Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 2. szám - Szíj Rezső: A Kner-család útja Gyomáig és a nyomda első esztendei (II. rész)
elégséges a betűkészlete. Fél évi haladékot, kapott a szükséges mennyiség beszerzésére. Meg is rendelte a betűt, de mire megérkezett, más okok miatt már nem kerülhetett sor a nyomtatásra. — Visszaemlékezéseiben leírja, milyen elhasznált, máshol kimustrált gépekkel kezdte munkáját s hogy pár évig sajátkezűleg végzett minden munkafolyamatot, szedést, nyomást, hajtogatást, festékezést stb. Egyik öccsét inasként maga mellé vette, de nem sokra ment vele, míg azután a harmadik esztendőben Piroska húgát állította be az ,,üzem"-be, aki jól belejött a betűszedésbe s kitűnően megállta a helyét. 3 2 Határtalan vállalkozó kedvvel dolgozott a huszonegynéhány éves fiatalember. Nem adódhatott olyan munka, amit el ne vállalt volna. Mert idejéből futotta, több ízben úgy pótolta a hiányzó betűnagyságot, hogy a szöveget „körtevonalzóba", azaz dúcba metszette. Ez az egészen „ősi" megoldás, — noha csak átmeneti szükségből fakadt, visszatérést jelentett a Gutenberget megelőző eljáráshoz. De még ily föltétellel is megérte. Még három esztendős fennállással sem dicsekedhetett, mikor már havi folyóirat-megrendelést kapott s azt is elvállalta: Garzú Gyula: Gyakorlati bibliamagyarázatok című, eddig Mezőtúron nyomtatott kommentárját. Azonban a kor protestáns papjai még egy ilyen, mindennapi munkájukhoz szükséges folyóirat előfizetését sem vállalták oly számban, hogy az kifizetődött volna. Arról nem is szólva, hogy a megrendelők egyik része is csak ígérgette az előfizetési díjakat. Így aztán többnyire Garzó Gyula is csak ígéretekkel táplálta a nyomdát. Kner Izidor mégsem hagyta abba, egyrészt mert olyankor szedte és nyomta, amikor egyéb megrendelés nem akadt, másrészt pedig idő múltán kéthavonként jelent meg s az ily összevont számok sem nyolc, hanem csak öt íven. Fokozta a nehézséget a betűkészlet elégtelensége. Két ívre futotta, így amíg egyik ív nyomás alatt állt, addig a másikat szedni kellett, hogy mire a fölhasznált szedés szétosztására kerül a sor, azalatt a már kiszedett ívet ki lehessen nyomni. Egy-egy ívet tizenhat óra alatt szedett Kner Izidor is, meg a műhelyben dolgozó húga is kevert betűből. Ez nagy teljesítmény volt, s a nyomdászokra is ösztönzőül hatott. Ebből következett, hogy jobban tudta fizetni munkásait: évtizedeken keresztül vidéken egy nyomda sem fizetett olyan jól, mint a gyomai, bár ennek arányában a jóminőségű munkát is megkövetelte. 3 3 Mi tette ezt lehetővé a múlt század végén, különösen 1896 óta? Láttuk már, milyen elesett állapotban tengődött a nyomdászat a hatvanasnyolcvanas években, amikor egyre-másra nyíltak a rosszul fölszerelt műhelyek. Eles verseny, „szennykonkurrencia" folyt a műhelyek közt, ez mind az árakat, mind a minőséget egyaránt lefelé szorította. Ennek ellenére azért a piaci lehetőségek is érezhetően bővültek. A század utolsó két évtizedében azonban némileg megváltozott a helyzet. Egyrészt az államapparátus is mind több közigazgatási nyomtatványt igényelt, másrészt az iparosodás következtében újabb tömegek kerültek közelebb a nyomtatott betűhöz, elsősorban az ipari városokban, azután az agrárszocializmustól tudatosuló falvakban. A napi és heti sajtótermékek, képeslapok is toborozták az új olvasókat s a magyar könyvkiadás is ekkor kezdte átvenni a nyugati üzleti, termelő és terjesztő formákat. Az avult, régi nyomdák a növekvő igényeket egyre kevésbé tudták kielégíteni, szükségessé 264
