Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-11 / 281. szám

SZEGED Szeged, 1923 december 11. jogi elbírálásában elfoglalt ellentéles (elfogását állítja szembe. Szünet után Gaál Gaszton reflektálva Dénes Istvánnak feléje kiáltott „aljas rágalmazó* ki­fejezésére, személyes kérdésben szólal fel. Vá­dakat hoz fel Dénes ellen, igy többek között azt, hogy Dénes gazembernek nevezte a három szinti lobogó kitalálóját s hogy Szászváron egy cinkosával sikkasztott, sót feljelentés is tétetett ellene ez ügyben. Dénes István visszautasítja a vádakat. Már régen megtette volna a följelentést a rágalma­zók ellen, de az ügy irataib3n nem tudott be­tekintést nyerni s igy kénytelen bevárni az el­járás lefolytatását. Gaál Qaszton továbbra is fenntartja vádjait, mire Dénes kéri, hogy illetékes fórumok előtt ismételje meg azokat, hogy igy módja legyen az Ogy tisztázására. Az ülés fél 4 órakor ért véget. A DINIKE ünnepe. (A Szeged tudósítójától.) A Délmagyarországi Közművelődési Egyesület szombaton délután tartotta meg a városháza közgyűlési termében évi rendes közgyűlését, amelyen Herczeg Ferenc, a DMKE díszelnöke elnökölt. Meleg érzéstől áthatott megnyitó beszédében a Délvidéktől el­szakadt délvidéki kultúregyesület szép hivatásá­ról emlékezett meg. A magyar kultura az a kapocs, amely összefűzi az elszakított ország­részeket és megőrzi azt a testvéri együttérzést, amely nemzeti egységgé forrasztotta a Délvidék idegen ajkú lakosságát a magyarsággal. A DMKE-nek éppen az a hivatása, hogy ezt a kapcsolatot megőrizze, sőt erősítse a jövőben is. A szép számban megjelent közönség beszéde után meleg ünneplésben részesítette Herczeg Ferencet. Dr. Tihanyi Béla kegyesrendi tanár tartotta meg ezután „Csonkamagyarország és a nemze­tiségek" cimü előadását, amelyben azt fejte­gette, hogy az ország csak az osztályellentétek kiküszöbölésével biztosithatja jövőjét. Az elő­adást nagy tetszéssel honorál la a közönség. Közgyűlés után igazgatósági ülés volt. A DMKE igazgatósága Klug Péter ügyvezető el­nök javaslatára elhatározta, hogy a jövő évben százmillió koronát fordit az egyesület kulturá­lis céljaira és ötszázezer koronával járul hozzá a fogadalmi templom építéséhez. Az egyesület vezetősége a vendégek tisztele­tére társasvacsorát rendezett a Hági külön ter­mében. Vasárnap délelőtt nívós matiné volt a városi színházban, amelyen dr. Márki Sándor, a Ferenc József-Tudományegyetem kiváló profesz­szora Madáchról és Az ember tragédiájáról tartott értékes előadást. Bihari Sándor és Kmetty Ilona énekszámait, valamint Somlyódy István szavalatát nagy siker kisérte. A város póthitele. (A Szeged tudósítójától.) Megirta a Szeged, hogy a városi számvevőség megkezdte az uj pót­hitelre vonatkozó előterjesztésének összeállítását, amely még ezen a héten a tanács, majd a pénz­ügyi bizottság elé kerülés a decemberi közgyűlés tárgyalja majd le véglegesen. A számvevőségtől nyert értesülésünk szerint az uj póthitel nagyon meg fogja közelíteni a kétmilliárdot, az év folya­mán ugyanis ugy a város bevételeinél, mint a kiadásainál jelentékeny eltolódások mutatkoztak és azok a kétszázötvenmillió koronás eredeti költség­vetés kereteit messze felülmúlták. A számvevőség póthitel-javaslatának letárgyaltatására a polgármes­ter már össze is hivta a pénzügyi bizottságot, amely csütörtökön délután öt orakor ül össze, tárgysorozatán pedig a póthitelen kivül még néhány kisebb jelentőségű pénzügyi kérdés is szerepel. A város pénzügyi politikája egyébként — az utóbbi időben mindgyakrabban fölbukkanó tünetek tanúsága szerint — jelentékeny változás előtt áll. Ezeket a régen aktuális változásokat a jövő évi költségvetés ügye érlelte meg annyira, hogy a tanács ma már komolyan számol az esedékes reformok megvalósításával, mert belátja, hogy a háborús keretek között tovább nem igen tarthatja meg a város háztartását. Az igények, a jogos kíván­ságok kielégítését halogatni már nem igen lehet és a város közönsége egyre erőteljesebben követel megfelelő ellenszolgáltatásokat súlyos áldozataiért. A hétfői tanácsülés végén Turóczy Mihály dr. tiszti főügyész végre kimondta azt, ami már hóna­pok óta ott lóg a levegőben. — A város hatósága — mondotta a főügyész — a földbéreknél ugy-ahogy már áttért a békepari­tásra. Ajánlatos tenne, hogy egyszer már minden vonalon hasonló nívóra emeljük fel a város bevételeit. A polgármester, aki ösztönösen óvakodik minden újításnak látszó rendszabálytól, — pedig legtöbb­ször csak a régi rendszer visszaállításáról van szó — most is tréfával akarta elütni a dolgot. Helyeslőleg bólintott a főügyész felé: — Az bizony jó lenne. Ueye Balogh Károly? Balogh Károly pedig arról nevezetes a polgár­mester előtt, hogy már régóta sürgeti a varos pénzügyi politikájának ilyen irányú megváltoztatá­sát, de előterjesztései és javaslatai mindezideig éppen a polgármester óvatosságán szenvedtek hajó­törést. Megérezte azonban, hogy a polgármester váratlan készsége mögött most valami tendencia rejlik és ezért néhány szóval kifejtette álláspontját. — Aranyparitásról ugy általánosságban nem beszélhetünk, csupán azt tehetjük meg és azt te­hetjük meg jogosan, hogy az aranyparitásos jöve­delmet hajtó városi szolgáltatások élezeti vagy használati diját emeljük fel az aranyparitásra. Aki aranyparitásos jövedelmet élvez a város javaiból, az fizessen érte aranyparitásos bért a városnak is. Ezzel aztán a tanács be is fejezte egyelőre a kérdés tárgyalását, csupán abban állapodott meg, hogy minden tanácsi ügyosztály revízió alá veszi a kezelése, vagy felügyelete alatt álló városi jöve­delmeket és rövid időn belül beterjeszti a szüksé­ges javaslatot — a jövedelmek rendezése ügyében. Első lépésnek ez is elég, csak a következők el ne maradjanak valahogy. A tanácsülés után beszélgettünk erről a valóban fontos kérdésről Balogh Károly tanácsnokkal, aki részletesebben kifejtette álláspontját. Elmondotta, hogy a városi háztartások rendezéséről szóló tör­vényjavaslat pontosan és határozottan megállapítja azt a sorrendet, amely szerint a városok felhasz­nálhatják a jövedelmi lehetőségeket. A kereseti adót például öt százalékban maximálja a javaslat, de megengedi, hogy szükség esetén a közgyűlés kérheti a mximális adókulcs tíz százalékra való felemelésének engedélyezését, de csak akkor, ha minden más jövedelemforrás már kimerült és a város háztartásának van még fedezetlen szükség­lete. Ezt a törvényiavaslatot nemsokára letárgyalja a nemzetgyűlés, tenát ez kötelező törvénnyé válik és akkor a törvény kötelezi majd a várost a vá­rosi javak jövedelmének lehető legintenzívebb fo­kozására. — Nagy hibának tartom a jövő évi költségvetés­ben, hogy sem a számvevőség, sem a tanács, sem a pénzügyi bizottság pótadót nem irt elő. Igaz ugyan, hogy a pótadó minimális és könnyüsziwel elengedhető jövedelmet jelent, de eltörlése mégis könnyelműség. A város közönsége évtizedek óta hozzászokott már a pótadóhoz, az igaz, hogy ne­hezen szokott hozzá, ha azonban most, ha csak egy évre is eltörlik, nagyon könnyen leszokik róla és újból való hozzászoktatása már sokkal nehe­zebb és körülményesebb feladat lesz. A pótadót, véleményem szerint, már csak ebből a szempontból is fenn kellene tartani. Januártól újból korlátozzák a köztiszt­viselők utazási kedvezményét. A köztisztviselők meneldijkedvezményét 1923. év januárjától meg­lehetősen szűk keretek közé szorították. A menetdijkedvezményből kirekesztett köztiszt­viselők egyesületeik utján megkísérelték, hogy a kereskedelmi minisztert engedékenységre birják, ezeknek a kérelmezéseknek azonban kevés foganatja volt Ugy értesülünk, hogy január elsejétől kezdve ujabb korlátozások lesznek. Különösen a tényleges szolgálatban állók ked­vezményes utazását fogják megszorítani, mivel az a felfogás jutott érvényre, hogy a szolgálat­ban álló alkalmazottak ugy sem érnek rá, bogy fölöslegesen utazgassanak. Elsősorban a vas­utasok korlátlan menetdijkedvezményét fogják megnyirbálni, viszont a túlságosan korlátozott vasutasnyugdijasok menetdijkedvezményét bő­víteni fogják. Az eddigi hat önköltségi áron való utazás helyett tizenkét önköltségi jegyet kapnak a nyugdijasok. Harisnya és fonáláruház Korzó Mozivá! szemben, Jerney-ház. Selyem, flór, fátyol, mouslin harisnyákat, zoknikat, keztyüket, finom uri és női divatdolgokat legolcsóbban nálam vásárolhat. Nem lesz külön beteg­segélyzője a városnak. A novemberi közgyűlés — mint isme­retes — elvileg hozzájárult a városi alkalma­zottak küön betegsegélyző intézetének fölállí­tásához és a kérdés részletes megtárgyalására egy ad-hoc bizottságot küldött ki. A bizottság most befejezte tárgyalásait és arra a meg­győződésre jutott, hogy a terv ezidőszerint keresztülvihetetlen. A munkásbiztositásról szóló törvény kimondja ugyan, hogy a legalább háromszáz alkalmazottal dolgozó vállalatok a munkásbiztositó pénztártól független beteg­segélyző intézményt létesíthetnek, de kimondja azt i?, hogy a munkásbiztositó pénztárnak csak azok az alkalmazottak lehe'nek tagjai, akiknek nem nyugdijképes az állásuk. Az állami tiszt­viselők betegsegélyezésére vonatkozó rendelet pedig a közigazgatási alkalmazottakra nem vonatkozik és igy a városi tisztviselők a tiszt­viselők intézményének sem lehetnek tagjai. A városi napidijasok, akiknek nyugdíjjogosult­ságuk nincs, eddig a munkásbiztositónak voltak a tagjai, az általuk befizetett dijak évente meg­haladták a hétmillió koronát, de ellenszolgál­tatást alig kaplak érle. A pénztár ugyanis csak akkor folyósít a megbetegedett alkalmazottak számára táppénzt, ha a munkaadó az alkalma­zottak betegsége idejére megszünteti annak illetményeit. A város prdig nem szünteti meg és igy a pénztár megtakarította a beteg városi alkalmazottak táppénzét. A polgármester érdek­lődésünkre ugy nyilatkozott, hogy a jövőben a város sem fizeti a beteg napidijasokat. A köz­gyűlés által kiküldött ad-hoc bizottság egyéb­ként ugy határozott, hogy nem javasolja a városi alkalmazottak betegsegélyző intézményét. „Szűnjön meg a heccelődés és rágalmazás/ Vass József népjóléti miniszter, aki most a miniszterelnök távollétében, annak helyettese, vasárnap Moson- Magyaróvárra utazott Kühne Lorád egyséeespárti-jelölt beszámolójára. A népgyűlésen Vass a többi közt ezt mondta : — Vannak, akik azt mondják, hogy a Bethlen­kor y gyáva, nem keresztény és elárulta a ,i gondolatot. Aki igy merészelbeszélni, óiztette a józanságát. Higgadt is a gazda­sági megerősödést cilzó politikai irányra van szükség. Szűnjön meg a heccelődés, rágalmazás és a tekintélyek rombolása. Nem mozivá, orfeummá kell átalakítani a parlamentet, hanem a higgadt és komoly férfiak dolgozó helyévé. A törvényhozásnak nagy feladatai vannak, de mert tulsok a személyi vita, sokszor nem lehet hozzájutni a komoly munkához. Telefon- és távirósztrájb van Bécsben. Bécsből jelentik: A posta, telefon és távíró alkalmazottai tudvalevően már régebben azt kérték az osztrák szövetségi kormánytól, hogy nekik is ugyanolyan fizetést adjon, mint a vasutasoknak. Tárgyaltak is az ügyről, megálla­podni azonban nem sikerült. A hosszas huza­vona után a posta- és táviróalkalmazottak ugy döntöttek, hegy hitfőn reggel sztrájkot kezdenek, ha a követeléseiket nem teljesitik. Mivel a szö­vetségi kormány még nem döntött a fizetés­rendezésről, a posta, telefon és távíró alkal­mazottai hétfőn reggel 6 órakor megkezdték a sztrájkot. Hat óra óta a bécsi telefonközpont semmilyen hívásra nem felel és az alkalmazottak megtagadnak minden felvilágoiitást. AMMMAMMMMMMMMMAMMMMMMMMW Hir a vidéki Máv. üzletvezetőségek megszüntetéséről. Hir szerint ujabb B-lista ké­szül a Máv.-nál, amely sokkal radikálisabb lesz, mint az eddigi három B-lista, amelyek össze­sen több mint ötven százalékáig ritkította meg az állam szolgálatában álló tisztviselők létszá­mát. Amig az eddigi létszámcsökkentések ese­tenként a tisztviselői létszám husz százalékos apasztását vonták maguk után, a legújabb B­listát harminc szdzalikra tervezik. A Máv. je­lenlegi tisztviselői karának hetven százaléka marad meg az államvasutak tényleges szolgá­latában. Egyelőre meg nem erősített hir van arról is, hogy a vidéki üzletvezetőségeket meg­szüntetik s hogy a Máv. összes vonalait a buda­pesti két üzletvezetőség fogja adminisztrálni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom