Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-20 / 89. szám

DÉLMAO* \RORSZÁG l 1930 április 20. SZÜLE PÉTER festményeinek kiállítása április 22-én este záródik a Kárpáti képszalon kiállítási termében. 445 Bejárat az Oroszlán uccában. koztat fel saját álláspontja mellett Az egyik az, hogy Budapesten már évek óta érvényben van ez a rendszer, ahol a beszélgetések dija szintén 12 fillér. A másik az az előny, arait ezen drágítással szemben a vidéknek nyújt, nevezetesen az, hogy az interurbán beszélgetést olcsóbbá teszi. A fővárosi példára való hivatkozás nelyt nem álló azért, mert a fővárosban a békeévekben is jóval drágább volt a telefonelőfizetés, mint a vidéken. A fővárosi átalány dija 1914. évben 25 aranykorona volt, a vidéki 10 aranykoronával szemben. Egyenlőtlen és méltánytalan tehát az, hogy a beszélgetések diját a fővárosban és a vidéken is egyformán, 12 fillérben állapítja meg a postaigazgátóság és ezzel a vidék közönségét a fővárosival szemben jelentékenyen mostohább elbánásban részesíti. Nagyrészben illuzórius a postaigazgatóság tervezete a drágításéit nyújtott ellenszolgáltatás tekintetében is. Az interurbán beszélgetések diját leszállítja, de csak a négy első díjövben, mig Budapestre, amély számunkra a lagfontosabb állomás és amely már az ötödik dijővbe tartozik., a Szegedről való beszélgetés a jövőben is ugyanannyiba fog kerülni, mint kerül ma. Ez a csekély előny távolról sem ér fel az uj rendszer egyelőre felmérhetetlen hátrányaival Felesleges talán egyetlen szót is vesztegelnünk orra, mit jelent a telefonüzem ily nagyarányú drágulása, kereskedőre, iparos'ra, lateinerre egyaránt. A végeredményben tőbbszáz sz'ázalékos drágulás által előálló rezsiköltség szaporodáson felül az uj rendszer bénitólag fog hatni az egész gazdasági életre. A vidék közgazdasága még nem óly nagyvonalú, mint a fővárosé. Itt a kereskedő, iparos, de a fogya"Sztóközönség is kicsinyesebb, takarékosabb. A kereskedő frissen érkezett áruját, at ügynők vásárlási lehetőségét, Iparos portékáját nem tudja majd telefonon ajánlani, mert a még bizonytalan üzlet ezt a költséget el nem bírja. A fogyasztókőzönség vásárlásaiért nem fogja telefonon a kereskedőt és iparost felkeresni, gyakran inkább lemond a vásárlásról. Erré a lemondásra a vásárló erejében elgyengült fogyasztó ma különösen hajlamos is. Ellenkezőleg, a rossz gazdasági viszonyok között fokozott érdek volna az. hogy a telefon, amelynek segélyével vevő és eladó egymást megtalálhatják, olcsón álljon a gazdasági élet szolgálatában. Egyetlen szempont indokolhatná a magyar kereskedelem ujabb megterhelését és ez az, ha a posta- és telefonüzem magát lentartani saját jövedelméből nem tudná és az amúgy is túlterhelt állam segélyébe szorulna. De tudnunk kell azt, hogy a magyar posta a jelenlegi díjszabások mellett is évi nyolcmillió pengő bevételi többlettel üzemi nyereséggel zárta mérlegét. A vidéki telefonközpontoknak a számUlási rendszerrel való bevezetése révén, nagyon mérsékelten számítva, ujabb többmilliós bevételre fog szert tenni, amelynek csak elenyésző részét képezi az uj kapcsolású gépek amortizációja Mi célja tehát a telefon Ily nagymérvű drágításának, mi célj'- lehel a nyereségek ilg mérvű szaporításának ér milyen ethikal alapon drágítja a kizárólagosságot élvező állami üzem a közönség számára iiAlkfilözlietetlen berendezésének Igénybevételét *ppen a legrosszabb időben s bénítja meg ezzel - vidék gazdasági életét t Egyetlen megoldás: ha mái a pos'iigazgrtóság a beszélgetésenként! számlálás renas-erére kíván mindenképpen áttérni, ugy az érdek Képviseletek követelménye az, hogy az ecdig fizetett átalány-dij összegével legalább 300 bes:á';,e tűshez legyen joga az előfizetőnek s az rzcnfwűli beszélgetések 12 filléres díját pedig mérsékelje jelentékenyen az igazgatóság. Ha ez « írejfoldás biztosítottnak nem látszik, ugy a kertsk- -deimi és ipari érdekképviseleteknek kell megtaláiniok a módot arra, hogy az ügyvédi, orvosi és .i«érnők\ foglalkozási ágakkal karöltve, eredménycse tiltakozhassanak zaklatott életük ujabb m^iwne zitése, terheink folyton fokozódó növelése és a halódó gazdasági forgalom megbénítása ellen. A ma embertípusa: a kollektív ember Korunk a gépek kora. A tehnika csak nemrégen még elképzelhetetlen haladásával átalakította gyökerében az egész termelést. A kézműipar teljesében átadja már helyét a gyáriparnak, a termelés többi ágazatában is hasonló átalakulás folyik. S ez a gazdasági forradalom átalakilotta, magához alakította korunk emberének lelkét is. A mult század embere a maga egyéni életét egyéni és körülhatárolt munkájára alapitol la, egyéni sikere vagy sikertelensége határozta meg életpályáját, egyéni sikere csak a maga egyéni életére sugárzott vissza. A ma embere a körülmények kényszerítő hatása alatt kénytelen volt belátni s ha még nem látta be, kénytelen lesz belátni: a maga egyéni élete elhatároltan nem létezhet tovább. A ma embere csak ugy találhatja meg a maga életértelmétv ha szervesen kapcsolódik bele az emberi közösségbe. Természetesen ez a lelki átalakulás a mi lelkűnkben, azoknak a lelkében, akik a két bor határmesgyéjén születtünk és élünk, akiknek a lelkében axióméknek hitt tételek dőlnek össze s épül fel egy uj világfelfogás, nem történik fájdalom nélkül. Különösen pedig azoknak a lelkében, akik erre az átalakulásra képtelenek, hagy mélyreható nyomokat ez a csendben folyó, de makacs és elkerülhetetlen, mert szükségszerű harc: az individualista és kollektív amber harca, két külön világ harca. Azok, akik az élet pulzusán tartva kezüket figyelik a társadalom életét: azok minden megnyilvánulását megtalálják ennek a küzdelemnek s azt nyomon követő átalakulásnak. A művészetek, az élet legérzékenyebb szeizmográfjai érezték meg leghamarabb ezt az átalakulást. Különösen vonatkozik ez az irásmüvészetre és előadóművészeire. A mult század irásmüvészete a lirában érte el kulminác!óját s ez az egyéni lira a ma emberének lelkében az emberi közösség közös vágyait és akarásait kifejező lírává: kórusokká, beszélőkórusokká szélesült. Csak, aki ezt a műfajt ismeri s hallott már előadni ilyen kórusokat, alkothat képet magának arról a hatásról, amelyet ez a tömegek lelkületé, kifejező lira az egyes ember lelkére gyakorol. De nemcsak ez a kifejezetten kollektív műfaj érzékelteti a közösség gondolatát, de érzékelteti a ma kiváló r,zinházaibar, Reinhardtnál, Tairoffnál, PiscAlomál előadott minden darab. Az egyes szir>és~, a sztárr teljesen eltűnik, mint egyén s sikere abban nyilvánul, hogy miképen viszi magával az ő munkája az egészet, miképen illeszkedik bele az egészbe. A modern regényirodalom tárgy? is az egyes élete felől, népednek, korszakodnak, emberi közösségeknek *let3 felé fordul, onnan veszi tárgyát, kutatja miképen hatnak szellemi áramlatok, történelmi események egész társadalmak éleiére és viszont: ? modern regény is kollektív regénv Ugyancsak ? kollektív gondolat térhódítása jellemzi a ma képzőművészetét is, különösen annak hajlékony formáját: a pikturát. A >Vart pour l'art művészetéből, ebből az öncélt* -lövészetből kialakult z közösség közös gondolatát érzékeltető és a közösség minden tagja részére hozzáférhető művészet, amely különösen a mindennapi élet minden megnyilvánulására kiterjeszkedő plakátmüvészelbéü és a tcőzössíg közös -áljait kifejező freskóban testesül meg. Maga ez a művészet nem álló és megmerevedett dogmája a Szépnek, de aktiv résztvevője és alakitója a társadalom eseményeinek és etikájának. Ugyancsak és természetesen ezt az irányt mutatja a lélekformálás tudománya, a filozófia és a lélekkutatás is és az ezekből táplálkozó modern neveléstudomány. f:s a jövő szempontjából talán ez a legfontosabb. A régi iskolatipusok helyébe, amelyeknek szelleme, mint a gazdasági és társadalmi életé, az egyéni verseny kifejezője volt, olyan iskolalipusokat alkot meg, ahoi a közösen végzett munka sikere a vezérmolivum. A közösen végzett munkáé, amely már a kis emberpalántában is kifejleszti annak a tudatát, hogy ő nem önmagáért van, de van és dolgozik a !öb iekért s csak lársaival együtt alkot egv egészei, mely egészért dolgozni a munka célja. Ezt a gondolatot fejezi ki a modern óvodák közös munkája a munkajátékokban, ezt fejezi ki a modern alsóbbfoku iskolák közös munkája, például egy emberi közösségnek, a városnak együttes megépítése a gyermek játékos eszközeivel, ezt fejezik ki a modern középiskolák munkaiervei, amelyeket az összesség közösen old meg s amelyekben a pedagógus a gyermekekkel együtt dolgozik. így viszi azután magával a gyermek az éleibe a mindnyájunkat összetartó, együttes munkára ősztönző és az emberi társadalmak helyes útját mutató érzést: a közösség érzését. S azok a szülők, akik átértik és magukévá teszik ezt a szellemet, nem fognak szemben állani gyermekeikkel — mint azt ma annyiszor látjuk —, nem paraucsolói, de segítőtársai lesznek gyermeküknek az emberi közösségben. S magokat és gyermeküket sok keserű órától, sokszor súlyos konfliktusoktól fogják megmenteni. Ugyancsak kollektív irányban fejlődik a társadalom éleiének legpregnánsabb kifejezője: a politika is. Látjuk, hogyan morzsolódnak fel mindenütt szerte az egész világban az egyéni törekvéseket ki fejező pártok s lép előtérbe mindenütt a közösség akarata: a demokrácia. S ez az életirány okozza azt is, hogy a közösségek életébe azelőtt másodrendű szociálpolitika elsőrendű fontosságú lett, mondhatni az első helyet foglalja el. Mert í> már emiitett változások következményeiképen mindazok az intézmények, melyeket a szociálpolitika valósit meg úgyszólván az egész dolgozó emberiség életszükségleteivé lettek. S minden becsületes ember nagy problémáját. a világbéke gondolatát is csak a kol• lektiv módon gondolkodók munkája válthatja valóra. S nyilvánvaló az is, hogy értékes munkát a társadalom mai fejlődési fokán, a társadalmi egymásrautaltság idejében, mikor a munka ériékét az adja meg, hogy mit jelent az a közösség szempontjából, csakis az »én< börtönéből szabadul!, a közösségért élő, a közösség tökéletesitéért dolgozó és abban felolvadni tudó embertípus: a kollektív ember végezhet. Dr. Sz. Szarnék Sára. E. SGiiflTZ MAGDII füzöszalonja Somos?! U. 15., késiill a legmodernebb 'Üzflket, haskBflkSI ** minden f «rakmáha VÁÍJA Vésüitménveke'. *» Tekintse meg az ünnepek alatt Pp kivilágított kirakatomat Tu mfihereskedd tshépfterefező Takaréktár ucca 8. szám.