Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1901-05-05 / 36. szám
XXVIII évfolyam. B.-Csaba 1901. Vasárnap, május hó 5-én un 36 szánj. 11 BEKESME6TEI EOZLONI POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Munkácsy emléke, Lélekemelő, szép ünnepély folyt le csütörtökön Békés-Csaba község falai között. Minden különösebb pompa és ceremónia nélkül, de a kegyeletes megemlékezés igaz, benső melegével ünnepelte Csaba község közönsége a le'gnagyobb magyar festő: Munkácsy Mihály emlékezetét. Innen indult ki a „vil'ghóditó asztalosinas" ragyogó pályafutása; mint egyszerű iparostanonc itt kezdte az élet nehéz küzdelmeit az a Munkácsy Mihály, ki később lángelméje fényével belevilágított Európa szemébe s tiszteletet, dicsőséget szerzett a magyar névnek széles e világon. Május elsején mult egy esztendeje, hogy Munkácsy Mihály távol tőlünk, Endenichben meghalt. Sírja feíett azóta uj tavasz nyilik mind a természetben, mind a művészetben, hol bimbónyilása van az uj csapáson induló magyar művészetnek, de az ő művészete, mely korát és környezetét messze tul szárnyalta, még ma is mint elérhe tetlen vezércsillag int a nyomába törők felé. Halálának évfordulóján az élő művész-nemzedék koszorúkat helyezett a sirjára a kerepesiuti temetőben, de első volt kegyelete jelével a bánatos özvegy, aki ibolyacsokrot tett le a sirra. Csaba község közönsége pedig azzal ünnepelte meg a nagy mester emlékezetét, hogy emléktáblával jelölte meg a Lángi-íéle házat, melyben Munkácsy Mihály inaséveit töltötte. Az ünnepély fényét és jelentőségét első sorban Munkácsy Mihályné, a nagy művész özvegye emelte jelenlétével; nemcsak megjelent, de nagyhatású emlékbeszédet is mondott Zsilinszky Mihály államtitkár, ki mint a város szülötte és népszerű képviselője minden munkánkból és örömünkből kiveszi részét s kit rokoni kötelékek is fűztek a nagy mesterhez; magával hozott egy jeles poétát: Váradi Antalt, ki hivatott tollával gyönyörű versben örökítette meg Munkácsy em lékét és Csaba község ünnepét, melynek fényét dr. Lukács György főispán is emelte a díszközgyűlésen mondott szép beszédével. Az alispán személyében pedig képviselve láttuk a vármegyét s eljöttek a szomszédos községek kiküldöttei is, hogy kivegyék részüket a mi ünnepünkből. Az alábbiakban számolunk be részletesen az ünnepély lefolyásáról. A vendégek Délelőtt lí 'orakor, Budapestről érkezett Csabára Munkácsy Mihály özvegye. A gyorsvonathoz csatolt termes-kocsiban véle jöttek: Zsilinszky Mihály államtitkár nejével, dr. Dirner Gusztáv egyetemi magántanár nejével (Zsilinszkyné és Dirnerné tudvalevőleg Reöck-leányok s unokatestvérei Munkácsynak), dr. Váradi ^.ntal, az orsz színművészeti akadémia igazgatója s dr.- Lukacs György főispán, ki szintén a fővárosból jött. A reggeli vonattal érkezett meg Szegedről Heöck Iván kir. főmérnök, műszaki tanácsos. Munkácsynét és a vendégeket nagy közönség és a községi elöljáróság élán Korosy László első jegyző üdvözölte az indóház perronján, amit az államtitkár köszönt meg néhány szóval. A vendégek - kiket a város a Fiumeszállóban szállásolt el — délelőtt sétakocsizást tettek a városban. Munkácsynét, a ki férjével két izben : 1875-ben ós 88-ban járt Csabán, roppant meghatotta a régi emlékek felujulása, egyes házakra ós utcákra még ma is emlékezett s könnyezve beszélt arról, hogy hányszor emlegette szegény Miskája Csabát és.az itt töltött napokat. Egy órakor a kaszinóban szükebbkörü ebédet adott a város a vendégek tiszteletére. xn. közönség nevében Varságh Béla üdvözölte előbb magyar, majd német nyelven Munkácsynét, kit a szivhez szóló, lelkes szavak mélyen meghatottak s arra bírtak, hogy ő is kifejezést adjon érzelmeinek. Frappáns hatása volt e jelenetnek. Gyönyörű németséggel, de franciás tűzzel és bensőséggel köszönte meg Csaba község kegyeletét és az iránta tanúsított figyelmét, kivánván, hogy sokáig álljon ós virágozzék a magyar haza dicsőségére. A város díszközgyűlése. Az ünnepély délután 3 órakor vette kezdetét, Csaba város képviselőtestületének diszközgyülésével. -A : Orosháza díszterme zsúfolásig telve volt a legelőkelőbb közönséggel. Ott voltak a képviselőtestület tagjain kivül az összes csabai hatóságok és egyletek testületileg, az első szóksorokát pedig hölgyek foglalták el. Gyula város Jantsovits Emil városi főügyész vezetése alatt nagyobb küldöttséggel képviseltette magát, Békés község küldöttségét Szathmáry Gáboi jegyző ós R. Nagy István biró vezettek, képviselve voltak továbbá Kondoros, Vésztő, Mezőberény, Endrőd, Gyulavári és UjKigyós községek is. Zajos éljenzéssel fogadta a közönség Munkácsy Mihálynét, ki Zsilinszky Mihály karján jelent meg a teremben s az első sor közepén lévő karosszókben, az államtitkár ós dr. Lukács György tőispán között foglalt helyet. Mellettük ült özv. fieöck Istvánné a család többi tagjával, dr. Varadi Antal és dr. Fábry Sándor alispán. Zsíros András községi biró megnyitván a díszközgyűlést, néhány szóval röviden üdvözölte a diszes vendégeket és küldöttségeket. A jegyzőkönyv hitelesítésére Varságh Bélát ós Rosenthal Ignácot kérte fel. Korosy László első-jegyző állott fel ezután s a következő beszédet mondta: Tekintetes képviselőtestület! Mólyen tisztelt ünneplő közönség ! Egybegyűltünk emlékezetére ama dicső férfiúnak, ki világraszóló hírnevének fényében, a festőművészet legnagyobb magyar mestereként végezte be pályafutását. Büszkén valljuk és tartjuk magunkénak is, mert hiszen gyermekéveit itt töltötte, körünkből lépett az élet rögös útjára, itt tanulta megismerni annak küzdelmeit, de nagyratörő lelke megtalálta ama dicsőségteljes utat, melyen nem csupán az egész világ elismerését, csodálatát, de a magyar név dicsőségét is kivívta. Képviselőtestületünk hálás kegyelettől indíttatva, a midőn '.halálozásáról tudomást vett, elhatározta, hogy ama házat, melyben a nagy mester asztalos inaséveit töltötte, e m-l ó k t á b 1 áva 1 j el ö 1 i m o gsi .s ann.ak leleplezését a mai napra tüzie i Hálás szívvel köszönöm meg a község ^'ben a báróné őméltóságának azon kegy < 'Tét, hogy ez ünnepélyünkön szemetyt ^sen megjelenni szives volt; őszinte köszömetet mondok a törvényhatósági testületek «is'JkaaSígek képviselőinek ós bátorkodom %wfitváinyozni, hegy a lefolyandó ünnepség egt^ vterj ed elmében a jegyzőkönyvben meg'«/iölkitfiasék. Általános helyeslés fogadta a> ívjcgyzcr szavait, Zsilinszky Mihály állai tkár a nagy művész özvegye nevében me< "^te néhány meleg szóval Csaba község viselőtestületónek nagyjelentőségű rozását, hogy elhunyt férje emlékét kegyeletes módon megörökíti. Mélyen érzi, mily nagyfontosságú ez az ünnepély s a legnagyobb sajnálatát fejezi ki, hogy a magyar nyelvet nem bírván, ő maga nem tolmácsolhatja legforróbb háláját ós köszönetét. A közönség zajos éljenzéssel fogadta e szavakat. Lukács György főispán emelkedett fél ezután s az <i ismert é esszólásával mondott lendületes, szép beszédet. Mestere az érzelmek kifejezésének s szívből jövő szavai annyira meghatották az özvegyet, Békésmegyei Közlöny tárcája. Emlékezés. — békés-csabai /tfunkácsy-emléktábla előtt. — Irta: Váradi Antal. Láttátok-e, mikor sötét, zivataros éjjel Ijjesztő homályát hajnal veri széjjel? Itt, e házban történt, minden magyar lássa Egy dicső pályának hajnal-hasadása. Mikor napkeleten virradatkor indul Az első fénysugár kelet kapuin tul, S diadalmas pirral végigfut az égen Madárdalt ébresztve ködös messzeségen — Ugy virradt a lelke Munkácsy Mihálynak, A magyar festőnek, a müvészkirálynak Itt, ebben a házban, melynek szent küszöbén Vigaszt, lelkesedést merit gazdag, szegény... Mert a müvész-ihlet Isten adománya. Keveseknek jut, bár annyia kívánja. De a lángelmével összefér a munka Szép hazánk üdvére, áldásul magunkra. Munkácsy, az ihlet istenáldott fia Tudta, hogy e kincset nem eltékozlania, De hona javára adták az égiek. S szót fogadott szívvel, lélekkel nékiek. Munkás lett, iparos. Dolgozott napestig És akik élete szép futását festik Följegyzék e munkát nagy dicsőségére. Mert a hiv munkának dicsőség a bére. Sohasem restelte, mindig büszke volt rá És e büszkeséget belénk is átoltá, Hogy ő munkás vala s a munka nemesit, Megédesíti a dicsőség perceit. S babérral körítve, fényes nagy világban, Ragyogó dicsőség fónyáradatában Örömmel szorított a munkással kezet. Tudta, hogy a munka dicsőségre vezet. . . Ez a kicsi fészek ahonnan kirepült, S mikor a magasból vissza-vissza került, Ugy tekintett reá, mint egy szent bölcsőre, E ház volt ifjúi reményének őre . . . Minekünk meg templom . .. Áldjuk e falakat Melyek közt nagy jövő szép sejtelme fakadt, Mivel a munkában s a hivő lelkekben, Mint örök templomban, jelen van az Isten... Mert Isten vezette Munkácsyt e helyre, Reök István házában atyai kebelre, Aki tanulásra, munkára vezérli S áldott, jó nejében — anyát adott néki! Elő hittel látjuk, mit tesz az Ur keze. Kifejlett a sas szárny, mely benne rejteze. Fölszállt a felhőkig, de fenn a magasban Vérünkre ismertünk mindenkor a sasban . .. Mienk volt, az maradt. Őrizzük emlékét, Márványnyal jelöljük az ifjú sas fészkét. De örök emlékét szivünkbe foglalva Szerettük őt élve, — magasztaljuk halva... Ragyogó példakép, munka dicsősége, Munkácsy . . . Lebegjen örök áldás, béke Neveden s e házon, emlékén a nagynak, A világhódító asztalos-inasnak ! A b o r. - Részlet Gárdonyi Géza népszínművéből Március végén Gárdonyi Géza „A bor" cimü darabjával— melyet falusi történetnek nevez — nagy sikert aratott a Nemzeti Színházban. Mint minden Írását, ezt a darabot is eredeti, zamatos humor, frissesség ós magyaros üdeség jellemzik. Az alakok rajza mesteri, a nyelv tőrülmetszett. A cselekmény abból indul ki, hogy Baracs házában várják a munkából hazatérő gazdát és azalatt megismerkedünk egy fiatal szerelmes párral; a házigazda öcscsóvel ós a háziasszony húgával, kik egymásnak kitárják szivüket. Baracscsal egyidejűleg megérkezik egy mulató kompánia: Göre Gábor biró uram, Durbints, az esküdt, Kátsa cigány és két szál emberből álló zenekara. Egy hordó óbort hoznak magukkal és borozgatnak. Baracsot is nógatják, hogy tartson velők, de ő, tudva azt, liogy a bor neki gonosz démona, sokáig ellenkezik, mig végre a felesége biztatására belekós tol. Csakugyan fölébred benne a gonosz ós mámorában összekap feleségével, meg anyósával, kiket elpüföl. Juli asszony elkeseredésében otthagyja férje házát. j± második felvonásban Baracs háza a teljes elzüllós kópét mutatja. Öt hót óta asszony nélkül van ós az asszonyi kéz hiánya nagyon is meglátszik rajta. Eszter, a kacér szomszédasszony, ki megunta özvegyi állapotát, szemet vetett Baracsra és szeretné, hat végleg elszakíthatná felesésógótől, hogy ő lépjen helyébe, Vacsorát főz Baracsnak. Juli asszony elviteti a holmiját, ami még jobban elkeseríti Baracsot. De mikor Eszter leszólja előtte a feleségét, kikergeti a házából vacsorástól együtt. A harmadik fölvonás meghozza a kibókülést a viszálykodó párok között. Baracs fölkeresi feleségót ós kibékül vele, Matyi ós Rozi is egymásra találnak. Hogyan történik a kibékülés, elmondja a következő részlet Gárdonyi darabjából. Mihály : Hát hallod-e . . . hát izé . . . hát: azt csak mögmondhatod, hogy mi j áratban vagy ? Baracs: Mi járatban vagyok? Sömmi ögyéb járatba nem vagyok, mint abba a járatba, hogy a fiamat akarom látni. Mihály : A fiadat ? Baracs: A fiamat, ha ól még. Mihály: El hát, hogyne élne. Baracs : Mert azt hallottam, hogy beteg vót. Mihály : Beteg vót ? Nem vót a ! Vagy igazis: egy kicsit beteg vót, de nem nagyon. A torkát fájdította, de elmúlt. Baracs : Hát hol van ? Mihály : Odabe van a kertbe. Baracs: Hát ha odabe van, mögvárom, mig kigyön. Ezt akartam, sömmi ögyebet. Mihály : Sömmi ögyebet ? Baracs: (Határozottan.) Sömmi ögyebet. Mihály: Hátakkor kikűdöm. (Beballag. Kiáltása belülről hangzik:) Jancsi: Gyere hamar ! Jancsi: (Belülről.) Mi kő ? Mihály : Itt van apád ! Szunyognó : Fuss hamar ! Juli: Hamar, hamar ! Jancsi: Hun van ? Kapkod a Juli! (Berántja a szobá^ ruháján. Törli az orrát s^ ^aját fésüli Szunyognó: (A kapkodva.) kezet ódög apádnak! Aztáímon^^ gy^.be! Mit m° n dí!fcs^Hogy győjjön be>! ^ . Szunyognó : El ne feledd, fogy • gyöjjön be!
