Bélay Iván: Ragadvány és gúnynevek Szentgyörgymezőn

Magyarovics Lászlóné tanárnő hozzájárulásával az általa 1978-ban összeállított "Szentgyöigymezö ragadvány-nevei" című munkáját kiegészítve egy-két helyesbítéssel, más csopoitositásban készítettéin el. Szentgyöigymezö határa a Váihegy lábától a Szent János kút mellett a Vaskaputól a Eáiikút, majd a Hosszúhegynél a Duna vonalait húzódik. A természet adta lehetőségek határozták meg mezőgazdaságának arculatát. A Duna melletti sík, homokos terület a gabonafélék teiillesztésére, míg a lankás dombok a szőlőtermesztésre alkalmasak. Már Szent István korában is létezett, sőt, a Duna partján végzett ásatások során napvilágra került lelelek bizonyítják, hogy a koiábbi időkben is éltek itt emberek, közösségek. Ilyen volt a Váihegy alatti Petyen nevű település, mely a török időkben tűnt el. Szentgyörgymezö századokon át élte önálló közösségi életét saját ^Lj-}!^" sággal, bíróval, jegyzővel. 1895-ben, hosszas tárgyalások után i5 szerződéssel csatolták Esztergom városához. Azéit továbbra is niegöiizte falusias jellegét, népszokásait, hagyományait egészen a "felszabadulásig". 600 - 700 család élt ezen a teiületen, többségük a mezőgazdaságban dolgozott. A módosabb gazdáknak sem volt 12-15 holdnál tobb toldjuk. A felszabadulás után a tei inelöszövetkezetek szervezésével elvesztették loldjuket, inkább csak az idősebbek maradtak a földművelésnél, jóiészt a tsz-ben. A fiatalok a fejlődésnek indult ipari nagyüzemekben vállaltak munkát. Igy a SZIM Marógépgyárban, a MIM Labor és Miiszeripari Műveknél, a MOM Látszerészeti gyárban. Ekkor kezdett Szentgyöigymezö igazi várossá, illetve városrésszé válni. Lassan külsőleg is levetkőzte falusias jellegét, a régi kisablakos falusi házak helyén szép, keites családi hazak épültek. A szeiii helyén es a Uánomi szölödülöben modem lakónegyetlek létesültek, többemeletes hazakkal, 158 férőhelyes, új, korszerű óvodával és áruházzal. Mivel a távolság a városkozpontlól még igy is jelentős, helyi autóbuszjaiatok segítik a lakosság közlekedését. A törökök kiűzése után megmaradt magyarság mellé Szentgyorgymezöre német (sváb) és szlovák (tót) népcsopoitokát telepitettek le. Az 1755-ben felépült jelenlegi templomban két vasárnap magyar, a haimadikon német nyelvű szentbeszéd hangzott el a 10 órakor kezdődő mise előtt. 1895-ig a magyarok magyarul, a németek németül énekeltek a szentmisén. Az évek során az egyes népcsopoitok házasság révén keveredtek, igy nemet és szláv