Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 14. szám

Esztergom VII. évfolyam. 14. szám. Vasárnap, 1885. február 15-én Városi s megyei érdekeink közlönye. JAbg.jki.enik heten kint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI- ÁR: érre.........................................................6 Gt '<r­fél évre ........................................ • 3 . * ue gjedévie ..................................................I • 50 > Epyes Rznm áru 7 kr. lm rá SZERKESZTŐSÉG: ^ZENT-y^NNA-UTCA 317. li.p szellemi részét illető közlemények kiiMeiuiSk. KIADÓHIVATAL: |SzÉCHENI-TÉR borii ;i hivatalos s u inngúii liirdel-ések, n. nyilt^r’oe szánt köz­lemények, elölizetési pénzelt és reoliimálo.sok iiil.ézemiök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ f>0 n 200—5100-ig . 2 „ 25 „ Uólyegdlj 30 kr. MAHÁNHIRDETÉNEK megállapodás szerint lehelő legjutány(isribl)itii közöItatnék. NYILTTÉlt sora 20 Kr Ffaázaios irodalmi érdemok. Esztergom, febr. 14. Az idén van épen öt von esztendeje unnak, hogy a Tudományos Gyűjtemény, ez az ütven-hatvan óv előtt legtekinté­lyesebb magyar szemle, Horvát István szerkesztése alatt Máj er István névalá­írással egy czikket közölt a magyar be- tütanról, moly az időben a magyar or- thographiával egyetemben vaskos köny­vek erejéig foglalkoztatta a tudományos magyar világot. Ez a betiltani közlemény a magyar abéczóről a Tudományos Gyűjtemény több ezernyi közleményével ugyan azóta már elvesztette tudományos értékét, de mint egy félszázados irodalmi pálya első fecskéje megint közénk szállt s mi sze­retettel üdvözöljük. Innen számítjuk Major István irodalmi működését. És ez a számítás épen fél- századot foglal magában. Máj er István azalatt a fél század alatt épeu annyit tett, hogy halhatatlanná tette nevét a magyar nép szivében. — István bácsit mindenütt ismerik, a hol hasznos magyar czikkeket olvastak, a hol jóakaratu tanácsokat fegadtak, a hol nevelésügyi és közművelődési eszméket valósítottak s a hol egy nemesin Ildi és szerető szivü népbarát meleg kezét szo­rították. Az ő irodalmi működésének érdemét nem nekünk kell felfödözni és bebizo­nyítani. Nem volt az tisztán a tudo­mánynak szentelve, mert akkor tudna róla az akadémia is, nem egészen a szépirodalomnak, mert akkor ott ragyog­na neve a Kisfaludysták vagy Petőfink sorában. István bácsi irodalmi működése a magyar népnek volt szentelve, ő a ma­gyar népet tanította, nevelte, óvta, ne mesitette és boldogította. És a magyar nép szive drágább foglalat az akadémia márvány termeinél és ragyogóbb keret az irodalmi társaságok fényes czóheinél. Nagyobb dicsőség a magyar nép szi­vében élni, mint az úgynevezett hal­hatatlanok közölt, a kik előtt gyakran meg nem fejthető probléma épen az 5 csinált glóriájuk. A népnevelés magasztos ügyének élő fiatal pap ötven év múlva ugyanazzal a lélekkel áll előttünk, fényes egyházi méltóságban, a közbecsiilós és közsze­retet tündöklő nimbuszában. Népszerűsége az áldás ajkán ól, ne- meslelküsége eszményi és neve a leg szeplőtlenebb. Az ő közhasznú irodalmi működésé­nek eredménye népünk nagyobb fel vi­lágosodó t tsága és fokozottabb jóléte. És ezt az eredményt a közművelődés újabb történetírói nem fogják eltagadhatni és mellőzhetni. Üljük meg hát István bácsi áldott szel­lemének ötveneszteiidős irodalmi pályá­ját olyan kegyelettel, a milyennel őt most körülvesszük. A koszom ugyan az övé, do a meg tiszteltetés a mienk Mienk, mert érde­met méltatunk érdem szerint, közhasznú pályát méltó elismeréssel, irodalmi ba­bérokat a dicsőség babéraival. Esztergomnak csak egy István bá­csija Van. Legyen a mi ünnepünk is páratlan. Kőrösy László. Iparos levelek. (Négy közlemény a technológiai iparmuzeumról.) I. Előttünk fekszenek a technológiai iparmuzeum közleményei, melyek leg­újabb iutézetünkről bővebben tájékoz­tatják iparosainkat. A technológiai muzeum a század nevezetesebb vívmányaival haladó ipa­rosok számára vau felállítva. De nem csak a fővárosiak számára. A techno­lógiai múzeumot minden magyar iparos meglátogathatja s az ott levő osztályo­kat tanulmányozhatja. Midőn városunk iparosait kiválóan figyelmeztetjük a magyar ipar fejlesz­tésének erre a nevezetes tényezőjére, röviden megismertetjük azok számára, a kik még közelebbről nem ismerik. A technológiai muzeum csak a múlt évben alakult meg. Helyisége egyelőre a Kerepesi utón a régi Belezuay kert helyén van. Mi a muzeum czélja ? A m. kir, technológiai iparmuzeum czélja, hogy a hazai kézműipart átalá ban, s első sorban egyelőre csak a fa és fémipart közhasznú szakismereteknek minél szélesebb körben való terjeszté­sével, továbbá a jelentékenyebb ipará­gak újabb szerszámai-, gépei és gyárt­mányainak bemutatásával, végre szak­kérdésekben véleményadással támogassa s igy annak gyorsabb fejlődését előse­gítse. Ezen czél sikeresebb elérésére a technológiai iparmuzeum az állami kö- zépipa.i tanodával szerves kapcsolatba hozatik oly módon, hogy a középipar­tanoda igazgatója egyszersmind a tech nologiai iparmuzeum főigazgatója, s a két intézet gyűjteményei kölcsönös hasz ' nálat végett egy és ugyanazon ál land0 épületben helyeztetnek el ; továbbá a múzeumban rendszeresített előadások tartására és a szakrajz tanítására a kö- zépipartauoda tan és rajztermei s a gyakorlati műveletekre részben ennek műhelyei, laboratóriumai és felszerelései használtatnak. A muzeum czéljainak elérésére szol­gálnak : a) a szerszám és góptár ; b) a miutagyüjteméiiy ; c) a szakkönyvtár és rajzgyiijtemóny, nyilvános olvasó-he­lyiséggel ; d) szakelőadások, népszerű felolvasások és szakiajzgyakorlatok ; e> szakvélemények adása ; f) közlemények és szak könyvek kiadása ; g) időszaki ipar kiállítások rendezése és versenyek pá 1 yadijak kitűzésével. A szerszám- és gép tár tartalmazza a czélszerüeknek bizonyult újabb szer­számokat, a kézmíives-Diűhelyekbeu elő­nyösen alkalmazható készülékeket, erős és munkagépeket, melyek az intézet számára részint vétel, részint csak ide­iglenes kiállításra kikölcsönzés útján szereztetnek be. A gépek a műhelyül szolgáló gép­teremben, az intézeti tisztviselők felü­gyelete alatt időnként működésbe ho­zatnak, hogy az önnálló iparosok és iparossegédok azoknak használhatóságá­ról és munkaképességéről közvetlen szemlélet utján személyesen meggyőződ­hessen ek és azok helyes kezelését el­sajátíthassák. Az intézet tulajdonát képező azon szerszámok és gépek közül, melyeknek újabbakkal való helyettesítése kívána­tosnak mutatkozik, a vásárlottak fel­tétlenül, az ajándékozottak pedig az ajándékozó engedélyével becserélhetők Az „Esztergom esVidfike“ tárcája. Hogyha vársz még vagy tiz évet: Én leszek, nem más a férjed S ha tárcám is úgy akarja ! Fürösztelek tejbe’ — vajba’. Holdvilágos éjszakákon Járuuk majd a lagunákon. Ott ismétlem karjaidban : Holtomiglan, holtodiglan. Csókjaink majd elregéfik, Mire vágytunk annyi évig... Csakhogy addig, én szerelmem, Megöregszünk mindaketten. REVICZKY GYULA. n ckoI3a 3a Caiüólu --Gól.“ Ob hányszor mondtam: megtagadlak! És hányszor kértem áldást rád ; Emlékednél, bár rég kihüle,— Szivem ifja tűz járja át. Ha hűtlenséged jő eszembe, Kiuosau feljajdul a vád; De ha szerelmünk szép világa — Szivem feled és — megbocsát. LÉVAY SÁNDOR. cy f • • » * . /ou-Hoijvhc o nac^/ijA 1 \z>sonna^a. (Kisvárosi farsangi karczolat.) — Borosa, aztán a reggeli tejet nem kell ám összekeverni az estivel, mert crupa kotyvalék lesz belőle. A kávé főzésnél vi­gyázz, Nem értem, hogy lehet azt meg nem tanulni, hát a doktoráltnál soh’sem főztél kávét ? Ha csak mindenütt magam nem va­gyok uem mégy semmire. A szu'czot a gyümölcs előtt kell behozni, aztán okosan vedd ki a formából, ne piruljak miattatok, egy ilyen háznál rendnek kell lenni. — A Mari majd menjen be a spájzba, de rágd a szájába krémest hozzon ki, hiuem az asz­talhoz ne ereszd a butát, te szolgálj, — a multor is villát dugott a fagylaltba — az ostoba, az ebédnél is, hogy kellett pirulnom, a zöld bab csupa szálka volt. Ez nem volt elég, hanem ebéd után vettem észre, hogy egy vendégnek nem volt pohár feltéve. Ha le nem irom is mindenki tudja, hogy ezt a raonologot Zuhogiuó ő uagysága mon­dotta el. Azt is kivesszük beszédéből, hogy ven­dégek jönnek, az pedig uem képzelhető ozsonna nélkül. Definiáljuk tehát, hogy micsoda is tulaj­donképpen nálunk az az elmaradhatatlan ozsonna, mely sokszor többe kerül mint’ az ebéd? — Nem egyéb az, mint elpusztít­hatván meleg ágya a pletykának s gyakorlati intézmény az emberszólás nemes mester­ségének elsajátítására, a hol jelen uem lévő családok ügyei tárgyaltatnak, bizonyos és b zonytalau egyének biráltatnak, meg uem határozott dolgokban asszon\i határozatlan­sággal határozati javaslatok készíttetnek, frigyek elrontatuak, viszonyok szövetnek. Kocsi robogás hallatszik. Jön Fényfalusiné, Ilonka és Janka leányával. A ház uruője Zuhoginé és az ott lévő vendég kisasszony Euláüa — kit az ostoba szolgáló elkeresz­telt Allelujáuak — szaladnak a vendégek fogadásé a. A kocsi megáll, a jövevények leszállnak s a tornáczon olyan csókoiózást visznek végbe, hogy az ember kijön sodrá­ból, a ezuppogások hallatára. Mialatt Fényfalusiné, — a hozzájok jött, azonban magokkal hozott — Kárfalvit a kocsin felejtette, már befelé haladni látszol,- ( tak, mikor a tegnapi mulatság mámorát j még ki nem alvó Kárfalvi mesterséges utón rögtönzött köhögés ál'a vonta magára a figyelmet. Igaz kedvesem, ö*mervén vendég­szeretetedet, utólagos jóvá agyásod mellett I magunkkal hoztuk Kárfalvi urat, régi ba­rátja a házunknak, (a múlt héten ösmertük meg.) Kárfalvi balett lépésekben sietett a ház úrnőjének kézcsókolására, Euhlia ez alatt, kendőt, keztyüt leszedett a jövevé­nyekről s igy leszerszámozva haladtak be a terembe, hol már a többi vendégek a legú­jabb világ eseményeket tárgyalták. A ház uruője m ntegy 45 esztendős gya­korlatról bizonyságot tevő ékesszólással há­pogja el, hogy képzeljétek ezt meg amazt.! Logica ugyan egy csepp sincs a beszédében, i hanem hát. meg moudia azt a jó Deák Fe- rencz, hogy kártyában meg asszonyban nem kell logikát keresni. Janka és Ilonka kifogás­talan elegantiávnl telepednek le a divánra, j mig szegény Euláüa bágyadt szemeit fárad­tan hordozza meg a falon függő képeken. Mintha a társalgás őt nem is érdekelné. Világfájdalmas dosperatióval mereng el a múlton, mely már nincs s a jövőn mely nem igen lesz. .Rajta már a lágyság nyiváu Látszik mint az érett szilván“, mint a paj­kos Csokouai mondja. Azonban hát, itt jön Tekésy kaszuár fele­ségével. Mindkettőjüket megösmerni nem lesz érdektelen. Tekésy mint egy 55 éves Őszbe vegyült kis alak. Életének nagyobb részét szakmájába vágó tudományok tanul- máuyozására szentelte, különösen kedvencz tágya az oekonomia, ha társaságb u vala­kit megcsíphet azt halálig üldözi annak un­tató magyarázatával. Megmagyarázza hogyan lehetne Grönlandija meghonosítani a vauilia termelést, hogy a burgonyát miképen lehetne narancsosé nemesíteni. Elmondja, hogy az amerikai búza lisztjéből készített fánk hány Celsius foknyi meleg kávéháziján költhető el stbbi. Neje nemes vonásai egykori szép­ségéről tanúskodnak. Egy másik szobából lép elő Mélykufiué, Tel*ésiué édes auyja. Ez a Mélykúti család arról nevezetes, hogy családi vélemény sze­rint minden létező és nem létezett famíliák közt legrégibb. Mélykúti úgy nyilatkozott egyszer hevüllében, hogy az (! családja olyan régi mint a bérezek. Ezeket is a szokásos aprehendáló kedé­lyességgel fogadja Zuhogiuó és Alleluja — azaz — Rulália. Czupognak a csókok, do Fényfalusiné igen észrevehetőleg fintorítja el száját, mikor Mélykútinál csókra csókkal kell üdvözöl- Janka és I'ouka azzal az

Next

/
Oldalképek
Tartalom