Esztergom és Vidéke, 1931
1931-02-22 / 16.szám
ESZTERGOHJ/IDEKE ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 16. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, FEBRUÁR 22 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Por és hamu Az álarc, amelyre mosoly, kétség vagy gúny fagyott: lehullott. A párfőm felhő elszállott és a zene is elhallgatott. Utolsó foszlányai talán még ott remegtek a farsangzáró báli éjszakára virradó hajnal kékes, fagyos derengésében, amikor a lélek az imazsámoly elé roskadott és a kéz révetegen nyúlt a hamu felé, hogy megjelezze vele homlokát. Az utolsó akkord is elszállt, a mosoly elhalványodott a kipirult arcon és a csöndbe belekondul a vallomás : por és hamu . . . És zeng, mindig visszatérően, el nem fojthatón, örökkön az égi figyelmeztetés: por és hamu . . . por és hamu. És az emberi alázat odaroskadt a Figyelmeztető Szó elé és a lélekből, amelyből a magafeledt vidámság áradt a farsangi zajban, most szelíden csendes ima kél: bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétőknek . . . És az ima ráterül millió, meg millió lélekre. Ráterül mindazokra, akik hamvazó szerdán magukbaszállt szelídséggel emelték tekintetüket az égi Trón felé, felismerve és követve a parancsot, amely elhallgattatta a vidámság zenéjét, hogy az elvesztett paradicsom örökére, a munkára és a kötelességre, az evangélium útmutatásaira és a kőbe vésett parancsokra figyelmeztessen: vannak nyomorgók, akik kezedből az alamizsnát várják, elesettek, bánatosak, akiket meg kell vigasztalnod ; kétségbeesettek, akik felé bátorító szóval kell fordulnod; könnyezők, akiknek szemeit fel kell szántanod és siró gyermekek, akiket karodba kell zárnod . . . A világ tele van vakokkal, bénákkal, árvákkal, özvegyekkel, éhezőkkel és szomj úhozókkal: a zenének tehát el kell halkulnia, a mosolynak el kell hervadnia ilyenkor. A tánc vidám önfeledtségének bele kell olvadnia abba a munkába és kötelességteljesítés ütemébe, amelyre a hamvazó szerdával kezdődő bűnbánati időszak, az örökkévaló kötelességek terén figyelmeztet. Mert van öröm, mely eltart egy báli szezonon át. Van vidámság, amely két hétre szegődik nyomunkba és van duhaj kedv, amely hű társunk marad — egy éjszakán át. És lehet, hogy van óra, amikor a bor, a pezsgő és zene mindent elfeledtet. Az ébredés perce azonban mindenkor elkövetkezik és figyelmeztet azokra a keresztényi és felebaráti kötelességekre, amelyek mint parancsok, isteni eredetűek. Az egyház nem tiltja a földi örömöket. A farsang végén nem tilalomfa áll, csak bölcs figyelmeztetés : az öröm hervadó virág, elszálló illat, felvillanó — sokszor elkáprázható, de mindig kialvó fény. A lélek fürödhetik benne, de az értelemnek tudnia kell, hogy az öröm konzerválása olyan feladat, amit még emberi szándéknak sohasem sikerült megoldania. És a hiú próbálkozáson túl ott az Istentől ránkszabott kötelesség : újra az Örökkévaló szolgálatába állani megtisztuló lélekkel. Ez a felismerés vitte hamvazószerdán a tömegeket az Isten házába: a megtisztulás vágya, a mélységes alázat, a szerteágazó testvéri szeretet, a mindent megbocsájtó jóság és másokért vállalt önfeláldozó munka az az út, amely az ember tévelygő útját igazi célja, az Isten teremtette örökkévalóság felé jelöli. Hamvazó szerdával nem az öröm tagadása kezdődött, hanem az igazság és az eredendő bűnben fogantatott ember sorsának mindig visszatérő felismerése nyilvánult meg: por és hamu mindaz, ami életünk útján viharzik. Egyetlen igazi kötelék van, ami az embert igazi céljához, teremtő Istenéhez fűzi: a tiszta lélek. Az a lélek, amely a nagyböjt hajnalán mélységes alázattal szórta fejére véges életünk igazi szimbólumát, a hamut . . . (=) Megengedi-e a mai súlyos helyzet a Várhegy rendezését? Á Várhegy rendezéséről nem ez az első cikk és bizonyára nem is az utolsó. Sokszor sürgették már a rendezési munkákat, hogy a Várhegy végre a Bazilikához és ezen a téren rendet akarnak teremteni. De ez a munka még távol van az igazi rendezéstől. A rendezési munkák sürgetése akkor volt a legnagyobb, amikor megkezdődtek a Szent Imre-ünnepségek. A helyi bizottság is közbevetette magát, hogy a Várhegy legalább jó utakkal fogadja az idegeneket, hogy ha nem is nagyobb mértékben, de legalább is olyan munka induljon meg, hogy az idegeneknek semmi panaszuk ne legyen. Legalább azt szerettük volna elérni, hogy az idegen, ha egyszerű rendezettséget talál is, benyomása kellemes és a Várhegy kedvező hatást keltsen. Elmúlott a Szent Imre-év és semmi sem történt. A Szent Imre ünnepségek előtt még Budapestről is kaptunk Ígéretet, hogy a visegrádi úttal kapcsolatban a Várhegy is rendezve lesz. Sajnos az igéret csak ígéret maradt. Most új esztendőben vagyunk már és mivel egy új év tavasza fog következni, ismét kell kérdezni, hogy ebben az évben remélhetünk-e valami változásra, megegyezést a Várhegy rendezésében. Felmentünk ezért a főegyházmegye egy vezető méltóságához, hogy a sürgetésekkel szemben a másik oldalról is megismerjük az ügy állását. Kérdésre kérdést kaptunk. Vájjon tudják-e, hogy mennyi pénz szükséges a munka megkezdéséhez, hogy azután látni is lehessen valamit a rendezésből. 50 ezer pengő feltétlenül kell ahhoz, hogy a rendezésnek nevezhető munka meginduljon. Ez valóban horribilis ö szeg. Budapestről több szakértő, műkertész, tanár, mérnök volt itt a főegyházmegye meghívására és ezek kijelentették, hogy egy igazi rendezés óriási összeget fog felemészteni. A pénzkérdés volt tehát az első feltétel, hogy a munka meginduljon. Pénz pedig ilyen nagy összegben nincs. A másik szakértői kérdés az Vűlt, hogy van-e víz a rendezésre és gondozásra. Ez sincs. Már pedig — mondotta az itt járt szakértő — akkor nem is lehet tárgyalni a rendezésről. A főegyházmegye tehát mindent elkövetett, hogy a sürgetéseknek eleget tegyen, de sajnos az anyagiak minden jó szándékot megkötnek. Emlékezünk még arra, hogy a városi közgyűlés ingyen vizet szavazott meg a Várhegy rendezésére és a parkok gondozására. Ezt meg is mondták a főegyházmegyénél, mire azt a választ kaptuk, hogy a valóságban még sem úgy áll a dolog, mert a város nem adja ingyen a vizet. Természetesen a főegyházmegye nem vállalkozhat arra, hogy pénzt is előteremtsen, meg a gondozáshoz szükséges vizet is megfizesse. Ez két súlyos terhet jelent. Annál is inkább nem vállalhatja a főegyházmegye a vizdij terhet, mert a főegyházmegyei épületekre kivetett vízfogyasztási összeg is olyan nagy, hogy 20 ezer pengővel többet fizet ma, mint akkor, amikor saját vízvezetéke volt. A saját vízvezeték fenntartásának költsége cca 12 ezer pengőt tett ki annakelőtte. Igy szó sem lehet arról, hogy a főegyházmegye a 30 ezer pengős évi vízdíjon felül — ami felett még folyik az egyezkedési tárgyalás — még külön is fizesse a Várhegy gondozására szükséges vizet. De vájjon ezekben a súlyos napokban, amikor a nyomor és munkanélküliség mindig nagyobb lesz, szabad-e egyáltalán gondolni a Várhegy rendezésére ? Hogyan fogadnák a nélkülözők, a szegények, a válsággal és sok gonddal küzdő emberek a nagy költséggel meginduló rendezési munkát. Olyan Összeg sem áll rendelkezésre, amely munkaalkalom cimén segítené elő a szépítés és rendezés részleges munkálatait. De azután mit szólnának azok a szegény emberek, akik keresetnélküliségükre hivatkozva, vagy hogy nem vezették be házaikba a vízvezetéket, a vizdij elengedését, vagy annak felét kérték, ezzel szemben pedig a város ingyen vizet ad korlátlan mennyiségben a Várhegy rendezésére — szépítő munkákra. A mai súlyos napokban tehát nem lehet komoly alapja annak, hogy a Várhegy költséges és mi tagadás, a mai időkben luxus rendezése meginduljon. Bizonyos azonban, hogy a főegyházmegyénél meg van a jóindulat és törekvés a rendezésre, sőt Serédi Jusztinián dr. bibornokhercegprimás is foglalkozóit megoldást keresve a munkálatokkal. De amig ilyen súlyos helyzetben él a nép, nem lehet a rendezésre gondolni. Egy alkalommal megírtuk már, hogy nemcsak magáért a Várhegy rendezéseért kellene a munkáknak megindulni, ez nemcsak a főegyházmegye érdeke, hanem a városé is, de különösen az államé, mert elvégre nemzeti műkincsről van szó. Ha az állam bizonyos összeget adna azon a cimen, hogy a bazilika, a tr SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül. . köző, konyha- és kenyérruha, házi szövött " brosz <gyb " né8kíc8in ^-> Pelczmann Lászlónál legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik
