Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Halmágyi Miklós: Szindbád, a hajós és K., a földmérő (tanulmány)
szont már kétségesnek tűnnik, hogy a nők egyszerűen eszközt jelentenek-e K. számára a kastélyba való eljutáshoz, vagy hogy Szindbádnak magát a célt jelentik-e. A kutatás előrehaladásával a megoldásra váró kérdések azonban nemhogy csökkennének, de megszaporodnak. A tisztánlátás lehetősége mind távolabbra kerül. Pedig a nézőpont hasznosnak tűnik. Az Osztrák—Magyar Monarchia világából, társadalmi, szellemi szociálpszichológiai helyzetéből szemlélt Szindbád és K., illetőleg Krúdy és Kafka sok új tanulsággal szolgálhat. Az előnyük mellett persze akadnak hátrányok is (az egyszempontúság mindig az!). Az ember mindezek, és még esetleges meglevő kétségei ellenére is leül, hogy megírja, mi a közös Szindbádban, a hajósban és K.-lban,a földmérőben. Legalábbis megkísérli megírni, KÖLTÖ ÉS FILOZÓFUS Krúdy Gyula 1878-ban született Nyíregyházán, Magyországor az Osztrák—Magyar Monarchiában 11 évvel a kiegyezés után. Apja virilista ügyvéd, anyja Csákányi Júlia malteroslány. Elsőszülött gyermeküket, Gyulát megyei embernek, politikusnak szánják, Krúdy útja azonban másfelé vezet. Iskoláit többek között szülővárosában, Debrecenben és Podolinban, ebben a kis felvidéki, szepességi városkában végzi. Első novellás-kötete 1897-ben lát napvilágot. (Üres a fészek és egyéb történetek) 1911-ben jelenik meg az első Szindbád történet, Szindbád a hajós, az utolsó a Purgatórium, már csak halála után egy évvel, 1934-ben. Franz Kafka 1883-ban született Prágában, Csehországban, az Osztrák—Magyar Monarchiában. Származása szerint zsidó, anyanyelve német. 16 évvel a 'kiegyezés után született. Bármennyire is eltérően jelentkezett és hatott az osztrák—magyar kiegyezés létrejötte a sajátos világú Prágában, és a nem kevésbé sajátos világú Magyarországon, az akkor is tagadhatatlan, hogy születési éve szerint Kafka Krúdy nemzedékéhez tartozott. Szülei kereskedők voltak. Iskoláit Prágában végezte, 1902-től jogon. 1908-ban jelent meg első írása, a Szemlélődés. 1917-ben megállapítják, hogy gyógyíthatatlan tébécés beteg. A kastélyt 1922- ben írta meg, de csak két évvel halála után került sor a kiadására. Kafka 1924-ben tébécében meghalt. Emeljük most már ki az életrajzból, s ami sokkal fontosabb, a művekből a közös vonásokat. Elég egyszerű és kézenfekvő dolog azt megállapítani, hogy Krúdy is, Kafka is az Osztrák—Magyar Monarchiában született, itt töltötte ifjúságát, sőt életének elég tetemes részét. Hogy ez a tény Kafka életművének tárgyalásánál elhanyagolhatatlan szempont, az a Kafka kutatók előtt kezdettől fogva világos volt, Kafka számtalan utalással maga tette ezt nyilvánvalóvá. Krúdy Gyula azonban mint „monarchiabeli” jelenség gyakorlatilag, legalábbis formáló erővel, soha nem jelent meg a rá vonatkozó kutatásokban. Ennek oka az, hogy a magyar irodalomtörténetírás, néhány kivételtől eltekintve, nem volt képes kilépni elfogadott sémáiból, s jószerével tudomást sem vett (vesz?) arról, hogy a magyar irodalom fél évszázadon keresztül többek között a Monarchia szellemi életének a függvénye is volt, s ennek hatása érvényesült még a felbomlást követő évtizedekben is. Minderre Krúdy egész életműve kitűnő példát szolgáltathatna. Krúdy és Kafka nemzedéki léte között gyakorlatilag annyi a különbség, hogy egyikük a Lajtán innen, a másikuk pedig a Lajtán túl született. (Ez persze lényegi különbség, mint később látni fogjuk, de csak a közös alap figyelembevételével értelmezhető.) Nyilvánvaló, hogy Kafka mentalitását és ezáltal művészetét döntően befolyásolta, hogy Prágában élő, német anyanyelvű zsidó volt. Mindez eleve predesztinálta arra a szerepre, hogy egyszemélyben jelképezze a soknemzetiségű, sok országú, de elválaszthatatlanul öszefonódott két pólusú Monarchia szellemi világát. Krúdy kapcsolódását Ausztria—Magyarországhoz legtöbbször csak születésének tényén keresztül értékelték. Ennek a látszólagos felületi érintkezésnek a monopolizálása azonban jó egynéhány tévedés forrásává válhat, illetőleg vált. A magyarság politikailag bármennyire is igyekezett — de ezt is csak mértékkel! — függetleníteni magát a Monarchia másik felétől, gazdasági, kulturális és szellemi egybeindázottságuk eltép- hetetlennek bizonyult. A Nyíregyházán élő magyar, és a Prágában élő cseh vagy zsidó éppúgy tudatában volt Monarchia-beliségének, mint a bécsi udvar arisztokratái. Ez a „k. und k.’’-tudat hol a felszínen, hol pedig a nehezen feltárható mélységekben ugyanúgy áthatotta a magyar szellemi élet kiválóságait Adytól Lukácsig, mint a Monarchia nyugati felének nagyságait Rilkétől Kafkáig. Ebből a tudati „alapanyagból” kiindulva Krúdy és Kafka ugyanúgy, de eltérő jellegű, teljesen egyéni, sajátos világot épít fel, a közös társadalmi bázison. Mindketten másképp felelnek a valóság kihívására, de mindketten olyan egyéni módon, 64
