Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-30 / 13. szám
Tizenharmadik évfolyam. 13. Szám. Pápa, 1902. március 30. TISZA KÁLMÁN A keresztyén gyásznak nagy hete, bánatnak és gyásznak nagy hetévé lett ránk nézve ez évben különösen is. Kiszenvedett, meghalt Tisza Kálmán. Magyarország és a magyar református egyház valóban hű fiát, évtizedeken, sőt immár félszázadon át bölcs vezérét gyászolja, siratja benne. Kekünk, a dunántúli református egyházkerületnek, 34 éven át volt egyházkerületi főgondnokunk, s e minőségben közgyűléseinknek páratlan tapintatu vezetője, határozathozatalainak bölcs irányitója. Annyira megszoktuk jelenlétét tanácskozásainkon s úgy lestük, vártuk a tapasztalatokban gazdag, éleslátásu kormányos véleményét, hogy nála nélkül szinte féltünk volna dönteni nagy horderejű kérdésekben, rL.s ezen túl nélkülöznünk kell őt. Bizalmunk, melylyel iránta viseltettünk, biztos, régi alapon nyugodott; ez alapot nehéz időben, az ötvenes évek végén, az önkény uralom ellen való bátor küzdelemben, ő maga rakta le. A Krisztus vallása által áthatott szabad szelleme a lelkiismereti és polgári szabadság oltalmazásában és visszaszerzésében apostoli hévvel és elszántsággal vívott a patens ellen. És a sok nemes lélek szövetségében folytatott kitartó ellenállás diadalt aratott. Már ekkor meghódította magának nemcsak a magyar protestánsok erős rokonezenvét, de a politikai közélet jeleseinek a férfiúi önérzetet sarkaló elismerő figyelmét is. üis ettől kezdve mind halálig szakadatlanul ott találjuk az egyházi és politikai közélet első és mindig, minden fen tart ás nélkül szabadelvű harcosai közt. Azt a nagy igazságtalanságot, sőt 1848 óta már világos törvénytelenséget, mely szerint a magyar állam, melynek mi protestánsok első sorban vagyunk hű fiai, a protestáns egyházak iránt se a közjogi állás se az anyagi támogatás rendezésében nem mutatott hasonló jó indulatot ahoz, a melylyel a más nagy történelmi egyházak iránt már régóta volt: Tisza Kálmán, mint államférfi, a szabadelvüség, a jogok illő kiterjesztése által igyekezett orvosoltatni a törvényhozás által. A törvényhozók termében helyet szerzett a protestáns püspököknek és főgondnokoknak. Közoktatásunk fejlesztése újabb és nagy, szinte elviselhetetlen áldozatokat kívánván a hitfelekezetektől: megalkotta a középiskolák egyszersmindenkori és állandó segélyezését biztositó törvényt. Az ő szelleme és iránya valósult meg a felekezeti népiskolák segélyezése és a lelkészek fizetése kiegészítése céljából alkotott törvényben is. ny ozellemben óhajtotta, mindig autonómiánk épségben tartásával, igénybe venni az állam támogatását még egyéb közszükségeink fedezésében is. így haladt előre bölcsen és állhatatosan a jogok kiterjesztésében. Svaviter in modo, fortiter in re. Oh fájdalom, most elvesztettük e bölcs vezért. Sionunk hatalmas cédrusa kidőlt. Búra hajtjuk fejünket a nagy veszteség miatt. De mégis a nagy csapás közben se felejtkezzünk el a jótéteményről, mit Őbenne az Istentől vettünk. Áldjuk az Urat, ki megajáudékozta Ővele hazánkat és egyházunkat! A nagy halottól pedig, soha meg nem szűnő hála érzelmével szivünkben, búcsúzunk: Legyen áldott emlékezete! Kis József, I ** * Az egyház és iskola köréből. * ~ ;~7; * A lap szellemi részét Az előfizetési dijak illető köziemén vek a I 1 , j, ' 0 1 / .. 1 1' 1 .. 1 .. (egész évre 8 kor., fél-A dunántu i ev. rét. egytiázkerulet Invala os Kozlonve. ‘"•tssssr“* Kis József ^ ,J Faragó János felelős szerkesztő czi“ j>főmunkatárs ozimére y »»éré küldendők. ^ Megjelenik minden vasárnap. ^_____küldendők._____^ I
