Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-11 / 281. szám

Szeged, 1923 december 11 SZBQBD 8 A liberálisok szervezkedése. Egyúttal vfilasz dr. Tóth Imre urnák. Nem kerülhetem el és feltétlen ügyünk érdekében tartom dr. Tóth Imre ur cikkére néhány szóval reflektálni és ezt avval kezdem, hogy a legutóbb 1922 március 11-én megválasztott „központi választmány" tagjainak névsorát ideillesztem : Bokor Adolf, dr. Cserö Ede, Csonka Ferenc, Homor István, dr. Jedlicska Béla, Koós E'emér, Korom Mihály, dr Kószó István, dr. Kovács József, Lantos Béla, dr. Lippai György, Ottovay Károly, Ördög Vince, dr. Pap Róbert, Reiniger Jakab, Rózsa Béla, Szarvady Lajos, Taschler Endre. Tonelli Sándor, dr. Tóth Imre, dr. Turóczy Mihály, dr. Ujj József, Várhelyi József, Vetró Sándor, dr. Végman Ferenc, Vékes Bertalan. Igy nézett ki az a központi választmány, amelyet Tóth Imre dr. ur szerint a liberálisok megfelelő szervezkedéssel és az ő akkori nagy többségükkel választottak meg, azzal a központi választmánnyal szemben, amelyet a Gömbös— Wolff-pártiak most a liberálisok teljes szervezetlensége folytán megválaszthattak, megint csak dr. Tóth Imre ur szerint ugy, hogy kivétel nélkül saját embereit ültették be. Ennél jellemzőbben a két párt eljárását megjelölni nem lehet és hogy lehetőleg egyetlen megjegyzésre se maradjak adós, felemlitem még azt, ho^y a tanács most is egy hivatalos listát osztogatott az eddigi tagok névjegyzékével, miért nem szavaztak hát az íntiliberálisok most is ezen listával ? Jellemzésül még csak azt, hogy a Tlth Imre dr. ur szerint „szervezetten" felvonult „keresztény tábor" ezzel a szervezkedéssel körülbelül 8, mondd nyolc szótöbbséggel győzött, a teljesen szervezetlenül álló liberások fölött. Mit feleljek Tóth Imre dr. urnák még ? Megmondjam neki újból, amire már utolsó cikkemben rámutattam, hogy én volnék természeten az utolsó, aki a felekezet kérdését az országos politikába bevinni akarnám, de hogy kénytelen voltam ezt érinteni azért, mert a „keresztény tábor" a szabadelvüség hiányát egyelőre úgyszólván kizárólag antiszemitizmus formájában nyilvánítja, aminthogy az általuk megválasztott központi választmány legjellegzetesebb része az volt, hogy listájukban elkerülték minden zsidó nevét, már pedig alig tagadhatják, hogy van Szegeden több egy zsidónál, aki méltán igényt tarthat e bizottságba való megválasztásra. Ez n magatartással szemben hiába mondja Tóth Imre dr. ur, hogy „Szegeden nyoma sincs az antiszemitizmusnak" és nehezen esnék ezen eljárást más névvel jellemezni. Noha nem szívesen érintem ezt a témát, kénytelen vagyok e polémia keretében a Tóth Imre dr. ur által emiitett „keresztény eszme" jelzővel is foglalkozni, kijelentve, hogy amenynyiben itt a valódi tiszta keresztény eszméről volna szó, nagyon hamar mutatkoznék az, hogy ellentét köztünk egyáltalában nem áll fenn, mert hiszen a tiszta keresztény eszmének ma az egész világon nincs ellenzője, de igenis annál több ellenzője van annak, hogy ezeket a magasztos eszméket, a háború következményeit ügyesen felhasználva, sokan mint az országban a Gömbös—Wolf-pártiak, Szegeden a Tóth Imre pártiak saját önös céljaikra kívánják felhasználni és odabigyesztik a „keresztény" jelzőt pártjaik megnevezése elé, világosan csak azon célból, hogy köztük és a más felekezetek között ellentéteket, viszályokat támasztva, ők helyezkedjenek el azon pozíciókban, amelyekei egyes más felekezetiek tudásuk, munkájuk és a közéletben való hasznos működésűk által elértek. A valódi liberális ember nem ismerhet zsidókérdést vagy egyáltalában felekezeti különbséget, hanem csak hazafias, nemzeti érzésű embereket és olyanokat, akik nem ilyenek, amely utóbbiak azonban kétségtelenül minden felekezetben találhatók. A szervezkedésről annyit, hogy most már szóban és írásban annyi jelentkezés érkezett be hozzám, annyian helyeselték a liberálisok uj szervezkedését, hogy ez most már egy első lépíssel nemcsak elintézhető, de kötelességszerűen elintézendő volt. Egyelőre ez a liberálisoknak egy végrehajtőbizottságba való tömörülés alakjában történik, amely végrehajtóbizottság ? elsősorban magára vállalja azt, hogy ne ismét- * lődjön meg olyan eset, mint a központi választmány megválasztásánál, illetve hogy a liberális eszmék mindenütt, ahol ez szükséges, kellő védelemben részesüljenek, mig a párt nagy keretekben való végleges megalakulását állandóan | előkészítve, a kellő pillanatban azt is nyélbe üsse. I Ismét véres verekedések a pesti egyetemeken. Nem engedik be a zsidó egyetemi hallgatókat. Ezzel kívánom elvbarátainkat széles körben megnyugtatni aziránt, hogy itt nem szalmatüzről volt és van szó, hanem hogy a megkezdett akció most már a leghivatottabb kezekbe le van téve és eszerint kétségtelenül teljes eredménnyel is fog járni. Wimmer Fülöp. őrszemet. Kit rendőr a helyszínre sietett, de az épület előtt összesereglett igazoltatók tenyegetőleg követelték távozásukat. A rendőrök értesítették a főkapitányságot, ahonnan fél óra múlva egy rendőrosztag vonult ki. A tömeget a rendőrök hamarosan szétoszlatták, de az egyetem épületébe nem mentek be. Az egyetem kapuját ugyanis a bajtársakon kivül még az egyetem autonómiája is védi és igy senkit sem állíthattak elő a verekedők közül. A megvert diákok közül néhányan a parlamentbe mentek és elpanaszolták sérelmeiket Pikler Emil képviselőnek, de Pikler — mint lapunk más helyén megírjuk — egyelőre nem interpellálhatott. A különböző bajtársi szövetségek a verekedéseket megelőzően délelőtt diák-nagygyűlést rendeztek a Gólya-várban. A gyűlés hangulatát bizonyos lapodban megjelent véresszájú közlemények alakították ki. Elhatározták, hogy az összes egyetemeken ismét életbeléptetik a zsidók igazoltatását. A főváros utcáit a délutáni és az esti órákban erős rendőri készültségek járták be. Hire terjedt ugyanis, hogy a verekedéseket este az utcán folytatják, azonban semmiféle incidens nem történt. Az ifjúság a Gólya-várban délután gyűlést tartott, amely rendkívül izgatott hangulatban folyt le. A gyűlésen 10 pontból álló határozati javaslatot fogadtak el, amelyet az illetékes minisztériumok elé fognak terjeszteni s kimondták, hogy amig az érdemlegesen el nem intéződik, addig zsidó egyetemi hallgatót az egyetemekre nem engednek be. A gyűlés este 8 órakor ért véget. Az esti órákban az egyetemi hallgatók csoportokban járták be a főváros utcáit, de az erős rendőri készültség láttára csendben szétoszlottak. Szakáts József contra Kelemen Béla. Rágalmazási pör Kelemen Béla könyve miatt. (A Szeged budopesti tudósítójától.) A budapesti egyetemek körül hónapok óta nem történt semmi olyan rendzavarás, amely emlékeztetett volna a tomboló kurzusidők garázdálkodásaira. Az ország rendet és békességet vágyó lakossága már-már azt hitte, hogy a főiskolákba visszatért végre a komoly munka szelleme, a megbolygatott lelkű diákok fölcserélték a gummibotot, a boxert, a revolvert — a tankönyvvel és hősies igazoltatások helyett végre megkezdik a tanulást, Azonban azok, akiknek érdekük a zavarkeltés, mert a zavar jelenthet csak számukra érvényesülést, most ismét megkezdték a gyáva uszítást, betűvel, szóval megmozgatták ismét az egyetemek hallgatóságát és véres verekedéseket rendeztettek a Lázár-kávéházbeíi gyilkosság ürügyén. A Muzeum-körúti Bölcsészeti karon hezdődött a verekedés hétfőn reggel kilenc órakor. A közgazdászok hallgatták itt Krach Kristóf előadását és amikor, az óra után, el akartak távozni a teremből, a Jolyosón már készenlétben álltak gummibotosok. Mindenkit igazoltattak, aki zsidónak látszott és akinél nem találtak bajtársi igazolványt, azt agyba-tőbe verték. A verekedést egy tíz- tizenkét tőből álló diákcsoport rendezte, a többiek pedig tétlen szemlélői voltai: a csúnya botránynak. Idöközben a bajtársi egyesületek őrsegei meguzállották a közgazdasági egyetem, a központi egyetem és a jogi fakultás kijáratait és véresre verték mindenütt a zsidó hallgatókat. 11 óráig rendőr nem jelentkezett a verekedések színhelyén, ahol ezrekre menő tömeg verődött össze és izgatottan tárgyalta az egyetemi épületek belsejében történő zavargásokat. A kapukon néha-néha kitámolygott egy-egy véres arcú, tépett ruháju diák ... Tizenegy órakor végre értesítette valaki a Kálvin-téri rendőr(A Szeged tudósítójától.) Egy esz'endővel ezelőtt hagyta el a sajtót az a hatalmas terjedelmű könyv, amelyet Kelemen Béla irt és amelynek cime: „Adatok a szegedi ellenforradalom és kormány történetéhez". Ez a vastag könyv mindjárt megjeíenéíe után a társadalom különböző rétegeiben erős vihart támasztott, egyes adataival szemben sokan hangoztatták a valótlanság vádját, sőt voltak olyanok is, akik azt hangoztatták, hogy Kelemen Béla könyve nem lehet történeti forrásmunka, mivel a szegedi ellenforradalom történetének leírásánál nem ragaszkodott szigorúan a történelem rideg lényeihez. A megjelenés után egyre-másra közöltek különböző emberek különböző nyilatkozatokat, amelyek mind a Kelemen-féle könyyvel polemizáltak. Iá>y sz elmúlt év december 31-én dr. Szakáts József nemzetgyűlési képviselő a Szeged hasábjain cikket irt róla „Megjegyzések Kelemen Béla dr. könyvéhez" címmel, január 4-én azután Kelemen Bála a Szeged-ben és a Szegedi Uj Nemzedék nyílttéri rovatában választ irt erre a cikkie: „Válasz dr. Szakáts József nemzetgyűlési képviselő ügyvéd urnák" címmel. Ez a válasz olyan kitételeket foglalt magában, amelyeket Szakáts József sértőnek talált magára nézve és ezért sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés cimen följelentést tett dr. Kelemen Béla volt miniszter ellen. I A vádirat. • Szakáts József terjedelmes vádiratban próbálta bizonyítani, bogy Kelemen Béia cikkenek inkriminált részei teljesen kimerítik a sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés tényálladékát. A vádirat a cikkből a következő részeket inkriminálja: „Tipikus Károlyi Mihály-féle szerencsejátékosok, akikre az ország sorsának intézését bizni j nem szabad". „ .. .és jogom van ama vélemény kifejezéséhez, hogy dr. Szakáts Jcrset ur társadalmi viselkedése az ellenforradalmi mozgalmak idején nem volt, sőt ma sincs összhangban hazánk szomorú helyzetével*. „Csak jogos kritikát gyakoroltam társadalmi viselkedése és a polí'ikai szereplésre való alkalmassága felelt. E tekintetben véleményem nem változik meg soha. Abban az időben, amikor ő a szegedi főispáni állás után törtetett,*... „ ... egy olyan embert állitson Szeged város élére, aki tipikus képviselője azoknak az uri hibáknak, amelyek nem alkalmasak arra, hogy a középosztály iránt tiszteletet és megbecsülést keltsen» Ez volt a véleményem akkor és ez a véleményem róla ma is. Mert 6 azóta nem változott meg. Szakáts József ur és az ő kis társaságának társadalmi viselkedése ma is kirívó ellentétben van a mi szerencsétlen, lerongyolódott nemzetünk siralmas helyzetével, az általános elszegényedéssel..." „Szakáts József urnák és az ő kártyás társaságának gyakori dőzsölései, amely megbotránkoztatja a dolgozó, munkás, tisztes polgári elemet, az alsóbb néposztályban pedig gyűlöletet kelt a középosztály iránt, ahová ez a dorbézoló, kártyás társaság is tartozik*. „A könnyelmű, léha viselkedés stb...." „Sem a háborúban nem teljesítette, sem a békében nem teljesítette példásan hazájával szemben tartozó kötelességét és igy öröklött címbeli nemestége mellett is, csak másodrendű honpolgárnak tekinthető " „ezt igen durva, tiszteletlen hangon és nagy neveletlenséggel teszi." A vádirat indokolása ezután sorra veszi részletesen az egyes kitételeket, valamint a vizsgálat során a védelem részéről kihallgatott tanúvallomásokat. Szakáts szerint a kihallgatott tanuk egyáltalán nem tudták sem azt bizonyi-