Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

Pannók Csongrádban A

decentralizált képzőművészeti mecenatúra, országosan egyedülálló kezdeményezése volt két évvel ezelőtt az a kísérlet Csongrád megyében, melynek első fordulója hét mű megszületésével a közelmúltban lezárult. A megye községeinek házasságkötő termeit díszítik az itt élő alkotók nagyméretű munkával. A Délmagyarország olvasói ma? megismerkedhetek két megvalósult mű reprodukciójával. Tóth Valéria zákányszéki patinázott gipsz-domborművével és Zoltánfi Istvánnak a deszki tanácsházán fölállított többtételes festményével. A magazin oldalakon bemutatjuk az első forduló többi, már elkészült, és felállított alkotásait: Németh József hét-tételes szegvári munkájának központi darabját, Nóvák András domaszéki pannóját. Fodor József Mindszenten felállított faliképét, Erdős Péter fábiánsebestyéni és Zombori László nagymágocsi művét. S

ikerült és kevésbé átgondolt művek egyaránt születtek az akciósorozat első fordulójában. Nem is könnyű egyetlen témát sokféleképpen megfogalmazni. Mégis öröm, hogy a megye alkotóművészei ilyen, meghatározott tematika kapcsán öszszemérhetik képességeiket. tehetségüket. Ugyanakkor számot adnak arról, mi módon képesek változatosabbá tenni választott műfajukat, miként gazdagítják egy, a leginkább emberibb tematika megfogalmazási körét a születéstől a halálig, a szerelemtől a családig, a generációk stafétaváltásától az állatövek jelképes tartalmáig. Az emberi élet stációinak legkézenfekvőbb, jelképekbe sűríthető megfogalmazásai a művek summázatai. Még azok a művek is, amelyek közhelyszerű szimbólumokat alkalmaznak, még azok is, amelyek sokszor használt atributumokat élesztenek újjá. NÉMETH JÖZSEF SZEGVARI PANNÓJÁNAK RÉSZLETE Megint egy amatőr A találmányt szabadalom védi, arról sokat nem írhatok. A föltaláló azt kéri, hogy a nevét 6e említsem. A termelőszövetkezet, amelyik gyártaná, ha gyártaná, nem kér semmit, nem titkolózik, de a tisztesség úgy kívánja, ha ezt ellhallgattam, ne kiabáljam ki azt se. Háromszoros hallgatással 'nehéz újságot írni. Amikor először meghallottam, hogy a krumlis kenyérhez külföldről hozzuk a krumplipelyhet, előálltam korszakos nagy ötletemmel: hátha lehetne házai krumpliból hazai ésszel is csinálni ilyet. Elsőbbséget nem akarok élvezni, más fejében is megfordult a gondolat, és más is kimondta. Lelkes amatőrnek neveztek bennünket, akiktől az Isten mentse meg a magyar ipart. Azt gondoltam akkor, lesz majd egy főmérnök vagy egy szerelő, megbütyköli egy kicsit a szárító gépeket, hogy gusztusuk legyen befogadni a krumplit is, és indulhat a verkli. Tévedtem. Nem iá kell megbütykölni. Ami most következik, annak a lényege egy mondatban is elmopdható: itthon termett krumpliból hazai ésszel úgy is lehet kenyérbe való krumplilisztet csinálni, hogv gépet se kell venni hozzá. Az is jó, ami van, és az esztendő legtöbb napján nem dolgozik, csak a pénzt eszi álltában is. Aki kitalálta, se krumplit nem termel, se gépekkel nem bánik, tehát amatőr. Könnyű engem megetetni, de ha tehetem, óvatos vagyok. Még csak telefonon beszéltem a föltalálóval akkor, amikor megkérdezte!--. a sütőipart, hajlandó-e egyáltalán több krumplis kenyeret sütni. Azt mondja, készséggel, bármikor, amennyi csak kell. Neki ez az üzlet, mert ez a drágább, és tovább is eltartható. Keresztbe állt bennem az ördög, firtatni kezdtem, miért van az. hogv a boltban még sincsen. Kegyes pillanatban ugyan lehet kapni, de mire a sor végéről a sor elejére érek. elfogy. Talán még mindig külföldről vesszük a pelyhet hozzá? Fölvilágosítottak, hogy Baranya megyében működik a drága pénzen külföldről vett üzem, több pelyhet tudna gyártani, mint amennyit gyárt, ilyen baj tehát nincsen. Annyit sütnek, amenvnyit a kereskedelem rendel. Na, ezt a zsákutcát majd egyszer máskor járjuk be, most legyen elég annyi, hogy többet ehetnénk, ha atyai jóindulattal valaki nem gondoskodna róla, hogy ne együnk többet. Állj meg, amatőr! Ha viszont az az egy üzem is többet tudna adni, mint amennyit kérnek tőle, akkor ide nem föltaláló kell. Igaz, a két gyártmány között nagy a különbség: az egyik pehely, a másik liszt. A burgonyaliszt állítólag három évig eltartható, ha műanyagból készült zsákba teszik. Az is lehet, hogy öt évig, de annyi idő még nem telt el a találmány fölött, ez még nincs kipróbálva. Ha viszont így van, akkor az amatőr ne álljon meg, de mi kezdjünk el számolni egy kicsit. Egyik évben sok krumpli terem, leesik az ára. Égre-földre esküdözik a termelő, hogy őt még egyszer nem palizzák be, és jövőre keveset termel. Ha kevés van, fölugrik az ára, azt mondja a termelő, az is bolond, aki ezt kihagyja. Legközelebb megint sok lesz, aztán megint kevés. Egyszer drága, és külföldről hozzuk, máskor olcsó, és külföld egy szemet meg nem vesz tőlünk. Ha lisztet csinálunk belőle, ez a hullámzás egycsapásra kivasalható. Van másik szempont is. Ha krumplis kenyeret sütünk, akkor kevesebb búzaliszt kell hozzá. Jó piaca van a búzának, a maradékot el tudjuk adni. Valutaéhes korszakainkban ez se utolsó. A sütőipar embere mindenesetre azt mondja, szívesebben sütne krumplilisztből, mint burgonyapehelyből. mert ha az eljárás olcsóbb, akkor föltehetően a liszt is olcsóbb lesz. Ha ma kínálnák neki, holnap már abból sütne. Még mindig nem ismerem az amatőrt, tehát még mindig óvatos vagyok. Kóválygott, mint gólya a fészke körül: előbb megkérdezem a szövetkezetet, hajlandó-e gyártani. Azt mondja, készséggel, mert jó bolt van benne. Akár most hozzákezdene, habár elég nehéz annyi ókrumplit fölhajtani, amennyi az induláshoz kellene. Szárító gépe van, a szárító gép áll, neki, a szövetkezetnek, az lenne a jó, ha dolgozna. Baj van mégis, mert a föltalálóval nem sikerült megegyeznie. Egy vagon krumpliból kellene először lisztet szárítaniok, hogy azt hivatalos helyeken megvizsgáltassák. Ügy kalkulálnak, hogy ez az első üzemi kísérlet elvinne 200—300 ezer forintot. Kockázat nélkül nincs üzlet, ezt is vállalnák, ha utána kizárólagos jogot kapnának a gyártásra. Ügy azonban nem vállalják, hogy ők befektetnek, és ha beválik, másé lesz a haszon. Kapásból azt mondom rá, ha így áll a dolog, ennek a szövetkezetnek igaza van. Most már mehetünk a föltalálóhoz. Avval kezdjük, hogy egy találmányt nem lehet befőttes üvegben eltenni, és évek múlva elővenni. Aki időt veszt, mindent elveszthet. Előáll egy másik agyafúrt ember, kitalál valami egészen mást. és övé a dicsőség pénzzel együtt. Teljes az egyetértés közöttünk, azt mondja, ő is azt szeretné, ha a lehető leghamarább megvalósulna az ötlete. — Mi a találmány lényege? — Az egyszerűség. — Ha egyszerű, könnyű rá vevőt találni. — Ebben bízom én is. — Az a szövetkezet, amelyikről szó van. vállalná. — Szívesen adom, de a kizárólagos jog nélkül. — Előnyös az ajánlat: százalékot kapna mindaddig, amíg gyártják. A százalék örökölhető is, akár a szerzői jog a könyvkiadásban. — Két oldala van ennek. A monopolhelyzet jól jönne a szövetkezetnek, de mai gazdasági berendezkedésünk éppen a monopóliumok ellen hadakozik, azokat robbantja szinte naponta. Ha a Nyírségben is akarna valaki szárítani, tiltsuk meg neki? Vagy szállítsuk ide a krumplit? Vizet szállítunk, és olajat adunk érte! A másik oldal: addig kapom a százalékot, amíg gyártja a szövetkezet. És ha nem gyártja? Ha mást kezd el gyártani? Hiába vállalkozna rá tíz másik gazdaság, kezünk-lábunk meg lenne kötve. — A próbagyártás akkor is kockázattal jár, és nagy költséggel. — Túlzás a 200—390 ezer forint, én azt hiszem. Másként kellene megegyeznünk. — Az ajánlat? — Addig még nem jutottunk el. Ügyetlen ez a föltaláló. Kezé ben az ötlet, szabadalmi pecséttel. minden körülmény a kezére játszana, mégse sikerül zöld ágra vergődnie. Arra vár. majd minden jóra fordul. Azt ajánlottam neki. írjon meg tizenöt levelet. íria le. miről van szó. tegye mellé számbéli elképzeléseit is és küldje el tizenöt olyan gazdaságnak, amelyiknek szárítója van. Ha lassú is a posta, két napon belül odaér. Eddig két éve ment rá. HORVÁTH DEZSŐ Tandori Dezső két verse Aludj jól, vak madár Aludj jól, vak madár, veréb tojó! Holnap újév reggele, fölébredsz ugyanúgy, mint máskor, a sajt, amelyre számítasz, ott lesz rudad egyik végében. Rajta hosszúkás szőlőszem, talán az utolsó tavalv-idén. Fél évig nem leled, ilyen égövön élsz. Hány újév-napod van?! Egyik: márciusban, akkor találtak egy ház falánál, furcsa mozgásodról rád sem ismertek azonnal. A másik: májusbah, akkor vettük magunkhoz, újabb otthont kellett megszoknod. Nyár végére mindkét szemed helye maradéktalanul horpadt volt' már, befagyott puhaság. Hány éves vagy, nem tudjuk: mi történt veled egykor, titok marad. Mégis a barátunk vagy. Pipi Néni. vásárcsarnokunkat valami zöldért bejárom, miután a műutak és az utcák szegélyéről minden lehető füvet hazahoztam neked, az utolsót még novenüier végén. Így akadtam a nagyszemű szőlőre, egv fürtöt vettem számodra. Hétről-hétre megvettük neked a szőlőt, és most ez is elfogy. Nem pezsgős ünnep kinti társaidnak sem a forduló. Egyszerűen valódiak voltatok tegnap is, ma is — ami az én lénytársaimnak nem mindegyikéről mondható el. emberekről. Csak hát ti nem hordoztok kimódolt jelentést, ugyanúgy egyszerűen vagytok, ahogy mi itt — és többekkel együtt — szeretünk titeket. Az örök mellék ünnep Tárcsázunk egy központot, visszajelez, fölveszik, kérünk egy melléket, kapcsolják jól vagy rosszul. Jól vagy? — kérdezzük például, elintézzük, amiről szó volt a-hívással; hogyan, lásd az imént. De én csak megyek itt az agyonnézett városközpontban, visszajelzéseket magam választok: töltőtollas, egy j ház udvarában sült krumpli: mée a g versét teremnek J is a leggyorsabb részlege méri. ráadásul várni kell í rá tíz percet, többnyire, és műanyag tálban vihetem el, nem túl elegáns, épp nem gusztustalan. Valaki ott vár mögöttem, ismerőse érkezik: a zacskós burgonyát — amellyel ezt a tányéros hasábot összetévesztik — gusztustalannak nevezik: nem értek velük egyet, sültkrumpli után járok, mint egy ralley állomásain sorra, a városközpontban, azfán kapualjakba hajítom a fehér műanyagtányért. Az örök mellékünnep: hogy élek. negyvenharmadik éve ebben a városhan és nem akarok semmi különöset, sőt. Ebből az udvarból ahol a sült krumplit mérik, 1947-ben vagy 43-ban elmehettem volna, gyereksegély-akció keretében Hollandiába, egy évre. Másképpen döntöttem, anyámat kézen fogva húztam ki az udvarról. Most kenyeret helyettesítek burgonyával, kenyeret kinti barátaimnak szórok, például a verebeknek (galamboknak sose): van itthon négy verebünk egvikük teljesen vak. miattuk nem utaztunk neeyedik ere cp" •••< és az udvarban is már — kapcsolt mellék — csak krumr