Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)
1982-06-26 / 173. szám
Szombati interjú Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszterrel Pécs majdani trolibusz-közlekedéséről, az expresszvonatok lassúságáról, a dél-dunántúli telefonhelyzetről ' * Lesz-e trolibusz-közlekedés Pécsett? Mikor járnak az expresszvonatok valóban expressz gyorsasággal Magyarországon? Miért nem létesítenek több távhívásra is alkalmas nyilvános távbeszélőállomást? ... Ilyen és hasonló kérdések nap mint nap megfogalmazódnak bennünk, s nem véletlenül: a közlekedés és a hírközlés az az ágazat, melynek szolgáltatásai a lakosság minden rétegét, fiatalt és időst, dolgozót és háztartásbelit egyaránt közvetlenül is érint. Érthető, hogy terveit, fejlesztési lehetőségeit a közvélemény állandó érdeklődéssel figyeli. Kérdéseinkkel Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi minisztert kerestük meg. Troli I — Lesz-e trolibusz-közlekedés Pécsett? Ha igen, előre- láhatóan mikor? — Lesz, de hogy mikor, azt pontosan nem tudom, mert kiépítése nem egyedül a minisztériumtól függ, A trolibusz-közlekedés előnyei: a viszonylag könnyebben hozzáférhető elektromos energia felhasználása, a levegőt nem szennyező tiszta üzemelése és mérsékelt zajhatása — közismertek. „Hátránya”, hogy kiépítése sokba kerül — kilométerenként 12—15 millió forintba —, amely összeg azonban nem tartalmazza a műszaki telep építési, valamint a trolibuszok beszerzési költségeit. Mindent összevetve, a pécsi trolibusz-közlekedés kialakítása jelenleg körülbelül 500 milliós, hosszú távon — 25—30 év alatt — megtérülő beruházást igényel. Ismétlem, az energiafelhasználás ésszerűsítése, a környezetvédelmi szempontok, az elkészült tanulmány- terv alapján a minisztérium elvileg egyetért a trolibusz-hálózat kiépítésével, a gyakorlati megvalósítás akadálya egyedül a beruházási eszközök hiánya. Az építés csak akkor kezdődhet el a VII. ötéves tervidőszakban, ha a szükséges pénzeszközök biztosítottak a megye és a város költségvetési terveiben. — A helyi és a távolsági autóbuszokon meglehetősen bonyolult a díjszabás, több mint 150-féle jegy- és bérlet- típus van érvényben. Várható-e ezek egyszerűsítése? Tervezik-e a Budapesti Közlekedési Vállalatnál jól bevált jegykezelési rendszer kialakítását az egész országban? — Pontosabban megfogalmazva, g díjszabás még mindig bonyolult, pedig már jelentősen egyszerűsödött.’Az 1980. június 1-i díjszabás-egyszerűsítés során ugyanis a helyközi és a távolsági autóbuszok 300-fajta díjtétele 40-re, a 300-fajta bérlettípus pedig 100-ra Csökkent. Ezzel egyszerűbbé és gyorsabbá vált a jegykiadás, csökkent az adminisztráció és gyorsult az utasáramlás. Hogy várható-e további egyszerűsítés? Az illetékesek állandóan vizsgálják ennek lehetőségeit, több javaslatot ki is dolgoztak mór, de további, nagyobb arányú egyszerűsítés csak egy országos tarifarendezés keretében valósítható meg. A BKV jegyrendszerének és jegykezelésének bevezetése az ország egész területére különböző gazdasági, és ezzel összefüggő technikai okok miatt jelenleg nem oldható meg. Óriási többletkiadást jelentene például a jegykezelőgépek beszerzése és azokkal a vidéki autóbuszok perselyeinek lecserélése. De a teljesen azonos jegy- és bérletrendszer bevezetését a főváros és a vidék között eltérő közlekedési feltételek és igények sem indokolják.- Az energiaracionalizálási hitelekből kap-e pénzt a MÁV a Budapest—Pécs vasútvonal villamosítására? Ha igen, ez mennyiben gyorsítja meg a kivitelezést? — Energiaracionalizálási hitelt nem kapott, de a Magyar Nemzeti Banktól hosszú lejáratú kölcsönt igen. Ezzel meggyorsul a beruházás, illetve annak első üteme. A vonalvillamosítás ugyanis a tervek szerint két ütemben történik. Az első ütem a Budapest—Pusztasza- bolcs—Dunaújváros vonal, a második a pusztaszabolcs— pécsbányarendezői pályaudvar közötti szakasz villamosítását tartalmazza. A MÁV az említett bankkölcsönt az első ütem beruházásához kapta, amely így a tervezett 1984. év vége helyett előreláthatóan mór 1983-ban megvalósul, mégpedig május végére a Budafok— Háros-Pusztaszabolcs szakasz, majd augusztus végére a pusztaszabolcs—dunaújvárosi rész. A második ütem befejezése a tervek szerint 1986 végére várható. A MÁV ennek építését csak abban az esetben tudná meggyorsítani — azaz 1985 decemberére befejezni —, ha időközben növelni tudná beruházási forrásait.- Mikorra várható a korszerűtlen vasúti személyszállító kocsik lecserélése? — Ez anyagi lehetőségeinktől függő, folyamatosan megoldandó feladat. Jelenleg a vasúti személykocsiparknak mintegy 60 százaléka mór korszerűnek mondható. Az 1981-85-ös években további 300 korszerűtlen személyvagon lecserélését tervezzük, összehangolva az erre az időre tervezett több mint 300 úí kocsi beszerzésével.- Mikor lesznek az expresszvonatok valóban expressz gyorsaságúak Magyarországon? — Ez nem oldható meg csak szervezéssel, vagy a menetrend módosításával. Alapvető feltétele a vasúti pályahálózat állapota. Hiába rendelkezünk már megfelelő vonóerővel — sajnos —, a pályahálózat nem minden szakasza alkalmas még az exp- resszvonati sebességre. A végleges megoldás csak folyamatosan valósítható meg, függően a pályafelújításra fordítható beruházási lehetőségektől. Baranyára leszűkítve a kérdést — a helyzet jobb az országos átlagnál. A Bu- dapest-Pécs között közlekedő Baranya- és Mecsek-expressz utazási sebessége jelenleg már az elfogadható óránkénti 73 kilométer felett van — ha nem késik —, és a mór említett vonalvillamosítási munkálatok befejeztével — a 80-as évek második felében — az óránkénti 80 kilométer fölé fog emelkedni.- Dél-Dunántúlon terveznek-e hosszabb távon vasútvonalat megszűntetni, esetleg újabb vonalat kiépíteni, gondolunk itt a mohács—bátaszéki vasútvonalra? — A gazdaságos termelés és üzemelés a népgazdaság minden területén, így a közlekedésben is kötelező érvényű. Következésképpen a kis forgalmú, gazdaságtalanul üzemelő vasútvonalak fokozatos felszámolását a következő években is folytatjuk. Persze, a megváltozott gazdasági viszonyok, az időközben kialakult energiahelyzet miatt az egyes — megszüntetésre javasolt - vasútvonalaknál a döntés előtt ismételt és részletesebb gazdaságossági vizsgálatokat végzünk. A döntésnél az elsődleges szempont mindenkor a népgazdaság érdeke, de — természetesen — nem fagyjuk figyelmen kívül a helyi gazdasági és egyéb érdekeket sem, elsősorban azt, hogy biztosítottak-e a közúti személy- és áruszállítás feltételei. Ami a konkrét kérdést illeti: c megszüntetésre javasolt további kis forgalmú vasútvonalak között szerepelnek dél-dunántúli vonalak is. Ezek közül eddig csak a nagyharsányi—beremen- di vonal gazdaságosságának felülvizsgálata fejeződött be. A döntés a megye vezetőinek egyetértésével: szeptember elsejével megszűnik. A Bátaszék —Mohács közötti vasútvonal kiépítése csak a hosszú távú vas- útfejlesztési tervben szerepel, az építés megkezdése a közeli években nem várható. Telefon- A tárca másik, a lakosságot közvetlenül érintő és érdeklő területe a posta. Milyen fejlesztések várhatók Dél-Du- nántúlon a postai szolgáltatásokban? — Telefonnal, vagy anélkül?- Ha megengedi, a telefonról külön és részletesen is szeretnénk hallani. — Rendben. Dél-Dunántúl postai és hírlap-ellátottsága az országos átlaghoz hasonló, de azonnal hozzátéve, hogy szerintünk sem megfe'elő. Éppen ezért a posta tervei szerint a következő 2—3 évben — többek között — Szigetváron és Keszthelyen elkészül, Siófokon és Szekszárdon elkezdődik egy- egy nagy postahivatal építése. Ugyancsak megkezdődik a pécsi 2. számú postahivatal építése is, valamint a zalaegerszegi és a nagykanizsai hivatal korszerűsítése. Huszonkilenc településen úgynevezett kishivatal létesítése szerepel a tervben. I — Az országos helyzethez viszonyítva milyen Dél-Dunántúl telelon-ellátottsága? — Az országos átlagnál valamivel jobb, de ez nem azt jelenti, hogy megnyugtató. A megyék 100 lakosra jutó telefonsűrűségének országos átlaga 7,1; az a^zám Tolna megyében és Somogybán 7,2, Zalában 8,3, Baranyában 10,9. A városok átlaga természetesen magasabb, így például Pécsé 20, Szek- szárdé 24,5, És még egy jellemző adat, amelyen feltétlenül javítani kell: Dél-Dunántúl ki- sebb-nagyobb településein működő 560 távbeszélő-központból 480 csak 8—16 óra között biztosítja a telefonszolgáltatást. I- És milyen javulást várhat e téren a következő években Dél-Dunántúl lakossága? — Az ismert gazdasági helyzet miatt — sajnos a vártnál, de még a szükségesnél is — csekélyebb mértékűt. De azért lesz javulás. Hogy csak néhány tervezett fejlesztést említsek: Kaposvárott új crossbar-központ létesül, elkészültéig ezervonalas konténerközpont telepítésére kerül sor. A pécsi távbeszélő- központ bővítésével nem csak a város telefonhelyzete javul, hanem a mohácsi konténerközpont fogadására is lehetőség nyílik. Ezenkívül konténerközpontot kap a pécsi, Siklósi úti lakótelep is. A Balaton déli partvidékének telefonhelyzetét javítja majd a siófoki központ bővítése, és !3e sorolható a Ta- bon létesülő konténerközpont is. A kisebb települések említett áldatlan telefonhelyzetén a posta úgy kíván javítani, hogy több helység jelenleg egyműszakos központját automatizálja, valamint ahol erre a településrendszer lehetőséget ad, a szomszédos falvak előfizetőinek vonalait egy központi helyre telepített nagyobb kapacitású, de még kézi kapcsolású, éjjel-nappal működő központba vonja össze. Ugyancsak a kistelepülések telefonszolgáltatását javítja az az intézkedés, mely engedélyezi a segélykérő nyilvános állomásokról az igénybe vevő — utólagos díjfizetés mellett - feladhat táviratokat, és távolsági beszélgetéseket is folytathat.- Ez utóbbi — helyes - intézkedéshez kapcsolódva, a posta miért nem létesít több távhívásra is alkalmas nyilvános távbeszélő-állomást? — Indokolt a kérdés, mert valóban a vidéken üzemelő több mint 8500 nyilvános állomásnak ma még -5 százaléka sem alkalmas távhívásra. A posta a jelenlegi tervidőszakban a vidéki nyyilvónos állomások számát csaknem 3000 - ötven százalékban távhívásra is alkalmas — állomással kívánja növelni. E fejlesztésből Dél-Dunántúl területe több mint félezer — 60 százalékban távhívásra is alkalmas — nyilvános állomást kap. A fentieken túl még ebben az évben a Balaton déli partján újabb 10 belföldi és 10 nemzetközi távhívásra is alkalmas nyilvános távbeszélő-állomást szerel fel a posta — mondta interjúnk végén Pullai Árpád miniszter. Miklósvári Zoltán Roszprim Nándor Június 15-től mi is bekapcsolódtunk a nemzetközi telefon távhívási rendszerbe. Képünk a pécsi automata telefonközpontban készült. — Fotó: Proksza A szigetvári palántanevelő és termálkútja. Fotó: Läufer László A termálvíz jövője Legsokoldalúbban a mezőgazdaság hasznosíthatja Földünk energiagondjai közismertek. Hazánk pedig nem sorolható az energiahordozókban bővelkedő országok sorába. Az eddigi lehetőségekkel és a kutatások által feltárt, még rendelkezésre álló készletekkel a legkörültekintőbben és a leggazdaságosabban kell gazdálkodni. Épp ezért fordult ismét a figyelem a termálvizek, mint a geotermikus energia fel- használásának egyik lehetősége felé. Baranya megyében a termálvizek hasznosítására — a fürdők üzemeltetésén kívül - már történtek próbálkozások. Sajnos, a szigetvári lakásfűtés — 100 lakásnál vezették be — zsákutcába futott. A víz korrodálta a lemezradiátorokat. Ennél nagyobb sikerrel kecsegtet a szigetvári palántanevelő- és hajtatótelep. Ez a telep kizárólag a geotermikus energiára létesült. Egy ekkora növényszaporító-telepnek a fűtéséhez évente 1900 tonna fűtőolajra lenne szükség, ami 12,7 millió forintba kerülne. A beruházáshoz a kutak fúrása és a csővezetékek megépítése ugyan valamivel költségesebb volt így, de ez a többlet pár év alatt megtérül. Itt, a Szigetváron található 60 fokos vizet komplex módon több lépcsős rendszerben hasznosítják, oly módon, hogy a kitermelt víz az első lépcsőben az üvegházat, a második lépcsőben már alacsonyabb hőfokon a fóliasátrakat fűti. A termálvizek hasznosításának tehát közeljövőben megvalósítható reális hasznosítási területe a mezőgazdaság. A megye vízügyi és mezőgazdasági szakemberei együttesen mérték fel a lelőhelyeket, s ezek közelében a hasznosítási lehetőségeket. Baranya megyében az eddig ismert melegvíz-lelőhelyeken kívül (Harkány, Szigetvár, Sikon- da, Magyarhertelend) a következő területeken találtok számottevő meleg vizet: Cun község határában, Kórós-Adorjás, valamint Matty környékén. Találtak még Kistapolcán, Egyhá- zasharasztiban, Kislippón, II- locskán, Ellend-cgeróg térségében, Újpetrén, a bólyi medencében, Gálosfán, Tekeres mellett, Mágocs környékén. Nem szabad azonban a fel- használás módját sablonoson egyformán alkalmazni. Minden egyes lelőhelynél külön-külön kell meghatározni, hogy melyik lehet a leggazdaságosabb módszer. Például a bólyi medence és a Villány alatti térség 60 fokos vízzel rendelkezik. A Villány Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát 2,5 millió forint értékű tüzelőolajat használ fel a szociális létesítmények, az üvegmosó és a hajtatóház fűtésére. Ez termálvízzel kiváltható lenne. A gazdaság egyhektárnyi szőlő- oltvány-termelésének nettó árbevétele 600 000 forint. Ha az olajfűtésről át lehetne térni a termálvízre, ez a bevétel egymillióra emelkedhetne. Ellend-Egerág térségében ugyancsak 60 fokos víz található. Itt a hasznosítás útja az állattartó-telepek fűtése (ehetne, elsősorban Belvárdgyulán, Magyarsarlóson, a Pécsi Állami Gazdaság szentkútpusztai telepén a szakosított sertéstelepet lehetne fűteni. A mezőgazdasági üzemek közül a beremendi Dózsa Tsz egy 150 férőhelyes borjúnevelőt, 26 férőhelyes elletőistállót és szociális épületet kíván geotermikus energiával fűteni. A zöldséghajtatás is élképzelhető Beremenden, melynek szinte beláthatatlan perspektívái léhetnénék. Mohácsi-szigeten ugyancsak lehetne korszerű palántanevelő- telepet létesíteni, ahonnan a háztáji gazdaságokat látnák él. (A mohácsi tsz már nem képes kielégiteni az egyre fokozódó igényeket.) A termálvizek adta lehetőségekkel rendelkező üzemeknél például az is megoldás lehetne, hogy a gazdaság megépítené, üzemeltetné az üvegházakat, fóliasátrakat, a tagok pedig kisvállalkozásban művelnék. így a kistermelés a nagyüzem fontos részévé, annak egyik üzemágává válhatna. Á geotermikus energia egyik jelentős felhasználási területe lehetne még például a termény- szárítás. Alkalmazásának módja azonban még kidolgozásra vár. Akár így, akár úgy hasznosítanák a Földünk adta lehetőségeket, nemcsak megyei, központi érdek is, hiszen drága energia takarítható meg vele. Nem lehet kívánni, hogy a csekély pénzzel rendelkező mezőgazdasági üzemek népgazdasági érdekbő! nagy kockázatot vállaljanak. (Az egyes lelőhelyek feltáró fúrásai között óriási az eltérés, van ahol csak 200 000 forintba kerülne, van ahol 6 millióba a kőzetrétegektől függően.) Ezért feltétlenül szükség lenne, hogy a geotermikus energiát felhasználni kívánó gazdaságok a jövőben kiemelt állami támogatást kapjanak. Enélkül a legjobb szándék is csődbe jut, a legnagyszerűbb elképzelés is csak megvalósíthatatlan álom marad.
