Délmagyarország, 1949. december (6. évfolyam, 278-302. szám)

1949-12-04 / 281. szám

3hsy9r*i8p, t949 ^eeenv^r 1. * i. i Zárórendelkezések ötéves tervet megvalósítása során, a városokban s falvakban a dolgozók: munkások, parasztok, értelmiségiek gazdag tapasztalata és alkotó kezdeményezése alapján kell tökéle esítoni, kiegészíteni és ilymódon nemcsak a terv teljesítését, da túlteljesítéséi is •lőmozdítani. 3. A minisztertanács köteles — a jelen ötéves népgazdasági terv alapulvételével — elbírálni és megerősíteni az egyes minisztériumok részletes ötéves tervét és a miniszterek kötelesek biztoeítani a terv bevitelét az üzemekbe, üzemrésziegekbe a munkapadig. 4. A minisztertanács köteles megszervezni és biztosítani az ötéves népgazdasági terv megvalósításának folyamatos és rendszeres ellenőrzését. 51. §. 1 1. A Magyar Népköz* ársaság gazdasági életének az 1950. év január 1-től december 31-ig terjedő időszakban a jelen törvénybe foglalt ötéves népgazdasági terv szab irányt. 2. A minisztertanács, a miniszterek és a különféle állami irányítószervek kötelesek a Magyar Népköztársaság gazdaságát olymódon vezetni, hogy biztosítsák a népgazdaság minden ágának és az egész népgazdaságnak a törvényben előírt fejlesztését. E mellett tekintettel kell lenniök arra, hogy a jelen törvényben foglalt ötéves terv csupán megközelítése azoknak a hatalmas lehetőségeknek, melyek szocializmust építő népi demokratikus rendünkben rejlenek, h.ogy az Az ötéves népgazdasági terv sikeres megvalósításához elengedhetetlenül szükséges: Szigorúan takarékoskodjunk, szálljunk szembe minden pazarlással, erősítsük a közvagyon védelmét, összpontosítsuk az állam eszközeit a döntő leiadatok végrehajtására. A legszélesebb dolgozó tömegek, munkások, parasztok, érteimisé• giek, kisemberek áldozatkészen, öntudatosan, fegyelmezetten dolgozzanak a terv megvalósításán, a munkaverseny városban és falun igazi népmozgalommá váljék. Minden téren a legnagyobb éberséget tanúsítsuk a belső és külső ellenséggel szemben, amely nem nyugszik bele a magyar dolgozó nép győzelmébe, és ezután is minden tőle telhetőt el fog követni országépítő munkánk megakadályozására. Fejlesszük és erősítsük állama nk munkás-paraszt jellegét, megvalósítsuk lépésről-lépésre a Magyar Népköztársaság alkotmányának céljait. A nemzet minden hazafias és alkotó ereje fogjon össze, a munkásság és doU'ozó parasztság szövetsége legyen megbonthatatlan a közös, országépitő munkában, a reakció, a kizsákmányoló elemek, az imperialista ügynökök ellen, Legyen szilárd a munkásosztály és pártja, a kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártja vezetése. Még szorosabb és szélesebb gazdasági kapcsolatokat fejlesszük ki a szocialista Szovjetunió és a szocializmust építő népi demokráciák gazdaságaival. Mélyítsük, el minden téren a baráti együttműködést az imperialistaellenes béketábor vezető jévet, a nagy Szovjetunióval és a népi demokráciákkal a béke megn édesére, építő munkánk biztosítására. Az ötéves terv: A népi demokrácia útja a jómódú, erős, müveit szocialista Magyarországhoz. Fekete bucitól — hófehér buzakenyérig Vájjon ki emlékszik már a ragacsos, fekete, rágós bucikra, amelyekkel még alig néhány esztendeje igyekeztüa pótolni a háború utáni szűkös kenyárfejadago:. Pedig érdemes visszaemlékezni azokra az idŐKre különösen ma, amikor már a reggeli tejeskávé mellé még az eddiginél is olcsóbb áron fo gyaszthatjuk el a friss, ropogós, fehéren foszlósbélű zsemlyét. Valósággal regénybe iüő az a hatalmas fejlődés, amelyet az 1945-beli ragacsos bucik ól és a 15 dekás kenyérfejadagtól _ — amelynek ráadásul 40 százaléka kukorica, tíz százaléka pedig árpa és rozs volt — a mai napig megtettünk. Emlékezzünk csak az 1945— 46-os gazdasági évre, amikor rendszeres kenyérellátás csak Budapesten és egyes fontosabb ipari gócpontokban volt, de a fejadag ekkor is 15—20 dekánál' mozgott s a lesti munkások kaptak 10 deka, a nehéz testi munkások pedig 20 deka pótfejadagot. A következő esztendőbm emelkedett 20 dekára a kenyér fejadagunk, de hetenként 2, majd 4 kukorica napot kellett elviselnünk. 1947—48-ban átmenetileg emelkedett napi 25 dekára kenyérfejadagunk, de évközben kénytelen volt kormányzatunk 15 dekára csökkenteni. A kenyérben 34 százalék volt a kukorica és havonta még mindig 8 kukoricanapot tartót unk. M agy ünnepet jelentett 1948 őszéin, amikor egyre erő södő népgazdálkodásunk eredményeképpen 25 deka lett a kenyérfejadag és megszűntek a kukoricanapok. Bevezette kor mányzatunk a 2 forint 60 filléres szabadkenyeret is. Megindult a zsemlye, kifli árúsítási, a száraztésztát pedig jegy nélkül lehetett kapni. A kenyérben 40 százalékra csökkent a rozsliszt, a többi pedig búzaliszt volt benne. A leghatalmasabb javulást 8z idei gazdsági esztendő hozta. Augusztus ai'sejétől az addig 2.60-as kenyér csak 1 Ft 60-ba kerül s lényegesen jobb a minősége is. A száraztészta mostmár nemcsak korlátlanul kapható jegy nélkül, hanem a múlt évhez viszony!.va 37 százalékkal olcsóbban is. Mindezeknek valósággal betetézője a most meghozott intézkedés, amely leszállította a zsemlye és egyéb póksütemények árát, ezenkívül az eddiginél is jobb minőségű fehér kenyeret vezete t be, amelynek minősége a békebeli legjobb kenyeret is messze felü'múlja. Ez az új fehérkenyér — amelyet a kormány az eddigi Lét kenyérfajta mellett kísérletképpen vezet be — tiszta búzalisztből készült és Nagybudapesten december 5-től, vidéken pedig december 12-től 2.60-ért korlátlanul vásárolhatjuk. rí sodának is mondhatnánk ezt az óriási fejlődést: a fekete bucitól, a foszlós feherkenyérig. Ennek a csodának azonban igen reális, kézzelfogható magyarázata van. Ennek a magyarázatnak alapja pedig tervgazdálkodásunk, az a nagyszerű munka, amelyet Pártunk vezetésével a dolgozó nép végzett következetes szorgalommai felszabadulásunk óta az üzemekben, gyárakban éppenúgy, mint kinn a földeken, vagy az Íróasztal melleit és a labora óriumban, tervező asztalnál. Egyik nagy eredménye ez is a munkaversenyeknek, a terménybegyűjtés idejében való elvégzésének és még nagyobb lendületet ad a nálunk most kibontakozó Sztabánov mozgalomnak éppenúgy, min' az őszi mélyszántások mielőbbi befejezésének. És ma, az új fehér kenyér és az olcsó foszlós fehér zsemlye ünnepén különösen hálás szívvel fordul minden munkás, dolgozó paraszt és néphez hü értelmiségi dolgozó a Szovjetunió felé, amelynek hős csapatai elhozták számunkra a felszabadulást és ezzel a tervszerű munka lehetőségét, életszínvonalúin \ napról-napra való emelkedését, A Szovjetunió Sztálini Alkotmánya 1936 december ötödikén fogadta el a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetsége szovjetjeinek 8. rendkívüli kongresszusa a Szovjetúnió új Alkotmányát, melyet a világ népei Sztálini Alkotmány néven ismernek. Ez az alkotmány, Sztálin elvtárs szavaival élve „arról tanúskodik, hogy az, amiről a kapitalista országokban a becsületes emberek milliói álmodoztak és ma is álmodoznak — a Szovjetúnióban már megvalósult." Az 1936-os Sztálini Alkotmány a szovjet népnek a szocializmusért vívott harcai során kivívott győzelmeit rögzíti le. Kifejezi, hogy a szovjet munkásosztály politikailag és gazdaságilag egyaránt legyőzte a kapitalizmust s hogy a szocializmus a Szovjetúnió életének minden területén győzedelmeskedett. A szovjetek 1935, évi VII, kongresszusa leszögezte: szükségessé vált, hogy lerögzítsék a szocializmus megvalósítása során elért eredményeket, azokat a nagy változásokat, melyek az 1924. évi Alkotmány életbeléptetése óta a Szovjetúnióban történtek. Az új Alkotmány kidolgozásával megbízott bizottság elnöke, Sztálin elvtárs 1936 júniusában közölte a szovjet sajtóval az Alkotmány tervezetét s azt néhány hónapon át a Szovjetúnió valamenynyi népe megvitatta, Sztálin elvtárs hat pontban foglalta össze az Alkotmánynak azokat a sajátosságait, melyek megkülönböztetik a kapitalista országok alkotmányától. Az első különbség az, hogy a Szovjetúnió alkotmánya nem program, mely a jövő perspektíváit rögzíti le, hanem regisztrálása és törvényhozási megerősítése annak, ami már megvan, amit a szovjet nép kivívott és a valóságban elért és ezzel új kiindulási alapot teremtett az előrehaladásra a kommunizmus felé vezető úton. Másod.szor a Szovjetúnió Alkotmánya abból a tényből indul ki, hogy a Szovjetúnióban felszámolták a kapitalista rendszert és gyözött a szocializmus. A Szovjet Alkotmány fö alapját a szocializmus elvei alkotják. Az Alkotmánynak ez a sajátsága jellemzően emeli ki, hogy a szovjet demokrácia gyökeresen különbözik a kapitalista államokban lévő demokráciától, amelyeknek alkotmányai abból a meggyőződésből indulnak ki, hogy a kapitalista rendszer megingathatatlan. Harmadszor a Szovjet Alkotmány a burzsoá alkotmányoktól eltérően nem titkolja osztályjellegét. Az Alkotmány első cikkelye egyenesen kimondja: „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége a munkások és parasztok szocialista állama." A negyedik döntő különbség, hogy a Szovjet Alkotmány mélységesen nemzetkőzi. Abból indul ki, hogy minden nemzet és faj egyenrangú, hogy mindegyiknek egyenlő jogokkal kell rendelkeznie az állami, gazdasági, társadalmi és kultúrális élet minden területén. Ötödször a Szovjet Alkotmány a következetesen végigvitt demokratizmus. A Szovjet Alkotmány kifejezésre juttatja a népszuverenitást. Minden hatalom a szovjetek kezében van, amelyeket a legdemokratikusabb választói rendszer alapján sabb választói rendszer alapján választanak meg, Az Alkotmány a népnek állandó ellenőrzési jogot nyújt választottai felett és megengedi a küldöttek visszahívását választóik részéről abban az esetben, ha nem váltják valóra a nép bizalmát. Végül a Szovjet Alkotmány abban különbözik a burzsoá alkotmányoktól, hogy demokratizmusa nem formális, hanem szocialista demokratizmus, Ez a demokratizmus nem korlátozódik a polgárok jogainak kimondására, hanem a súlypontot ezeknek a jogoknak a biztosítására helyezi. Ez csak szocialista társadalomban lehetséges, ahol a hatalom a dolgozóké. A Szovjetúnió polgárainak jogaik mellett kötelezettségeik is vannak, melyeknek teljesítése nélkül nemcsak az állam fejlesztése és megerősítése, hanem annak fennállása és további sikeres fejlődése a kommunizmus útján is lehetetlen. A Szovjetúnió polgárainak alapvető kötelezettségei — a Szovjet Alkotmány tiszteletbentartása, a törvények végrehajtása, a munkafegyelem betartása, becsületes viszony a társadalmi kötelezettséghez, a szocialista együttélés szabályainak megbecsülése, a szocialista tulajdon megőrzése és a szocialista haza védelme. Ezek a jellemző sajátságai a Szovjetúnió Sztálini Alkotmányának. Ezekben a sajátságokban fejeződnek ki azok a változások, melyek a Szovjetúnióban a kapitalisták és földesurak hatalmának megdöntése és a szocializmus felépítésének eredményeként végbementek. Ezek a sajátosságok nyilvánulnak meg azoknak az országoknak az alkotmányaiban is, melyeknek népe a Szovjetúnió Vörös Hadserege győzelmes felszabadító harcai nyo mán munkásosztályának és a munkásosztály pártjának vezetése alatt fokozatosan kiszorította a volt uralkodó osztályokat a politikai, gazdasági és társadalmi életből és a Szovjetúnió segítségére támaszkodva, megindult a szocializmus felé vezető úton. Ezek a sajátságok nyilvánulnak meg tehát a Magyar- Népköztársaság 1949, évi Alkotmányában is, A Magyar Népköztársaság Alkotmánya sem program, hanem törvény formájában való regisztrálása annak, amit a valóságban elértünk. „A magyar népnek eddig nem volt alkotmánya. Amit általánosságban annak neveztek, az különböző jogszokások "és jogalkotások gyűjteménye volt" — mondotta Rákosi elvtárs a Magyar Népköztársaság új Alkotmányának ismertetésekor az országgyűlésben. A Magyar Népköztársaság # Alkotmánya is megállapítja, hogy megkezdtük a szocializmus alapjainak lerakását s egyben utal arra, hogy a népi demokrácia útján haladunk a szocializmus felé. „A Népköztársaság Alkotmánya megvalósítani törekszik a szocializmus elvét: mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint." A mi Alkotmányunk is megállapítja, hogy ,,a Magyar Népköztársaság a munkások és a dolgozó parasztok állama," A mi alkotmányunkban is tükröződnek azok a sajátságok, melyek a szocializmus építését jellemzik, a szocializmus építését a Szovjetúnió segítségével és a Szovjetúnióra támaszkodva. A Sztálini g Alkotmány adta » szovjet népnek azt az erőt, hogy a háború utáni ötéves terv teljesítése során soha nem látott magÁSságokra emelje orsíágá ipari és mezőgazdasági termelését és még hatáltaasabbá tegye országa erejét, melyen megtörik az imperializmus minden támadó kísérlete. A Sztálini Alkotmány vetíti a szovjet nép^ elé a kommunizmus nagyszerű képé'.' és erőt ad arra, hogy a sztvós napi munka során egy-egy. újabb téglát rakjon Je a komipunizmus, alapjaihoz, Ilyen, a még fényesebb jövőbe tekintő alkotása a szovjet népnek a -természet átalakításának hatalmas sztálini terve. A Szovjet Alkotmány sokszorozta meg a szovjet: nép felszabadult alkotó er.ejéti wly hatalmas folyamok útját változtatja meg, építésre használja az atómenergiát, hegyláncokon tör mat a víz számára a sivatagok felé. A szovjet nép azonban tudja, hogy hatalmas, tervei végrehajtása közben az imperialisták állandó támadó tervei fenyegetik. Tudja és ezért nem feledkezik meg védereje biztosításáról. A népek, melyek az imperializmus rabláncáa sínylődnek, vagy melyeket leigázással fenyeget a monopoltőke, függetlenségük, szabadságuk és békéjük biztos támaszaként tekintenek a Szovjetúnióra. De ezek a népek is tudják, hogy a béke megvédésének ügye valamennyi nép ügye. Mj is tudjuk ezt s éppen azért nem tévesztjük szem elől, hogy hazánknak, az imperialistaellenes tábor egyik erős bástyájának gazdasági és katonai erejét állandóan növeljük. Példa előttünk a Szovjetúnió Sztálini Alkotmánya, mely a szovjet emberek megvalósított jogai mellett megállapítja: a haza védelme a Szovjetunió minden polgárának szent kötelessége. „Népi demokráciánk minden aikerének, minden eredményének kiindulópontja a Szovjetúnió felszabadító harca és az a segítség, melyet a magyarság megértő, nagy barátja, Sztálin elvtárs nyújtott és nyújt nekünk" — mondotta Rákosi elvtárs. , Soha el nem múló hálával fordulunk hazánk felszabadítója, építésünk segítője, népünk nagy barátja, függetlenségünk, szabadságunk és békénk legfőbb őre, a nagy Sztálin felé, a Szovjet Alkotmány megteremtője felé, akinek hetvenedik születésnapját a következő hetekben ünnepli a szovjet nép és vele együtt az egész haladó világ. I