Városi reáliskola, Esztergom, 1932

6 különös természeti viszonyairól, vagy a szibériai városok érdekes kultúrájáról mesélt. * * * Hetvenötéves fennállása alatt a reáliskolának mindössze három rajztanára volt. Az iskola alapításától, 1857-től kezdve egészen 1900-ig, tehát 43 éven át, Kaán János, akadémiai festész, (a híres bécsi festő, Waldmüller tanítványa) városi képviselő, a Ferenc József-rend lovagja tanította a szabadkézi (most: művészi) rajzot és a geometriát; 1903-tól 1933-ig, tehát 30 éven át Háber János. A rajzoktatás mindig magas színvonalú volt a reáliskolában. Az 1867-iki párisi világkiállításon a magyar reáliskolák külön aranyéremmel lettek kitüntetve. „Miután az esztergomi alreáliskola igazgatósága részvételével a kiállításban kivívott eredményhez (rajzaival) hozzájárult, különös örömömre szolgál igazgatóságával ezen megtisztelő kitüntetést, amellyel a magyar tanügyet a nemzetközi jury megörvendeztette, ezennel tudatni" — írta az iskolához intézett leiratában b. Eötvös József, akkori vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter. Nemes hagyományokat vett tehát át Háber János nagynevű elődjétől. És művészi rátermettségével, alapos elméleti képzettségével, fáradhatatlan lelkes munkájával azokhoz méltónak bizonyult. Nyolc évi munkájának eredményéről 1911. húsvétjén (az intézet első érettségi vizsgálati évében) nagysikerű intézeti rajzkiállítás keretében számolt be. A következő 1912. évben a drezdai IV. nemzetközi rajzoktatási kongresszusra a magyarországi főreáliskolák képviseletében őt küldte ki a közoktatásügyi minisztérium. A Rajztanárok Országos Egyesülete előbb választmányi, 1925-ben pedig igazgató-tanácsának tagjává választotta. A tankerületi kir. főigazgató minden hivatalos látogatásakor teljes elismerését fejezte ki Háber János tanári működése felett. „A tankerület legderekabb eredményét állapíthatom meg e téren ebben az intézetben." — „Ebben az intézetben a rajztanítás a legelsők közé tartozik." — „A rajzoktatás az intézetben méltán nevezhető mintaszerűnek." — Ezek és ezekhez hasonló dicsérő megállapítások fordulnak elő minden főigazgatói látogatás jegyzőkönyvében. * * * 1928. március 24-én ünnepeltük meg bensőségesen tanári szolgálatának 25 éves jubileumát. A budapestvidéki tankerület kir. főigazgatója, Gaal Mózes a tanári karral tartott értekezleten legteljesebb elismerését nyilvánította a jubiláns 25 éves tanító-nevelő munkájáról, mely a tankerület legmagasabb színvonalú művészi rajzoktatása. Őméltósága ekkor nemes veretű szavakban rajzolta meg a jubiláns emberi és tanári portréját: „Valahányszor láttam tanári munkájának dicséretes eredményeit, — mondotta Őméltósága, — mindannyiszor igaz meggyőződésem szerint adtam kifejezést teljes megelégedésemnek s mindannyiszor jóleső, meleg érzés hatotta át a lelkemet, mert nagy öröm nekem munkatársaim között látni a munkáját szerető, munkáját örömmel végző, az iskolát minden törekvésében támogató, a kollégiális érzést ápoló magyar tanárt. — Nos hát, Háber János elvégezte a maga munkáját egész férfiú képen. Itt áll előttünk a maga becsületes,