Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Kozári József: Adatok az Eger-völgy művelésági viszonyaihoz

kellett helyezni az adózás rendszerét is. Ézt a közteherviselés szellemében született 1849. évi VII. törvénycikk volt hivatott megvalósítani, végrehajtását azonban a szabadságharc bukása lehetetlenné tette. Ezért az önkényuralomnak kiszolgáltatott országban császári nyílt parancs rendelte el az új, polgári adózás bevezetését.

5 Az 1849. október 20-án napvilágot látott pátens által elrendelt földmérési és kataszteri munkálatok iránt egész Magyarországban mély ellenszenv volt tapasztalható, melyet nem a munkálatok hasznosságának lebecsülése vagy meg nem értése váltott ki, hanem az, hogy megvalósításukat egy, az ország törvényeit semmibe vevő, elnyomó hatalom rendelte el.

6 A magyar kormányzat 1867 után részletesen foglalkozott a kataszteri felmérések ügyével, és az adózás, valamint a térképezés, de a közigazgatás érdekeit is szem előtt tartva elhatározta, hogy azokat továbbra is fenntartja, és a kérdést törvényhozás útján is rendezi. Hosszadalmas előkészületek és parlamenti csatározások után egy, a Szlávy József miniszterelnök javaslatára felállított 15 tagú különbizottság kidolgozta és a képviselőház elé terjesztette a földmérést és a földadószolgálatot is egybekapcsoló javaslatát, melyet a parlament 1875. évi VII. törvénycikk néven emelt törvényerőre.

7 Az e törvény rendelkezései alapján keletkezett iratok között számontartott birtokrészleti jegyzőkönyvek, illetve kataszteri telekkönyvek tanúsága szerint az Eger-völgy kilenc településének határa 49 729,12 katasztrális holdat, azaz 286 km

2-t foglalt magába.

8 Ez a terület az 1880-as évek végén 34 871 lakosnak adott otthont, s nyújtott gazdasági vagy politikai tevékenységükhöz színteret. A négyzetkilométerenkénti 122 fős népsűrűség nem jelentett egyenlő népességeloszlást. Északon ritkább (29 fő/km

2), délen sűrűbb (85 fő/km

2), középen kifejezetten sűrű (376 fő/km

2) volt a népesség, amelyre a táj földrajzi adottságai mellett a völgy közepén emelkedő város — Eger — szolgálhat némi magyarázattal. A tájhoz tartozó földterület 95,49%-a, - 47 848,89 katasztrális hold állt mezőgazdasági művelés alatt. 337 dűlő és részben kilenc belterület szolgált az agrárgazdálkodás színteréül, mely területek művelési ágak szerinti megoszlása a következő képet mutatta: kii /0 Szántó Kert Rét Szőlő Legelő Erdő ()sszesen kh /0 16 875,12 35,56 1170,15 2,47 2701,34 5,69 5072,63 10,69 5667,56 11,94 15 998,09 33,71 47 484,89 100 Az adatok tamisága szerint a szántó- és az erdőgazdálkodás számított a legkiterjedtebb művelési ágnak, melyeket messze lemaradva követtek a legelők és a szőlők, majd még hátrébb a rétek, s legvégül a kertek. 151 dűlőben a szántó-, 61-ben az erdő-, 37-ben pedig a legelőgazdálkodás volt az uralkodó. A szőlőtermelés 60, a rétgazdálkodás 24, a kertművelés pedig 2 dűlőt, valamint a beltelkeket uralta. 128