Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-11-29 / 49. szám

felajánlásával a törzsvagyona felett nem rendelkezett, tehát nem is volt kötelező az alakszerűségek betar­tása. Az ügyben a belügyminiszter fog végérvénye­sen dönteni. Tanitóválasztás Csabán. A csabai róm, kath. iskolaszék Osztravszky József nagyabonyi néptanítót választotta meg a sopronyi tanyai iskolához tanító­nak, ki ez állását már el is foglalta a napokban. 0vit8 S. Eizik. Ezt az exoticus nevet viseli az a parányi kis ember, aki most a „Komló“ szállo­dában produkálja magát. Az érdekes kis ember egy typikus zsidófő, mely alig hogy egy rőfőt megha­ladó kis törzsön nyugszik. A liliputi kis ember ér­dekeltségét még növeli foglalkozása, mely abból áll, hogy kiolvassa az emberek szive titkait s rá pirít a szerelmes emberekre, de egyúttal tanácsot is ad nekik a boldoguláshoz. A „Komló“ szálloda hátsó kis szobájának küszöbét régen koptatta any- nyi ember, mint mostanában s egymásután keresik fel a CBoda kis emberkét pereskedők, házas embe rek, szerelmesek, vállalkozók és kiváncsiak, akik a kis zsidó ember tanulmányán keresztül be akarnak pillantani a jövő fátyola mögé. A liliputi gondolat­olvasó már csak pár üapig marad Gyulán. A tegnapi piknik, melyet a gyulai mulatni vá­gyó fiatalság rendezett a pavillonban, mint a ren dezők előzetes buzgó működéséből s a polgárosz­tály kiváló érdeklődéséből előre látható is volt, ki­válóan sikerült. A mulatságon úgy tánczosok, mint tánczosnők nagy számmal jelentek meg s a hajnali órákig mulattak a legvirágosab hangulatban. — A mulatságról részletesebben lapunk jövő számában emlékezünk meg. Tüzesetek. A kánikulák réme az úgynevezett ' „veres kakas“, még a mostani ázott, lucskos, hideg időben is felütötte fejét két helyen a városban. Az egyik tüzeset a templomtéren özv. Uferbach Jánosnó házánál történt, hol a cseléd vigyázatlansága foly­tán a mosókonyhában ki nem oltott tűz kicsapott a katlanból és egy közeli deszkafalat átégetvén belekapott a szomszédos Schwartz Jónás rőföske- reskedő egy árukkal telt ládájába. Mire a tüzet észrevették és az előhívott tűzoltókkal lokalizálták, a 115 forint értékű árukkal telt láda összeégett. A kár biztosítva nem volt. A másik szintén belső tűz jelentéktelenebb s a „Fehér kutyá“-s boltban támadt, mindössze azonban nehány krajczár értékű éghető olcsó áruk lettek a lángok martalékává. Baleset. A pénteki hetipiaoz alkalmával, ugyan­csak nagy szokott lenni a forgalom a város szélén felállított czédulaházaknál s ennek a nagy forga­lomnak áldozata lett Fiilöp István, gyengeelméjű suhancz. Nem vette észre ugyanis a gyorsan hajtó Horváth Mátyás gyulavári ember kocsiját s ez a nagy sietségben, hogy mentői előbb beérjen a gyu­lai piaczra, neki hajtott a szerencsétlen hülyének s elgázolta őt kocsijával. A fiú több helyen sérülé­seket szenvedett, jobb karját pedig könyökben törte ketté a kocsi kerék. Beazállittották a megyei köz­kórházba, hol most ápolás alatt van, a vigyázatlan kocsis pedig vétkes gondatlanság miatt fel lett je­lentve a törvényszéknél. A járványok krónikájából- A vármegye alispán­jához érkezett hivatalos jelentések szerint e hét folyamán a következő járványos betegségek merül- tak fel: roncsoló toroklob Dobozon, Kétegyházán, Orosházán, Szeghalmon, és Gyomán; torokgyík Oros­háza, Öcsöd és Vésztőn, vérhas K-Ladányban, vör- heny Csaba és Füzes-Gyarmaton, hasihagymáz Vésztő Csaba, Tót-Komlos, Endrőd, és Sámsonban, hök- hurut F-Gyarmaton, himlő Szeghalmon, kanyaró Békésen. Állategészségügy. A sertésvészben e hét folya­mán sem jelentettek be újabb betegülési esetet sőt a vármegye számos községében a régóta tartó ser­tészárlat fel volt oldható. Sajnos, hogy ezt a vár­megye székhelyéről még el nem mondhatjuk ; száj és körömfájást Szent-Andrásról Léderer Rudolfnál: Sámsonban Wolfinger Miksánál, Körösladányról és gr. Wenckheim Dénes dobozi Rudolf majorjából jeleznek. A békési ártézl kút. Ami Nagy-Váradon az állandó színház, Csabán az elképzelt megyei szék­hely, az Békésen az ártézi kút: tengeri . kigyó. Se- hogyse tudnak vele boldogulni. Két helyen fúrták már meg az anyaföldet s az egyik helyen rideg sziklára találtak, melyre beletört a Coll Demeter fúrója, a másik helyen pedig szintén megtagadta az anyaföld a vizet. Most hirdetnek pályázatot a harmadik fúrásra s a pályázat értelmében az elké­szítendő ártézi kútnak 800 hektoliter vizet kell adnia naponkint s a jövő évben készen kell lennie. Az ajánlatok deczember 15-éig nyújtandók be a békési városi tanácshoz. Békésen Okányi Gábor sertéskereskedő nejé­vel hazulról eltávozván, otthon hagyta Szabó Gábor 14 éves hetesét; ennek czímborái hozzá eljővén, a szobába álkulcBCsal behatoltak, s onnan 5 frt, 24 krt eltolvajoltak innen a kamarába mentek s ottan Mészáros Férer és Nagy István czinkostársaival be- lakmároztak. Turpisságuk kiderülvén, átadattak a járásbíróságnak. Ellopott 1600 forint. Fábián Gáborné békés­földvári lakos a héten bement egy békési üzletbe vásárolni, kosarát letette a földre a honnan azt ismeretlen tettes elemelte, a kosárban volt egy 1600 forintról szólló takarékpénztári betéti köny­vecske is s más egyébb tárgyak; a rendőrség eré­lyesen nyomoz. Műkedvelők Békésen. Múlt számunkban említet­tük, hogy Békésen Homokay László színtársulatá­val Hajdú János, Megyeri Imre és Győrffy Béla joghallgatók a„Náni“ czimű népszínműbe mint mű­kedvelők fognak fellépni. A műkedvelő előadás szép számú közönség jelenlétében kitünően sikerült. A műkedvelők derekasan megállották helyüket és megérdemelt tapsokban és többszörös kihívásban részesültek. A társulat tagjai közül kiváltak Szeles József, Mátray Margit és a kit levelezőnk különösen kiemel: Homokay Gábriella úgy szépségéért' mint ügyes játékáért. Öngyilkosság. Békésen megrendítő öngyilkosság tartja izgatottságban a kedélyeket. Takács Gábor fiatal kőműves segéd, agg szüleinek egyetlen táma­sza, lőtte magát szivén szerelmi csalódás folytán. A fiatal ember Pestről hazajövet szállott le a föld vári állomáson § gyalog indulván Békés felé, az utón egy árok partján hajtotta végre rettenetes tettét. A reggel piaczra menők vették észre hulláját s érte­sítették szerencsétlen' szüleit és a rendőrséget az esetről s az elöljáróság intézkedésére a holttestet beszállították a városi bonczterembe. Az öngyilkos fiatal ember levelet hagyott hátra szüleinek, mely­ben szerelmi csalódását adja elő okul rettenetes tettéhez. Békésen nagy részvét fordul szerencsétlen szüleihez. A csabai torna-egylet sikerült társas vacsorát; rendezett e hét elején, melyen mintegy hatvanan vettek részt s mely bevezetése volt az idei farsangi szezonnak. A kedélyes vacsorán Korosy László elnök köszöntötte fel a vendégeket, köszönetét mondván nekik meleg érdeklődésükért, mely felköszöntőre Kabós Bálint felelt meg talpra esett, ügyes tószttal. A kedélyes estély vidám hangulatban folyt le s folytatásai is várhatók a farsang alatt, a torna egy­let által rendezendő társas- és tánczestélyekben. Szarvason szombaton este 600 teritékű ban kett volt, melyet gróf Csáky Albin Szarvas város képviselője tiszteletére az Árpád-szálló alsó helyisé­geiben tartottak. A vacsorával kapcsolatban fényes tánczvigalom folyt az „Árpád“ szálló igazán diszes nagytermében, melyet e tánczvigalom nyitott meg, avatott föl s adott át a nagy közönség használatá­nak. Öngyilkosság. Orosházán Szekeres Sándorné Dénes Katalin 38 éves asszony a kamara gerendá­jára felakasztotta magát. Mel l beteg volt, ez keseri- tétte el és kergette az önkéntes halálba. Nagy megtiszteltetés érte a kőbányai polgári serfőző részvénytársságot, melynek az ezredéves országos kiállítás jurytanácsa a-legmagasabb kitünte­tést, melyet egyáltalán adhatott, a díszoklevelet adományozta és pedig nagyban való gyártás-, hala­dás- és kitűnő minőségért. Ezen kiváló kitüntetés annál nagyobb értékkel bir, mivel az öszes kiállítók közt egészben csak száz díszoklevél lett kiosztva s az országban a kőbányai polgári serfőző részvény társaság volt az egyetlen serfőzde, mely díszokle­velet nyert. Ebben az illetékes tényezők legmaga­sabb elismerése nyilvánul, mely az elért kiváló ered ményekért méltán illeti ezen vállalatot, a mely tó­szegi Freund Vilmos vezérigazgató kitűnő vezetése altt a söripar terén ily rendkívüli haladást tanú­sított. 295. 1—1. Gyulai élet. Kaszinó estély Nro. II. Legrosszabb vicc — a felolvasás és legve­szedelmesebb (Viccelő Gyulán Némethy József, mert ő felolvas is meg viccel is. Tartozom neki ezzel a lenyiÍvánitássál, mert háromszor jártam meg az ügyészségi emeletet és mindaháromszor eredménytelenül : nem adta ide a felolvasását közzététel végett. Annyi eredmény részemre mégis volt, hogy harmadszor lefele jö­vet kettőt léptem egy lépcső helyett és úgy odamázoltam az orromot a falhoz, mintha leg­alább is százötven rósz viccért kellene megszen­vednem orromot illetőleg. „Aki rósz viccet mond, annak az orrára kell ütni!“ Ez nem is olyan rósz gondolat Némethytől, csak az az egy baj van, hogy ez a paragrafus betarthatatlan. Hiszen ha minden rósz viccért orron ütnék az embert, az emberiség egyik — kisebb — fele egyebet se csinálna, mint folyton orrokat kopogtatna, a másik pedig folyton bo­rogatná az orrát és ... no igen, viccelne! Aki viccet akar mondani, az, ha orron vág­ják is, kimondja a viccet. A vicc kiirthatatlan, mint a szakáll, melyet tudvalevőleg mennél töb­bet borotválnak annál dusabban nő és meggá- tolhatatlan mint a korszellem, amely minden poklokon keresztül is érvényesül. Aki rósz viccet forgat a fejében, -az ki is mondja, ha tizenhárom duellumot is kell érte megvívnia, mert az úgynevezett „anbringo- lás“ nagyobb élvezet minden földi gyönyörűség­nél. Ugy-e Mariska?! Ebből következik, hogy akármit beszéljen is az alügyész, viccelni mindig fognak az embe­rek, én is, te is, ö is, mi is, ti is, ők is és vala­mennyien, akik el vagyunk választva és nem vettük fel a karthausi barátok csuháját. Csak akkor nem viccelünk, mikor megha­lunk, de akkor meg velünk viccelnek. A pap meg a kántor szépen elmondja a pénzünkért,' hogy derék emberek voltunk és ezt a rósz viccet meg is hallgatja mindenki, aki eljött a fekete ruhá­ját mutogatni a temetésünkre. Hát nem rósz vicc ez 1 No hiszen 1 Én meg báli referádát akarok Írni és a halálról, temetésről beszélek, pedig az egész kaszinói estélynek csak annyiban van köze ehhez a rósz vicchez, hogy tizenkét tánczos rázta a zsebkendőjét azzal az erős meggyőződéssel, hogy: „Sohse halunk meg 1“ a tizenharmadik és a többiek pedig, akiknek tánczosnő nem jutott, temették a búbánatukat. * • * Szó ami szó volt a bál előtt egy kis drukk. Hoffmann Béla a volt fortenczer, most a kapi­tány úr parancsára vágja magát „ vigyázz “-ba és Pesten tánczoltatják, Berthóthy kilépett a tán czosok közül, Bandhauer nem billeg már a gyu­lai parketten, Pali hadnagy Jászberénybe gyá­szol s a tánczosok javarésze úgy elpárolgott Gyuláról, mintha itt se lettek volna. Az egyik leházasodott, a másik vőlegény, a harmadik vő­legényjelölt, a negyedik vőlegényjelölti kilátás­ban van, az ötödik begubózta magát és tanul s igy tovább mindeniknek meg van a maga külön baja. Akinek pedig baja nincs, az nem szokott tánczolni. Ilyen kedvezőtlen auspiciumok mellett gyűlt össze a múlt szombati kaszinó estély női közönsége a társalgó teremben, ahol Némethy és Mattiasi tartották szóval a türelmetlen ma­mákat és leányokat. Odaát az étteremben, a feketeruhás civilek társaságában pengette a sarkantyúját egy pár aranyzsinóros huszártiszt § az a vésztjósló hir járta be a helyiségeket, hogy a gyalogos tisz­teket a menagé-ban tartja az ezredesük. — Vendég van a tiszti étkezőben. A gya­logos tisztek nem jöhetnek. Itt a dandárnok! A kósza hír végig röppent a termeken, az étteremből a kis terembe, a kis teremből a nagy terembe s mire az üres széksorokon keresztül a társalgóig jutott, világossá kezdett válni a helyzet. — Nincs tánczos. Két fehérruhás bakfis• elszorult szívvel pil­lant össze s Titának megremegnek az ajkai az izgatottságtól. No hiszen szép első bál. Leülünk theázni. . . . És jöttek, ők a hős fiák. Uj zsinóros attilá- ban a kis kadétképü hadnagy Bányay, Lenkey, Vásárhelyi, Loysch s velük egy-két civil s mire az alügyész elmondta a mondókáját és ráhúzta a paragrafust a rósz viccelökre az asztaltársaság érdemes borbirójától elkezdve egészen Kis Lacziig, akkorára olyan szép kis tánczos társa­ság verődött össze az étteremben, hogy a főp1D" czérnek csak úgy ragyogott az arcza a kibontott asztaltársasági diszlobogó alatt s Badé Pista teljes animóval szorongatta a hegedűje nyakát. S igy történt, hogy nem ültünk le theázni, sőt ellenkezőleg annyi volt a tánczos, hogy az első négyesből ki is maradt vagy négy darab s az utána következő csárdást nem csak a flegma­tikus alügyész, hanem több használható tánczos is irigyen nézte végig. Volt „csuhaj“, meg „sohse halunk meg“ ! csak azért is. A gyalogsági és lovassági fegyveres erő megmentette a bálát! * • * Hajnali három óra. Frankó Laczi már pihen rendezői babérain és nem tánczol. A mamák szemei mindinkább követik a newtoni törvényt, de a lányok, a lányok nem mamák és még min­dig azt szeretnék, ha tizenegy óra volna. Olyan rövid a báli éjszaka s olyan hamar jön a mama egy nagy kendővel, meg egy kis kendővel, egy belépővel, meg egy kilépővel vagy mivel s a vége az, hogy a kipirult arczú tán- czosnöt bepakolják, bebugyolálják, ügy hogy csak a kis fitoskája és a két szeme ragyog ki a pólyából s a mama, mint egy álmos arkangyal inti vissza azt a szerencsétlen flótást, aki égre, földre esküszik, hogy — Nem többet, csak még egy ujrát. Vannak keményszívű mamák és lágyszívű mamák. Az előbbiek hazamennek, az utóbbiak még adnak egy kegyelemdöfést az epedö seladonnak és odaadják a lányukat egy ujrára. A lámpákban serczíg a petroleum, a terem megtelve gőzzel, a brácsos czigány lógatja lefelé a fejét s a terem sarkaiban hintaszékekben áb­rándoznak a boldogtalan szerelmesek. Ilyenek vannak minden bálban s lesik váj­jon összeverődik-e a busuló, mulató kompánia. A czigány egy akkorddal befejezi a csár­dást nem hallgatva arra az elkényszeredett „hogy volt“-ra, amit egy-egy strupirt'tánczos kiszáradt torka megereszt s még egy „rohampolka“, mely­ben azonban már csak a legmerészebbek adják ki végső erejüket, egy kézszoritás, itt-ott egy sokatmondó pillantás, a fiakkerek odakünn dü­börögnek a sáros kocsiuton s az egész színes álomkép szétfoszlik, eltűnik. Másnap a társalgóban komoly öreg urak böngészik az „Egyetértés“-t, „Budapesti Hírla­pot“ s ott ahol előző éjszaka annyi színes mo­solygó női arcz osztotta a mosolyokat, hallgatta esetleg a vallomásokat, most azon vitatkoznak, peticzionál-e Orosháza vagy nem ? és hogy mi is lesz hát a kvótával? Hát csak ilyen az élet I A báli referens pedig elővesz a frakkzsebéből egy gyűrött pa­pirost, kerít egy czeruzát a főpinczértől, aztán ásitozva Írja le, hogy: Jelenvoltak. Gardedámok: Kliment Gyuláné, Gallacz Jánosné, Hajőssy Ottóné, Dubányi Já- nosné, Kis Gyuláné, Ladies Györgyné, Kövér Malvin, Dubányi Amália. Leányok: Körös Etelka és Berta, Gallacz Ida, Kiss Gizi, Otrok Mariska és Rózsika, Hajóssy Mariska és Tita, Kövér Ella, Ladies Margit, Kliment Gabriella és Mártha, Dubányi Sarolta. — re. Törvényszéki csarnok. Csalárd bukás büntette miatt állott Stern Sámuel volt m.-herényi kereskedő f. hó 23-án a törvényszék előtt. Stern, ki többek közt a mező- berényi takarékpénztár igazgatója íb volt, kereske­dői körökben nagy tekintélynek örvendett, gazdag ember hírében állott, élénk forgalmú s nagy üzlete volt s igy bukása annak idején széles körökben élénk feltűnést keltett. 1894. november 2 án kérte maga ellen a cső­döt s a megindult vizsgalat a turpisságok egész raját derítette ki ellene. Be lett bizonyítva, hogy sógo­ráért Bleier Zsigmondért a mező-herényi takarék- pénztárnál, amelynek, mint említettük igazgatója volt, tudva annak bekövetkezendő bukását, 20000 frton felül váltókezességet vállalt s midőn ez meg­bukott, bogy az őt is fenyegető bukás elől vagyo­nát megmentse, árúraktárát 25°/0 árleengedéssel 11734 írtért eladta i a kapott pénzből egyrészt hitelezői közül elégített ki nehányat, másrészt gyer­mekeinek és rokonainak íizetgette oda átkövetelé- sek fejében. Azonkívül, hogy a takarékpénztárt biztosítsa, annak az általa átvett Schwartz-féle árú­raktárra és a birtokában levő takarékpéoztári rész­vényekre zálogjogot engedélyezett. Ilyen és más hasonló manipulatiókkal vagyonát majd nem telje­sen kivonta a csődből, úgy hogy alig maradt szem- kiszurásnak valami. Ezen vádak a végtárgyalás so­rán mind beigazolást nyertek, a miért is a kir. törvényszék dr. Némethy József kir. alügyész véd­és dr. Várady Zsigmond nagy-váradi ügyvéd véd- beszédei után Sternt a btkv. 414. §. 3. pontjába ütköző csalárd bukás bűntettében mondotta ki bű­nösnek s ezért — ami a bukásokért osztott bün­tetéseknél még nem fordult elő — két és fél évi \regyházra s öt évi hivatalvesztésre Ítélte, mely ítélet ellen vádlott is, a kir. ügyész is felebbezést jelentettek be, utóbbi csupán a minősítés ellen. A mikor vége a szerelemnek. Páskuj György bánfalvi szabómester 2 évig élt Sztankó Erzsébettel. Bár nem voltak megesküdve, mindenki azt hitte róluk, hogy házastársak. Hisz Páskuj maga nyilat­kozott Rácz János ejőtt, hogy — úgy mond — „nem hiába, hogy a lutheránus vallásra tértem át, mert olyan feleségem van, mint a Szűz Mária.“ Azonban nem sokáig maradt Páskuj György ezen véleményen. Kezdte megunni az asszooyt, korhely- kedett, nem adott pénzt a háztartásra s amellett megkívánta, hogy a felesége jól főzzön neki. A szegény asszony, hogy az ütlegeket lehetőleg elke­rülje, amelyben különben is bőven volt része s hogy magát is ruházni tudja, lassanként egy csomó ruha­szövetet ellopdosott férjétől s azokat a szomszé­doknak eladogatta, E miatt került ő is, a vevők is a vádlottak padjára. A vevők erősen tagadták, hogy ők a szövetek lopott voltáról tudtak volna s miután az orgazdaságot ellenük bebizonyitani nem lehetett, felmentettek. Ellenben Sztankó Erzsébetet a btkv. 336. §. 8. p.-ba ütköző lopás bűntettében bűnösnek találta a kir. törvényszék, de figyelembe véve a sok enyhítő körülményt, a 92. §-t alkalmazta s egy havi fogházra ítélte. Fázékony Don Juan. Buday Lajos okányi (bi- harmegyei) legénynek szeretője Vésztőre ment szol­gálni. Fájt ez nagyon a Lajos gyereknek s midőn már nem bírt a szivével, f. év Január 7-én elindult Vésztőre, meglátogatni babáját. Édes volt a viszont­látás nagyon, úgy hogy reggeli 4 óra felé csak azt vették észre, hogy a kapun nem lehet kimenni, mert be van zárva s a kulcs házi asszonynál van. Mit volt tenni P Terka azt ajánlotta végre, hogy másszon keresztül a kerítésen a Grosz József kávés udvarára s ott majd kimehet a kapun. Át is mászott, de akkor vette észre, . hogy borzasztó hideg van. Fázott erősen s körülnézett, hogy nem kapna-e valami meleget magára. A színben látott is egy kocsin subát, válla köré kanyaritotta tehát, de még akkor is fázott. Keresgélni kezdett tehát a kocsiban tovább s kapott is 2 vég barcbettet, ami a Pintér Mór szatócs tulajdona volt. Kivette a kocsiból s miután igy melegítő anyaggal jól el volt látva, ke­resztül vetette magát a községháza kerítésén s el­ballagott haza a falujába. Nem, sokára azonban már nyakán voltak a csendőrök s élvettek tőle min­dent. Ezért állott most a törvényszék előtt, mely fázékonyságát azonban nem találta enyhítő körül­ménynek s igy a fázékony Don Juánt, aki különbet) most a császár prémes mentéjét viseli, lévén 14. ezredbeli huszár, két hónapi fegyházra Ítélte, ami ellen vádlott és ügyész is apellált. Szerkesztői üzenet. Megyebizottsági tagnak — Békésen. „Főispán változás előtt“ czim alatt lapunk folyó hó 15-iki számában irt czikkünk — Viszhangot keltett a vármegye minden részében, helyesebben Írva, nem is viszhangot keltett, hanem elismertetett a vármegye hangulatának megnyilatkozásául. Ennek bizonyíté­kául tekintjük szives sorait is, amelyek tartalmával természetesen egyetértünk. A jövő főispánra nézve különben e hét folyaméin remélhető a megállapodás, sőt esetleg a kinevezés is meg fog {történni. Óhajunkat elmondottuk, meg is indokoltuk, most is azon az állásponton vagyunk és a kérdés mostani stádiumában már inopportunusnak tartjuk bármily alakban is arra visszatérni. 691. szám.—1896. Árverési hirdetmény. Alulirt birósági végrehajtó az 1881. évi LX. t. ez. 101 §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a Szegedi kir. járásbíróság 1895 évi 26256.P. számú végzése következtében Kertész József szege­di ügyvéd által képviselt ifj. Hodász János sze­gedi lakos javára Gyovai János gyulai lakos el­len 100 frt — kr. jár. erejéig foganatosított kie­légítés végrehajtás utján lefoglalt és 506 frt 66 krra becsölt házibutorok ás CBerepesvirágokból álló in­góságok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a gyulai kir. járásbiróság 5963. 1896. számú végzése folytán 50 frt 60 kr. bátrai, tőkekövetelés és eddig összesen 3 frt 70 kr.-ban biróilag már megállapított költségek ere­jéig alperes lakásán leendő eszközlésére 1896. évi deczember hó 5-ik napjának délelőtti 9 órája határidőül kitüzetik és abhoz a venni szándékozok oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107.és 108. §-a értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígé­rőnek becsáron alul is el fognak adatni. Kelt Gyulán, 1896. évi november hó 20. napján. Tar Gyula, 297 1—1. kir. jbirósági végrehajtó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom