Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)

1981-09-20 / 258. szám

november 7-re sxere megnyitni Minta utáni értékesítés Lakberendezési tanácsadás obos Ferenc, a BARANYAKER igazgatója, amikor a minap körbejártuk a késziilgető pécsi Domus Áruházat, nosztal­gikusan, ám csak mellékesen jegyezte meg: ha minden úgy ment volna, ahogy ö annak idején elképzelte, s tette meg a kezdő lépé­seket, ez lett volna az első Domus az országban. így azonban „csak" a legnagyobb alapterületű vidéki bútoráruház. Viszontagságos kezdeteiről sokat irtunk: az apropó min­den alkalommal a lehetetlen körülményekkel viaskodó pécsi bútorkereskedelem volt. No de ezek a kezdetek ' a múlt jóté­kony homályába vesznek. Itt a Bajcsy-Zsilinszky úton, Pécs új üzleti negyedének ez a repre­zentatív létesítménye — most már tényleg! — a befejezés előtt van. Igaz, az igazgató hangsúlyozottan feltételes mód­ban fogalmaz: „Ha minden jól megy, november 7-e előtt nyi­tunk ..És a feltételes módra meg is van az oka. Május 21- én ugyanis azt írtuk, hogy „ha­zánk tizenhatodik Domus Áru­házát augusztus 20-án szeret­nék megnyitni a közönségnek”. Mint tudjuk, augusztus 20-a rég elmúlt. Szeptember 7-én pedig, amikor az említett láto­gatás volt, olyan munkákon dolgoztak még, amelyeknek az állása igazolni látszik az igaz­gatói aggodalmat. Dolgoztak a műkőburkolat le­fektetésén, korlátokat szereltek a belső lépcsőknél, villany-, te­lefon- és liftszerelök tevékeny­kedtek, éoítették a Vasút utcai oldalon a rakodóteret határoló betonfalat... Tehát olyan mun­kák folytak, amelyeken — ha igaznak hitték és mondták az augusztus 20-át — már rég túl kellene lenni. A miértet azonban most hagyjuk. Bármiféle magyarázat is lenne, az mit sem változtat­hat már azon a tényen, hogy a BARANYAKER — bízván az ígé­retekben — már júniustól kezdve fogadta a Domus 52 millió fo­rint értékű nyitókészletét, amelyből 32 millió a bútoré, 15 a lakástextilé és 5 az egyéb lakberendezési tárgyaké. Mind­ennek a 80 százaléka már meg is érkezett, a platón, a volt ÉPGÉP-csarnokban és másutt tárolódik — lekötve a vállalat forgóalapját. Az olvasót persze ez sem ér­dekli különösebben, amint a mellőzött magyarázat sem. Sok­kal inkább az foglalkoztatja, hogy november elején végre valóban megnyíljék az új lak- berendezési áruház. No meg az is, hogy milyen lesz, mit fog tudni. Hát ez az, amit a leg­könnyebb elmondani. Kezdjük a külsővel. A Tilloi Ernő tervezte épület a színes mázas cserépburkolattal jó ide­je előttünk van már; megjele­nése, formája szerint a környék uralkodó építészeti alkotása. Utóbb készült el a két torony a Domus-felirattal (esténként már ki is van világítva), ame­lyek az ún. menekülőlépcsőket takarják. Ezeket kötelező meg­csinálni, itt-ott el is lehetett volna dugni, így azonban az épület díszítő kiegészítője, olyasmi, mint a szép bútor mel­lett egy márkás váza, vagy egy elegáns függöny. (Az újságíró magánóhaja: soha ne kénysze­rüljenek megnyitni sem a felső, sem az alsó üvegajtókat.) Ha belépünk az áruházba, most még akadálytalanul nyű­göz le a hatalmas tér (54 x 22 m egy-egy szint eladóterének az alapterülete) és. ebben mindössze két pillér áll. E ket­tőnek a látványa felidézi azt a vitát, amikor 1975-ben a város tanácselnökénél a Domus épí­téséről, a lehetséges építési technológiáról lévén szó, az akkor újdonság IMS-t ajánlot­ta a BÉV. Mindenki megret­tent: milyen lesz egy bútoráru­ház egy olyan oszloperdővel, amilyent az IMS fesztávolságú" diktál? Más technológia mel­lett döntöttek. Ez a két pillér pedig szinte észre sem vehető. A hatalmas földszinti teret 3 oldalról üvegfal határolja — ez egyetlen hatalmas kirakat lesz, ahol — Pagony Balázs áruház­igazgató szerint - a jelenleg forgalomban levő bútorválasz­ték közel 90 százaléka bemutat­ható lesz. A földszintivel azo­nos méretű eladótérben kap­nak helyet a lakástextíliák, a csillárok és más kiegészítő lak- berendezési tárgyak. Mindkét szinten kezdenek a helyükre kerülni a berendezések: a térel­választó paravánok, a rögzített padlószőnyegek. Az áru foga­dására készek az eladóterek mögötti nagy raktárhelyiségek is. A Domus — mint ismeretes — bemutató áruház lesz: az itt ki­választott bútort a távoli rak­tárról adják ki a vásárlónak. (A BARANYAKER most azzal a gon­dolattal foglalkozik, hogy a kö­zelben — a Bajcsy-Zsilinszky út túlsó oldalán, a Domus-szal szemközt építene bázisraktárt. Persze, ennek külsőségeiben igazodnia kellene a megválto­zó arculatú környékhez.) Végezetül néhány újdonság­ról, amivel először itt találko­zik majd a vásárló. A szom­bathelyi LATEX-szel és a Dél­dunántúli Textil Nagykereske­delmi Vállalattal együttműköd­ve a bútorhuzatokhoz alkal­mazkodó színű kísérőfüggönyö­ket kínálnak majd a vevőknek. A Szék- és Kárpitosipari Válla­lattal olyan megállapodás jött létre, hogy a vásárló a megte­kinthető szövetkollekcióból ki­választja a neki tetszőt, s a vállalat rövid határidőn belül a kívánt huzattal bevont bútort le is szállítja. Lesz az áruház­nak saját lakberendezője is, aki nemcsak a helyszínen ad tanácsot, hanem a vevő kíván­ságára kimegy a lakásra is, hogy a lokás méreteinek, be­osztásának ismeretében segít­sen a megfelelő bútor kiválasz­tásában. Hársfai István Befejezés előtt a pécsi Domus építése Ügyeletek, kórházak, bölcsődék a hétvégeken Az ötnapos munkahét és az egészségügyi ellátás URH-s gépkocsiban az orvos... Szombaton megszűnik a szakrendelés Elképzelhető lenne, hogy egy hirtelen rosszullét során a beteg ne kapjon sürgős és szakszerű orvosi ellátást csak azért, mert az orvos szabad­szombatos? Természetesen nem. Mint ahogy a hétvége­ken felvett kórházi beteg szá­mára is mindig készen kell állnia a laboratóriumi, eset­leg műtéti háttérnek. Az öt­napos munkahétre való átté­rés éppen ezért az egészség­ügy területén is rendkívül ap­rólékos, minden részletre ki­terjedő szervezőmunkát köve- ~ tel. Az Egészségügyi Miniszté­rium irányelvei szerint alap­vető követelmény, hogy a la­kosság, az intézeti ápoltak, gondozottak ellátása megfe­lelően, folyamatos módon tör­ténjék. Baranyában, a nem­régiben megtartott főorvosi értekezleten, tanácsi, munka­ügyi szakemberek bevonásá­val dr. Kóbor József megyei főorvos ismertette az előzetes elképzeléseket. .Mint elmond­ta, az ügyeleti, a rendelőin^ tézeti, a kórházi és a bölcső­dei ellátás megszervezése igényli a legnagyobb körülte­kintést, helyenként a feltét­lenül szükséges létszám-visz- szapótlás biztosítását is. Egyéb területeken önerőből, szervezési intézkedésekkel kell megoldani az ötnapos mun­kahét mellett is a maradék­talan egészségügyi ellátást. Mint dr. Kóbor József ki­fejtette, a részletekről egye­lőre korai lenne beszélni, hi­szen majd a gyakorlat iga­zolja egy intézkedés helyes­ségét, folyamatosan ehhez kell igazítani a különféle in­tézkedéseket, egyik-másik módosítását. Több esetben azonban olyan konkrétumok jelezhetők már most, amelyek később is meghatározzák az eMátásban résztvevők veen­dőit. Az ügyeleti szolgálatot a kórház-rendelőintézeti egy­ségre alapozva szervezik meg. A megyei főorvos Szigetvárt hozta példának, ahol az egész járás ügyeleti ellátásában részt vesz a kórházban az ügyeletes orvos, a^ szükséges szakszemélyzettel, a másik orvos az URH-val felszerelt gépkocsiban siet a betegek segítségére. Baranyában 8 ilyen, bázisra épül majd az ügyeleti szolgálat. Ennek egyik előnye, hogy egy meg­határozott helyen, minden időpontban az állapotának megfelelő ellátásban része­sülhet mindenki. A körzeti orvosi, körzeti gyermekorvosi szolgálat tag­jai a heti munkaidőt a hét első öt napján dolgozzák le. a szabadnapot mindig szom­baton kapják meg. Az így megnövekedett napi munka­időt a rendelési idő meghosz- szabbítására fordítják. Ez­zel párhuzamosan a szakren­deléseken megszűnik a szom­bati rendelés. A sürgős szakorvosi ellá­tást az erre kijelölt kórházak ambulanciáján végzik majd el. Egyébként a folyamatosan működő intézményekben — kórházak, betegotthonok, stb. — munkaszüneti illeme pihe­nőnapokon is biztosítani keit a megfelelő diagnosztikai hátteret, a röntgent, a labo­ratóriumot. Megyénkben, egyelőre kísérletképpen fel­vételi részlegeket hoznak lét­re elsőként Pécsett a Megyei Kórházban és>a mohácsi kór­házban. Bizonyára sokakat érdekel, hogy milyen változások vár­hatók a bölcsődei ellátásban? Az Egészségügyi Minisztérium irányelvei szerint a lakosság igényeinek megfelelően szom­batonként sok bölcsődét be lehet zárni, így dolgozóik a munkaidejüket a hét első öt napján töltik le. Intézkedni fognak azonban olyan taná­csi bölcsődék kijelöléséről, ahol azoknak a gyermekeit fogadják, akik a szombatju­kat munkával töltik. A szom­batonként nyitvatartó bölcső­dék kijelölése — a helyi igé. nyék alapján — a tanácsok feladata. A bölcsődék hétköz­napi nyitvatartási idejét ugyancsak a szülők igényei­nek megfelelően kell megha­tározni, ez azonban a napi 14 órát nem haladhatja meg. A gyógyszerellátást a gyógyszertárak hétvégi nyit- vatartásót minden esetben az ügyeleti szolgálat gyógyszer­bázisaként szervezik majd meg. A megye egészségügyi ve­zetése valamennyi érintett tanácsi és társadalmi szerv­vel, a szakszervezettel, az in­tézmények képviselőivel közö­sen dolgozza ki az átállás lehető legzökkenőmentesebb módszerét. Lehetnek, bizonyá­ra lesznek is ennek ellenére kezdeti problémák. Egy azon­ban biztos, hogy az elsőd­leges szempont a lakosság egészségügyi ellátásának fo­lyamatos biztosítása. K. Gy. 57 ki vidéken A távközlés tartalékai K ezdhetjük afféle „győzel­mi jelentéssel” is: a kö­zelmúltban Kecskemétet bekapcsolták az országos táv­hívóhálózatba, s ezzel csaknem teljessé vált a tárcsázással hív­ható megyeszékhelyek köre — csak Békéscsaba van hátra. Szépen hangzik az is, hogy or­szágszerte 245 helység neve van már a távhívási listán, s hogy Európa 27 országával áll hazánk ilyen közvetlen kapcso­latbon. Legyünk őszinték: az olvasó az efféle hurrá-hangulatú fel­sorolásokra legyint, s azzal kommentálja, hogy a telefon- hálózat messze elmarad a kor­nak megfelelő színvonaltól. S noha a bevezetőben említett tények szó szerint igazak, az utóbbi észrevétel szintén meg­felel a valóságnak. Az utóbbi időben — gyakran hangzik el két mondat a posta vezetőinek szájából. Az egyik úgy szól, hogy a „posta nem hatóság, hanem szolgáltató vállalat”, a másik pedig úgy, hogy a „telefon nem luxus, ha­nem szükséglet". Mindez ala­pot ad annak feltételezésére, hogy a jószándék megvan a telefonhálózat fejlesztéséhez. Ám ez egymagában nem ele­gendő. Pénz is kell hozzá. Meg még sok minden. Országosan jelenleg minden száz lakosnál népesebb tele­pülésen van telefon. Messze vagyunk még attól, hogy ez, mindenütt korszerű, az igénye­ket kielégítő legyen, de ember­élet már nem eshet áldozatául a telefonhiánynak. Jelenleg az ország 2096 hely­ségében még kézi kapcsolású központ működik. Ez a telepü­léseknek mintegy kétharmada, de a telefonelőfizetőknek csak 15 százaléka lakik ezekben a községekben. A jelenlegi öt­éves terv időszakában 500 he­lyen megszüntetik a kézi kap­csolást, s a vonalakat beviszik egy-egy nagyobb kapacitású központba, fgy körzetek alakul­nak ki, azokon belül helyi be­szélgetés díjáért lehet telefo­nálni majd a nappal és az éj­szaka bármelyik órájábon. Budapesten kívül —, ahol ugyancsak nem csökken a tele­fonra várakozók száma, noha két év alatt 44 ezer új előfizető lakásában szólalt meg a tele­fon — százezer körül jár azok száma, akik telefont igényel­tek. Ki régebben, ki újabban. Az is biztos, hogy a valódi igény ennél nagyobb, hiszen sokan — éppen a kínos-keser­ves telefonhelyzet ismeretében — nem is nyújtják be kérelmü­ket. Változik a szemlélet is. Ko­rábban úgy tartották: kis he­lyen telefonra az orvosoknak van szükségük, esetleg még néhány helyi — tanácsi, terme­lőszövetkezeti, gazdasági — ve­zetőnek. (Természetesen a kö­zieteken kívül.) Ma már — hi­szen nem luxus —, azok is sze­retnének telefont, akik község­ben álltak munkába, s időn­ként felhívnák városban ma­radt családtagjaikat, barátai­kat, vagy éppen színház-, hang­verseny- stb. jegyet rendelné­nek a közeli városban. 1985- decemberéig a posta 57 ezer telefonigényt tud kielé­gíteni vidéken. A fejlesztési terhek és lehetőségek azonban - sajnos — nem mindig esnek egybe az igényekkel. Lehet te­hát, hogy az ország egyes tá­jain régi és nagyon indokolt kérelmeket nem tudnak teljesí­teni, miközben másutt talán a friss jelentkezők is megkapják a telefont. Annyi már biztos, hogy a táv­hívásba 246.-nak Leninváros kapcsolódik be. Az pedig az ötéves tervben szerepel, hogy 1985-ig eléri vagy megközelíti a távhívásba kapcsolt helysé­gek száma a háromszázat. Ha nem is magas ez a szám — a városok és községek együttes számának tíz százaléka — de kezdetnek (tegyük hozzá: kissé elkésett kezdetnek!) biztató! Mint ahogyan az is, hogy az úgynevezett segélykérő telefo­nokról egyelőre csak valóban életmentést szolgáló és a hí­vott által fizetett — jól közis­mert nevén: R — beszélgetése­ket lehet lebonyolítani, de kö­zülük százról már mindenféle hívásra van lehetőség. Ez egyelőre csak kísérlet, de — ahogyan közeledik az általános ötnapos munkahét bevezetése — egyre szélesebb körben. Csak a hívó nevét, lakáscímét és személyi igazolványának szá­mát kell bemondani - a posta dolgozója kapcsolja a hívott számot. Eddig a kísérlet kitűnően si­került, a közönséq jelesre vizs­gázott, a beszélgetés díjával senki nem maradt adós. A pos-. tások is jól vizsgáztak. Például a hangnem kulturáltságával, a kért felvilágosítások szakszerű megadásával, a gorombaságok teljes és végleges megszünte­tésével. Mert anyagiakban ugyan ke­véssé, de az emberi kapcsola­tok fejlesztésében, még vannak tartalékok és feladatok. Várkonyi Endre HÉTVÉGE 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom