Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - Szíj Rezső: A Kner-család útja Gyomáig és a nyomda első esztendei (II. rész)

vált a nyomdai fölszerelés felújítása, sőt modernizálása. Akinek ehhez nem volt meg az anyagi lehetősége, az kiszorult a piacról. Aki élni akart, annak egyre inkább versenyképesnek kellett bizonyulnia. Éppen ezért határozta el magát Kner Izidor 1886-ban, hogy a nagyközönséggel való kapcsolatainak elmélyítése érdekében betűmintakönyvet ad ki. Méghozzá olyat, amely több ponton lényegesen eltér a budapesti cégekétől. Ezek ugyanis elsősorban szedőik, művezetőik számára mutatták be összes készletüket, s mégha — például a betűöntödék mintakönyvei — külsőleg tetszetősek is, az egész könyv egyetlen egy Ciceró-idézetből állt, amelynek szövege egyre rövidült aszerint, ahogy fokozatosan nőtt a betűfajta, amelyből szedték. Kner Izidor mintakönyve többszínnyomású borítékban, kitűnő vastag papírra nyomva jelent meg. A különböző betűtípusok számára úgy válogatott szöveget, hogy mindenikhez mást-mást adott. Ez azzal az előnnyel járt, hogy aki a könyvet lapozta, magukért az aforizmákért is érdemesnek tartotta végigolvasni. Eközben önkéntelenül is beleélte magát annak a típusnak a világába, amellyel az illető szöveget szedték. Betűmintakönyvét mindenkinek megküldte, aki megrendelő félként szóba jöhetett: cégeknek, hivataloknak, magánosoknak. Ez a könyv is primitív körülmények között született, de az ebből fakadó hátrányt pótolta a szakmai felelősség, az ízlés és a hozzáértés. Mindössze négy-öt éves nyomdász-múlt állt mögötte. Ez, ha figyelembe vesszük is a székesfehérvári Szammer-nyomdában szerzett tapasztalatait, soknak nem mondható. Mégis ennyi idő alatt nemcsak a mesterségbe élte magát bele, hanem saját szorgalmából sok mindent megtanult annak üzleti részéből is, ami fölött mások — éppen a rátermettség hiányában — nyomtalanul átsiklottak. Lényegében magánúton tanult, saját keserves tapasztalatain, de mert helyzete kényszerítette, folyvást azon kellett törnie a fejét, mit csinálhatna még ésszerűbben? E küzdelmes évek tapasztalatainak az autodidakta Kner Izidor később nagy hasznát látta. A mintakönyvnek komoly visszhangja támadt, a szaksajtó is elismerően méltatta. De ennél sokkal többet jelentett a közönség részéről érkező megrendelések sokasága, bizonyságául annak, hogy fokozódott az igény a jobb minőségű nyomdai kiállítás iránt. A mintakönyv megjelentetéséhez a nyomda-alapítás utáni negyedik évben nem kis merészség kívántatott, de Kner Izidor vállalkozó kedvét most is siker koronázta. Természetesen negatív tanulságokat is bőven termett a kiadvány. Sokan szerették volna a Kner-nyomdán keresztül hozni napvilágra szellemi termékeiket. Olyanok, akik máshol már visszautasításban részesültek. Egyik részük olyan apró betűtípust választott, hogy pár ívre aszott volna össze egyébként tekintélyes kéziratuk. Mások viszont igen nagy betűkkel akarták szedetni imádságos vagy egyéb jámbor tartalmú könyveiket, avégből, hogy bárki szemüveg nélkül is könnyedén olvashassa, holott negyedrész akkora betű is untig megfelelt volna a kívánt célnak. Ez megint csak a közönség (és a vidéki szerzők) tájékozatlanságára vallott: az elemi tipográfiai hozzáértés hiányára. Nem tudták, milyen típus illik mondanivalójukhoz s abból is a nagyság mely fokozata. De bármily torzultan jelentkezett is a visszhang, mégis csak annak volt a jele, hogy a közönség megmozdult. Rendelések szaporodásával kellett számolni, s ezért már érdemesnek látszott 265