Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-13 / 61. szám

4 Hetedhét határon 1991. március 13., szerda Ái öregember sírt ... nem törődött vele, hogy könnyeit a kamera is látja. A miniszternek és a higgadt képviselő úrnak próbálta magyarázni, miért is olyan fontos neki az a néhány hold ott, a vásárhelyi határban. Nem neki kell a pénz, mondta, hanem a gyerekeknek, a dédunokáknak. „Mert az ember akkor boldog, ha adhat." Így mondta: boldog. És körbenézett a hatalmas városházi díszteremben, hogy a többiektől, a begombolatlan inggallérú, idós emberektől, a kötött sapkás asszonyoktól valamiféle megerősítést kapjon. Az öregember láthatóan hitte, a föld. mint valami mesebeli varázspálca, eltünteti a munkanélküliséget, tetőt húz a hajléktalanok feje fölé, meggyógyítja a betegeket. ennivalót ad a gyerekeknek, fiatalító erőt az öregeknek. Talán még azt is hitte: a bányász, az állástalan mérnök ugyanúgy vágyik a saját göröngy után, ahogyan ő. A közgazdász a tévénézőt egy szempillantás alatt meggyőzte: az országos gondok nem a könnyben és a hitben oldódnak. Mégis úgy éreztem, nem biztos, hogy a gazdaság pusztán számadatokon és marketingszisztémákon nyugvó valami. A lebecsült érzelem is lehetne hajtóanyag. Erö, mely megfelelő csatornába gyűjtve hasznosítható. De egyelőre sem az indulat, sem a hit nem hozza működésbe a gépet. A fogaskerekek ugyanis még nem illeszkednek. (pacsika) Kiszombor, Ferencszállás, Klárafalva Vonalra várva Próbáld ki a kultúrát... Falusi kultúrházak. Csaknem egyformák. Előcsarnok, nagyterem, könyvtár, esetleg több kis szoba. Mozijukban ezeréves filmek, színpadjukon — évente párszor — késve érkező fővárosi haknizó művészek. Gyorsan továbbálló kultúrház-igazgatók, lelkesen megszervezett, majd csakhamar elsorvadó szakkörök, pingpongozó srácok, alkalmankénti tsz-vacsorák. vöröskeresztes taggyűlések. Túlzás talán azt állítani, dobra verik, elárverezik a művelődési házakat, de azzal, hogy sorban bérbe adják az épületeket, mégiscsak megváltozik az élet a kultúrotthonok falai között. Még nem tudni, miként, hogyan, csak annyi bizonyos, az önkormányzatok a kultúra és az üzlet életképes együttélésére sarkallják a bérlőket. Nehéz koprodukció várható, de nincs más megoldás... Forráskúton már akadt gazdája a természettudós Jerney Jánosról elnevezett művelődési háznak. Kik a bátor vállalkozók? Helybeli pedagógusok, akik egy betéti társaságot alakítva „vetiték birtokukba" az épületet. Készpénz híján, apportként videoberendezést, színes tévét vittek az üzletbe, azaz a házba. Az önkormányzat pedig vállalta, hogy mintegy 150 ezer forinttal járul hozzá az épület rendbehozásához. Ez a támogatás azonban kizárólag a festés, az állagmegőrzés költségeit fedezi. A rezsit kivéve minden egyébről e társas vállalkozásnak kell gondoskodnia. Az önkormányzat nem szól bele, hogyan csalogatják be az embereket a házba, ám az sem titok: nem szeretnék, ha kocsmává tennék az épületet. Ellenben üdvösnek tartanák, ha a bérlők felélesztenék a falusi bálozás hagyományát, otthont adnának a sportolásnak, a testedzésnek; elérnék, hogy a Szegeden vetített filmeket azonos időben pergessék a faluban. Egyelőre fél évre szól a bérlők szerződése. Próbaidőt kaptak. Még festik a házat, aztán kezdődhet Kocsis Péter Aranka. Süli Róbert és Gyuris Mária próbálkozása. Jerney János Szabadidő Centrum. Ez a ház új neve. Vajon azzá válik-e? (gombos) — Hogyan maradhatott le e három település az eddigi telefonfejlesztésekről? — A kérdés így feltéve eléggé sarkított, bár azon a területen valójában nem történt automatizálás. A távközlési hálózat műszaki hierarchiája következtében a vidéki körzetek csak a különböző elosztópontok fejlesztése révén vonhatók be a hálózati bővítésbe. Kiszombor, Ferencszállás és Klárafalva a makói góckörzetbe tartoztak, ez pedig nem volt benne az eddigi automatizálási programunkban. Átmenetileg annyit próbáltunk tenni, hogy a korábban Makóra helyezett konténerközpontból e kistelepülések postahivatalai egy-egy telefonszámot kaptak, s így a telefonkezelőnek már nem kellett, mondjuk a budapesti hívást Makón és Szegeden keresztül kapcsolnia, ami akár egy egész napig is tarthatott. Ma a kezelő az automatán elérhető állomásokat automatán tudja hívni. — A mostani kilátások szerint mikortól számíthat e három község arra, hogy a kézi kapcsolású rendszer helyett automata telefonközpontot kaphatnak? — A Távközlési Vállalat fejlesztési elképzelése szeA szegedi vonzáskörzetbe tartozó 28 kistelepülés közül van három, amelynek telefonközpontja mindmáig kézi kapcsolásos rendszerű. Kiszombor, Ferencszállás és Klárafalva. Mindhárom a határhoz vezető nemzetközi út mentén fekszik, vagyis jó helyen ahhoz, hogy vállalkozókat fogadhassanak. Csak hát a telefonKérdéseinkre Kálmán Miklós, a Szegedi Távközlési Igazgatóság fejlesztési igazgató-helyettese válaszol. rint előbb a nagyobb városokban építené ki a gerinchálózatot, illetve azokat a tranzitpontokat, amelyek biztosítanák a körzeti bővítést is. A pénz viszont nem elegendő arra, hogy minden kistelepülésen automatizáljunk. De a csomópontokon felkínáljuk a lehetőséget azoknak, akik üzleti vállalkozásban kívánják továbbépíteni a hálózatot. — Ez azt jelenti, hogy a helyi polgármesteri hivataloknak kellene vállalkozókat keresniük? — Igen, a polgármesteri hivatalok és más vállalkozók szervezőmunkáját várjuk az új telefonhálózat létesítésére és üzemeltetésére. A Távközlési Vállalat anyagilag is közreműködne ebben, persze már nem akkora nagyságrendben, mint eddig. Az önerős építkezésre ugyanis nem számítunk már, inkább úgy gondoljuk, ha valamelyik település vagy lakos hajlandó a telefonra áldozni, akkor üzleti formában tegye. Mi körülbelül 20-40 százalékos arányban tudunk részt venni benne. — Ha mégsem akadna üzleti vállalkozó, a Távközlési Vállalat mikor volna képes biztosítani a fejlesztést? — Csak hozzávetőlegesen tudom megmondani: 1995 körül. Március végére véglegesedik a már említett fejlesztési program, és ami pénz ezután megmarad, abból fejlesztjük a helyi hálózatokat. Persze, elsősorban a nagyobb városokban, ahol a lehető legnagyobb impulzusszámot tudjuk elérni, hiszen, ezekre a helyekre amúgy is telepítenünk kell, ahhoz, hogy egyáltalán új körzeteket hozzunk létre. Ha például Szegeden nem történik fejlesztés, akkor egyetlen környékbeli település sem kapcsolható be az automata hálózatba. — Nemrég beszélhettem Ferencszállás, Klárafalva és Kiszombor polgármestereivel. Azt panaszolták, hogy telefon híján községeiket elkerülik a vállalkozók. Időlegesen tud-e ezen segíteni a Távközlési Vállalat? — Igen, már létezik egy faluprogram, amelyet három éven belül kell megvalósítanunk. Eszerint valamennyi településen, ha nem is automata, de éjjel-nappali telefonszolgálatot biztosítanánk, s ezenkívül nyilvános állomásokat is, amelyek visszahívhatók lennének. Ha pedig már ezt a minimális áramkört kiépítettük, akkor meg kell próbálnunk a vállalkozók számára — amilyen számban igénylik — automata telefonállomásokat biztosítani. Egy ilyen csatlakozás ára azonban bizonyosan magasabb lesz, mint egy lakásállomésé, vagy egy közületi állomásé. Somogyi P. Sándor Kopjafa március idusára Az idén végre méltóképpen emlékezhetnek meg az 1848—49-es forradalom és szabadságharcról a pusztaszeriek. Mindig gondot jelentett, hol ünnepeljenek. Emlékmű nem lévén, vagy az iskolában, vagy a kul túrotthonban jötteik össze r z ünneplők. Ebben az esztendőben azonban már lesz emlékhelye rnáraius idusának. Gr ász Sándor asztalosmester akácfából faragta ki azt a kopjafát, amelyet március 14-én délután 4 órakor avatnak fel a község parkjában. Ünnepi műsorról az általános iskola diákjai és a falu nyugdíjasai gondoskodnak. Bejáró A deszki „seriff" — Aki eladta a bőrét, ne panaszkodjon! Harminckét éves vagyok: Szegedről 12 éves kocsival járok Deszkre. Otthon feleségem és két gyermekem vár. Alig látnak. Sajnos, nincs telefonom, így a deszkiek nehezen tudnak elérni. Guba István 1985 óta rendőr, jelenlegi rangja főtörzsőrmester, beosztása: körzeti megbízott. — Korábban lakatos voltam, majd az Olajbányász téren házfelügyelő ... Megtetszett az ottani káembések munkája. Szatymazon nőttem fel. — Hogyan került Deszkre? — Utólag jöttem rá, mit mulasztottam, tanulni szeretnék. Annak idején a gépipariba jártam, de a sport miatt abbahagytam. Most a rendőrtiszti főiskola levelező tagozatára jelentkeztem. Deszket nyugodt helynek ítéltem. — Az utóbbi időben a faluban megszaporodott a betörések száma. — Amióta óz országban növekedett a bűnesetek száma, s a 47-es főút nemzetközi forgalma, az alváson kívül 2-3 órat töltök otthon. — Így sikerült tetten érnie két betörőt. — Hajnal tájt az élelmiff szerbolt előtt parkoló román rendszámú gépkocsira figyeltem fel. Utasai az állítólag meghibásodott járművet szerelgették. Besegítettem volna, de hiába, mert nem volt mit megjavítani rajta. Elküldtem őket Nagylak félé. Mikor később visszatértem, a bolt udvaráriak bejáratában megtaláltam mindazt, amit elloptak, és a románokat sem kellett sokáig keresnem. Elfogásukhoz szegedi kollégáim segítségét kértem. — A többi betöréssel kap csolatban... — Mielőbbi felderítésük érdekében hadd ne mondjak semmit. — Ügy tudom, a helyi fiatalokkal jó a kapcsolata, sőt, együtt edzenek. — Hét éve kezdtem el a Ju-Jutsut, megszereztem a harmadik kyut. A küzdősportok levezetik a fiatalok agresszivitását is. Egyre kevesebb időm van a szegedi edzésekre járni, igy a kultúrházban nekem is jó gyakorlási lehetőséget biztosítanak a hét végi edzések. — Hr. elvégzi a t-"" ' hszii főiskolát, vajon elmegy Deszkröl? — Nem tudok erre válaszolni, négy év hosszú idő, a magam részéről jól érzem itt magam. (varga) aláírásgyűjtés A kisgazdapárt ktlbekházi szervezete aláírásgyűjtést indított tUtakozásul a párt parlamenti frakciójának Torgyán Józseffel szembeni bizalmi szavazási indítványa ellen. A kisgazdák Csongrád megyei sajtófőnöke szerint az akciót rövidesen kiterjesztik a megye többi településére is, s ha ez sem vezet eredményre, készek Budapesten tüntetést szervezni Torgyán támogatására. Az indoklás: ő a párt egyetlen hiteles vezetője, aki járja a vidéket, és nagy tömegek várják a megyében. Amatőr- és profiképzés Művészeti népfőiskola Az Atlantis színházi közösség megveszi a balástyai szentévi iskolát — említette nemrégiben a falu polgármestere. Gondoltam, utánajárok: vajon mire kell nekik ez a tanyai iskola? Igy jutottam el Samu Attilához, az Atlantis irányitójához, aki azt kérte, ne pusztán erről faggassam, hiszen ebben az ügyben nem az iskola megvásárlása a lényeg. Arról írjak inkább: művészeti népfőiskola alapítását kezdeményezik. Mecénásokra, szponzorokra lenne szükségük, hogy a képzés mielőbb megkezdődhessen. — Ha jól értem, egy kulturális mozgalomról lenne szó, amely magában foglalna egy rendszeres képzést is. — így igaz. Egy laza szerkezetű, de szervezett művészeti népfőiskolát akarunk •teremteni. Számi tünk az idösébb generáció támogatására, hiszen nem hagyomány nélküli a népfőiskolai mozgalom Magyarországon. A nyugat-európai modell ismeretében szeretnénk feltámasztani, illetve megszervezni, kialakítaná ezt a képzési-oktatási formát. A mi főiskolánkon háromszinfes oktatás folyna, harmadévekre osztva. Az alsóbb szinten középiskolás korúak — akár már egyetlen harmadév alatt is — alapvető esztétikai nevelésben részesülnének, és kreativitást fejlesztő játékoikiban vennének részi. A középső szint az egyetemi oktatás levelező- vagy esti tagozatos formájához hasonló. A felső színt lenne a teljesen szakmaszerű, bentlakásos „profiképzés" az öt alapvető színházi ágban, 3 éven árt, a diplomáig. Ebben a képzési formában száz, sőt akár több ezer fiatalt elérhetünk, mozgathatunk meg. Vagyis tömeghez juttathatjuk el a kultúrát, amit manapság ugyan ki vállal föl? Nem vad avangard művészeti irányzatokat képvisel ez a mozgalom, hanem egyszerűen az alkotáshoz szükséges életteret akarjuk a főiskola megteremtése vei biztosítani. — Hogyan finanszíroznák ennek a főiskolának működését? — Egy alapítványt hozunk létre. Többféle pályázat megnyerésére számítunk, továbbá várjuk és kérjük a városi és megyei önkormányzat támogatását, de számítunk, tehetősebb magánszemélyek, gazdasági társaságok segítségére is. Egzisztenciahitelt is kértünk erre a célra . . . — Milyen felépítésű lesz ez a népfőiskola? — Két állandó központ kialakítására gondoltunk. Az egyik helyszín a műhelyeket és a szállást .is magába foglaló oktatási centrum, ez lenne a szentévi tanyai iskola. A másik bázist, egy •belvárosi kulturális szervező- és szolgáltatóház jelentené, jóllehet még nagyon bizonytalan, hol tudunk erre szert tenni ... Szeretnénk minél szélesebb körben közvetíteni is isimereteket, azaz sok iskola és művelődési ház érdeklődésére számítunk. Jó néhány neves, hajai és külföldi művész is vállalta a tanítást — hozzáteszem, a legtöbbjük ingyen —, a tanári gárda jószerével öszszeállt. A résztvevők, a jelentkezők igényeit viszont nem ismerjük kell óképpen. Ezért várjuk, hogy akit érdekel ez a lehetőség, keressen meg 'bennünket. Postacímünk: Népfőiskolai Alapítvány Atlantis Színház Bt. Szeged 701, Pf.: 904. Természetesen, miután alapítványi iskolát szervezünk, minden olyan felajánlást is szívesen fogadunk, amiből ez a kezdeményezés valamiképpen profitálhat. Bárhogyan is alakuljon a szervezés, az alapító konferenciát március derekán megtartjuk Balásfyán. G. E. Elmúlás Telnek az évek, telnek a temetők — gondolja szomorú malíciával az ember, míg átvág a sírok között, s lassan megérkezik a kiszombori temető alsó traktusába. De ott már kénytelen megtorpanni, mert — ha van ilyen — más világba lép át. Száraz galylyakat hajt félre, a bozót sűrű, mint a csend. Középen az egykori kiszombori birtokosok, a Rónay család sírboltja, falában málló téglák, körül tizenkét oszlop. A stációk: az elmúlás oszlopai. Gyenes Kálmán felvételei