Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - „Míg Esztergom panaszkodik és szaval, a többiek előre haladnak." (1848-1919)

mór 88 ezer lakosa van, Budáé is több 30 ezernél, de Székesfehérvár és Komárom lakossága is meghaladja a 20-20 ezret.) Ebből a helyzetéből, ahogyan a következő oldalakon látni fogjuk, már nem tud kiemelkedni a magyar kapitalizmus felvirágzásának évtizedeiben sem. • • • 4. „MIG ESZTERGOM PANASZKODIK ÉS SZAVAL, A TÖBBIEK ELŐREHALADNAK." (1848-1919)" Hazánkban az 1948-49-es forradalom és szabadságharc eredményeként megteremtődtek a tőkés átalakulás olyan előfeltételei, mint a jobbágyok felszabadítása, a nemesi kiváltságok eltörlése, a polgári jogegyenlőség. Az erőteljes kapitalista fejlődés mégis csak a kiegyezés (1867) után indulhatott meg, amikor is Ausztria feladta központosító törekvéseinek jórészét. A Habsburg Monarchia kétközpontú, dualista állommá alakult át, amelyben Magyarország saját kormányzatot és polgári államigazgatást kapott, de amelyben — a közös had- és külügy mellett — közös maradt a pénzügy és a valutapolitika, sőt az Osztrák-Magyar Monarchia egységes, közös vámterület is volt. Igy egy sajátos, zárt osztrák-magyar belső piac jött létre, amelyben már eleve adott volt (a XVIII-XIX. századi „fejlődés" eredményeként) „az összmonarchia jellegű infrastruktúra" — elsősorban az európai fejlettségi szintű osztrák-cseh közlekedési hálózattal és bankrendszerrel. Ezen a piacon a tőkés konkurenciaharc törvényeinek alárendelt munkamegosztás most is kedvezett a magyar mezőgazdaságnak, viszont a struktúrájában és területi elhelyezkedésében is torz magyar ipar továbbra is csak a már jól fejlett osztrák és cseh ipar érdekei szerint fejlődhetett. (A mezőgazdaságra - főként az élelmiszer- és malomiparra - épülő magyar ipar Pestre és közvetlen környékére, továbbá a mai Nógrád-, Borsod-, Komárom- és Baranya megyék egyes településeire koncentrálódott.)'*

8 Magyarország kapitalista fejlődése másként alakult volna, ha a magyar földbirtokos osztály — úri gőgjében - nem ragaszkodik ósdi, antimerkantil felfogásóhoz. Igy viszont a magyar tőkés osztály az idegen, osztrák és zsidó gyárosokból, bankárokból, vállalkozókból alakult ki. A polgári forradalmat vezető magyar közép- és kisbirtokos nemesség - elveszítvén kiváltságait és jobbágyait - ti. fokozatosan elszegényedett, s elsodródott-elmenekült a gazdasági élet területeiről. A XIX-XX. század fordulóján elmélyülő agrárválság megerősíti az antimerkantil magatartás létjogosultságát: a keresztény magyar úr nem érthet az üzlethez. Természetesen a magyar földesúri osztály nem maradt ki „a zsíros üzletekből". A bányákat, gyárakat, bankokat létesítő, utakat, vasutatkat építő idegen tőkés vállalkozásokban, részvénytársaságokban szinte mindenütt ott vannak, mint igazgatósági-, felügyelő bizottsági- stb. tagok sajátos feudálkapitalista jelleget adva ezzel a magyar finánctőkének. A kapitalizálódás természetesen felgyorsította a magyar városfejlődést is, de ugyanokkor erősen szelektálta a régi városokat. A magyar város új funkciót kapott: a gyári nagyipari fejlődés támogatósát. Ennek a feladatnak azonban számos régi szabad királyi város, bortermelő vagy kereskedelmi központ nem tudott megfelelni. Ugyanakkor városfejlődésünk is eltorzult, mert aránytalan mértékben a fővárosra (az 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesüléséből létrejött Budapestre) koncentrálódott. Esztergom nem tudott lépést váltani, s a XIX. század elején megkezdődő lemaradása, elszigetelődése a század második felében csak fokozódott. Az okok lényegében abban a történelmi tendenciában gyö34