Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai ismeretek terjesztése hazánkban

Dr. SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÄN főiskolai tanszékvezető docens: A KÉMIAI ISMEHETEK TERJESZTÉSE HAZÁNKBAN* 1770—1850 A XVIII. század vége és a XIX. század eleje a természettudományok fejlődésében döntő jelentőségű volt. Ekkor emelkedett a természettudomány legtöbb ága tudomány rangra Ekkor mondhatta indokolt büszkeséggel a kortárs: »A' Physica többé nem Magia, a

; Chemia nem Alchimia, az Astronomia nem Astrologia, 's az Orvos nem Charlatán..., 's orvoslása nem kuruzslás, nem babonáskodás; hanem egy a' Természeti Tudományok közül« 1817. [77]. A különböző természettudományok közül a kémia az, amelynek történetében ez a kor különös jelentőséggel bír. Ekkor élt a kémia két óriás géniusza, az orosz Lomonoszov és a francia Lavoisier, kiknek működése megteremtette az új, egységes tudományos elméleten nyugvó kémiát. Ekkor szakadt el véglegesen a rengeteg misztikummal mesterségesen is érthetetlenné tett alkémiától a kémia. Az új kémia igyekezett minél áttekinthetőbbé, a kevesek tudományából minél többek által megérthető, megismerhető, megtanulható tudássá válni. Nem véletlen tehát, hogy az új kémia alapjait elsőnek tárgyaló mű, Lavoisier könyve (Traité de Chimie), nem a tudományok nemzetközi nyelvén, latinul, hanem élő nyelven, franciául jelent meg, ezzel is mutatva, hogy nemcsak a tudomány megújítását, hanem annak szélesebb körben való terjesztését is elérni kívánta. Hazai viszonylatban ez a kor egyébként is fontos állomása a kémia fejlődésének, terjedésének, A török—osztrák megszállás nemcsak hogy megakadályozta a hazai kémiai kutatás kifejlődését, hanem abban is akadályt jelentett, hogy megismerhessük a külföldi tudományos eredményeket. Az a kevés kiválasztott, aki külföldi egyetemeken tanulhatott, ritkán érdeklődött a természettudományok iránt. S ha ,voltak is olyanok, akik korszerű kémiai ismereteket szereztek külföldön, hazajőve nem találtak olyan légkört, amelyben tudásukat tovább adhatták volna. Egymástól és környezetüktől elszigetelve, olykor kutató munkát is végeztek, eredményeik azonban természetszerűen nem válhattak közkinccsé. Szathmáry gondos kutatása [67] több magyar kémikus működésének nyomait fedezte fel. Eredménye azonban nem lehetett, s nem is - Az Egri Pedagógiai Főiskola tudományos ülésszakán 1957. november 5-én elhangzott előadás. 517-