Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szíj Rezső: Négy év a Kner-kiadó történetéből (1923-1926)

készletet annyira, írja Kozmának 1924. november 8-án, hogy kisebb méretű, rokokó jellegű könyvek, füzetszerű kiadványok vele jelenhessenek meg.

3 A Cochin-betűhöz megszerezték ifjabb Fournier 1742. évi díszítőanyagát és egyik díszbetűjét is, továbbá Papillon fametszetű könyvdíszeit. E háromféle anyagból mégis egységes tipográfiai stílus született, amelyre a legszebb példaként szolgál majd Sacelláry Pál: Régi házak, elfakult írások című kis könyvecskéje. Azonban a Cochin és a Bodoni antikva félkövérje már nem felelt meg Kner Imre ízlésének, ezért azokat nem is vásárolták meg. A nyomda nem látta hiányát, mert korábban megszerezték az úgynevezett Széles Kövér Antikvát, amely Bodoni és kortársai biedermeier-korabeli leszármazottja és az úgynevezett Aldine antikvát. Ez a kétféle betű a Bodoni-családot bizonyos értelemben stílusosan egészítette ki/* Természetesen még számos egyéb betűtípust is beszereztek, de csak kisebb nyomtatványok céljaira (részvények, levelezőlapok, üzleti levélpapír stb.). Ezek leírása olvasható Kner Imre hivatkozott művében s részben ezért, részben pedig mivel kívül esik tárgyunkon, ismertetésükkel nem foglalkozhatunk. A Kner-nyomda kezdettől fogva rendelkezett könyvkötészettel, ami magától értetődik, hiszen az alapító kezdetben maga is inkább könyvkötő, mint nyomdász. A nyomda kötéseit, főleg 1914-től kezdve egyre inkább az egyszerűség jellemzi. Legkiemelkedőbb terméke a Kner-Klasszikusok félbőrkötésű amatőr kiadása (50 példány). Később, 1924-ben a család egyik tagja, Kner Erzsébet számára rendeztek be nagy költséggel könyvkötészetet Budapesten, az Alkotmány utcában. Ez a műhely épp oly színvonalat ért el a művészi könyvkötés területén, mint tipográfiában a gyomai nyomda. Kner Erzsébetnek a gyomai üzem nem biztosíthatott elégséges munkát. Oly tömegű megrendelést, amely egy szinte amatőr színvonalon működő könyvkötészetet fenntarthat, csak fővárosban remélhetett. Természetesen Kner Erzsébet kötészete részben ezután is támaszkodott a Gyomán készült könyvekre, így ha nem is a szó szoros értelmében, de lényegében mégis egy kis családi részvénytársaság alakult ki, noha megmaradt a gyomai üzem könyvkötészete is. Ugyanakkor a tárgyilagosság kedvéért arra is rá kell mutatnunk, hogy Kner Erzsébet fővárosi műhelyében a gyomai nyomdából érkező bekötni valók csak kis százalékát jelentették a forgalomnak, s lényegében könyvkötőműhelye éppoly nehézségekkel küzdött, mint a nyomda a könyvkiadást illetően. Kner Erzsébet kötészete nem fiókvállalata a gyomai üzemnek, bár számos Kner-kiadvány és nyomdatermék kötése Erzsébet műhelyében készült. Különben a könyv előállításával kapcsolatos mesterségek valamelyikét a többi Kner-testvér is kitanulta. így például Kner Albert szintén Lipcsében tanult, ott készítette el diplomamunkáját, a Gest Romanorum egyik fejezetét, 40 példányban. Amikor Gyomáról Pestre távozott, nem önállósult, hanem részben a Hungaria nyomdába kapcsolódott be műszaki alkalmazottként, részben pedig mint reklámgrafikus dolgozott, legritkábban a gyomai nyomdának, ahol legkevésbé találhatta volna meg anyagi számítását. — Itt említhetjük meg Haiman Hugót, Kner Imre sógorát, aki orosz hadifogságban megtanult oroszul s a nyomda kiadásában megjelenő orosz és szovjet műveket így, mintegy a családon belül, fordította a kiadó számára. *** 1923-ban terjedt el pesti szakmai körökben, hogy Knerék áthelyezik üzemüket Budapestre. A Nyomda- és Rokonipar 1923. május 2-i számában Braun Vilmos foglalkozott ezzel a lehetőséggel s azt a véleményét hangsúlyozta, hogy Knerékre is ugyanaz a sors várna, mint a Weiss L. és F. nyomdára. Ez is, míg Nagykanizsán működött, kimagaslóan szép munkát végzett, de a színvonal tartását Pesti viszonyok, a verseny, teljesen lehetetlenné tették. Knerék sem járnának másként. A „gyomai csendet" itt nem találnák meg, a munkaadó és a munkások közti „baráti viszonyt" is föl kellene adniok. Az árrontók tömegével szemben a színvonalat semmi képpert sem tarthatnák s elveszne a szakma számára annak lehetősége, hogy Knerék „gyönyörű munkáját" a külföld előtt mutogassák, óvatosan elhallgatva, hogy azok Gyomán készülnek. Ez a cikk és a keringő hírek Kner Imrét is megszólalásra bírták s a nevezett lap május 14-i számában Budapest—vidék? címmel mélyebben világította meg a gyo•549