Füvessi József: Számadás 1945-2004

I 5 javítás, ajtó-ablak rendbe hozása, üvegezés, védőrács készítés, zuhanyozó, mosdó, WC létesítése stb. A hajók tároló állványait idomvasból készítettük el. A hajók vízrebocsátásához 2 db. 150 mm szelvényű 6 m hosszú „U" idomvasat építettünk a kövezett partoldalba, ezen engedtük le saját készítésű gumikerekű kiskocsin a hajót. Hajókat is adott a gyár, illetve a szakszervezet. A kialakított csónakházban több évig müködtünk. Új igazgató került a gyár élére Hazai Jenő személyében. /Addigi igazgató Fenyőházi Lajos volt /. Hivatalának elfoglalását követően két-három hónap múlva eljött megnézni a csónakházunkat. Lekicsinylő arcfintor volt a véleménye. Rövidesen elintézte a Városi Tanácsnál, hogy a volt Levente csónakházba költözhettünk átmeneti időre. Ez sem nyerte meg a tetszését. Ezért ismét a Városi Tanácshoz fordult és elintézte, hogy a Szigeten a Palkovits-pad környékén, a nagy és kis-Duna között telket kapott a gyár, új csónakház építéséhez. Több éven át épült, szépült, gyarapodott az új csónakház, a beruházási keret pénzügyi lehetősége szerint. Évről-évre bővült mind az épület, mind a hajópark: megépült a korszerű öltöző-fürdő /zuhanyozó/, az illemhely stb. Elkészült a régen hiányolt edzömedence is, így lehetőség nyílott az erőnlét fokozására, megtartására a téli hónapokban is. Igen hangulatos, korszerű, szépen parkosított csónakház épült meg, kiépített vízre-szállási lehetőséggel, mind a nagy, mind a kis-Duna oldalon. Mindez a SZIM. Marógépgyárának és annak igazgatójának, Hazai Jenőnek köszönhető! Ezért hálás lehet a Város, az itt evező tagok, mert ha a gyár igazgatója nem ismeri fel és nem karolja fel az evezés embert alakító, testet-lelket erősítő, aktív pihenést nyújtó jótékony hatását - anyagok utalványozása közben /csak az Ő aláírásával engedélyezett anyagot vihettek a csónakház építéséhez / - több ízben beszélgettünk erről - ma nem volna VASAS evezős csónakház! Ezért a nemrég kiadott megyei „Príma-díjat" nem az edzőnek, hanem a legilletékesebbnek, az Esztergomi Szerszámgépgyárnak /Marógépgyárnak / és a volt igazgatójának posztumusz adtam volna, míg a velejáró pénzjutalmat, pedig jótékonysági alapnak ajánlottam volna. Későbbiek során a szakosztály működését Faragó István, majd - úgy emlékszem 1957 után az időközben városunkban letelepedett Mármarosi Győzővel együtt irányították Elismerem, hogy aki a díjat megkapta - az edző-jó munkát végzett /hisz minden edzőtől ezt várják /az eredmények, evezős verseny-helyezések igazolják - de ez nem csak az O érdeme. Ez az egész gyár akkori vezetéséé és az evezősöké is, akik nap, mint nap rótták a folyón a kilométereket, kemény testi munkával készültek fel a versenyekre, a megmérettetésükre. Más sportágakban sem az edző kapja a helyezési érmet, hanem a versenyző. A „Katolikus Rádió"nak adott interjúban ő így nyilatkozott, hogy minden, ami a csónakház építését és a versenyeredményeket illeti - az O érdeme! Sőt, még az 1907-ben alakult „ Esztergomi Hajós Egylet" is neki köszönheti létét, holott, még csak tagja sem volt az Egyletnek. Ez olyan, mintha - mivel a gyár beruházási ügyeit én intéztem - azt mondanám: a gyárat én építettem. Annak a nevét és érdemeit meg sem említették, aki a verseny-evezés feltételeit megteremtette! Későbbiek során a szakosztály működését Faragó István és Somodi Sándor majd, - úgy emlékszem 1957 után -az időközben városunkban letelepedett Mármarosi Győzővel együtt irányították.