Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-28 / 100. szám

Csütörtök, 1988. április 28. 3 Ruhagyár Kiváló a szegedi kollektíva A Szegedi Ruhagyár szegedi központi gyára tegnapi, szerda délután május 1. aLkalmából megrendezett ünnepségén megkapta a Kiváló Gyár címet, 1987^es eredményes munkájáért. A dolgozók közül Kiváló Mun. káért kitüntetésben Kószó Lászióné és Farkas Lajosné részesült. Ma, Budapesten veszi át a Szakszervezeti munkáért kitüntetés arany fokozatát Kirí Istvánné, a bronz fokozatát pedig Vígh Farencné és Csóti Tiborné. SZOT-ok levelet az Ady Fndre szocialilsta brigád knpott. Automata telefonközpont Szeghalmon pénteken, április 29tón 12 órakor helyezik üzembe az új automata Iteleforukózpontot. Az eflő-i fizetők telefonszámai öt szómjegyűre változnak. Szeghalom bekapcsolódik a belföldi távhívó hálózatba, körzetszáma: 60. Az üzembe helyezés után a távhívásban résztvevő előfizetők közvetlen tárcsázással hívhatják a szeghalmi előfizetőket. Üj számaikról a tudakozó ad felvilágosítást. Á domaszékiek buszáról Sok évvel ezelőtt, Miskolcon járva azon akadt meg a szemem, nem tudok úgy kinézni a szálloda ablakán, hogy autóbuszt ne látnék. Honnan van ezeknek ennyi buszuk? El is mentem a céghez, és megkérdeztem. Azóta, örömmel jelentem, nálunk is sokat változott a világ, reggeli, délutáni forgalomban egymást érik az autóbuszok. A ténynek örülök csupán, de annak semmiképpen nem, hogy buszgondjaink csöppet se enyhültsk. Jóval több az utas mo.t, mint azelőtt, és sajnálnivaló fordulattal szólva kinek máját, kinek lépét nyomják továbbra is az egyformán jobb sorsra érdemes utasok. Senki ne mondja most se, minek megyek Domaszékre példáért, amikor a városban is találnék elég megírnivalót. Legutóbb ugyanis ezt a szemrehányást kaptam, szintén sok évvel ezelőtt. Akkor az volt a l?gnagyobb gond, hogy elindulnak hajnalok hajnalán a munkásokat szállító autóbuszok, de rakva vannak már Asotthnlmon, föl préselődnek a márahalmiak, és a domaszékieket erőszakkal se lehetne begyömöszölni már. A buszos vállalat, erősen küzdve a buszhiánnyal, mégis segített, külön kocsipárokat állított be Domaszékre. Hiába emelte közben a jegyek árát, már-már az elviselhetőség határáig, az utasok csak szaporodtak. öt óra sincs még, amikor a Marx téren összefutok Kardos Lacival, a művelődési ház igazgatójával. Hát te? Miért nem alszol inkább? Azt mondja, utasokat számlál, népfrontos minőségben. Nem férnek föl, annyian vannak. Bölcselkedem, kár azért utaznod, számold meg otthon, aki nem fér föl. Azt mondja, nem ennyire egyszerű a dolog. Több csoport is számlál, és a végén együtt tesznek javaslatot a megoldásra. Nem álltam be társnak közéjük, inkább elmentem a tanácstitkárhoz, Apjokné Szántó Máriához, miután Lacit éppen nem találtam meg a faluban. A titkárnő is számlálgatott, és ráadásul minden a tanácstól indult el. Úgy kezdődött, hogy tanácstagi beszámolókon, később pedig falugyűlésen panaszkodtak az emberek a közlekedésre. Jegyzőkönyvek születtek, amelyek tanácsi, illetve képviselői kísérőlevéllel eljutottak a vállalat igazgatójához is. Ebből lelt a számlálás. Fél buszra való nép maradt le mindig a járatokról, egyik nap 25, a másikon 26, a harmadikon 18 el se tudott indulni. Illetve kikocoghatott a Bajai útra, és előbb-utóbb csak bejutott, de a munkahelyén mindenképpen mosakodnia kellett: azért késtem, kérem szépen, mert nem fértem föl a buszra. Munkaerő-ínséges korunkban egyáltalán nem mindegy, pontosan kezdhet-e dolgozni ennyi ember, vagy lényeges késéssel. Es hogy a késést hajnali hidegben, netán zuhogó esőben az út szélén toporogva tölti-e el valaki, bérlettel a zsebében. A hivatali ügyintézésre senkinek nem lehet panasza, minden fölszólaló külön levelet kapott Szegedről: sajnos, igaza van, de egyelőre nincsen több buszunk. Fölvetették a fölszólalók azt is, hogy udvariatlanok a buszvezetők — kicsit se csodálkozom rajta, minden tömegjelenetnek ők isszák meg a levét. Erre azt válaszolták bentről, pontosan írják meg, nap, óra, perc, esetleg a járat száma, hogy fegyelmi felelősségre vonás történhessen. Egyetlen goromba embert sem mentenék föl, de jól tudom, az ő előállításuk ilyen szorult helyzetben semmit nem segítene. Tessék adni annyi buszt, hogy elég legyen! Ahogy a kisvasút megszüntetésekor megígérték. Adnának, de nincsen. Illetve: térjen be újra a távolabbról induló néhány járat, és szedje össze a faluban maradt embereket. Ez persze azt jelenti, hogy hiába szakadt le Domaszék a távolsági zsúfoltságról, ott is gyarapodott az utasok száma, tehát azok a buszok is rakva járnak. Ha bekanyarodnak, ugyanott vannak, mint sok évvel ezelőtt voltak. Írja néhány levél, a Szegedről induló buszok eleve nem veszik föl a domaszékieket, hiszen nekik külön buszuk van, jöjjenek avval. Akkor is, ha nem férnek föl. Ha mégis fölszáll valaki a mórahalmira, nem hajlandó megállni a falu előtt, elviszi inkább a Kossuth-kútig. Ha nem ért a szóból, gyalogoljon! Annyira szegények azonban soha nem voltunk, hogy ígérni ne tudnánk. Azt mondja a buszos vállalat, a következő menetrendi időszakra már a periodikus kiszolgálást szeretné bevezetni. Ahogy Vásárhelyre. Makóra félóránként-óránként indulnak a járatok, ugyanilyet terveznek Domaszékre is. Elismerik evvel, hogy ennek a falunak a külön iárat se elég, hiszen itt mindig többen laknak, és ha többen laknak, többen is járnak, ki dolgozni, ki tanulni, aztán megint dolgozni. És annyira türelmetlen se volt a domaszéki nép, hogy egy kiadós ígérettel ideigóráig be ne érte volna. Várja tehát az új menetrendi időszakot, és arra számít, a tényleges igények szerint közlekedhet. Elismeri azt is, úgy van maximálisan kihasználva a busz, ha közbon kinek máját, kinek lépét nyomják össze az utasok. De legalább fölfér mindenki! Horváth Dezső Gondolatok a tervezett bérreform elé Mindez azért említendő, mert a legkülönbözőbb bérszabályozási és jövedelemelvonási módszerek rendre ismétlődő kudarcából már rég le kellett volna vonni azt a következtetést, hogy ösztönözni csakis a fordított logika alapján lehetséges: az emberek és a gazdálkodó szervezetek számára olyan garanciákat: kell teremteni, amelyek egyértelmű biztosítékai annak, hogy a persMostanában arról folyik a nagy vita, hogy a bcrpolitikusoknak változatlanul a dogmává merevedett tétel szerint kell-e gondolkodniuk: tudniillik, hogy elosztani csak annyit lehet, amennyit megtermelünk. Ez ugyanis lényegében azt jelenti, hogy az emberektől és a gazdálkodó szervezetektől változatlanul elvárjuk a gazdasági növekedés teljesítményekkel történő „megelőlegezését", annak ígéretében, hogy majd a remélhető növekedés gyümölcsét is élvezhetik. Ez azonban a régebbi, még a „jobb" időkben is beváltatlan, ezért aztán manapság már hitel nélküli ígéret. pekUvikus anyagi boldogu- ,en éfi elviselhetetlen bér-, tés, hogy a remélhető bér1 „í.U„„ Apnl.ir n Ln láshoz csakis a teljesítményeik növelésével, csakis a több, és főleg a jobb munkájuk révén juthatnak el. Elvben igen, a gyakorlatban nem A magyarországi bérpolitikának — így a konkrét béilletve keresetnivellációt reform nem jelenti erősítették. Hol a tűrőképesség határa? A nivelláció hirdetői és a gyakorlati nivelláció kicsikarói tetszetős és lényegében támadhatatlan politikai érvvel hadakoznak, a korábban használatos szabályozási módszerek valamelyik változatához való viszszatérést, mert akkor megint csak nem lehev előbbrelépés az ösztönzésben. Óvatosan kezelik a bérgazdálkodás radikális liberalizálásának lehetőségét, tehát a minden szabályozás rezési gyakorlatnak is — . ndu""íl nélküli bérgazdálkodást Vi általános hibája, hogy el- mondván hogy az erőteljes " ; viW eliemeri é<= «nreai differenciálás a tarsadalom f2?"1 UJ eiemsem es egyre vueg elismeri es szorgai- tnrAkér>e<;<ié!?éhe ütközik Pq többször jelenik meg a mazzn nraktikusan nian- UL • »v\ urtl' állni Al/ An n m « t r mazza, praktikusan azon ban elutasítja és kizárja a tényleges teljesítmények szerinti bérdifferenciálást, illetve annak lehetőségét. valóban: néhány évvel ez- munkáltátok es a munkaelőtt, sok ezer embert meg- vállalok — illetve ezek erkérdezve, a kutatók arra az dekkepviseleli szervezeteiálláspontra jutottak, hogy a nck ~ koZÍ>s megegyezésen társadalom legkülönbözőbb alapuló bermegállapodasa, Az 1985-ös keresetszabá- munkahelyeken és beosztá- mint sajálságos szabalyozalyozási kísérlet is részben sokban dolgozó tagjai nem si eszköz módszer. Maamiatt bukott meg: bizo- szívlelik az erőteljes diffe- gyarországon ez vadonatúj nyos körökben képtelenek renciálást, óhajuk,, hogy az d"log lenne, s akik egyvoltak elviselni azt, hogy a alacsonyabb keresetűek töb- elöre óvatosan kommentalmódszer alkalmazásának bet, a magasabb fizetésűek -,ak az ezzel kapcsolatos jaeredményeként, alig fél év pedig lényegesen keveseb- vaslatokat, azért is óvatoalatt, jelentős bérdifferen- bet keressenek. Amiből is, ®»k> mert egyrészt tudjak ciák alakultak ki az egyes ugye az következik, hogy ugyff] munkahelyek között. Az a jobb fizetésűektől vegyeemiatti aggályoskodásnak — nek el azért, hogy a „szes az ezt követő ellenintéz- gényebbeknek" adhassanak. Ebből a gondolkodásmódból teljesen hiányzik a teljesítményelv, hogy a nagyobb és hasznosabb telje- végül is milyen formában form akoneepcióját sitmény mindenképpen töbh ölt testet. Az viszont nyilleeelőször azok tómadták- ««tséget érdemel. De mi- vánvaló, hogy ez a reform i lTeredmliytolento - órt is ne hiányozna ez az tovább nem halogatható. * es nem ereomenyieienui .. t.;„„A„ „ i„i„-.„z„í ic nvilt/ánunlö hnuu akik nem értettek egyet a kedéseknek — sajnos mar hagyományai vannak nálunk. A gazdaságirányítási reliogy az ilyesfajta egyezkedés a fejlett tőkés államokban gyakori, ám azt is itudják, hogy korántsem problémák nélküli módszer. Ma még nem tudni, hogy a magyaroiszági bérreform személyi jövedelmek valóösszefüggés a lakossági gon- az is nyilvánvaló, hogy teldolkodásmódból ? A ma- jesen új irányban kell elsácos és erőtelies differen- gyurország' bérpolitika so- indulni. Nem egyszerűen arcfá 1 teta va 1 Ettőlf üggetton ül, nem akceptálta a feltü- ról van szó hogy végre, vaa reform mégis elindított noen klugr°. kituno egyem lahara egyensúlyt kell teegy oly™ fohramatot! teljesítményeket, soha nem remteni a bérarányok es a amelynek következében ösztönözte a kreativitást, az teljesítmények között, s megélénkült a ZS- ^ haszonnal kecsegtető hogy radikálisan sikítani mozgás mert a vállalatok vállalkozokedvet. A kőzve- kell az eddig jellemző, es ^vaai helvzete naev hir- lemény tehát minden ilyen Annyira kártékony nívóitól^ ddfererKiálódott s törekvéstói tart, s ez ponti- lációs gyakorlattal, csak a nyereség függvényé- A szakmai « ° P°litikai ben fizethettek bért. Röga félreértésekből pedig hibás intézkedések születhetnek. tön akadtak és fölléptek olyan politikai erők, comelyek ezt keményen, s megint csak nem eredmény Üj alapelvek kellenek nélkül tették szóvá, történetesen a hetvenes évtized dilemma sokkal összetettebb és a kérdés úgy hangzik: sikerül-e végre olyan bérpolitikai alapelveket kidolgozni és elfogadtatni, s olyan bérezési gyakorlatot meghonosítani, amely valóA politikailag is szándéelső éveiben. Az ilyen és kolt bérreform elméleti ban megfelel a legaiapverendre megújuló törekvések- kidolgozóit szerencsére több, eddig is sokszor hangre vezethetők vissza a sűrűn mindez nem nagyon zavar- súlyozott — ám gyakorlatiismétlődő állami beavaitko- ja. Egyértelműen elvetik a 'ág mindig is mcllozott — zások, a központi költségve- központi bérgazdálkodás kritériumnak, miszerint a tésből történő egyszeri bér- minden lehetséges variáció- bér, mint emelések, amelyek a ma- jának fenntartását. Abban is napság már megengedhetet- több-kevesebb az egyetérÚj menetjegykészítő készülék A Tisza Volán megkezdte és folyamatosan végzi menetrendszerinti autóbuszjáratain a saját szolgálati találmány alapján gyártott J?lek troniikufs ^menet jegy készítő és .elszámoló készülékek üzembe helyezését. Az űj berendezés által kiadott menetjegyeken a következő adatokat találhatja meg az utas. Dátum: év, hó, nap: időpont: óra, perc, másodperc, a jegy sorszáma, a kiadó gép száma, a jegy fajtája és a pontos ár. Az elektronikus menetjegykiadó gépek lényegesen megkönnyítik a jegyárusítók munkáját, ugyanakkor gyorsítják is a jegyek kiadását. Ünnepi készülődés Városszerte készülnek a május elseje megünneplésére. Kicsinosodnak a. parkok, zászlódíszbe öltözik a város. A legtöbb vállalat, üzem homlokzata is díszbe öltözik ilyenkor. Fotóriporterünk, Nagy László, a szegedi gyufagyár „dekoratőreit" kapta lencsevégre a sok egyéb között, a gazdaság bonyolult egyensúlyrendszerének szerves, ám csak egyik része. Merev szabályozásával jottányit sem segítheti az egyensúlyi helyzet megteremtését, korlátok nélküli liberalizálásával pedig ösztönzési funkciójának érvényesülése is veszélybe kerülhet. Maradna még egy nagyon lényeges kérdés; s ha ez az olvasónak eszébe jut, akkor 'okkal-joggal fogalmazhatja meg: ha egyszer Magyarországon mindig is a pénzhiányra hivatkozva maradt el a racionális bérszabályozás, akkor most, a gazdaságilag vitathatatlanul nehéz esztendőkben, ugyan miben reménykednek a bérreform előkészítői? A válasz roppant egyszerű: ha már ma kidolgozott lenne a bérreform, és akár holnap bevezethető lenne, akkor ehhez nem feltétlenül kellene sokkal több pénz! A jelenlegi bérkeretet kellene ésszerűbben fölhasználni. A többi pénzt majd azok hozzák — hozhatják —, akik nemcsak képesek a hasznot hajtó teljesítményekre, de azt is belátják, hogy a lényegesen több fizetség ellenében egyrészt érdemes, másrészt meg elem: érdekük többet és jobbaji dolgozni. Vértes Csaba j