Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-12 / 189. szám

1994. augusztus 12., péntek MEGYEIKÖRKÉP Épül a parkoló. Okány- ban a Polgármesteri Hivatal környékén nem volt könnyű a parkolás az oda autóval érkezők számára. Ezen segít most új parkoló építésével az önkormány­zat, munkalehetőséget adva köz­hasznú munkavégzésre és saját kommunális dolgozóinak is. Eszközbővítés. Végegy­háza önkormányzata a lakosság régi óhajának eleget téve ez év­ben új erősítő berendezést vásá­rolt a köztemetőben levő rava­talozóhoz. Az eszközbővítés, amelynek értéke 40 ezer forint, a tartalékalap terhére valósult meg. Helyreállítás. Medgyes- bodzáson, a már jól ismert falre­pedések következtében, a nap­közis konyha is megrongáló­dott. Ennek kapcsán az önkor­mányzat visszmajor pályázaton nyert 2,7 millió forintot, ame- lyetteljes egészében az helyre- állítására fordítanak. Munkanélküliség. Nem csökken, sőt mintegy 25 százalék körül stabilizálódik a munkanélküliek arány Okány- ban. Nagy gondot jelent, hogy közülük sokan, 148-an már csak jövedelempótló támoga­tásra jogosultak, számuk az év végére elérheti a kétszázat is. Horti dinnyések Nagyszénáson :— Cigány egy élet ez! — mutat körbe birodalmukon Csuka András. — Dinnyésnek lenni soha nem volt leány álom! Az L-alakban felállított két lakókocsi a szoba, a konyha, a nappali, s minden más funkci­óját viseli. —A kőházuk hol van? — Heves megyében, Hor­ton. Egertől hatvan kilomé­terre... — Miért jönnek el ilyen messzire? — Én azt mondom, itt jobb a föld a dinnyének. Ti­zennyolc éve minden tavasz itt ér bennünket Nagyszéná­son. Előtte is ebben a megyé­ben dolgoztunk, hol itt, hol ott. —Megéri? — Régebben igencsak megérte. Ma már nem olyan biztos. Majd az ősszel szám­vetést csinálunk! —Nem szeretik az emberek a dinnyét? — Szeretni szeretik, csak kevés a pénz. Meg baj van a felvásárlással is. Régebben szerződésünk volt az állami­akkal, biztos volt a piac. Ma meg... Van úgy, hogy könyö­rögni kell a felvásárlónak, ve­gye már meg, ő pedig egyre kevesebbet fizet kilójáért... —Miért csinálják mégis? — Mert ehhez értünk, ezt csináltuk mindig. A felesé­gemnek már a nagyapja is dinnyés volt, a fiam is, ők Szentesen vannak. Velünk pedig itt van a nyolcvan évnél idősebb édesanyám, akit már nem lehet egyedül hagyni... — Lőrinc-nap itt van a nyakunkon. Azt mondják, azután már nem olyan jó a dinnye... — Ez csak hiedelem, amúgy dinnyéje válogatja. Manapság már vannak ké­sőn érő, finom fajták. De tény, ha vége a szezonnak, kerékre rakjuk a lakókocsi­kat, s irány itthonról haza. Mert már mind a két helyen otthon vagyunk... J.V. K. Ma már vannak későn éré, finom fajták, amelyek Lőrinc-nap után is kiválóak Fotó: Kovács Erzsébet V Vestel 900. Á GSM mobiltelefon rend­szer. Sokak élete már elképzelhetetlen nélküle. Mert a Westel 900 a szabadsá­got, a biztonságot és a minőségi szolgál­tatásokat jelenti az Eurofon-tulajdono- soknak. több az olyan hely, amelyet már bekap­csoltak a rendszerbe, s egymás után jön­nek létre más országokkal is a baran­golási szerződések. A Westel 900 most örömmel tudatja, hogy megyeszékhelyén, illetve környékén már Ön is egyszerűen és gyorsan hozzájuthat GSM készülékéhez, az Eurofon kártyához és szolgáltatásainkhoz. Westel 900. A leggyorsabb hálózatfej­lesztés Magyarországon és kapcsolat- teremtés külföldön. Hazánkban egyre Westel Rádiótelefon Kft. üzlet: Békéscsaba, Gyóni Géza u. 21., Tel.: (06-60) 384-000 Ofotért üzlet: Békéscsaba, Andrássy u. 10., Tel.: (06-66) 325-385 Budapest Hol a környezetbarát füzet? Gajdács Jánosné pedagógus Békéscsabán. Okítja tanítvá­nyait a környezet védelmére. Fülükbe rágta, csakis környe­zetbarát füzeteket vegye­nek. Kiderült, csak a mesében lé­tezik. Bejárta ugyanis a me­gyeszékhely papírboltjait, de sehol nem kapott az áhított füzetből. A kereskedők azt mondták, nem is rendelnek be­lőle, mert a vásárlók nem kere­sik. Azért nem — állítják a kereskedők —, mert az orvo­sok szerint a sárga lap (ilyen ugyanis a környezetbarát füzetjrontja a szemet. Gajdács Jánosné szerint a klórozott la­pok is károsak, azokat mégis árusítják. Az igaz — mondja —, hogy az Univerzálban lehet osztrák környezetbarát füzetet kapni, körülbelül 50 forintért, a ma­gyar 18 forint lenne, ha len­ne. Már a temetőben is lopnak Szabó Attila, Békéscsabáról a Ligeti Szilencium temetkezési vállalkozásból hívta felhábo­rodott hangon szerkesztő­ségünket. Elmondása szerint ellopták a fekete selyem 1-szer 1,70 méteres drapériájukat. Véleménye szerint ezt a deko­rációt szolgáló drapériát sem­mire sem lehet felhasználni. Arra kéri a „becsületes megta­lálót” szíveskedjék visszaszál­lítani jogos tulajdonosának, azaz a Szilenciumnak. | Olvasóink írják ......................... A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Veszélyes hulladék - minden rendben Lapjuk 1994. június 27-ei számában, „Közép-Európa járó vegysze­rek” címmel cikk jelent meg, amelyhez az alábbi megjegyzést kívánjuk fűzni: A fejlett országokból származó veszélyes hulladékimport a kelet­németországi vegyipari és egyéb üzemek tulajdonjogának változá­sával valóban nőtt. A befogadó célországok részben Közép-Kelet- Európa államai. A cikkben szereplő két illegális veszélyes hulladék szállítmány azonban teljesen eltérő időpontokban került Romániába, illetve Magyarországra. A romániai illegális szállítmányt a romániai hatóságok intézkedései alapján — széles sajtónyilvánosságot és támogatást kapva—Magyarországon keresztül szállították vissza, magyar környezetvédelmi és vámszervek teljes körű, mindenre kiterjedő engedélyező és ellenőrző tevékenysége mellett. Alapvető­en téves a cikknek az a feltételezése, hogy valahol a Duna mentén, Kecel táján „elakadt” a szerelvény. A szerelvény megérkezéséről megfelelő dokumentumokkal rendelkezünk. A másik, a cikk aktualitását adó téma a „keceli” illegális veszélyes hulladék Magyarországra történő becsempészése. A hul­ladékok 1993. II. negyedévében, meghamisított vámpapírokkal három helyre kerültek Magyarországon. Asotthalmon 20 tonna lejárt szavatosságú vegyszert helyeztek el jó állapotú csomagolás­ban, zárt helyen. Kiskunhalason 80 tonna használt festékek, lakkok, oldószerek letárolása történt meg, szintén megfelelő csomagolás­ban, zárt helyen. Kecelre mintegy 207 tonna mosószer-alapanyag folyékony hul­ladékot szállítottak, amely a cikkben közöltekkel ellentétben nem okozott mérgezést a homoki szőlővidéken, a kis mennyiségű, a környezetbe kijutott hulladék szakszerű eltávolításáról a környezet­védelmifelügyelőség munkatársai gondoskodtak. Az első jelentéseket az illegális szállítmányokról a német nagykö­vetség munkatársai küldték a környezetvédelmi szervezeteknek. Ennek alapján került sor a tények alapos feltárására,németországi bizottság magyarországi vizsgálataira. Mindezekről és arról a több hónapig tartó egyeztető tárgyalássorozatról is folyamatosan tájé­koztatjuk a közvéleményt, a sajtót, több esetben tartva sajtótájékoz­tatót, a legutóbbit 1994. június 14-én. A tárgyalások eredményeként 1994. június 3-án a hajnali órák­ban 307 tonna hulladékot szállító szerelvény elhagyta Magyaror­szágot, és még aznap megérkezett rendeltetési helyére, a németor­szági Sachen-Anhalt-i tartományba. Reiniger Róbert, a Környezetvédelmi Főfelügyelőség vezetője, Budapest A szép magyar beszédért Bizonyára Wenckheim gróf is gyönyörködve nézte volna azt a lelkes kis csapatot, akik 1994. július 9—14-ig Tarhoson, a volt rezidencia évszázados fáinak árnyékában összegyűltek, és szö­vetséget kötöttek. E szövetség célja: szép anyanyelvűnk művelése, a magyar irodalmi nyelv legszebb hagyományainak ápolása volt. Kis csapatunk tagjai főleg magyar szakos tanárok voltak, jó néhá­nyon határainkon túlról, Erdélyből érkeztek, hogy részvételükkel is bizonyságot tegyenek a magyar nyelv mellett. Az egy hétig tartó kurzus tartalmas programja lehetőséget nyújtott az elmélyült tanulásra, de szervezőink, köztük Szatmári István egyetemi tanár, dr. Gyarmath Olga és Vámos László arról is gondoskodtak, hogy színvonalas, léleküdítő zenei programo­kon is részt vegyünk. Neves professzorok, egyetemi tanárok vállalkoztak arra a szép feladatra, hogy tudásukból a mindennapok munkájában helytál­ló tanároknak minél többet átadjanak. Tudomány és nyelv, zene és anyanyelv, szoros egységet alkot­va jelent meg a kurzus előadásain, jól szolgálva azt a közös célt, amit úgy nevezhetünk: édes anyanyelv, zenei anyanyelv. A csodálatos környezet, a vendéglátó, a tarhosi gyógypedagó­giai intézet igazgatójának és dolgozóinak munkája, szervezőink gondoskodása és odafigyelése élménydús, értékes napokat jelen­tett valamennyiünk számára. Nem tudom, van-e nemesebb cél, mint az anyanyelv szolgálata, van-e szebb feladat, mint a szép magyar beszéd művelése, e cél érdekében pedagógusok mozgósí­tása? Szerintem nincs. Ezért gondolok én is és nyilván vala­mennyien nagy szeretettel és hálával mindazokra, akik ezt a kurzust munkájukkal és anyagiakkal is támogatták. Külön öröm volt számomra és számunkra, hogy találkozhattunk a sok neves előadó sorában Szente Imre Svédországban élő magyar pro­fesszorral, akinek Kalevala-jordítása és Arany János balladáiról tartott előadása lenyűgözte a hallgatóságot. Közös óhajként fogalmazódott meg bennünk, hogy az eddig csak Münchenben megjelent Kalevala-fordítás Magyarországon is kiadásra kerülhessen. Biztosan megérné valamelyik magyar kiadónak is, ha ez a könyv eljuthatna a szakemberekhez, de mindenki másnak a kezébe is, aki a szép magyar nyelv „szerelme­se”. > Nem feledjük, nem is feledhetjük e csodaszép hétnek az emlékét, mert nemcsak tudásban, hanem emberségben is gazda­godtunk. A nyelv és a zene, a természet és az ember csodálatos egysége valósult meg, és őszintén sajnáljuk, hogy vége van. Amikor július 14-én búcsút intettünk az árnyat adó hatalmas tölgy-, platán- és fenyőfáknak, azzal a gondolattal köszöntünk el egymástól, egy év múlva találkozunk. Viszontlátásra, Tarhos, te kicsi falu, ami megmelegítetted a szívünket, helyet, otthont adtál nekünk, fészke voltál a zenének, irodalomnak: szereteteddel, nyugalmaddal átöleltél minket! Viszontlátásra, Tarhos, találkozunk 1995-ben! Telek Mihályné tanárnő, Kétegyháza

Next

/
Oldalképek
Tartalom