Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 14. szám

vagy cl is ndliatók a t. jelentkező va­súi ltoknak. A gyűjtemény tár jelentékenyebb kó/.- műiparágak, s első sorban egyel őre a fa- és fémipar körébe tarló kő miuta- srim'Ű kész iparcikkek és a?: «/ok készí­téséhez használt nyersanyagok, Félgyárt­mányok és segédanyagok rendszoresgyílj- töményét t«rtalma/za oly őzéiből, hogy abban a szerkezet és gyúrlásmód minél teljesebben elő legyen tüntetve. E gyűjtemények tárgyai részben az intézet tulajdonát képezik, részben leló- teménynl szolgálnak, részben pedig ki­kölcsönzés utján csak ideiglenes kiál­lításra szereztetnek be. Azon gyűjtemény tárgyakat, melyek az intézet tulajdonát képezik, az ipa­rosok lerajzolhatják és utánzás czéljá- liől kellő bizlositék mellett, a múzeum­ból ki is kölcsönözhetik. Kivételt képeznek e szabály alól a szabadalommal vagy védjegygyei ellá­tott, továbbá azon letéteniényozet.t, vagy ideiglenesen kiállított tárgyak, melyekre nézve az utánzási tilalmat a tulajdo­nos kikötötte. A múzeum azonban fentnrtja magá­nak a jogot, hogy ismertetés czéljából magának ezen tárgyakról is szakszerű rajzot és leirást készíttethessen. A múzeum tulajdonát képező tárgyak időnkiitt csere vagy eladás utján újak­kal pótolhatók. Kisdedóvó társulatunk, A karácsonyi közgyűlésről már ti zenkilencz év óta külön értesítő szokott megjelenni, mely a társulat működését s a kisdedovó intézmény egy évi tör­ténetét beszéli el. A megjelent értesítő Majer István püspök ur meleg elnöki beszédével kez­dődik, melyből különösen k'omelendőnek tartjuk szerény térviszonyainkhoz képest a következőket: 21 óv szép idő, kivált ha meggon­doljuk, hogy nemzetünknek ép ezen időben ki llett az átalakulás, mintegy íij kor nehézségeivel megküzdenie, ter­mészetesen városunknak is sok nehéz napji, sok küzdelme volt és van s igy jótékony intézeteink, milyen a. mi kis­ded óvodánk is sok rendkívüli áldozat tál s lelkes!) fiai és leányainak fáradó Z a által voltak főn tarthattok. Ám min. dent a béke áldása gyanánt kell ven. nőnk s ezért kell, hogy a minden jó mennyei adományozójának, a mindenható Isten nek mondjunk dicsőséget és forró hálát. A kisdedovodát jótékony intézeteink közé soroltam és méltán, mert kétség­telen, hogy a kenyér keresetben fára­dozó szülőknek kisdedeik körüli gon­dozását pótolni az ovoda van hivatva s igy az egész nemzet re nézve legnagyobb fontosságú népnevelésnek egyik alapját képezi. Ugyanis az ovoda szárnyai alá karolván az ártatlan kisdedet «azt gyön géd szeretettel minden testi és lelki elfajulás és megromlástól óvja, sőt ér­telmes nevelők által megállapított terv szerint a kisdedek testi erejét a fejlő­désben elősegíti és ílgyesbiti, úgy el májét s a további képezésro, az isko­lára előkészíti; jelesen a nevelés mes- i térségének legliatalmasb eszköze a szók- Itatás által a tisztaságban, rendszeretet- ben, a társas életben annyira szükséges megfórés és alkalmazkodás, engedékeny­ség és tűrés készségében, a nyíltság, bátorság, a derült hangulat s jó kedv­vel való foglalkozásban annyira viszi a kisdedekkel, bogy a szép tulajdonságok, kivált lia tovább is igy szoktattalak, jobbára második természetükké válnak. Es t, közönség még egyet kell kü­lönösen kiemelnem, a mi kisdedovodá inkát szerfölött ajánlatra méltókká teszi s ez az, hogy kiválóing a kisdedek igenis fogékony ártatlan szivükben a nemesebb érzelmeket, a vallásos kegye­letet, a szülők és öregebbek iránti tiszteletűt és szeret,etet, hálát s a többi nemes érzelmek között az édes haza szeret,étét fölébreszti, ápolja s annyira szivökbe vésni igyekszik, lioiry életükön át a hazát szeretni, annak javát szóval és teltei előmozdítani fő örömüknek tartsák. Ez nasty figyelemre méltó, leg­kivált korunkban, mikor fájdalom a tévútra vezetett embereknek száma egyre szaporodik s az ősi erények helyett az önzés napról-napra terjed, terjed az önzés azon nemtelen faja, mely a vas­tag materialismus, (melyet szép színbe burkoltan realismusnak is szeretnek el­nevezni), mondom az anyagi élvezetek vágya s ezzel karöltve piró telhetetlen- ség az embereket a nemes élvezetektől, a közös jó iránti részvéttől, a patriar­chális családi örömektől, házától elvon­ják s a szükkeblíiség kopár mezejére terelik s igy az életet minden költői- ségtől, minden ideális emelkedettségtől, az öntudat nemosb és tartóst) boldog­ságától, sőt az örökélet utáni kilátás és vágyról is megfosztván, az életet, üressé, unottá, valóban egészen állatiasan si­lánnyá süllyesztik — Ezt csak vallásos, csak hazafias neveléssel lehet ellensú­lyozni, mit a jól rendezett, ovodák di­cséretesen kezdeményeznek. így kell az ovoda szép rendeltetését és a népnevelésio fontos befolyását mér­legelni s akkor a keresztény czivilisá- cziónak minden barátja kell, hogy ezt, hőn pártolja miként én is megragadom az alkalmat s most, mikor ismét ni 3 évre kell aláírásainkkal o szép intéze­tünket biztosítani, mondom megragadom az alkalmat s ovodá"k ügyét a t. kö­zönség részvétébe, pártfogásába nemcsak elnöki tisztemnél fogva, do legjobb meggyőződésein folytán is lehetőleg lógj oh ban ajánlom. Az éber közönség — folytatja a nemeshangu elnöki beszéd — rendezett| állapotunkról meggyőződvén, kicsinyeit szívesen bízta intézetünkre és pedig ,t! folyó évben 130 kisded látogatta óvo­dánkat s az intézet megnyitásától kezdve manapiglan 1936. Anyagi helyzetünknek elég kedvező állását, itt csak annyit említek meg, hogy tartozásainktól nagyobbára meg­szabadultunk. Ugyanis : bevétetett . . 1340 fi t 48 kr. kiadatott . . 975 fit 16 kr. vagyonunk 12,779 fit 32 kr. ‘erheiuk . . 157 frt — kr. Megemlíteni kötelességem, bogy a vá­lasztmány megkeresésére egyesületünk buzgó ügyésze Mészáros Károly ur által felterjesztett és szorgalmazott kérel­münkre a m. kir. közoktatási minister ur kegyéből az idén 150 frt államse­gélyt nyertünk ; a helybeli takarékpénz­tár 50 frtot, a kereskedelmi és ipar­bank 30 frtot sziveskedlek adományozni, Matt Gyula asztalos mester ur szives volt kicsinyeink játékszereit ingyen ki javítani, a szent Erzsébetről nevezett, j őt,é k o n y egy esü 1 o t karácsony alkalmával szegényebb kicsinyeink számára ruhára 20 frtot s gr. Csáky Károly 5 frtot ajánlottak fel, azon fölül a Jótékony­egyesület tagjai közül Mészáros Károlynó ő nagysága elnöklete alatt Munkácsy Károlynó, Zubcsek Mihályné, Rudolf Mihály né. Reviczky Gáborné, Kaán Já- nosné, Frey Ferenczné úrnőket, kikül­dötte, vo 11 a képen fölkérte, bogy a ka­rácson fát felállítani s az ártatlan szi­vek örömére ezen ünnepélyt rendezni kegyeskedjenek, kiknek miként inté«e- iünk minden jótevőjének ezennel forró kö ,zÖn etü u ket nyi 1 vá n itj uk. Midőn igy az élőknek megadtuk tisz­teletűnket, kell bogy a megholtaknak is lerójuk hálaadónkat. Legnagyobb jó* tevőink egyike mélt,. Szabó József püs­pök, a minden szép és jónak buzgó se­gítője, egyletünkről is évről-évre nagy­iéi küleg megemlékezett s ez év folytán őt a Mindenható magához szólította, ő e szerint ugyan elhagyott bennünket, de jótettei őt örök emlékezetünkbe vésték, áldandjuk őt mindörökké ! Hasonlóan föl ei» li himlők Fereuczy Jákó és Deszátli József urak, kik éve­ken át mint, választmányi tagok szóval és tettel ügyiin Unok jó szolgálatokat tettek. Áldás emléküknek. Ezzel én befejezhetem évi jelentése- met. De mielőtt a szót a mélt. igaz­gató és számadó uralunk átadnám, egye­sületünket és óvodánkat az úristennek további oltalmába s városunk ezen dí­szes intézetét a tisztelt közönség párt­fogásába ajánlom. A derék társulat védnöke hgprimá- sunk. Jó szelleme a Jótékony egyesület s szakavatott vezetője Szabó László. Polgárságunk csak önmagát jutalmazza meg, ha a nemes törekvésű társulatot pártfogásával veszi körül. Farsang végin. (Vezérczikk felnőtt fiatal emberek számára.) [Üdvözlet Gastonnak!] Ne adjon a mulató világ senki Íté­letére, inig mulatozásban bizonyos mér­séklet van. Mert ha nagyon sok vigasság sora­kozik egymásután, akkor a világ ítélete mindjárt, ilyen : — Vésztőket érzik azért mulatnak olyan pazarul és elkeseredetten. Ha pedig nagyon kevés sora akad a vigalmas életnek, akkor kész a követ­kező mondás : — A ki mindenét eltékozolta, annak már csak az imádságban telhetik öröme. Legyünk vígan az élet tragicomédi- ájában. Úgyis eleget komolykodhatunk tizenegy hónapig. Szakasszuk le az öröm virágait, inig a tövisek hegyesebbre és nagyobbra nem nőnek. Tekintsünk körül Horácz mosolygó philosophiújával s Berzsenyi okos vi­az örök mosollyal nyújtják elő finom illa­tos patyolat kacsóikat, mely a hozzá jók ha­sonló nagyvilági hölgyek aiczán meleg is. Azután apet.itóriu gyanánt előszedik a leg frisebb dolgokat a mi az ozsonnátó társaságnak levetkezhetlen tu ajdon i-Foleg Zuhoginó meg Euláfia tűnnek ki e téren, mert ezeknek minden tehetségűk a nyelvűkben vau con- eentrálva. De hát itt az ozsonnn. Helyet, foglalnak. Bár minden héten megfordulnak egymás társaságában s mindonik jobban ösmeri a másik gusztusát, mint a magáét, azért Zu- hoginé rendre kérdezi : Te hogy szereted kedves ? Elég édes Ilonkám, J.mkiczám, lelkem, még egy kis kávét. — Csókolom dves néni satbbi. egész az unalomig. Zuboginéuak ilyenkor aztán nyílik alkalma a tehenészetről s más egyéb gnzdasszouyko- dási dolgokról, az ő saját, modorában prae- Lcti-ot tartani, annyit vehetünk ki tisztán, hogy egy ilyen háznál a cselédek váglietet- len rosszak és hogy nem győzi az ember magát pénzzel, meg hogy voltaké) en az egész világ gonosz, akasztófára való kivéve bennünket, Eulália látva, hogy az ő nyelvészeti ké­pessége mennyire háttéri)« szorult az egy­szer, e feletti bánatában nagyokat ásit. A széllel béllelt Kárfalvi inog ott ül Ilonka és Jankicza között, kik nem győznek eleget nevetni üres hóbortjain. Hazudik mint egy kis Hári. Ezeknek láttára és hallatára Eulália újó­lag olyant ásit, miuf egy törvényes feleség. Ilonka és Janka szem elől nem tévesztik azonban édes anyjok szemöldökének mozgá­sát, figyelik azt mint valami eleven baro­métert. H'- íi ni a nevelő kisasszony leginkább növendékével, a 10 éves kis Fénjíalusi Ton­csikával bíbelődd' kit, mar úgy látszik nem kevésbé érdekel minden oly mozdulat, a mire azt szokták mondani : Ez elegáns, ez sikk. Néha néha a nevelőnő is megreszkiro* egy- egy maradék mosolyt. Különben azon nők közé tartozik, kik közül tizenkét pár egy tuczat. Mélykut'.né veszi át a szót. Elmondja, hogy leánya a zárdából haza jövetelekor mily művészileg zongorázott és énekelt. — Ugyan mamácskám — szabadkozik Te- késiné. — No ne szerénykedjél, fivérednek a hadnagynak a Stefi is mondotta (gróf Sza- páry) hogy tokra vilieted. Mai nap művé­szek uralkodnak, nézd ezt a Munkácsit egy asztalos inas volt — teszi hozzá megvető- leg. Bizony pedig gyümölcsözőbb szolgála­tot tesznek a lányok,ha a helyett, hogy szilva lekvárral, szín liszttel, kéki to vei vásznat má­zolnak be,iokább eljátszák a „Lagunen val- czert“ Vagy pamut harisnyát kötnek, avagy uborkát savanyítanak, mondja utáiiua Zuho- giné. Ez alatt a drágalátos semmiségek mind megtartják átvonulásukat az asztal egyenlí­tőjén, kiállva a kimaradliatatlan kritikát. Most aztán következik a zongorázás, mit jó volt azok számára feltalálni, a kik nőm tud­nak gondolkozni. Tekésiné ül a zongorához. Valamennyi operettejo van Offenbachuak Lecoq-nak, azokból mind tud valamit. Zeng az ének. Befejezésül a szűz imát játsza el. Ábrándos szemeit az ablakon kifelé irányítja a végte­len semmiségbe & látszik arcán a boldogsá­got kereső fájdalom nyoma. Fölkel. Helyét felváltja Janka és Ilonka, játszák a legújabb négykezest. Megkérdik milyet parancsol ked­ves néni; oz a „nap és hold“ ból vau, ezt Pálmay Lka énekli a Kisasszony telesegem­ben“. — Ezt a csárdást meg a vasúti bálra készítették. Ezekhez aztán Kárfulvy ffifyöl s pálczájával markába veri a tak­tust. Mélykuliué még ezalatt folyton magya­rázza, hogy bizony az ő leányának sokkal jobb és csengőbb a hangja mint a Pálmai Ilkáé, csakhogy azt felkapták, mert igen jól áll neki a modern szépelgés. Ilonka tudná különben megmagyarázni, hogy mit értsünk fulajdouképen a modern szépelgés abii t. Közbe közbe aztán megkérdik, hogy tet­szik kedves néni ez vagy amaz a couplett ? Eulália hallgat mert Ő zenéhez nem sokat ért. Majd ismét Zuboginé fordul Ilonka és Jankához. Hja az élet prózája majd meggyógyítja az ábándok betegségeit — veti oda a liosz- szas tapasztalása Eulalia, mi Fénvfalusinére úgy hat, mint mikor a garázst, forró vízzel leöntik— nem tartja méltónak a feleletre. — Az bizonyos, hogy az ábrándozás nem hétköznapi lelkek tulajdona — folytatja a társalgást Zuboginé — majd valósággá szö­vődik az az idő kerekén. — Éu éppen e miatt nem akartam egyet­len leányomra prossiót gyakorolni — felel meg Móiykutiné. — Zárdából hazajőzete- lok ír egyszerre bárom kérő is jött a ház­hoz még pedig diplomás meg vagyonos fia­tal emberek voltak. No ne pirulj — de az ő leánya azt mondta nem megy férjhez (ugyan melyik lány nem akar menni?) Job- Inn szereti szüleit. Hat nem szép vonás ez? Ha valakinek magasabb ideái vannak, mini a férjhez menés, hát valósítsa meg azokat, utoljára is mennyi szerencsétlenség forrása mai nap a házasság! — B 'ouy — repfikáz Euláfia. — Pedig ; a házasság és halál oly esemény, a hová j mindnyájunknak el kell jutni. — No out akkor az események nagyon i sokáig kímélték — ryilal vissza Fányfalusiiié. Ez aztán talált. Egy arcul ütött ar’ au- - gyűl kegyetlen haragjával kelt fel az álma­tag szemű Eulalia. Tekésyné int mamájának, csakhamar be- reitschnftba tették magukat az indulásra. Hiába fogják őket körül. El kell mennünk, t már eddig is törhetek re voltunk, szól Fény- falusiué czélzólag. Erre következik néhány ^ hideg búcsú csók s aztán eltávoznak. — Kiállhatatlan teremtések — mondja £ Zuboginé Éulaliához fordulva — de nem c tud az ember tőlük szabadulni. S még ilyeu u léhűtőt is magukkal hoznak mint ez a Kár- falvy, aztán az is milyen büszke, pndig tu- - dem hitesen két krajezár a zsebibe, hogy y is volna, hiszen az ilyen hivatalnokocska ; £ csak elsején lalkik jól, meg mikor vendég- -■ ségbo vau. Do a mint ez az Ilona és Janka c affecktálnak —folytafá —Eulalia —mint­ha princzesszek volnának. j Aztán mindenkit megbántanak — sipitja £ Zuboginé — mindenütt megrontói a jó hé- -< kességnek. Pszt, nyílik az ajtó, Kárfalvy j v visszajött. Hogy szaladnak eleibe sugárzó i ó; képpel! Talán itt feledett valamit? — A ke/.fytím maradt itt. — Csakugyan itt vau a zongorán, tessék, [ f>| aztán legyen szerencsénk máskor is, látogasson n< meg bennünket, mi szeretjük ám a vendéget. . .1 — Köszönöm. Uten önnel nagysád. Ilyen locska fecske világ a kisvárosi far- • -i ingi ozsonna kedves olvasóm. Azt tanácsolom, hogy őrizkedjél a véu leá-. iyoktól meg az ozsouuáktóí, ha ellensége vagy .pletykáknak. SÁRBOGÁRDI S.1 .£

Next

/
Oldalképek
Tartalom