Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Szíj Rezső: Beck Ö. Fülöp pápai kapcsolatairól

emlékszem az ünnepségen részt vevő Horthy Miklós kormányzó alakjára s ekkor még igazán nem sejtettem, hogy nyolc év múlva éppen az előtt a professzor előtt kell számot adnom kormányzósértő kijelentésemért, akinek nevéhez az ünnepségek rendezése fűződött.

Pongrácz József volt ez a teológiai tanár, a könyv pár éve elhunyt kiváló tudósa, a pápai kollégium s egyben Dunántúl egyik legnagyobb tudományos könyvtárának holtáig hűséges igazgatója, akinek a kollégium és így Pápa városa Beck Ö. Fülöp alkotását elsősorban köszönheti. Mert az emlékmű eredeti terve nem Pápára készült, a gipszmodell már 1922-ben megszületett. Erre s a végleges változat keletkezésére nézve Beck Ö. Fülöp 1957-ben megjelent posztumusz önéletírása szolgál felvilágosítással. Ebből tudjuk meg, hogy az I. világháborúban elesett kollégiumi tanárok és diákok emlékét megörökítő relief fölállítása előtt nehézségek támadtak. Ezek lényegét teológiai problémák okozták: a kálvinisták hitbeli (dogmatikai) meggyőződése szerint ábrázolható-e angyal, ez esetben szoborszerűen, azaz „faragott kép” formájában? Nem engedmény-e ez a katolikusok hangsúlyozott angyal-kultuszának s nem megszegése-e a nomád pusztákon született tízparancsolat idevágó passzusának? Tehát az angyalszárnyas elképzelés protestáns álláspontról nézve nem bizonyul-e reakciós (visszafelé való) lépésnek? Elsősorban Pongrácz Józsefnek lett érdeme, hogy Beck Ö. Fülöp szép műve a dunántúli „kálvinista Athén”-be kerülhetett. így nevezték egyidő- ben Pápát, mert református kollégiumához, amelyből Petőfi, Jókai, Kerkápoly Károly, Kozma Andor s még annyian kirajzottak, valamikor teológia, tanítóképzőintézet és jogakadémia is csatlakozott. Így lett a kisszámú dunántúli kál- vinizmus iskolai központja, ahová nemcsak Dél-Somogyból és északról, Csallóközből, hanem az ország távolabbi helységeiből is jöttek tanulni. Pongrácz József az angyalokról szóló bibliai tanítást összeegyeztethetőnek tartotta a hivatalos kálvinista tannal s nem látott semmi ellentmondást hite és a művész domborművének megvalósítása között. így került a szóbanforgó relief a kollégium első emeleti lépcsőfel járatával szemben húzódó falára, amelyen az elesett hőst két szárnyas angyal emeli fölfelé. (Halál és megdicsőülés”)

Mint mondottam, a dombormű gipszmintája 1922-ben készült. A művésznek már új stílus-szakaszáról tanúskodott s e tekintetben a végleges megoldás sem tért el az eredeti tervtől. S hogy mennyire vállalta a művész s mennyire nem közeledett a hivatalos művészeti irányzat felé, mi sem bizonyítja jobban, mint Naplójának a pápai kollégiumi ünnepségekre vonatkozó ama része, amelyben a Jókai és Petőfi mellszobor leleplezéséről ír, illetve amit nem ír meg. Kommentár nélkül jegyzi fel a szobrok leleplezését, egyetlen szóval nem utal azok alkotójára, a művész-kollégára, tehát arra, hogy Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotásai meglehetősen konvencionális büsztök.1

De hogyan is találtam rá Beck Ö. Fülöpre, arról akarok szólni. Valamikor, a pápai gimnáziumban, magam is évekig jártam művészi rajzórákra, de a művészetre igazában csak az 1940-es évek elejétől kezdett kinyílni a szemem. Tanulás, kutatás, írás és szerkesztés közben találkoztam a pápai relieffel. Mondottam már, hogy hosszú éveken át nem tűnt fel nekem e mű, hogy aztán egészen váratlanul táruljon fel előttem megrendítő szépsége. Évekig jártam el előtte, de nem akadt senki, aki művészi értékére fölhívta volna a figyelmemet. Most viszont elemien hatott rám, tán a háború is közrejátszott ebben. Nem is értem be ennyivel, hanem meglátva a mester Kodályról készült plakettjének fotómásolatát, megmozdult bennem a gyűjtő birtoklási vágya. Fölkutattam Beck Ö. Fülöp címét, s írtam neki, miképpen szerezhetnék kisplasztikáiból.

138