Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-20 / 89. szám

1330 április 20 Df.LMAUYARORSTAG О щ 1» ÜZLET FEL a rakláron levő cipők mar pengttért Is kaphatók páronkéní 152 Turul Cipőraktár, sz échenyl tér 16. Az Ollitbifilldiléi minden áron eladó. Ahol nem ismerik tátogafés munkunélkQUek otthonában (A Délmagyarország munkatársától.) 1930 bu$vétjén egyes társadalmi rétegeket csak a fák pattanó rügyei, a föld igéretteljes, termő zöldülése, a természet őrók megújhodása em­lékeztetik a tavasz örömeire, a húsvét békés családi ünnepére. A szivekből már kiesett a remény, az arcokról kihalt a nevetés... ...Most az egyszer nem arról panaszkod­nak, hogy suvit a szél a falaikon keresztül, hogy sose éri nap szegény sápadt gyerekeiket, hiszen tavasz van és a kis emberkéket is sze­retettel öleli a napsugár. Az sem a legnagyobb baj most már, hogy penészes, vizes odu a lakásuk és hogy állandóan szűkös viszonyok között kell élmók. A szegénységnek akad na­ponta egy karéj kenyere, akad a' gyerekek számára egy pohárka tejre. De mi vár itt az emberekre, ahol légiói alakulnak az éhezők­nek? Százszorosan szegények ezek, mert ép­kézláb és munkára éhesen munka nélkül kell éluiök és összetett kezekkel hallgatni az éh­ség kopogtatását. Sokszor jártuk már végig a szegények ottho­nait Célunk mindenkor az volt: számontartani ebben a varosban, ami — hiányzik Most a munka nélkülieket jártuk, akik valamikor emberségesen éltek, dolgoztak, családot alapl'.'Uak Ma nép­konyhából vi&zik abban az egy tál levesben, vagy főzelékben családjuk egész napi táplálékát A Gyóngytyuk-ucca 1 szám alatt lakik Kása Mihály egy nyomorult kis íoldes szobában hsted­hősa Mihály beteg feleségével és öt gyerekével magával. Az asszony, arcán a halál szintivel, néhíqy napja aijott életet hatpdik ¿vermekének Az apa gépész, már szerszámait is eladta, beren­dezését, mindenét, hogy kenyeret tudjon venni A gyerekek, mint az orgonasipok ugy nőttek és ugy sírnak egymás mellett Leírhatatlan állapotok. Az asszonya gyerekágyban napok óta nem evett, nem bírja a népkonyha levesét, egyéb pedig nincs Kirkly József Katona-ucca 37 Október óta nincs munkája. Hat gyerekkel egy kis odúban él Az asszony ¡¡em volt otthon, éppan munka utan járt. Király József, hatgyerekes családapa. amikor meglátogattuk »Csak a 11 éves kislángom keres, mondja az apa ö fizeti a házbért, mert éhezni lehet, de az ujcára nem kerülhetünk kl Az a kosztunk kérem, amit a népkonyhából hozok, egy tál leves.« Szeméből könnyek pereg­nek és szeretettel cirógatja a hozzásimuló gye­rekeit >Tartozunk a fűszeresnek már vagy 200 pengővel — folytatja, de talán majd csak muuká­hoz segít bennünket az Isten« Juhász Imre Ilona-ucca fi, napszámos, nígv gyerek apja, december óta nincsen állásban. Csi­nosarcu, de a gpndtól agyonterhelt asszony nyit ajtót A legkisebb babáját szoplalja. — Miből élnek, ha nincs keresel? — Én dolgozom egyedül — mondja az asszony. Délután takarítok egy helyen, délelőtt mosást vál­lalok, közben hazajövök szoptatni.- Amennyit kere­sek. az kell a házbérre. Enni nem nagyon muszáj, de hova kerülnek a gyerekeim, ha kitesznek t lakásból? Fiatal, 29 éves nő, de csont és bőr. Gyerekeket hozott a világra, gondozza családját és egyedüli családíentartó — Meddig, kérem meddig nem lesz mée mun­kája az uramnakT — sóhajtja. Tóth Mihály napszámé, lakik Tavaez-ucea lft. szám alatt Két síró gyerekét mosdatja, az assaon? itt is segélyért járt valamerre. Qsz óta nincs rend­szeres munkája, a népkonyhából étkeznek naponta egyszer. — Mit kMnnái kicsikém a nyuszrt«r? — wr­dezem az egyik gyereket — Sok jó puha kenyeret — mondja fis felra­gyog az arcocskája. Dobó Ferenc Tavasz-ucca 16. Jó munkás, most mégis nyomorog munkanélkül a feleségéve! és pici nevelt gyerekével. Egy szobában laknak hatodma­gukkal, ágyrajárókkal, csak azt eszik, amit a nép konyhából hoznak, de, azért maguknál tartanak egy 4—5 éves kis árvát — Szeretem a nénit — mondja a gyerek, inkább nem kell kenyér, csak itt maradhassak, Rémes Károly Remény-ucca 35 Hat gyerek és a népkonyhából élnek. A legnagyobb gyerek Ifi éves. ö tartja el a családot a 14 éves kislánnyá!. Megkeresik a házbért és a kenyeret, az asszony néha mosni jár, de hat gyerekre, magira és fér­jére nem jut a keresetből. — A kicsi 6 éves fiam is keresni akar — mondja az asszony. Kijár a tóhoz, vizisíklókat fog, szépen kitisztítja őket és eladja egyetemi hallgatóknak — Szép rend van magánál — mondom — Hja, ha az ember egyszer jobb időket látott, takaria a nyomorát amis lehet Tólh Mihály napszámos' auerebeívci. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom