Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 2. szám - SZEMLE - Falussy Béla: Urbán Ernő: A láthatatlan barikád
Urbán Ernő: A láthatatlan barikád Üj színfoltot jelent Urbán Ernő legújabb kötete idei könyvkiadásunkban. A tehetséges alkotó az irodalom csaknem valamennyi területét végigjárta: írt verset, szépprózát, drámát, utóbb filmet is. Most, A láthatatlan barikádban, mint gyakorlott újságíró az irodalmi riport műfaji lehetőségeit használja fel az átalakuló falu jelenlegi helyzetének, problémáinak, típusainak életszerű bemutatására. A sárvári születésű író jól ismeri a magyar parasztság múltját és jelenét, fejlődésének menetét és- lehetőségeit az elmúlt húsz esztendőben. Korunk forradalmának láthatatlan barikádjai mögött csendesen végbe menő harcokról tudósít. Beszélgetéseket kezdeményez úton-útfélen, a családi tűzhelyek mellett, elnöki irodákban, vasúti várótermekben, zötyö- g'ő buszon vagy kint a határban, hogy sok ember egyéni állásfoglalása alapján ki tudjon alakítani valami egységes képet a mai falu arculatáról, erőviszonyairól. Hallatlanul egyszerű formában, rövid* látszólag egymással össze nem függő történetekben kapjuk a falu életének bonyolult belső struktúráját. A kötetről szerzett benyomás változik az olvasóban olvasás köziben és után. Más közelről és más egy bizonyos távolságról nézve. Leginkább egy mozaikfcéphez hasonlítható, ahol a parányi színes kőkockák, építőelemek az esetlegesség, véletlenszerűség látszatát keltik egymás mellett a közelről szemlélődőben, míg. messziről tekintve együtt látjuk a tónusokat, kontúrokat, perspektívájukban a mozgalmasság elemeit a központi figuráktól a háttérig. Furcsamód, bár nem egy központi cselekményszálú regényről van szó, de ha-, az említett módon az elemeiből összeálló 158 konstrukciónak is segítséget nyújtott. A város múltbeli történetének további megismertetéséhez szolgáltat eddig ismeretlen anyagot a MTA Nyelvtudományi Intézetének kiadásában megjelent Várpalota nyelvjárása c. tanulmánya, valamint Krúdy Gyulának a városhoz fűződő kapcsolatait föltáró Krúdy Gyula és Várpalota c. közleménye. (Mindkettő a városi tanács támogatásával.) Napjaink történetéhez kapcsolódik a Műemlékek—Mű- alkotások-ban is szereplő, mert helyben is sokat festő, odavalósi Nagy Gyula, Egry-díjas festőművészről írt, gazdagon illusztrált, önállóan is megjelent nagyobb tanulmánya (1966). A fentiek csak töredékei Szij Rezső három évtizedes munkásságának, melyben külön tartomány a könyv- és nyomda- történet, a könyvművészet s amelynek helyszűke miatt még fontosabb termékeit sem sorolhatjuk fel, azután a képző- és építőművészet. Az utóbbit illetően a szombathelyi Művelődési és Sportházról, a város rekonstrukciójáról, a Kőbányamoziról, a dunaújvárosi garzonházról írt, nemrég pedig Dunaújváros építészeti problémáiról a Korfárs-ban megjelent tanulmánya keltett föltűnést és váltott ki széles körű és heves, de termékeny vitát. Mert tárgyi és személyi vonatkozásaiban sokszor jogosan kifogásolható, tévesen elmarasztaló élessége ellenére termékenynek és hasznosnak kell tekintenünk azt,, hogy a közelmúlt, életünkbe vágóan fontos jelenségek és eredmények, így első szocialista városunkkal, Dunaújvárossal kapcsolatos kérdések is, leplezetlen tárgyilagossággal nyerjenek kilatolgatást. Ahogy a Magyar Építőművészek Szövetségében a cikkel kapcsolatosan felvetett nyilvános vitát is lezárták, szükség van az ilyen, Szij Rezsőre jellemző, ,,szakma- beliségtől nem befolyásolható ítélőképesség által vezérelt”, sokszor talán eltévedő, sértő, elevenbe vágó, de véleményünk szerint mindég gyógyító célzattal kereső, éles késre, adatot adatra szívósan és erőteljesen fűző munkamódszerre, végeredményben otthont, helyes környezetet, közösséget teremteni kívánó, egészséges,, kohéziós, ősi vágyra. Hogy mindez, Várpalotával kapcsolatosan így kibontakozhatott, azért a város- tanácsának korszerű gondoskodását elismerés illeti, hogy ilyen színvonalasan adja ki azokat a munkákat, amelyeknek tanulságai nemcsak magára Várpalotára vonatkoznak. Vidos Zoltán
