centenáris Emlékművön, majd ezután megkezdődött a lelkes hangulatú lampionos felvonulás a város utcáin. Az ifjúsági ünnepség a felvonulás után a Széchenyi téren ért véget az Internacionálé eléneklésével. Március 15-én a Nemzeti Ünnep alkalmából díszközgyűlést tartott Esztergom város képviselőtestülete, amelyen Kossuth, Petőfi, Táncsics, Széchenyi, Bem József és Besze János 48-as szabadságharcos vezérek képeit leplezték le. A díszközgyűlésen az elnöklő dr. Bády István polgármester mondott bevezető beszédet, méltatva március 15-ének jelentőségét. A díszközgyűlés első ünnepi szónoka Steiner László volt, aki rá mutatott arra, hogy mi mai magyarok büszkén valljuk március 15-ének ünnepi napját a miénknek (...) Nagy nemzeti feladatokat kell megvalósítanunk, de biztosak vagyunk benne, hogy a Magyar Dolgozók Pártja és a magyar nép nagy vezére, Rákosi Mátyás elvtárs vezetésével a feladatokat meg fogjuk oldani s méltók leszünk Kossuth eszméinek örökére. Kossuth nevének említésekor lehullott a lepel a Kossuthot ábrázoló képről. Asbóth Károly lendületes szónoki tehetséggel Petőfi forradalmi munkásságát ecsetelte. (...) A „legnagyobb magyar" Széchenyi István képének leleplezésénél Tóth Gyula méltatta Széchenyi alkotó munkásságát. (...) Csenke Imre Besze János élettörténetét ismertette. Besze János 1848-ban Esztergom első népi képviselője volt, később nemzetőrséget szervezett, majd részt vett Kossuthtal a toborzásban. (...) Az ünnepség befejezése előtt a polgármester indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy táviratban üdvözlik az első kongresszusát tartó Magyar Függetlenségi Népfrontot és annak elnökét Rákosi Mátyás elvtársat. | Ilyen ünnepélyes díszközgyűlés talán még soha nem volt az esztergomi városházán. Érdekességnek számít még az is, hogy a közgyűlésen elhangzott beszédeket a város közönsége is hallgathatta, mert azt hangszórókon közvetítették. Ez volt az első eset, hogy Esztergomban a képviselőtestületi közgyűlésen mikrofonba mondották beszédeiket a szónokok. (.. .) Hírek Az esztergomi államépítészeti hivatal dolgozói az 1948-ban végzett jó munkájuk elismeréséül Gerő Ernő pénzügyminiszter képét kapták. A Gerő elvtárs képét március 21-én du. 3 órakor ünnepi külsőségek között avatják fel az államépítészeti hivatalban. (Szabad Esztergom, 1949. március 20.) „A nép szava, Isten szava" Táncsics Mihály adta egyik könyvének ezt a címet, akit 1848 március 15-én, a pesti forradalmi tömegek szabadítottak ki budai börtönéből. A pesti események jelképe lett a cenzúra eltörlése és a politikai foglyok kiszabadítása. A múlt év őszén a szigeti úttörőházban tartottam előadást az 1918-as őszirózsás forradalom és a Magyarországi Tanácsköztársaság helyi eseményeiről. Jó húsz | évvel ezelőtt is első előadásom : evvel a témával foglalkozott, akkor még más volt a címe: A , Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása városunkban. Első nyomtatott írásom már jóval korábban megjelent, a Köznevelés 1 1966. március 4-i számában: Honvédtisztnek jelentkeztek címmel, ahol képet próbáltam adni arról, hogy az 1948. március 15-i forradalom után a Ludoviceumban tervezendő katonai tisztkép: zésre kik jelentkeztek, mely tárI sadalmi rétegek akarták fiaikat a majdani honvédhadsereg tisztjeivé képeztetni. Talán ma sem érdektelen, hogy az egész országból befutott 250 kérvény között 4 esztergomi is szerepelt! A katonai főtanoda megnyitását 1849. január 7-re tervezték, de két nappal korábban az ellenforradalmi császári hadsereg alakulatai vonultak be az ország fővárosába. Az úttörőházi előadás után egy kisfiú csatlakozott hozzám, s elmondta, hogy tetszett neki az előadás, de azért számára az igazi hősök, a legfontosabbak az 1848as forradalom, a szabadságharc katonái, a legnagyobb tisztelettel az október 6-ai mártírokra gondol, az első felelős magyar kormány elnökére és a 13 aradi vértanúra. Tábornokokat mondott, holott tudjuk, az október 6-án kivégzettek egyike, Lázár Vilmos nem volt tábornok. De a kisfiúval együtt én is megelőlegezem számára a tábornoki rangot, s ha én lennék az illetékes miniszter, 1989. március 15-én napiparancsban meg is adnám neki! (Ez mutatja, hogy a történész is elfogult lehet, s engedhet a morál csábításának, az erkölcs és etika gondolatkörének bizonyos esetekben, ha jól tudja is, hogy a történelemben csak a tények játszanak szerepet... Tehát jöjjenek a tények. Esztergomban hosszú idők hagyománya volt, hogy a legjelentősebb március 15-i megemlékezés a szentgyörgymezői honvédtemetőben játszódott le. 1861. február 18-án döntött úgy Esztergom vármegye közönsége, hogy az Esztergomban elhalt honvédeknek és osztrák császári katonáknak, akik között ugyanúgy lehettek magyarok, mint a honvédek között a soknemzetiségű Magyarország minden nemzetiségeinek fiai, emléket állít. „Nyugosznak ők a hős fiak dúló csaták után" „Hatszáz néhány honvéd temetkezése" „Százhetvenöt osztrák katona nyughelye, kiket a felebaráti szeretet sebjeikben ápolt és a magyar nagylelkűség hősei sírgödrébe temetett." Évtizedek gyakorlatát követték 1939-ben is a város vezetői, amikor plakáton fordultak a polgárokhoz, hogy 1948. március 15-ének méltó megünneplésére szólítsák fel a várost. Március 15-én 9 órakor a belvárosi templomban tartott ünnepi istentisztelet után délelőtt 11 órakor a Széchenyi téren került sor hazafias ünnepségre. Az ünnepség a Szózattal kezdődött és a Himnusz fejezte be. Az első bécsi döntés új helyzetet teremtett Esztergom és környékén: a döntően magyarlakta egykori párkányi járás visszakerült Magyarországhoz, s újjászervezték Esztergom vármegyét. Ősi hagyományokhoz nyúltak vissza a párkányiak, amikor március 15-ének megünneplését újból Esztergom város és megye régi hagyományaihoz kötötték. Álljanak itt az eredeti szövegek: „Párkány nagyközség elöljárósága. 1570/39. számhoz. Nagyságos Dr. Glatz Gyula úrnak, Esztergom szabad királyi megyei város polgármestere Esztergom. Tisztelettel meghívjuk Nagyságodat, valamint a városi tanács tagjait és a város tisztviselői karát a helybeli Kath. Legényegylet nagytermében folyó hó 14-én este V29 órakor megtartandó hazafias ünnepélyre. Párkányban, 1939. március 13-án. (...) Majd ugyané szám alatt: „Nagyságos Dr. Glatz Gyula polgármester úrnak Esztergom. Párkány község kultúregyesületei nevében tisztelettel értesítjük, hogy Párkány község lakosai Nána község lakosaival együtt 1939. március 15-én 14 órakor Esztergom városán keresztül fog kivonulni az ottani honvé^ttemetőbe. Párkány, 1939. márc 10. (...)" öreg esztergomiak még tudják: a Duna túlpartjáról nemcsak Párkány es Nana, hanem a vármegye sok falujanak lakója jött át Esztergomba, hogy március 15-én a szabadságharc eseményeire, hősi halottjaira emlékezzen. Százak és ezrek vállalták a sok kilométeres utat. Húsz év után volt alkalmuk arra, hogy félelem nélkül, őszintén vallhassák meg magyarságukat. A tények után pedig egy magánemlék: évekkel ezelőtt közeli rokonommal, V. B.-vel — akinek vaskereskedése volt Párkányban, rokonai pedig a Duna mindkét partján — beszélgetvén, szóba hoztam, hogy egy korábbi március 15-én esztergomi fiatalokat zaklattak a rendőrök Budapesten, mert kabátjulion az érettségizők szalag jelét távolról pirosfehér-zöldnek nézték. Erre ő elmondta, hogy annak idején, a Csehszlovák Köztársaságban — minden hirdetett demokratikus elv ellenére — március 15-e előtt „megvadultak" a vámőrök, mindenbe belekötöttek, csak azért, hogy ne tudjanak átmenni Magyarországra. Rokonom már nem él, de nem csak ő erősíthetné meg: számukra az egyetlen igazi március 15. az 1939-es volt, hiszen a következő évet már befelhőzte a világháború, amely végül a hidat is elpusztította. Noha az máig sem épült újjá — reméljük csak ideiglenesen csonka —^ s köztünk ismét országhatár áll, mégis jó lenne ha ma is közösen ünnepelhetnénk, emlékezhetnénk. Mert a jelképes hidakat — a benső összeköttetést — nem lehet végképp lerombolni: a Duna két partján, itt Esztergom környékén, nem csak azonos nyelvet beszélünk, de sorsunk, történelmünk is évszázadokon keresztül azonos volt! Ortutay András Nyugosznak ők, a hősfiak Dúló csaták után... (Bajza József) A 18-as Honvédtemeto Esztergomban Az 1946. március 10-ével (mint Vármegyei Híradó) indult Szabad Esztergom utolsó száma — ekkor már A dolgozók demokratikus hetilapja alcímmel — 1949. június 5-én jelent meg. Esztergomban azóta nincs önálló városi újság.. . A történelmi sajtószemlét összeállította: Nagyfalusi Tibor Sok esztergomi sem tudja ma már, milyen jeles 48-as emlékekkel büszkélkedett egykor városa! Közülük most a honvédtemetőről emlékezünk meg, arról a helyről, ahol az országban legkorábban állítottak emlékművet az 1848— 49-es szabadságharcnak, s amelynek ismerete korábban minden esztergomi lakos számára összeforrott legnagyobb nemzeti ünnepünkkel, — március 15-tel. A szentgyörgymezői temetőtől ÉK-re, 200—300 méterre, szemközt a Garam folyó torkolatával, szántóföld közepén fekszik a honvédtemető, ahol öreg gesztenyefák őrzik a szabadságharc hős honvédeinek álmát... A régi esztergomiak — különösen a diákság —, 1861-től e temetőben emlékeztek meg 1848 márciusáról. Sajnos jelenleg nem dicsekedhetünk e jeles emlékkel, 1 hiszen az elmúlt 25—30 évben (a „pangás" és „deheroizálás" időszakában) ezt a temetőt és emlékhelyet vandál kezek többször (legutóbb másfél hete!) megbecstelenítették: az emlékművek kőbe vésett feliratait, kő- és vaskorlátait összetörték, bronz alkatrészeit „begyűjtötték", újonnan készített kerítését ellopták. Az említett időszakban az évszázados hagyomány is megszakadt, s csupán néhány iskola diákjai (I. István Gimnázium és a Temesvári Pelbárt Gimnázium, Tanítóképző Gyakorló Iskola) gondozgatták néha az emlékhelyet. 11 éve a Múzeumbarátok Köre, a Petőfi Sportkör, majd az Esztergom Barátainak Egyesülete ismét rendszeresen jár ide megemlékezni nemzeti ünnepünk alkalmával. Az emlékek rendbe tételét 1986-ban a Baráti Egyesület „Városvédő Tábora" kezdte meg, a rendszeres karbantartást és helyreállítást pedig egy éve — áldozatos munkával a város tűzoltói végzik. — Köszönet érte! Kik nyugszanak itt, és hogy kerültek ide? kérdezheti bárki, hiszen Esztergom nem volt nagyobb hadi esemény színtere 1848—49-ben. — 1849 májusában Palkovics Károly, a megye kormánybiztosa a szabadságharc legnagyobb hadikórházát alakította ki Esztergomban a vári kaszárnya épületéből, és az alatta álló két kanonoki házsorból. Ide hozták a nagysallói, a kéméndi, a csallóközi (Pered-Zsigárd) csatákban, valamint Budavár és Komárom ostrománál megsebesült honvédeket. A régi magyar lovagiasságot tanúsítja az a tény, hogy a már itt talált, és a fenti csataterekről ide hozott sebesült császári katonákat is itt ápolták. Az elhalt ellenfeleket pedig nem a temető árkába, vagy dögtemetőbe, hanem az akkor létesített honvédtemetőbe, saját halottaink mellé temették el. A szabadságharc leverése után Palkovics Károlyt előbb halálra, majd 16 év várfogságra ítélték, amelyből négyet töltött le Munkács és Komárom várában. Szabadulása után egy ideig még házi őrizetben volt, de 1861-ben már Esztergom megye alispánjává választották. Palkovics ugyanezen év január 21-én — a vármegye nevében — feliratot intézett Ferenc József császárhoz, amelyben az ország alkotmányos jogainak visszaállítását követelte. Az ő javaslatára határozták el (1861. február 18-án), hogy a honvédtemetőben emlékművet állítanak a hősök sírjára, s ekkor ünnepelték meg először itt március 15-ét. Az egykorú tudósítás szerint: „...Esztergomban 1861. március 15-én nagy ünnepséget tartottak, nemzeti zászlóval, a szózatot énekelve a temetőbe vonult a tömeg, a honvédsírokhoz." A piszkei Gerenday Antal kőfaragó által készített emlékművet még ez évben felavatták. A kőkorláttal kerített emlékmű egy két méter magas kőtömbön fekvő, haldokló oroszlánt ábrázol, mely mancsával a magyar nemzeti címert tartja. Feliratai: szemközt, az oroszlán alatt Bajza sorai olvashatók: NYUGOSZNAK ÖK A HŐS FIAK DÜLÓ CSATÁK UTÁN baloldalon: HATSZÁZNÉGY HONVÉD TEMETKEZÉSE jobboldalon: SZÁZHETVENÖT OSZTRÁK KATONA [NYUGHELYE KIKET A FELEBARÁTI [SZERETET SEBJEIKBEN ÁPOLT ÉS A MAGYAR [NAGYLELKŰSÉG HŐSEI SlRGÖDRÉBE [TEMETETT hátodalon: 1848—1849 ESZTERGÁM [A HAZA VÉDŐINEK 1861 Az emlékműtől balra temették el 1885-ben Báthori Schulz Bódog 48-as honvéddandárnokot, jobbra 1897-ben Szenkviczi Palkovics Károly kormánybiztost, majd 1904-ben Tiborczszeghi Horváth Géza 48-as honvédhadnagyot. Megrongált síremlékeik helyreállítását ez évben tervezi az Esztergom Barátainak Egyesülete — a Tűzoltóság, a Balassa Múzeum és más intézmények, társadalmi szervek segítségével. Reméljük, hogy e jeles történeti emlékhely ezentúl nemcsak régi szépségét, de régi megbecsülését is visszanyeri! Horváth István múzeumigazgató