Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-08 / 160. szám

Vasárnap, 1956. Július 8. DÉLMWüaöRSMS Mégegysser a kollektív szerződésekről meg a „mézesmadzagról" Két koliekfiv szerződés margójára I apunk egyik korábbi száma már íoglalkozoit az üzemi kollektív szerzőtlés minden egyes pontja határidőre való végrehajtásának fontosságával. A cikk rámutatott, hogy ezek a szerződések csak akkor válhatnak a dolgozók szemében is az üzemi munka törvényévé, ha közös felelősséggel munkálkodik azok végrehajtásán részben az Igazgató vállalásai közül náluk tizenkét pontból mindössze ötnek van komolyabb tartalma, hanem mindenkinek, aki valaha közreműködött, vagy közreműködik majd a kollektív szerződések összeállításában és megszövegezésében. A kollektív szerződéseknek az ilyen semmitmondó pontjai, noha a XX. rülményeken sokat javító szerződéspontok viszont annál nagyobb számban és annál nagyobb tartalommal jönnek elő. Idézzünk néhányat! -Az igazgató vállalja a kártoló porelszívó berendezésének korszerűsítését tervhitelből, egymillió 500 ezer forint összegben--; vagy: -Az új női fürdőben az idült megbetegedésben szenvedő minden vezető és a szerződés kongresszus után születtek — férfi- és nődolgozók részére alatt olvasható nevek nem csupán dekorációs célt szolgálnak. Különben az egész szerződéskötés valóban -mézesmadzagnak* tűnik, hiszen ha csak egy-két pontja nem realizálódik is, az emberek bizalmatlanokká válnak vele szemben és eszükbe ötlik: ha így lehet csűrni-csavarni a kollektív szerződést, van-e gyakorlati jelentősége az egésznek. nem annak szellemében. Még annak a politikai légkörnek a szülöttei, amelyben a helyes, mély eszmék mellett virágzottak a frázisok is. Hát ezeket is nevezhetnénk -mézesmadzagnak* ha nem ezek képezik is általában a kollektív szerződések gerincét. Az Ecsetgyár kollektív szerződésében is vannak ezek mellett olyan lényeges, kézzelfogható és hatéNos, ezt még kiegészítő- kony pontok is, mint az, hogy nénk: legyen a kollektív szer- öt gyermek üdültetését, a Tiződés tartalmas, különösen a munkavédelmi, szociális és kulturális kérdésekben! Erőteljesebben szolgálja a munka fizikai megkönnyítését és a munkakörülmények egyre kényelmesebbé tételét. Kézszán fürdőkabin létesítését, kiváló kultúrmunkások megjutalmázását, az ebédlő felszerelését és a hulladékfa kiosztását vállalják. De ezzel ki is merül jóformán a szociális körülmények megjavító* relfoghatóan járuljon hozzá a sára vonatkozó szerződésponjogok gyakorlásához, a mű- tok sora. velődési lehetőségek bővítéséhez és a meglévő lehetőségek kihasználásához. Elsősorban ilyen dolgok töltsék ki a kollektív szerződés említett pontjait minden üzemben és ne olyanok, amihez hasonlót egyik-másikban tömegesen talál az ember — mint például: -Az igazgató vállalja, hogy A falpari balesetelhárító és egészségvédő óvó rendszabályok című brosúrát megfelelő példányszámban a művezetők rendelkezésére bocsátja*; vagy: -Műhelyenként a balesetelhárításra vonatkozó figyelmeztető jelszavakat helyez el, valamint minden műhelyben kifüggeszti (tudniillik az igazgató) a munkavédelmi felügyelő és a vállalati biztonsági megbízott nevét*; vagy: -Gondoskodik, hogy az elsősegélyhely. valamint a műhelyekben elhelyezett kézi mentőládák mindig el legyenek látva megfelelő gyógyszerrel és vötszerrel*. É

i olvashatnánk még tovább a Szegedi Ecsetgyár kollektív szerződéséből az ilyen és ehhez hasonló semmit nem mondó és semmit sem adó szerződéspontokat. Ezek teljesítése, úgy véljük, senkinek sem kerül megerőltetésébe, hiszen olyan természetes dolgok, mint az, hogy naponta eszünik és iszunk. S mint ahogy ezekre sem kell figyelmeztetni senkit, az idézett vállalásoknak sem lehet különösebb értéket kölcsönözni. Egyszóval: a kollektív szerződések szövegében ezeknek nem sok jelentőségük van, mert nem szolgálják hathatósan sem a munkavédelmet, sem a szociális körülmények javítását, sem a művelődést. Az ecsetgyáriák Igazságtalansággal vádolhatnának bennünket ezek után, mert az eddig esedékes vállalásokat maradék nélkül végrehajtották. mégis az ő kollektív szerződésükből idézünk. Persze, idézhetnénk a ruhagyári kollektív szerződésből is, ami egyébként megfelelően szolgálja a dolgozók érdekeit, mert ebben is akad olyan szerződéspont, aminek' nincs helye a kollektív szerződésben tartalmatlanságánál fogva: »Az üzemi bizottság vállalja, hogy negyedévenként szakszervezeti taggyűlést tart, amelyen tájékoztatja a dolgozókat a szakszervezeti élet eseményeiről*. Igen, az ecsetgyáriak végrehajtottak mindent, abból, amit a szerződésibe foglaltak i— semmivel sem maradtak adósak a dolgozóknak. Több vállalásukat tetézve valósítottak meg. De ezek a szerződéspontok mégis komolytalanok — akkor is, ha ezek valóra váltásához is nagy eréllyel fogtak hozzá és ezeknek a követelményeknek is eleget tettek; Nem is egyedül nekik szánjuk a tanulságot, jóQpitet. a munkavédelmi Az ilyen tekintetben való elmarasztalás, valamennyi üzemmel szemben, leginkább az Ecsetgyárat és néhány kisebb üzemet illet, legkevésbé pedig a Szegedi Kenderfonógyárat, ahol valamennyi szerződéspontnak lényeges tartalma van — természetesen gazdasági szempontból, a dolgozók munkakörülményeinek és a juttatások növelésének szempontjából. A szocialista érdekvédelemnek a munkahelyen, az üzemben kell kezdődnie. Bbfoől a szempontból teljesen közömbös az Ecsetgyár kollektív iszapkezelést valósít meg, amelyhez beszereztet 2 darab fürdőkádat és maszirozó asztalt ötezer forint összegben, a terven felüli nyereségből*; "A bölcsődében a csecsemők fürdetésének biztosításara egy fürdőkályhát vásárolnak, vállalatfejlesztési alapból*; — s csak úgy, a szigorú idézést mellőzve ragadjuk még ki azt, hogy a napközi otthonban bábszínházat szereltetnek fel, gyepesítik a gyermekek számára a napközi udvarát, üdülőjükben háztartási kisgépek beszerzésével könnyítik meg a takarítónő munkáját. Tagadhatatlan, hogy a Kender-fonógyárnak nagyobb anyagi alapja van a tartalmasabb szerződéspontok kötésére, de az is tagadhatatlan, hogy az Ecsetgyárban nem számoltak valamennyi lehetőséggel és utólag növelték a szociális körülmények megjavítására szolgáló beruházásokat. Mit lehet már most tenni? L| egérezték azt az Ecset* gyárban is, és ha nem is a fenti meggondolásból, növelték a kollektív szerződésben rögzített több tartalmas pontra fordított összeget. Ez helyes is és az új kollektív szerződések megkötéséig ez lesz az a járható út, amin haladni kell, ha nem volt elég gondos a szerződéskötés, szerződésének az a pontja is, így a -mézesmadzag* jellegű miszerint az üzemi bizottság -az ismeretterjesztő előadásokra az üzem dolgozóit mozgósítja*. A művelődés az üzemnek nem magánügye, az bizonyos, de ilyen erővel ezt is oda lehetett volna írni: -Részt veszünk a kultúrforr ad a lomban!* Ehelyett többet ért volna 8—10 ingyenes színházbérlet! Mennyivel közvetlenül érdekbevágóbb már az üzemi filmvetítés, vagy az üzemi könyvtár bővítése, amihez volt érzékük az ecsetgyáriaknak. | apozzunk néhányat a • Szegedi Kenderfonógyár kollektív szerződésében is! Ebben a szerződésben a leggondosabb keresgéléssel sem lehetne találni egy-két semmitmondó pontnál többet. A tartalmas, a dolgozóknak sokat biztosító és a köszerződéspontok lassan végleg kikopnak az üzemek törvénykönyvéből. így majd igazi, mindkét oldalról kötelező törvényekké válnak a kollektív szerződések és valóban meghatározzák az üzemek fejlődésének irányát, mert nagyobb helyet kap bennük a szerződő fél, a dolgozó ember, valamennyi jogos munkásvédelmi, szociális és művelődési igényével — ott is, ahol ezen a téren mulasztást követték el. Nem a jóindulat és az emberekkel való törődés hiányzik, hiszen az Ecset gyárban is becsülettel, maradék nélkül végrehajtották a szerződésben vállalt pontokat, hanem ezeknek az anyagi oldalára kell nagyobb gondot fordítani, , i ' | -ÍM lv[ I |«r Simon István gsHlUEKs — A Móra Ferenc Művelődési Otthonban hétfőn este 6 órakor fejezik be a szabásvarrás tanfolyamot. A résztvevők átvehetik a tanfolyam elvégzéséről szóló igazolást. — Űj ápolónőképző évfolyamot indít a Szegedi Kossuth Zsuzsanna Ápolónőképző Iskola ez év szeptember elsején. Az iskola időtartama 2 év. Ez alatt a tanulók intézetben laknak, ahol az ellátást, a tankönyveket, az egyenruhát díjtalanul biztosítják számukra. Jelentkezhetnek az ápolónőképző tanfolyamra mindazok a 18-tól 30 év közötti fiatal nők, akik hivatást éreznek erre a pályára. Ehhez szükséges 8 általános iskola, vagy magasabb iskolai végzettség, születési bizonyítvány, vagyoni, orvosi igazolás, saját kézzel írt kérvény és önéletrajz 1 db fényképpel. Ezt augusztus l-ig kell beküldeni a Városi Tanács v. b. egészségügyi osztályára. A tanfolyam résztvevői az iskola elvégzése után azonnal elhelyezést nyernek ápolónői munkakörbe kórházakba és és klinikára. A Maros árteréről tengeriszárat lopott Molnár Pál tulajdonából Karai József 44 éves tápéi lakos február elején. Az elhordott 250 kéve szárból 100 kéve tettenérés folytán visszakerült Molnár Pál birtokába. A bíróság Karai Józsefet 600 forint pénzbüntetésre ítélte és kötelezte, hogy 450 forintban térítse meg a 150 kéve eltulajdonított tengeriszár árát Molnár Pálnak. Az ítélet nem jogerős. Kétrendbeli betöréses lopásért ítélte el 8 hónapi börtönre és 1500 forint pénzbüntetésre nem jogerősen a szegedi járásbíróság Tuczakov Szvetozár 25 éves földműves foglalkozású, büntetlen előéletű és vagyontalan deszki lakost, — aki eltartott családtag egyébként —, mivel április 2-án Németh András deszki lakos udvarára behatolt és a becsukott színből 3 zsák szemeskukoricát, egy zsák árpát, egy zsák árpa-zab keveréket, valamint 50 kiló búzakorpát lopott. Majd május 2-án éjjel, amikor tudta, hogy a házbeliek nem tartózkodnak otthon, ismét behatolt az udvarba és a lakatot lefeszítve 4 zsák szemeskukoricát, 30— 40 kiló kukoricadarát vitt el a színből. Orgazdaságért 1500 forint pénzbüntetésre ítélte el a bíróság nem jogerősen özv. Csehov Antalné, született Béni Borbála 55 éves deszki lakost, mivel Tuczakov Szvetozártól '800, illetőleg 500 forint ellenértékért rögtön megvásárolta a lopott terményeket A fák védelme közügy! fia szerte a városban sétálgatunk, megdöbbenéssel látjuk, hogy a hatósági intézkedések ellenére igei* sok szép, sok éves fának lombjiit pusztítja a szövőlepke. Tud* juh, hogy ez a vész néhány éven belül magától csökkenni fog} de most, amikor köztünk van, nem szabad közömbösen elha* ladni mellette. Több helyen járva, láttam, hogy izoláltan egye* fákat pusztít el. Megkérdeztem az ott lakó embereket, vajon nem volna-e célszerű az ágakat levágni. Az volt mindenütt a válasz: semmi közünk hozzá, ez nem a mi fánk, ezt a város üU tette. A városi kertészet dolgozói igazán nagy lelkesedéssel és lelkiismeretességgel végzik a permetezés munkáját ott, ahova őket hívják, de a permetezés önmagában nem oldja meg a pro* blcmát. Így pl. a Szülészeti Klinika kertjében már hetek óta fo* lyik a fellelhető kis fészkek irtása. Ennek eredményeképpen díszfáink szépen fejlödnek és nincs is velük baj. A múlt héten végigpermetezték a jegenyék hosszít sorát és azokon most nincs is szövőlepke, de a Sztálin körúti oldalon ma felfedez* tünk ismét utcán lévő fákat, amelyeken szövőlepkék pusztító* nak. A klinika kertésze és még egy dolgozója magas létrára áll* va hosszú ollóval nyesegeti most a veszélyeztetett ágakat. Nem tartozik a klinika kertjéhez, de jól tudjuk, hogy ha magára hagyjuk az utcai fákat, onnan szétrajzanak majd a lepkék és újabb és újabb fészkeket raknak. Ezt a gondolatot szeretném a vóroj közönsége lelkébe átültetni. Visszaemlékszem arra az idő* re, amikor Sopronban töltöttem szabadságomat és be-bejártam az ősi szép városba, amelynek úgyszólván alig van utcája fa* sor nélkül. A fák olyan szépen gondozottak, hogy örül az enu ber lellte, pedig Sopron a nagy erdők mellett épült, és mégis a. soproniak szeretik és becsülik a fákat, gondozzák őket. Nálunk az alföldi ember az elmúlt évszázadok helytelen nevelése és féí vej felfogása következtében szinte fagyűlölő. Elnézem sok he* /{/ere a kertészet hiábavaló munkájának eredményeit. Megszá* moltam az egyik utcában 10 fát, ezeket ősszel ültették és közű* lük csak egy él. Nem volt. aki törődjön velük. A ház népe kő* zömbösen halad el mellettük. De ne gondoljuk, hogy Budapes* tere különbek a viszonyok. A Káplár utcában megszámoltam egy tucatnyi fiatal hársfát, ezeket ősszel ültették és most ismét Pesten járva megnéztem, vajon hány fogant meg közülüks kettő. Ezért arra szeretném kérni Szeged közönségét, szeresse a fát, mert a fa a mi legjobb barátunk, tisztítja a levegőt, oxi* gént fejleszt és a mikroklíma, vagyis a talajmenti klíma meg* javításának legfontosabb feltétele, hogy legyen sok vegetáció} legyen sok fa, akkor lesz üdítőbb levegő és kevesebb por, keve* sebb szél! Nagy örömmel állapítottam meg néhány évvel ezelőtt} hogy a szomszédos Gyakorló Iskola növendékeit a fák szerete* tere tanították és a Markoviét Iván utcai juharfák tövénél szép tányért kapáltattak velük és ezt még növényekkel körülsze* gélyezték. Az ifjúság nevelésivel kellene elkezdeni ezt az akciót és a fák szeretetére és megbecsülésére kellene őket tanítanii Szomorúan látja az ember néha, hogy fiatal fákat letörnek és a futballal kíméletlenül kidöntenek és letörnek ágakat. A pedagó* gusokat kérem, hogy gondoljanak erre és ültessék át az ifjúság lelkébe a növényeknek, virágoknak és a fáknak szeretetét. A költő mondja: Aki a virágot szereti, rossz ember nem leheti Plántáljuk át ezt a gondolatot ifjúságunk lelkébe és akkor megérhetjük azt, hogy Szegeden is szebbek lesznek a parkok; lesznek az utcákon szép fasorok és jó lesz a levegő, kevesebb a por* j 1 BATIZFALVY JÁNOS DU **** *i egyetemi tanár <- Ma délelőtt fél 11 <jrakor tartja vlzsgaelőadását a Juhász Gyula Művelődési Otthon balettiskolája a szegedi Nemzeti Színházban. Lopásért elítélte Takács Mihály deszki tsz-tagot a járásbíróság 800 forint pénzbüntetésre, mivel a vádlott Nasszer Jugoszláviába lálogat Belgrád (Tanjug). Oamal Alv del Nasszer, egyiptomi köztik sasági elnök; viszonozva Joszip Broz-Titó jugoszláv köztársasági elnök látogatását, július 12Pósa Lajosné tulajdonát én 8 napos hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezik. Az egyiptomi köztársasági elnök és munkatársai eszmecserét folya tatnak majd Tito köztársasági elnökkel és a jugoszláv kormány többi tagjával a két ország közötti kapcsolatokról és a legfontosabb nemzetközi problémákról; képezett és lebontásra került tanyaépület anyagából egy léckaput és 10 darab egyméteres lécet, valamint 3 méter hosszú deszkát a múlt év novemberében ellopott. Az épületanyagok részben visszakerültek volt tulajdonosuk birtokába. Egy óra a telefonközpontban Jlf i, kedves olvasóm csak felvesszük a telefonkagylót és szidjuk a központot, ha nem kapunk azonnal vonalat, majd tárcsázzuk a számot és megint a központot szidjuk, ha az nem jelentkezik mindjárt, és könnyen kaphatók va* gyünk arra is, hogy türelmetlenül felhívjuk a 03-at és méreg* tői remegő hangon számonkérjük, hogy miért nem'jó a telefon. És vajon, mit csinálnak ők? .Holló itt OS f — Halló, itt 03! — hangzik fel egy kapcsolótábla mögül. Igen, itt a titokzatos „ők" egyike, jelen pillanatban Dippong Péter néven mutatkozik be, mint a hibaosztály dolgozója. Itt vagyunk a szegedi telefonközpontban, a főposta legfelső emeletén, megkaptuk az engedélyt és kinyíltak a szigorúan zárt ajtók. Körülőttünk állandóan váltakozó búgások és zümögések, számtalan kerék, tárcsa, csavar, tengely, huzal, biztosíték és varázsszem dolgozik szüntelenül. — Halló, itt 03! — halljuk és a hibát máris rávezetik az előfizető hirtelenében kikeresett kartonjára. (Itt őrzik ezeket a láthatatlan kartonokat a kapcsolótábla mellett, saját szememmel láttam őket.) És rögtön megkezdődik a vizsgálat. II angesúesforgalom Kísérőnk, Pék József, a főközpont vezetője azonban .... .. tovább kalauzol, közben alig győzöm jegyezni bőséges magyarázatát. „...Ez egy 7. DU típusú teljesen automata központ. Háromezres kapacitású, jelenleg kétezerhatszáz állomást kapcsol, tehát még van szabad hely. A jelentkezőket, akik írásban küldik be kérelmüket az 1. Postahivatal távbeszélő osztályára, időbeli és fontossági sorrendben kapcsolják be, miután egy bizottság elbírálta kérelmüket. Egyébként nemrég fejlesztettük központunkat: június 24. volt a „változás napja", amikor háromszáz számot átkapcsoltunk, hogy egyenletesebb legyen a központ terhelése és ezáltal javuljon a telefonszolgálat. Az első negyedév végén új szaggató berendezést is szereltünk fel, hogy élesebb, tisztább hangokat hallasson a telefon. Természetesen a várakozási időt teljesen nem tudjuk kiküszöbölni, hiszen reggel 8 órától délután 4 óráig tart a .csúcsforgalom". ezen belül is vannak fokozottabban kihasznált órák — ilyenkor nagyon sokan telefonálnak, ezért kell gyakran várakozni a vonalra is.. Zavaridő é* egyebeit A központ dolgozói kitesznek magukért, helyesebben a telefonálókért. A központ falán 11 kiváló dolgozó oklevél igazolja ezt. A sok oklevelet 7 dolgozó gyűjtötte össze derék munkájával. A szegedi központ egyébként most is féléves munkaversenyben van a győri és a debreceni központtal. A versenyben a munkafegyelmet, a hibapontokat — már hogy kinek van kevesebb! —, értékelik itt a főközpontban és a város 80 üzemi és hivatali alközpontjában, valamint a bejelentett hibák „zavaridő"átlagát. — Zavaridő-átlag? — kérdem, hátha nem jól értettem. — Igen. Tudniillik azt, hogy kinél kevesebb a bejelentett zavarok időtartama, vagyis ki javítja ki előbb a hibákat. Vannak Ilyen különös fék József ellenőrzi a központ munkáját, szakmai kifejezések. De még e kifejezéseknél is különösebb műszereket láthat az ember. A hatalmas gépezet egyik részén különböző fogazású kerekek forognak. Mintha csak játék volna. Pedig nagyon is komoly szerepük van. A postai dolgozók a búgó hangokból, amelyeket különböző esetekben, különféle kerekek keltenek, kiolvashatják, hogy helyi, vagy távolsági beszélgetés miatt foglalt a vonal, és még sok mást megállapíthatnak. Ez egy apróság, de fel lehetne-e sorolni valamennyit? Hiszen olyan ez A központ, mint egy óriási idegrendszer. Türelem, kedves telefonálók, egy ilyen idegrendszer a saját fizikai törvényei szerint működik. S ha nem kapunk hamar vonalat, ne ócsároljuk azért a fizikát, mégis nagyszerű vívmány ez a telefon. Ezt vallja velem együtt, akinek hirtelen a mentőkre, vagy a tűzoltókra van szüksége, akinek a sorsa függ attól, hogy megtudja a pontos időt (ezt közvetlenül Budapestről kapcsolja az automata), vagy akinek mindennél fontosabb. hogv tudja a vonat indulásának idejét. Azokról az ifjú házasokról nem is szólva, akik telefonon beszélték meg az első randevút! „ , Jőmeflfl j