Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

ffJL Szombat, 1982. július 10. 98 NOVAK ANDRÁS DOMASZÉKI I'ANNÖJA Szívzűr avagy Dóm téri tűnődések A Dóm tér Szeged szíve — mondta egyik Ismerősöm. Mint ahogy a Tisza a város gerince, utjai érhálója. az uiszegedi liget tüdeje, Marx tér a gyomra. Igazság lehet ez a jelző, hisz Szeged nevére legtöbb ember emlékezetében a Dóm tér ugrik be — a város szíve férkőzik legmélyebbre az itt élők és vendégek képzeletében. S hogv mosl mégis Böszörményi Géza nemrég bemutatott filmjének cimét kölcsönöztem e tűnődések élére, annak több oka van: aki mostanság a Dóm téren és környékén sétál, bizonyára osztja füstölgéseimet, Gyakran vitatkoznak meg hozzáértők, szakmabeliek is: szép-e u Dóm tér vugy nem?! Az ifjabb generáció tagjai nehezen szólhatnak a vitához, hisz lassan 25 eve. hogy ennek a térnek csak részleteit ismerhettük. Pedig a Dóm tér (hivatulosan is így nevezik végre) — azon túl. hogy szép vagy nem szép — a maga műfajában mindeneseire egyedülálló. Olyan karakteres építészeti együttes, amely éppúgy hozzátartozik a városképhez, mint a Halászbástya a Budai Várhoz. Ráadásul kitetiti Szeged egész történetét, jó példa arra, hogy a középkorlói napjainkig itt mindig történt valami, mindig az adott kor elfogadható vagy éppen kiváló színvonalán. Ezért nemcsak fizikai valóságban lehet szíve a városnak, de kontinuitásában, történetében jelképe is. Hozzánk tartozik, városunk fontos és értékes része, történetének kulturális szintézise. A XII. században épült román és gótikus építészet hatásait viselő Dömötör-toronv a legrégebbi pont; az 1700-as évek végéről hoz 1 üzenetet a csodálatos ikonosztázáról híres szerb templom; az egyik legkiválóbb múlt századi magyar építész Hild József neve jegyzi az egykori Hungária-ház. a Szegedi Akadémiai Bizottság székházának épületét: a Fogadalmi templom a két háború közötti neogótikus építészet gigantikus vállalkozása, körülölte a Rerrich Béla által tervezett árkádos. Ualakú épületcsoport archaizáló és modem törekvéseivel egyedülálló vállalkozás. A tér történetét feldolgozó Varga József szerint: az cpitész legnagyobb művészi eredményeként azt kell tartanunk, hogy úgy tudott teret képezni a templomnak, hogy az egyforma elemek sokszor való megismétlésének ritmusával némileg ki is egyensúlyozta annak nyugtalanságát. A burkolóanyag megválasztásával, a burkolásban a Dömötör-toronyhoz való alkalmazkodással pedig nemcsak történelmi hangulatot tudott teremteni. de a műemlék értékeit a dóm ellenére is érvényre tudta juttatni... " A legfrissebb építeszet! törekvéseket reprezentálja a SZOTE új beton-üveg oktatási épülete, mely modern anyagaival és formavilágával szervesen illeszkedik a történelmi hangulathoz, nem véletten, hogy tervezéséért Tamai István építészt Ybl-díjjal tüntették ki. Az egykori bazársor helyén már mindinkább fölfedezhetők az új Somogyikönyvtár és levéltár épületegyüttesének tömbjei, melyek szintén figyelembe vették a már meglevő környezetet. Éppen ezért tűnik bántó stílustörésnek, példátlan igénytelenségnek az Apáthy-kollégium udvarán emelt paneles kollégium. Még szerény utalásai — a barna szín és a fehér ablakkeretek — is visszájára fordulnak annyira idegen, annyira megbontja ennek az együttesnek általában magas kvalitású színvonalát. Pedig a Rerrich-féle tér nemcsak egy új környezetet hozott létre, de arra is példát mutatott, miként kell alkalmazkodni a régihez úgy, hogy minden újat is képes legyen befogadni. Ez a panelkolosszus legfeljebb néhány száz orvostanhallgatót tud befogadni. * A Dóm tér épületei és környezete száznál több szobornak ad helyet. Tulajdonképpen ezek a szobrok is végigvezetnek a magyar plasztika nyolc évszázadán. Legrégibb szobrászati emlékünk a kőbárány — mely 1719-től a város cimerállata —, a Dömötörtorony kapuja fölött hirdeti az ügyes kezű mester dicséretét. A Kolozsvári testvérek híres SzentGyörgy-szobrának másolata a reneszánszból hoz üzenetet, az Aradi vértanúk terén látható ifj. Vastag György Rákóczi-szobra a patetikus historizmus példája. A dóm előtti Szentháromság-szobor világítótornyok kulisszái között váttia az úiiászületést. az Aradi vértanúk tere felőli beiárat jobb oldali épületének falán egy dombormű helye. (Az átadási ünnepségre készült mű természetesen korabeli figurákat ábrázol, nem is a progresszió alakjait. A tények viszont makacs dolgok, s azt hiszem, tudatunk fejlettségét, történelemszemléletünk nagykorúságát sokkalta inkább jellemezheti, hogy vállaljuk történelmi tényeinket, mint az. hogy nem veszünk tudomást róluk. Ez a dombormű a szegedi vár falának támasztva megtalálható! A hatvanhárom városcímer jó része megújult, de sok helyen fecskék fészkelnek. A gyarapodó nemzeti emlékcsarnok két legújabb portréja. Varga Imre Balázs Bélát és Kiss Kovács Gyula Csontváryt ábrázoló szobra tulajdonképpen jó helyre került — az Apáthv-kollésium bejárata előtti két ívbe —, de ezeket most legfeljebb a statisztéria nézheti, jelenésre várva. A Csontvóry-szobor talpazatán még egv — szerintem lemosható — vélemény is olvasható: „pocsék munka". A másik oldalon egy egész sor nagyságot „kereteztek be" lécekkel. így a Játékok különös börtönablakából néz ránk Deák és Vörösmarty, Csokonai és Kazinczy, Petőfi és Madách. Innen már csak néhány lépés a SZOTE oktatási épülete, melynek falán egy szűk, körülkerített fülkéből az érdeklődő megnézheti Tóth Valéria panteont lezáró, ivókúttal egybekomponált domborművét. A nyolc csap közül háromból csordogál a víz — annyi „száraz" hónap után ez is eredmény! Csakhogy ennek olyan funkciója is lenne, hogy a nyári hőségben itt sétálók ihassanak. felfrissíthessék magukat. De ki bújik be a palánkok mögé?! Pláne, ha a víztárolóban használt papírzsebkendő, „egyszer használatos infúziós szerek" tasakja úszkál, csikkek társaságában. • Mindezek után a nézőtér és környéke az igazi zűr. Először is az öt és fél ezer személyes nézőtér negyedszázados vasdinoszaurusza. Hányszor fölmerült már egy rövid idő alatt összeszerelhető. majd szétszedhető nézőtér sürgető problémája.' Tervpályázatok születtek, rengeteg ötlet gyűlt össze, de eddig senki — se tervező, se kivitelező — nem vállalta azt a felelősséget, hogy ha a mostani nézőteret lebontják, jövő nyáron újra megszólalhassanak a fanfárok. Velem együtt sokan nem hiszik el. hogy ne lehetne olyan nézőtéri szerkezetet kitalálni, amelyet korszerű technikával, elfogadható határidőkön belül fel lehessen állítani, majd le lehessen bontani. Persze ismerve az építőipar kapacitását és a jelenlegi gazdasági körülményeket. a dolog már sokkalta bonyolultabb. Tény, hogy ennek a nézőtérnek az év egy hónapjában hatalmas szerepe van, a város presztízsét jelenti. Am előtte és utána roncstelep, rozsdatemető, s akárhogy is kerülgetjük, ki kell mondani: o tér minden értékét tönkresilányítja. Ez pedig már igényesség és igénytelenség kérdése, azaz az igényesség válsága. Óva intek mindenkit attól, hogy mostanában élményeket várjon a Dóm tértől. Miután az egyetemi kollégium elvette a szabadtéri műhelyek helyét, így az egész tér műhellyé változott. Az árkádok alatt és az oszlopoknak támasztva körben díszletelemek, a színpad körül és a nézőtér vasszerkezete alatt hulladék, szemét, tavalyi díszletmaradvány, asztalosok, lakatosok, varrónők, festők mindenfelé. A kényszer rendetlenséget szül. Mikor ott jártam, egy teherautó faanyagot .hozott, s amikor az egyik színpadmester kérte, ne üresen forduljon, hanem vigyen el egy kupac hulladékot. a sofőr vállat rándított s elviharzott Lehet hogy nem szegedi volt... • A szegedi Dóm tér a város szíve. Építészetének, históriájának, kultúrájának jelképe. Nem lehet elég, hogy csak esti pompája legyen, irányított fényekkel, néhány órára. Sokakkal hiszem, hogy ez a páratlan építészeti együttes egyszer visszanyeri eredeti szépségét, kitárul ritka gazdagsága, ritmuszavara után lüktető-éltető szíve lesz ismét Szegednek. Addig pedig kell bennünk annyi kitartásnak, városszeretetnek lenni, hogy védjük a szabadtéri játékokat, de kötelességünk ebben a helyzetben az igényesség, ha nem is könnvű. TANDI LAJOS Andrássy Lajos Levél a kulcslyukba Dér Endrének 60. születésnapján A fák mögül kibújt a hold már emlék-idő mi loppal lépeget felém elébem el is ér tán mint olvadás a jéghegyet... Bandim! — az ámulat ma térdre a tisztelet vigyazzba kényszerít s barátságunknak szent kövére le is kell ülnöm egy kicsit tenyereddel míg langy-melegre szelídíted a jó aszút: ürítek hűs kupát nevedre üssünk ma tort riaszd a bút! E sűrű fejszecsattogásban baráti erdeink ölén húzódjunk össze — hol a bál van nem tűrnek minket ily pőrén — de azt a dalt míg ideérnek a fejszések tán eldaloljuk rőzseláng mellett aszúbortól tüzesedjen a mundér rajtunk! Aztán nevessünk egv nagyot: ördög bánja a holnapot! Nincs kárba még a szent lehelet amíg a dalra dal felelhet Igyunk! — s az osztó újra oszt. -i^f^ Lödi Ferenc Pódiumon Feszes húr voltunk mind a ketten, te is. fiam. ki ott ültél a sorban s a pódiumon én. mint kikiáltó, míg versem mondtam önfeledten. Csak néztem arcod, szemed, szádat, minthogyha lenne lélek tükre, fénve. Közel voltál és mégis olyan messze! Félek, nem láttad már apádat. Előtted hullott szét a versem. Pedig csak neked mondtam, mondogattam, hogy mágiája tűzként fogva tartson s elmenni soha ne eresszen. Látod, ha nyugton lettem volna, a gépek között lennék mostan otthon, s ha bárki múzsa bebocsátást kérne, elöszór kívül meghajolna. Milyen bátornak hinnél engem, ha gépem körül, mint a viperákat, látnád a forró forgácsokat kúszni s a tengelyt ülni tenyeremben. S bújnál közel, hogy nyelvük értsed és szólni tudj. mint munkás szól a vashoz. (Légy büszke rá. én beszéltem e nyelvet, amelyre most is föl-fölérzek). Sajnáld, sainálom néha én is. mert olaj-fényes vas-szagú ruhámat szegény nagyanyád sírva mosta széiiel s eltette foltnak — őrzi mégis ... » >