Városi reáliskola, Esztergom, 1932

Cipruslombok egy tanári sírhanton.*) — Háber János emlékezete. — Született 1878-ban, a régi, boldog Nagy-Magyarországon, az ErdősKárpátok fenyőlombos ölében, Sárosmegyében. A kassai főreáliskolában tett érettségi vizsgálatot. Budapesten, az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán nyert középiskolai tanári oklevelet. Aztán egyéves-önkéntes volt a nagy hegyek és a gerinces emberek hazájában, Tirolban, a _ császárvadászoknál. Mindig lelkes katona volt, büszke az ezredére. És mindig gerinces ember maradt. És volt benne valami az Alpok szűzi titokzatosságából és megközelíthetetlenségéből. Szerette a természetet. Talán azért jött Esztergomba. Az esztergomi reáliskolánál 1903. március 24-én jelentkezett szolgálatra. És meghalt 1933 március 24-ről 25-ére virradó éjjel. Pontosan 30 év. Érdekes! Amikor sok évvel ezelőtt az új tanári nyugdíjtörvény a már nyugdíjigénnyel biró tanároknak választást engedett a régi 30 évi és az új 35 évi szolgálat között, ő a 30 évi szolgálatot választotta. És íme, most is, mint mindig, minuciózus pontossággal betartotta, amit igért, amit vállalt. * * * 1914. augusztus elsején mint népfölkelő főhadnagy vonult be Nyitrára, a 14-es honvédekhez. Két egykorú esztergomi ismerősével jelentkezett egyszerre a parancsnokságnál. Mindhármukat a pótkerethez osztották be. A másik kettő megnyugvással fogadta a sors kedvezését, Háber János a menetszázadhoz jelentkezett. Hiába próbálták társai őt erről lebeszélni, s azzal csalogatni, hogy ha itthon marad, akkor, mint tanárt, két hónap múlva úgy is fölmentik. Hol volt ő már két hónap múlva! Valahol a Szan vonalán védte szűkebb hazáját, az Erdős-Kárpátok határát a muszka gőzhenger ellen. * * * Egészen szürke lett hullámos szőke haja, mire a három és féléves szibériai hadifogságból hazatért. Itthon aztán néhány hónap alatt egészen összeszedte magát, tartása megint a régi délceg volt. Csak a kék szeme tekintetében maradt valami révedező, mint aki megszokta, hogy nagyon messzire kell nézni, hogy — haza lásson. Hadifogságáról ritkán beszélt. Keveset. Akkor is leginkább a fehér hó birodalmának *) Megjelent az „Esztergom és Vidéke" 1933. ápr. 2.-i számában.