Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)
1986-09-07 / 246. szám
A pécsi Agatha Christie Gyürk Sarolta mindössze tíz esztendeje ír — ötvenhat éves. Első könyvét a Magvető adta ki — igaz a Dunántúli Napló már korábban felfedezte, Véreb című könyvét folytatásokban közöltük. Tehát a Heten után a Méregpohár következett (Minerva), aztán a ZM 0028, majd 1986-ban a Boszorkány- konyha. Ezekben a napokban kerül a könyvesboltokba a Kút című novelláskötete — lélektani krimik, horror, sci-fi . . . Eddig megjelent könyveinek összes példányszáma meghaladja a négyszázezer kötetet. Az irodalom persze ettől nem fogadja még el — bár éppen a Kúttól várja a megváltást. Igaz, ez nem túlságosan zavarja. Azt vallja: a krimi műfaja nem tűri a túlzott iro- dalmiaskodást. Egyszerű, szép, logikus nyelvezetének kell lennie. A tv-ben hatmillió rendszeres nézője van a kriminek, a krimit fáradt orvosok és bányászok, gyerekek és öregek is szívesen olvassák. Sőt az igazi írók is. Különben honnan tudnák, hogy ez nem irodalom. — Mostani könyvem (a Kút) olyan, mintha bolondokházában játszódna — megvallom sokszor olyan furcsán néznek rám az emberek, szinte tudom, hogy mit gondolnak. Dehát ami furcsa, ami szokatlan, az emberek szemében mindig is egy kicsit bolondos volt. Adhatok egy autogramot...? A Dunántúli Napló zsebkönyvtár 7. kötete Mi írjuk < a történelmet Villanások 1956 őszéről — Akik az elmúlt három évtizedben is helytálltak Magam is visszariadok kissé, amint a Dunántúli Napló zseb- könyvtárának hetedik kötetének címét olvasom: Mi írjuk a történelmet. Még mielőtt bárki is félreértené, túlzott szerénytelenséget feltételezne rólunk: nem magunkra, a kötet szerzőire gondoltunk, amikor ezt a címet adtuk, hanem a könyv szereplőire, akik valóban az elmúlt évtizedek formálói voltak. Még sosem sikerült olyan korrajzot alkotni, mely megjelenése után ne kevert volna fel érzelmeket, a szóban forgó eseményeket, a szereplőket illetően. Különösen így van ez, ha a szocialista társadalom megvédésének, immár három évtized előtti történeteiről mesélnek a résztvevők. Voltak jelentősebbek, fontosabbak, másként történtek a dolgok — érheti vád a szerzőket, szerkesztőket. Talán igaz. 'Kötetünk olvasói maguk is átélték azt a három évtizedet, amely 1956 óta eltelt. Bizonyára sokan résztvevői voltak azoknak az eseményeknek is, amelyek kis kötetünkben szerepelnek. Az emlékek sokakban bizonyára másként 'rögződtek, mint ahogy most szembesülnek velük. Hajlamosak vagyunk mindannyian, hogy egyszer leértékeljük tetteinket, máskor túlértékeljük azokat. Nem mentesek ettől a könyv szereplői sem, az azonban bizonyos, hogy valameny- nyien 1956-ban és az azóta eltelt enrberöltőnyi korban becsülettel helytálltak. Könyvecskénkben megkíséreltük visszaadni 1956 őszének néhány részletét csakúgy, mint az azóta eltelt időszak gondjait és örömeit is. A Dunántúli Napló zsebkönyvtárának immár szerkesztési hagyománya, hogy a fő témához csak lazán kapcsolódó, a lapban az előző év őszétől megjelenő legjobb riportokat is közöljük. Ezúttal ennél többet tettünk: kötetünk végén a történelem tanítás fontosságát, a mecseki bányász jelenét és közeli jövőjét is bemutató cikkeket is beA DUNÁNTÚLI N/LPLÖ ZSEBKÖNYVTÁRA (t.) Mi írjuk a történelmet válogattuk a könyvbe. Ezúton is köszönetét mondunk a Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetének, a Mecseki Ércbányászati Vállalatnak, a Mecseki Szénbányáknak a segítségért, amelyet a DN-zséb- könyvtársorozat megjelenéséhez nyújtanak. Mi szerény eszközeinkkel azzal kivánjuk ezt viszonozni, hogy ez a könyv főként az ő törekvéseikről, munkásaik küzdelméről szól. L. J. Bányásznap '86 A mai programból: Pécsett a Széchenyi téren 9-kor térzene, 10-kor ugyanitt néptáncegyüttesek gálaműsora. A Sétatéren 10 órakor nyit a sajtóutca, ahol a Dunántúli Napló, az MTV Pécsi Körzeti Stúdió, az MR Pécsi Stúdiója, a Nép- szabadság, a Népszava, a Mecseki Bányász, az Ércbányász munkatársai, a Pécsi Nemzeti Színház művészei várják a látogatókat. A Dunántúli Napló pavilonjában árusítják a Dunántúli Napló Zsebkönyvtárának hetedik kötetét, 10 és 11 óra között a szerzők dedikálják a könyvet. Utána Gyürk Sarolta, a pécsi krimiíró dedikálja könyveit, melyeket a Művelt Nép Könyvterjesztő sátrában árusítanak. Délután a DN pavilonjában Galsai Pongrác dedikál, közben megismerkedhetnek Bíró Annamária fazekas népi iparművésszel. A Szabadtéri Táncszínen 10 óra 30-kor kezdődik a Népszabadság fóruma, melyen részt vesz Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője, Lukács János, az MSZMP KB tagja, a Megyei Pártbizottság első titkára, Borbély Gábor, a Népszabadság főszerkesztője, Hajdú János, A HÉT című tv-műsor főszerkesztője, Király Ferenc, a Népsport főszerkesztője is. Ma az alsó Sétatéren, a Barbakán árokban, a Műjégpályán, a pécsújhegyi kézilabda stadionban, Si- kondán ezernyi szórakozás között válogathat a közönség, neves fővárosi és pécsi „művészek egész sora tart előadást. Közülük csak néhányat említve: Schubert Éva, Inke László, Szabó Gyula kiváló művészek, Lukács Sándor, Mikó István. Hacser Józsa, Szuhay Balázs, Verebély Iván, Ben- kő Péter, Vári Éva Jászai- díjas színművészek, s természetesen a Pécsi Nemzeti Színház kiváló többi művésze szórakoztatja a közönséget. A mai esti, pécsújhegyi stadionban zajló Színész— Újságíró rangadóra a színészek villámmal átigazolták Nagy Bandó Andrást, a Rádiókabaré SC erősségét. Sárköz és a Barcaság kincsei Bemutatjuk Biró Annamária fazekas népi iparművészt Modern háztömb Szekszár- don, az állomás közelében. Izzik a hőség, 30 fok körül lehet a déli órákban; az alagsorban, Biró Annamária népi iparművész fazekasműhelyében égetés után olyan 40—42 fok ... Az ajtó közelébe húzódom, ahol, úgy érzem, levegőt is kapok. Közben elmondom: azért jöttem, hogy meghívjuk a Dunántúli Napló sátrába, ahol bányásznapon, délelőtt Bíró Annamária kerámiáiból bemutat, árusít, s közben ízelítőt ad a korongolás látványosan szép mesterségéből. Röpke pillantás még a műhelyben sorakozó készáru: tálak, kancsók, készletek, tányérok erdélyi és sárközi mintás, illetve formájú csoportjaira, majd a megkezdett beszélgetést a kellemesen hűvös manzárdlakásban folytatjuk. Egy hosszúkás és egy L-alakú hátsó szobában mindenütt emléktárgyak, művészeti könyvek, kerámiák, sokféle díszítőelem. A lemezjátszón modern dzsessz szól halkan. , '^Édesapjával, aki hosszú ideig I BUSZ-vezető volt, Makóról származott el Szekszárdro. Bíró Annamária — más léptékekben — legalább ilyen messziről érkezett el a népi kerámiához. Gyermekkorában jól rajzolt, tanárai művészeti pályára ösztönözték. Akkor — divattervezőnek készült. . . A szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola kerámiakészítő szakára vették fel. Kopasz Márta grafikus, Palotás Géza fazekas és Magos Gyula festőművész voltak vezető tanárai. Érettségi után a Decsi Háziipari Szövetkezetnél szövőhímző gyakornokként ismerkedik a szakmával. Az ő szavaival: „a Sárközt tanultam..." Egyik munkájával (fekete stóla, fehér sárközi hímzéssel) 1970- ben elnyerte A népművészet ifjú mestere címet. Majd a Csatári Kerámiaüzemben sárközi tányérdíszítéseket készít. Jelenleg is ennek a vállalatnak a dolgozója, meósként. Amikor munkabeosztása lehetővé teszi, itthoni műhelyében dolgozik, az esetek többségében éjfél utánig. Rendelése van elegendő, munkáit keresik, szívesen vásárolják. Kétféle népi forma- és motívumvilággal foglalkozik: sárközivel és barcaságival. ,,A Sárközt" hét évig tanulta, majd Domanovszky György, a neves néprajztudós és művészettörténész közvetlen biztatására utazott el tanulmányútra a Brassó alatti kis Barcaújfaluba, ahol valamikor 126 házban forgott a fazekaskorong ... Az egykor híres falu legszebb darabjait ma a környék — Brassó, Foga- ras, Sepsiszentgyörgy — kastélymúzeumaiban őrzik. Hazatérve ma a sárközi mellett a Barcaság formakincseit és motívumanyagát is tovább élteti: boroskancsókon, mokkáskészle- teken, bokályokon, kantaformákon; a káposztafőző szilkén (hasas agyagedény), s más használati és dísztárgyakon. Munkáit elviszi a vásárokra; pályázatokon vesz részt velük és kiállításokon: Pakson, Badacsonytomajban, Kisszálláson, Tapolcán — eddig. Most fokozott munkatempóban dolgozik. Szeptember közepéig mintegy 500 tárgyat kell leadnia, miután meghívást kapott: vegyen részt a Dijoni Nemzetközi Vásár (Franciaország) magyar napjain. A vásárnak évente más-más a díszvendége, az idén — Magyarország. 24 népi iparművész és kismester utazik ide, s velük ő is, hogy október 30. és november 15. között, a fő helyen álló magyar pavilonban bemutassa Sárköz és a Barcaság egyedi szépségeit. W. E. Cerebrum Valahol olvastam, a forrásra már nem emlékszem, mindazonáltal köszönet az elfeledett szerzőnek. Az agy, ugyebár, a legfontosabb testrészünk. Működése bonyolult, sok millió sejtből tevődik össze, egy karfiollá összezsugorodott világegyetemet hordozunk a fejünkben, tele lüktető, belső fényekkel, titkos áramokkal, ingerekkel, a karfiol maga a természet szupercsodája, nagy raktár, amely álomgyár is egyben, a kamrák átvilágíthatok, feltölthetők, szemléltető ábrákká preparálhatok, de rejtélyeiket máig sem sikerült megfejteni, a sejtek ideghálózata befonja egész testünket, a hajhagymáinktól a bal lábunk kiskörméig, egy szó mint száz, nem közönséges testrész az agy, lehet vele baj elég. Az emberek mégis csak a fejfájásukra panaszkodnak. Siránkoznak tóvábbá a szívük, tüdejük, veséjük, lé- pük, porckorongjuk, tyúkszemük és egyéb testrészük bán- talmai miatt. Sajnálkozva említik néha a neveltetésük, műveltségük, tájékozottságuk, ismereteik hiányát is. De hogy bárki így szólt volna: „Jó uram, öntsünk tiszta vizet a pohárba: nekem gyatrán működik az agyam. Butaságokat gondolok ki, hajtok végre és tanácsolok másoknak is. Egyszóval: nincs elég eszem. Ez már gyermekkoromban kiderült, s állapotom azóta egyre romlott." Ilyen nyilatkozatot több évtizedes praxisomban még nem hallottam. Az emberek az eszükkel vannak leginkább megelégedve. Ez a természet nagy udvariassága. Galsai Pongrác: Pasziánsz Dialógus Azt mondja, hogy barátságos eszmecserét akar folytatni veled. A párbeszédet ilyetén formában képzeli el: Ő a magas szónoki emelvényen áll, mögötte teljes zászlódísz, trombita harsog, dob pereg, mielőtt megszólal, a szája ügyében nyolcvanhárom mikrofon, a tér mind a négy égtájból, mega- fonból visszhangozza a szavait . .. Te meg a szószék lábánál ülsz, egy suszterzsámolyon, térded az állóddal érintkezik, s ebből a görnyedt testtartásból beszélsz fölfelé ... Ki-ki szabadon mondhatja a magáét. Egyszóval úgynevezett dialógust folytattok. Amputálás Elszörnyedve hallom, hogy fő-barátom, a jeles esztéta lábát amputálni kell. Ez kétségbeejtő. A magam földerítésére egy pécsi sebészorvos ismerősöm elbeszélését idézem fel. — N. P., volt nyilas körletvezető, később notórius névtelen levélíró, majd maszek zöldségárus bal lábát, súlyos érszűkülete és cukorbaja miatt, le kellett metszenünk —- mondta a sebészorvos. — Az operáció sikerült. A műtőasztalon ott feküdt, két darabban: N. P. és a lába. Arra gondoltam, hogy konzíliumot hívok össze. El kellene dönteni, hogy mit dobjunk el? A testet, vagy a levágott testrészt? N. P.-t vagy a lábát? Sámson Dr. vitéz Magyar Sámson tanügyi főtanácsos hiú ember volt. Betegesen félt a kopaszságtól. Egyszer, még óraadó tanár korában azt olvasta, hogy a kopaszra nyi- ratkozás a legjobb ellenszere a sörényhullásnak, különben is egészséges, a fejbőrt éltetőén bizsergeti a levegő, több oxigénhez jutnak a pórusok. Ezért már ifjan tövig stuccoltatta a haját. Majd a kopaszságot megelőzendő, a tüskéket nullásgéppel lebo- rotváltatta. Akinek nincs haja, annak kell legkevésbé félni a tar koponya szégyenétől. Dr. vitéz Magyar Sámson így is halt meg, hetvennyolc éves korában, termékeny fejbőrrel, makk- egészséges hagymákkal, dús haja boldog lehetőségével. Tök kopaszon. Gyertyaláng Az átlagon felüli termethez és testsúlyhoz bizonyos szellemi fejlettség is megkí- vántatik. Nincs zavaróbb élőlény egy drabális műkedvelőnél. A kétméteres, másfél mázsás óriás, akiben csak halo- vány szellem pislákol.. . mindig olyan látszatot kelt, mintha a természet világító- tornyot épített volna egy gyertyalángnak. Mi lesz? Egy három-négy éves, egészen kis kisfiú megáll előttem az utcán, fölnéz rám, nézi ezt a fölé magasodó hústornyot, e számára áttekinthetetlen, rengeteg emberi masszát, és így szól: — És ha én törpe maradok, mi lesz? . . . 4 vasárnapi
