Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-25 / 121. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1998. május 25., hétfő jól megválasztott takarítószereken, s a kiváló személyzeten múlik. Ez utóbbit már nem engedem el a fülem mellett. Ezer jele mutatkozik annak, hogy a kórház törődik dolgozóival, talán ez vetítődik át a betegekkel való bánásmódra is. Nem sajnálják a pénzt, ha a dolgozók egészségének megvédéseiül A remetei tüdőkórház szépséges feltámadása és megújhodása Tiszta szívvel, bárhogy nevezzék rótt tájékozódni, mert hallott rólunk. — Gondolom, a Békés Megyei Közgyűlés elnökével? — Nem, ő még nem járt nálunk. A már felújított szárny külső falán szabadon hagyott hely. Azt mondják, Ungvári Mihály festőművész freskót ígért oda. Tudakolom, kimaradnak a világbanki pályázatból, mely a vezetői informatikai rendszer kiépítésére ad támogatást? Azt mondják, jövőre anélkül is megoldják. Azzal lesz teljes a belső rendszejavultak gazdálkodási feltételeik, s ha a kórház betegforgalma úgy alakul, mint eddig, hamarosan egyenesbe jönnek. — Az viszont nem kerül pénzbe, hogy a kórházba került beteg nehézségeit jó szívvel, kedves gesztusokkal is segítsük — mondja. — Ez ráadásul egy kisebb intézményben könnyebben is megvalósítható követelmény. Ha a társadalom az elszemélytelenedés felé is halad, egy beteg embernek egyáltalán nem mindegy, figyelnek-e rá. Az osztályokon szerencsére kökakészítés, a gazdálkodás (a költségek osztályra, orvosra, betegre egyaránt kivetíthetők), a kórházbeli élet minden rezdülése megjelenik a képernyőkön, elemeiben hosszabb ideje, egységes rendszerként lassan egy éve. Persze mindenki csak annyi adathoz juthat hozzá, amennyi rá tartozik — nyugtat meg bennünket Császárné Nagy Julianna ápolási igazgatóhelyettes. Az orvosok, a nővérek napi munkaeszközévé lett a számítógép. Itt még jóllakni sem lehet nélküle. A személyre szóló gyógyszerellátással, élelmezéssel óriási összegeket „spórolnak” meg. Az épületek között összevissza rohangáló dolgozókat nem látni: csak az információk vándorolnak ide és oda. Orvos, nővér egyként tudja: minden, amit tett, vagy éppenséggel elmulasztott, dokumentált. De valamennyien azzal is tisztában vannak, mi mibe kerül a maguk egységében, azaz gazdálkodnak a pénzükkel. A gépben tárolják az ételrecepteket, s a raktárból grammra pontosan adják ki az aznapra rendelt, a betegek testére szabott reggeli, ebéd, vacsora nyersanyagát. Akit csak lehet, lehívnak a hangulatos betegétterembe: a páciensek ilyenkor belenéznek a tükörbe, ráncba szedik magukat. Ez is a gyógyítás része. Akinek ágyban kell maradnia, annak egyedi hőtárolós csomagban viszik fel ennivalóját. Aki lemegy, viszi magával vonalkódos kártyáját, a többi a konyha dolga. Már egy ideje barangolunk a felújított osztályon, amikor megkérdezik: mit érzek? Beleszippantok a levegőbe: semmit. Hát ez az — „esik le” végre. Semmi kórházszag, akár egy lakásban is lehetnénk. Azt mondják, a takarítási technológián, a A tüdőgyógyászati osztály „harcálláspontja”, azaz a nővérpult. A számítógépnél Nádudvari Andrásáé főnővér, a röntgenképpel Danes Mónika nővér Valahol Magyarországon a Rózsa Ferenc utcát évekkel ezeló'tt egyszerűen Rózsává „fokozták le”. A porszemnyi falucskában ezzel be is végeztetett a kis magyar rendszerváltás. Ez jutott eszembe, amikor a minap megfordultam a Békés Megyei Képviseló'-testület Tüdőkórházában. Itt is volt éppen elegendő „keresztelő”, csak „vice versa”: egykoron a József Szanatóriumot költötték át József Attilává. Fénykorában a tüdőbaj dühöngött az országban. Mélypontján a nagy kórház Isten háta mögötti részlegeként kezelték — nem sok eredménnyel. A néphit szerint akit oda deportáltak — orvost, nővért és beteget egyaránt —, annak „annyi” volt. Ekkoriban forgott közszájon a beszédes „elfekvő” elnevezés. S ma? Alighanem csoda történt Gyula-Remetén... van szó. Könnyen belátható: ezer veszélynek vannak kitéve. Úgy vehetnek vért, hogy kizárt mások testnedveivel való találkozásuk, véletlenül senki nem szúrhatja meg magát a használt tűvel. Sok a daganatos betegük, s amikor a nővérek egy beteg citosztatikus infúzióját (huh, sikerült kimondanom!) összeállítják, olyan anyagokat kell bekeverniük, melyek az egészséges sejteket — az övéiket is — megtámadhatják. Országos felmérések szerint ilyesmi meg is esett, ez lehetett egyik oka a sokáig rejtélyesnek tűnő nővérmeddőségnek is. Ma már e kórházban teljesen zárttá tették a műveletet. Korszerű ágytálmosót alkalmaznak, ez is teljesen zártan működik. A kórtermekben könnyen gördíthető ágyak sorakoznak. Mindenki mellett oxigéncsatlakozás. Meg dugaszolóalzat a rádiózáshoz, tévézéshez. A kórteremben elhunytat a kétórás egészségügyi felügyelet idejére átviszik egy erre a célra kialakított helyiségbe, ahol hozzátartozói is felkereshetik. A szennyes, a szemét nem azon az úton „közlekedik”, melyen a betegek. Teljes az ágyak kihasználtsága, mégis emberi léptékű. Vannak már szobák, ahol mindössze ketten kapnak helyet. Kis előszobán át jutunk be a folyosóról, innen nyílik a fürdőszoba is. Akik önállóan nem tudnak megfürödni, egy e célra épített és eszközökkel ellátott fürdőszobában, emberi méltósággal tisztálkodhatnak. Az emeleten lélegzetelállító kilátással egy kúrafolyosónak mondott, mediterrán és alpesi hangulatot ötvöző terasz simul a szépen ívelt, műemlékgyanús főépület homlokzatához. Itt folynak például a „gyógykár- tyapartik” is... A fák között felpillantunk a kazánház tetejére: napkollektorok lepik el. Ottjártunkkor negyvenfokosra melegítették fel a vizet, naposabb időben öt- venet is „tudnak”. Ezt már alig állja a kéz. Négy évre tervezték a befektetés megtérülését, két és fél lett belőle. — Az öt éve tartó számítógépesítési program a munkafegyelem javulásával, dolgozóink képességeinek kiteljesedésével, önbizalmuk jelentős növekedésével is jár — mutat rá Barcsné Kajtor Lenke, a kórház igazgatójának gazdasági helyettese. — Az ország sok kórházából érkeznek érdeklődők, a múltkor a Baranya megyei közgyűlés elnöke is beugA mi Három Nővérünk — a megye többi, az itteninél lényegesen nagyobb kórháza — mellett e negyedik amolyan Hamupipőkeként leiedzett, akkor is, amikor néhány éve ismét önállósították. A kies környezetben, a Lugos nevet viselő parkerdő mélyén, hatvanhektáros természetvédelmi területen meghúzódó kórház vezetése végiggondolta, mit is kezdhetne a stafirung nélkül kapott önállóságával. Kigondolták, honnan hová szeretnének jutni, s cselekedtek. Tavaly ünnepelték fennállásuk kilencvenedik évét, s ha megkapják a felújítási program befejezéséhez a remélt félmilliárdos állami támogatást, akár újjászületési ünnepséget is szervezhetnek. Arra talán már azok a notabilitások is elzarándokolnak, akik a tavalyi évfordulán nem találták meg az odavezető utat. A természeti környezet, a fa, a bokor, a fu, a virág a gyógyulás, a remény egyik letéteményese itt. A másik két lábon járóbb: a kórház dolgozói a pavilonok között sétálgató, padokon megpihenő betegeknek előre köszönnek. S mire előkerül a gyógyítás „technológiai arzenálja”, talán már ki is alakul a beteg és gyógyítói közötti együttműködés, meg a gyógyulás vágya. Azt keresi az ember, mitől másabb, s — nem tudom megkerülni ezt a kifejezést — vonzóbb ez a kórház a megszokottnál. Annyi kitűnik, a szükségből erényt tudnak kovácsolni: a tüdőkórház nem kíván versenyre kelni a nagy „egészségügyi művekkel”, inkább a „Feketeerdei klinikát” célozta meg. Kétszáz ágyon gyógyítanak. A diagnosztikai tömbben röntgeneznek, asztma-ambulancia, bronchológia található, ultrahangos vizsgálatokat végeznek, ők mennek a településre tüdőszűrést végezni, ide járnak a mindenfélére allergiások. Újra „hódít” a tbc, tervezik, hogy harmincágyas részleget nyitnak, külön épületben. Ember- léptékű minden, de összkomfortos, persze az ésszerűség határain belül. De azért kisváros is ez: bolttal, postával, gyógyszer- tárral, bankautomatával. Szembetűnő a számítógépesítés. Ilyesmi minden más kórházban létezik, de abban egyedülálló ez a Gyulától nyolc, Sarkadtól négy kilométerre fekvő intézmény, hogy teljes- körűen számítógépesítették. Nem csupán arról van szó, hogy minden harmadik szakdolgozójukra jut egy számítógép, hanem e technika egységes rendszerként öleli át a kórház teljes életét. A beteg felvételétől elbocsátásáig együtt él a számítógéppel. Másfél kilométernyi, láthatatlan kábelezés erezi be a kórházat. A diagnosztika, a betegellátó osztályok, a röntgen, a gyógyszerellátás, az élelmezés, a könyvelés, a statisztirük, aztán jöhet a többi kórházzal, s a háziorvosokkal a számítógépes összeköttetés kiépítése. Szerencsére két „megszállott” informatikusuk van. A gyulai egészségügyi főiskolai kar hallgatói gyakorlóhelyül választották a kórházat. Szó szerint. Tőlük hallani, hogy itt mindenki nyugodtabb, a személyzet és a betegek is. Az itteniek a légzőszervi megbetegedések szakkórházaként szeretnék egy — legalább — megyei légzésrehabilitációs részleg kialakítását elérni. Most kellene lobbyznia valakinek... Dr. Vincze Árpád igazgatóhoz öt percre ugrottam be — délelőtt orvosi munkát végzett, s előtte állt az igazgatás aznapi összes teendője —, aztán ebédidőben két órát beszélgettünk. A legfontosabbnak azt tartja, zel egységes emberi és szakmai szemlélet uralkodik. A számító- gépesítés? Mára a kétkedők is lázasan alkalmazzák... A fenntartó megyei önkormányzat a rekonstrukció előző fázisát tisztességes összeggel támogatta. Manapság errefelé nincsenek már beolvasztási szándékok. Gyulával, Sarkaddal is erősíteni szándékoznak az együttműködést — a gyulai, a békéscsabai kórházzal is szerencsésen együttműködnek. Gyulán vállalnák egy városi tüdőgondozó kialakítását és működtetését, de máig sem sikerült épületet kapniuk a gyulai ön- kormányzattól. Gépek már lennének, csak hely kellene végre. Mit szaporítsuk a szót?! Legyen főherceg vagy költő a névadó, a lényeg mégis a betegtájékoztató füzetben található, névA kórház természeti környezete s dolgozói jó természete — ajándék a betegeknek fotó: lehoczky Péter hogy közvetlen munkatársai is a változások, a szüntelen fejlődés hívei. A tiszta profilúvá válás híve volt („van” és lesz mindig), de önállóságuknak meg kellett birkóznia az elégtelen finanszírozással, a profiltisztítás gyötrelmeivel, az ágyszám- csökkentéssel. Mostanában telenül leadott „betegelégedettségi kérdőívek” ama kérdésének megválaszolása: „Tapasztalatai alapján javasolja-e ismerőseinek ezt a kórházat?” Akkor most találgassunk: vajon mit írtak ide a távozó betegek, szinte egyöntetűen? Kiss A. János On választhat! Ford Mondeo 100 000 kilométerre í +3 évre szóló ingyenes Extra Garanciát és a 150000 forint értékben választható ajándék extrákat saját lovobe vezet
