Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-21 / 119. szám

1992. május 21., csütörtök HAZAI TÜKÖR ágÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Figyelmeztető sztrájk a MÁV-nál Figyelmeztető sztrájk lesz pénteken, a Budapest— Hegyeshalom és a Budapest— Szeged vasútvonalon reggel 7— 9 óra között — közölte Kalmár Tibor, a Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetségének ügyvivője. A munkabeszünte­tésre azért kerül sor — hangsú­lyozta —, mert a MÁV vezetése rendre felrúgja a szakszerveze­tekkel kötött megállapodásokat. A sztrájk várhatóan nem bénítja meg a vasútforgalmat, de jelen­tősen késleltetheti. A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszerve­zete országos szinten nem vesz részt a sztrájkban. Országos vá­lasztmánya szerint, a jelenlegi helyzet nem érett erre. (MTI) Kamatozó kárpótlási jegyek Bár a kárpótlás a tervezettnél jóval lassabban halad, májusban már 12,7 százalékos megnövelt kamattal kapják kézhez kárpót­lási jegyüket azok, akiknek ügyében már a határozat meg­született. Az 1000 forintos kárpótlási jegy értéke ebben a hónapban 1127, az 5000 forintosé 5635, a 10 ezresé pedig 11 270 forint. A kárpótlási jegyek jelenleg évi 16,5 százalékkal kamatoz­nak. (MTI) Távbeszélő körzetszámváltozás A Magyar Távközlési Válla­lat május 22-én, pénteken 15 órakor a ceglédi távbeszélő góc­körzetben — Cegléd, Budai út, Nagykőrös, Kocsér, Albertirsa — új Siemens gyártmányú, EWSD típusú elektronikus, bel­földi és nemzetközi távhívásra alkalmas telefonközpontokat helyez üzembe. Ezzel egyidejű­leg az eddigi 20-as körzetszám 53-ra változik. A korábban Nagykőrössel egységes háló­zatban lévő Kocsér előfizetői­nek száma ezzel egyidejűleg megváltozik, amelyről az érin­tetteket már értesítették. A többi településen a kapcsolási szá­mok változatlanok. (MTI) A 90 éves iskola ünnepe s ,,En iskolám, köszönöm most neked...” A cél, hogy tanítványaink leikébe, szívébe bevésődjön az, amit az öreg alma mater tanított — elsődlegesen emberségből Fotó: Kovács Erzsébet A békéscsabai Áchim L. And­rás Általános Iskola ebben az év­ben ünnepli megalapításának 90. évfordulóját. Ennek kapcsán be­szélgettünk az iskola történetéről, jelenéről az igazgatóval, Bokor Jó­zseffel. — 1901-ben alapították a bé­késcsabai fiúiskolát, mely a ’40-es években vált koedukálttá, majd 8 osztályos iskolává. Az épület sorsa szomorúan alakult a történelem fo­lyamán. Az elmúlt években azonban na­gyon sok változás történt az iskola életében. Az iskola önállóan gazdálko­dik, megvannak a működéshez szükséges feltételek, ami azonban nem azt jelenti, hogy sok pénzünk van. A taneszközök fejlesztésére évek óta nagyon kevés a lehető­ségünk. Szeretnénk a számítás- technikai vonalat bővíteni, hiszen várhatóan egy-két éven belül az új nemzeti alaptanterv kötelezővé fogja tenni az informatika oktatá­sát. — Van-e olyan speciális, más iskolára nem jellemző területük, amivel többet tudnak nyújtani ta­nulóiknak? — Hosszú idő óta az iskola erősségének számít, hogy a vég­zett tanulóink 30-40%-a gimnázi­umba, 35-40%-a szakközépisko­lába és csak 20-25%-a jelentkezik s nyer felvételt szakmunkásképző­be. Ez megyei, sőt országos szin­ten is magas arány. A városban és a megyében elő­ször a mi iskolánk kezdett el angol nyelvet tanítani, immár 20 éve. Ez ma már nem különleges dolog, hi­szen nagyon sok helyen foglalkoz­nak az idegen nyelv oktatásával. —A 90 év alatt bizonyára kiala- * kultak olyan hagyományok az isko­la életében, amelyek ápolása ma is jellemző? — Az öregdiákjaink rendszere­sen eljárnak hozzánk, s ilyenkor alkalom adódik a fiatal korosz­tállyal való beszélgetésre, a régi emlékek, szokások felidézésére. Egyébként szép hagyománya isko­lánknak az osztálytalálkozók meg­szervezése. Szinte minden évben akad egy-egy 25-50 éves évfordu­ló. —A 90 éves évforduló ünneplé­se nem egy napon történik, hanem hónapokon keresztül, gondosan elosztva teremtenek alkalmat az ünneplésre. ■— Igen, valóban így van. Fon­tosnak tartjuk a hagyományokon alapuló közösségfejlesztést Ezért határoztunk a tantestülettel együtt úgy, hogy több lépcsőben szer­vezzük meg az iskolai évforduló megünneplését. A hónap elején hangversenyt tartottunk a szülők, a tanárok részére. 22-én azoknak a képzőművészeknek a kiállítása te­kinthető meg az iskolagalérián, akik az iskola fennállása alatt vala­milyen formában ide kötődnek. Ezzel párhuzamosan a kicsik és a nagyok munkáinak bemutatója látható az első és a második emele­ti zsibongóban. Emellett a meglé­vő iskolatörténeti dokumentumok is helyet kapnak. Tulajdonképpen a cél a rendez­vényekkel többek Között az, hogy minél több tanítványunk lelkében, szívében jobban bevésődjön az, amit az öreg iskola az alma mater tanított a gyerekeknek — elsődlegesen emberségből. Muzslai Katalin Rákóczi téri lányok a Népszigeten? Személyes véleményem sze­rint ma sokkal fontosabb problé­mái vannak Budapestnek, mint a Rákóczi téri lányok áttelepíté­se mondjuk a Népszigetre — mondta az MTI érdeklődésére a területileg illetékes XIII. kerüle­ti polgármester, Szabó Miklós, reagálva a budapesti rendőrfő­kapitány napokban elhangzott ilyen értelmű javaslatára. A polgármester rámutatott, aki ismeri a főváros történetét, az jól tudja, hogy mindig is a Rákóczi tér környéke volt az örömtanya, akkor is, amikor til­tották ezt a tevékenységet. Nem valószínű, hogy várostervező íróasztalokon meg lehetne szab­ni: hol árulják szolgáltatásaikat a lányok. Azt is elmondta, hogy a Nép­szigeten — amely részben a IV. kerülethez is tartozik —- véle­ménye szerint sokkal inkább egy modem szabadidő-közpon­tot kellene kialakítani csónakki­kötőkkel, tenisz- és sportpá­lyákkal. Mindazonáltal megérti Bodrácska ezredes törekvését, hiszen rendőri szempontból tel­jesen logikus, hogy egy ilyen fajta, jobban ellenőrizhető területre kellene telepíteni a lá­nyokat. Ha a sziget hasznosítására konkrét javaslat készül, — a polgármesternek számos más elképzelésről van tudomása —, akkor természetesen kikérik a helyi lakosság, illetve, üdülőtu­lajdonosok véleményét. (MTI) Olvasóink írják Ifjúságrontó 40 év Mint önök, én is nagy érdeklődéssel olvasom ifj. Salamon György írásait és bizony sok cikkéért érdemesnek tartom arra, hogy kapjon a kedves hölgyektől puszit, azonban az 1992. április 27-én, Béla Vali aláírással megjelent cikkért, bármilyen csábító, még Béla Valinak sem adnék. Miért? Azért, mert féligazságot mondott, illetve írt le. Mert bizony én nem kontráztam volna meg azt a parlamenti felszóla­lást, amelyben elhangzott: „Az elmúlt 40 év tönkretette az ifjúsá­got" . Bizony én ezzel értek egyet. Az igaz, amit Salamon úr írt, hogy több ezer fiatal végezhette el a közép- és főiskolát, egyetemet. De hát miért vannak a közép- és főiskolák, egyetemek? Nem azért, hogy tanuljanak bennük a fiata­lok? Viszont azt nem írta, hogy kik tanulhattak. Nem vagyok bennfentes az egyetemi felvételek terén, de annyit tudok, hogy pontrendszer szerint történt a felvétek És bizony ebben a pontrendszerben többet nyomott az apuka politikai hozzáállása, mint a tanulmányi előmenetel. Salamon úr bizonyára nem tudja, hogy ebben a pontrendszerben mennyit rontott az apuka holdjainak száma, üzletének, műhelyének nagysága. Azt hiszem, ebből már következtetni lehet, kik tanultak. Abban teljesen igaza van, hogy így jutottak diplomához az parla­mentben ülő honatyák többsége. Bizony jó volna, ha ezen elgondol­koznának a honatyák is, mert ők nem ingyen tanultak, hanem éppen azoknak a vagyonán, akik nem írhatták be az önéletrajzukba, hogy káder vagy zsidó származásúak, és így akármilyen jó tanulók voltak, nem juthattak be az egyetemre. És itt értek egyet azzal, hogy a 40 év elrontotta az ifjúságot. Ugyanis, ha azok, a jobb sorsra érdemesek, akik csupán származási hendikeppjük miat maradtak le az egyetemről, elvárhatnák, hogy legalább az ingyen elvett vagyonukat adják nekik vissza! Emiatt nemcsak ők lettek megkárosítva, hanem nemzetünk is. Az így végzett honatyák, köztük számos fiatal (Fidesz) képviselő, aki nem a becsületes munka végzésében látja jövőjének biztonságát, hanem az elrabolt tulajdon megtartásában. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Természetesen azzal, hogy 40—50 ezer forint kell az egyetem elvégzéséhez, megint csak ott vagyunk, hogy néni az kerül az egyetemre, aki jól tanul, hanem akinek pénze van! És kinek van ma pénze? Azt hiszem, ehhez sem kell kommentár! Medovarszki János, az FKGP ügyvezető elnöke, Békéscsaba A Sátán karmai között! Sátán! Ez a szó a bibliai értelmezés szerint a sötét oldal fejedelmét jelenti. Azonban nem kel! ahhoz vallásosnak tenni, hogy meggyő­ződhessünk a gyakorlatban is negatív hatásáról. Pár éve a sajtóban olvashattunk először a nyugaton megjelenő sátáni szektákról. Jelen­létükről véres bizonyítékok tanúskodnak. Kik állnak ezek mögött? Erre a kérdésre keresik a választ a bűnüldöző szervek Londontól Washingtonig. Nyugat-Európában és Amerikában széles körűfelvilágosító mun­ka indult el, amelyben pedagógusok, pszichológusok és lelkészek egyaránt részt vesznek. Kötetlen beszélgetéseken megpróbálják az ifjúság legégetőbb gondjait megtudni és segítenek a megoldások keresésében. A rendőrség állítása szerint Magyarországon nincse­nek sátáni szekták. Mégis vannak olyan emberek, akik olyan szörnyű tetteket visznek véghez, mintha az ördög költözött volna beléjük. A tények mindenesetre azt bizonyítják, hogy Magyarországon is szükség lenne egy nagyarányú felvilágosító kampányra, hogy ne kerüljenek emberek a Sátán karmai közé. Susánszki Imre, Gyula Walter Lord: A Titanic pusztulása 14. Közben szólt a zene. Wallace Henry Hartley karmester össze­szedte zenészeit, és mintegy meg­nyugtatásként ragtime-ot vezé­nyelt az első osztályú szalonban, ahol sok utas várakozott, amíg a csónakjukhoz szólították őket. Ké­sőbb kimentek a csónakfedélzetre, hogy a főlépcső bejárata közelé­ben muzsikáljanak. A zenekar kis­sé vegyes öltözéket viselt, egyesek kék egyenruhát, mások fehér za­kót, de nagyon szépen zenéltek. Persze a Titanicon szolgált az at­lanti utasszállítók legjobb zeneka­ra. A White Star Line megszerezte a Cunard Line-hoz tartozó Maure­tania karmesterét, Hartleyt. A Carpathia zongoristáját, Theodo­re Braileyt is elcsalták, továbbá Roger Bricoux csellistát. Beszál­láskor a muzsikusok boldogan mondták Robert Vaughan hajópin- cémek, akit a kisebb Cunard-hajó- ról ismertek:—Nos, steward, vég­re egy tisztességes hajó, ahol tisz­tességes a kaja. — A bőgős, Fred Clark, eddig nem dolgozott hajón, de nagy sikert aratott skóciai hang- versenykörútjain, ezért a hajóstár­saság szerződtette. Az első hege­dűs, Jock Hume sohasem lépett fel önálló esten, de olyan vidáman húzta, hogy az utasok nagyon meg­szerették. Itt voltak hát: nyolc kitű­nő muzsikus, aki tudja, mit kell A Titanic keresztmetszete S = napozófedélzet, A = felső séta fedélzet, B — Zárt sétafedélzet, C “ felső fedélzet, D ” szalonfedélzet, F —■ főfedélzet, F ■" középső fedélzet, G = atsá fedélzet (rakomány, szénraktárak. kazánok, hajtóművek) Ac (a) jelzés mutatta a darukra felfüfgetzterr mentócsónakokat. a (b) és a (c) a kettős Irajófenék kontárjait tennie. Ezen az éjszakán gyors üte­mű, vidám melódiákat csaltak ki a hangszerükből. A hajó jobb oldalán gyorsabban peregtek az események. Ám Is- may, a hajóstársaság elnöke úgy érezte, mégsem elég gyorsan. Ide­gesen rohangált fel-alá, biztatta az embereket, hogy siessenek. — Nincs veszteni való időnk! — nó­gatta Pitman harmadik tisztet, aki az 5-ös csónaknál dolgozott. Pit­man a vállát vonogatta; nem is­merte Ismayt, különben is, ki ez a fontoskodó alak nemezpapucs­ban'? Ismay ismét ráparancsolt: — Nők és gyermekek be a csónakba! — Pitman most már megelégelte a dolgot: — Nekem csak a kapitány parancsol! — csattant fel mérge­sen. De hirtelen derengeni kezdett neki, ki lehet az idegen. Odasétált Smith kapitányhoz, és megkérdez­te tőle, teljesítse-e Mr. Ismay pa­rancsát. Smith élesen felelt: — Gyerünk, igen! — Pitman tehát visszament, beugrott az 5-ös csó­nakba, és elkiáltotta magát: — Be­szállás, hölgyeim! Mrs. Catherine Crosbyt és leá­nyát, Harrietet a családfő erélyes mozdulattal tessékelte be a csó­nakba. Edward Gifford Crosby is kapitány volt egy milwaukee-i ha­jóstársaságnál, hosszú ideig szol­gált kapitányi rangban a Nagy Ta­vak gőzösein. Crosby kapitány te­hát értette a szakmát; már az összeütközéskor erélyesen rászólt a feleségére: — Ha ágyban ma­radsz, a tenger fenekén végzed, mama. — Majd azt mondta az asszonynak: — A hajó súlyosan megsérült, de remélem, a záró­kamrák a víz színén tartják. — Most azonban már tudta: nincs vesztegetni való idő. Lassacskán mások is előrelép­tek. Miss Helen Ostby, Mrs. F. M. Warren, Mrs. Washington Dodge ötéves kisfiával, aztán egy fiatal stewardess. Amikor több nő nem vállalkozott a beszállásra, házas­párok kaptak engedélyt, végül né­hány egyedülálló férfi is. A hajó jobb oldalán egész este betartották az aranyszabályt: hölgyek előny­ben, azután—ha még van hely —, jöhetnek a férfiak is. A hajó tatján Murdoch első tiszt, a jobb oldal parancsnoka, ha­sonló nehézségekkel birkózott a 7- es csónak megtöltésekor. Dorothy Gibson filmsztár beugrott a csó­nakba, anyja követte, majd a két nő — Eresszék már! Eresszék le! Eresszék, eresszék! — kiáltozta, egyik karjával nagy ívben körözve, amíg a másikkal a csónakdaruhoz kapott. Lowe ötödik tiszt, aki a csónakdarut kezelte, dühö­sen kifakadt: — Menjen a pokolba innen, akkor talán folytathatom a munkát! rábeszélte esti bridzspartnereit, William Slopert és Fred Sewardol, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Mások vonakodva követték példá­jukat, végül voltak tizenkilencen vagy húszán a csónakban. Mur­doch úgy érezte, nem várhat to­vább: háromnegyed egykor intett: ereszthetik a 7-est. Ez volt az első csónak, amelyet vízre bocsátottak. Murdoch utasította Pitmant, hogy vegye át az 5-ös csónak pa­rancsnokságát, maradjon még kis ideig a hátsó kikötőhídon, majd mosolyogva kezet fogott vele és elköszönt: — Isten veled, sok sze­rencsét! Miközben az 5-ös csónak csiko­rogva ereszkedett lefelé, Bruce Is­may nem tudott többé uralkodni magán.—Eresszék már! Eresszék le! Eresszék, eresszék! — kiáltoz­ta, egyik karjával nagy ívben kö­rözve, amíg a másikkal a csónak­daruhoz kapott. Lowe ötödik tiszt, aki a csónakdarut kezelte, dühösen kifakadt: — Menjen a pokolba in­nen, akkor talán folytathatom a munkát! Azt mondja, hogy gyor­san eresszem le a csónakot? Akkor mindenki vízbe fullad! — Ismay elszégyellte magát. Sarkon fordult és szó nélkül előre ment a 3-ashoz. A legénység régebbi tagjainak a lélegzete is elállt. Úgy érezték, Lo­we kifakadása az éjszaka legdrá­maibb eseménye. Az ötödik tiszt mégsem sértheti meg a vállalat elnökét úgy, hogy simán meg­ússza. Amint kikötnek New York­ban, nyomban repül. Mert majdnem mindenki biz­tosra vette, hogy megérkeznek New Yorkba. A legrosszabb eset­ben mindenkit átszállítanak más hajÓkra' (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom