Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-21 / 119. szám

àgÉKÉS MRCiVRÍ HÍRIAP­DIAKOLDAL 1992. május 21., csütörtök Jó buli volt Komoly programok, hajóki­rándulás, közös éneklés, talál­kozás külföldi fiatalokkal — mindezekben részünk volt a kö­zelmúltbeli II. Közép-Kelet-Eu- rópai Konferencián. Budapes­ten, a Margit-szigeten 12 ország küldötteit fogadtuk, s a Balolda­li Ifjúsági Társulás által rende­zett összejövetelen többek kö­zött Keleti György, Illés Zoltán és Horn Gyula tartott előadást Európa biztonsági rendszeréről, a környezetvédelemről és a bal­oldal jövőjéről. Az egész egy jó „buli” volt; a folytatás Szófiá­ban várható, ahol ismét össze­gyűlhetnek a szociális nézeteket valló fiatalok. Katedrái bölcsességek Ma úgyszólván nem magya­ráztam semmit. Holnap foly­tatom. — Ha még egyszer ott- - hon felejti a tintatartóját, a fe­jéhez vágom. — A körmeit ott­hon piszkálja, magányosan, négyszemközt. — Önök óra eló'tt mindig a padokon ugrál­nak, mint holmi csecsemők. — Az ott a harmadik padban annyit fecseg, és oly’ szemte­lenül viseli magát, mintha*) volna a tanár. — Ön írás alatt is lármázik! írjon csendesen, mint a légy! — Rendelje a fog­fájását éjszakára, a jó fogak akkor szoktak fájni! Pillanatnyi vágyak Jó lenne, ha átgondolná... Jó lenne, ha eldöntené... Jó lenne, ha rendhehozná... Jó lenne, ha összekötné a sorsunkat. Kedves Olvasónk! Három héten át ezen a helyen közöljük a középiskolás diákok által össze­állított oldalakat. Kérjük, figyel­jék ezeket, s ha megnyeri tet­szésüket, vágják ki a szelvényt, töltsék ki és küldjék be címünk­re; Békés Megyei Hírlap szer­kesztősége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Mindenki jól jár, a beküldők között a sorozat végén —június elején — egy darab 5 ezer, egy 3 ezer és egy 2 ezer forintos utal­ványt sorsolunk ki. Egy olvasó több szelvényt is beküldhet. A legtöbb szavazatot elért iskola csapata 20 ezer forintot kap. Figyelje lapunkat, nyerhet! BÉKÉSCSABAI KEMÉNY GÁBOR MŰSZAKI SZAKKÖZÉPISKOLA Név: ........................................... L akcím: ..................................... L eglegek, Mister és Miss Kemény, s az eltűnt paprikás palacsinta rejtélye S A Fekete Április emberrablása A hagyomány szerint az idén is megrendeztük a Kemény-na­pokat. Az igazgató „lemon­dott”, s a megválasztott diák­igazgató (Soma) kihirdette a le- gesleg-, a legleg- és a legnépsze­rűbb tanárok nevét, valamint a Mister és Miss Keményt. Ezen a napon még a csengő sem tudott megszólalni, így az új vezérnek a káró ttotídrof végét teremről teremre járva kellett kolomppal jeleznie. A 10 órakor kezdődő Hevesi-koncert előtt drámai dolgok történtek. Ismeretlen fegyveresek elra­bolták iskolánk egyik tanárát, Fischer Katalint. A terroristák engem szemeltek ki összekötő­nek. A kővé vált tanárok és diá­kok végül felfogták a történte­ket: a Fekete Április rabolta el a tanárnőt, és fél 12-re 30 darab palacsintát követelt a tanári kar­tól, 30-at a diákoktól. A koncert végére felhívták a terroristák az iskolát, és ekkor hallhattuk a ta­nárnő kétségbeesett hangját: ,,Nem tudom, hol vagyok... Te­gyetek meg mindent, amit köve­telnek. Az Isten szerelmére, csi­náljatok valamit. Egyelőre nem bántottak, de ezek mindenre ké­pesek. Szabadítsatok ki in...” Kati néni levágott gombját is elküldték. A tanárok és a diákok nem tudtak a koncert élményétől sza­badulni, ezért határidő-módosí­tást kértek. Amíg alkudoztam az emberrablókkal, a ravasz taná­rok elrabolták a diákigazgatót, akit a tanárnőért cserébe felaján­lottak. Sajnos a csere nem jött össze, mert Soma az ellenpárt­ból került ki, ezért nekünk nem volt rá szükségünk. A balsze­rencse ellenére is a T. karnak legyen mondva, hogy megsütöt­ték a 30 palacsintát (itt jelzem, hogy a paprikásat nem találtuk meg), a rablást meg kisütötték (balul). A diákok — sajnos — pénz és tojás hiányában nem... 12.15-kor megtörtént — hosszas ráncigálások után — a váltságdíj és Kati néni átadása. Ezek után mondja valaki: nem kemény napok a Kemény-na­pok! Tömény Kemény kömény Ne lapozzon tovább! Amint látják, Tisztelt Olvasóink, ez az oldal a Kernéin eseké, azaz a Kemény meséké. Igyekeztünk is minden jóval telefirkálni. Hogy hiábavaló volt minden igyekezetünk? Mielőtt letennék az újságot, ol vassanak el bennünket. A szerzők: (első sor, balról jobbra) Marosi Gábor, Szabó Tibor, Várszegi Éva, Czepó Pál, Dékány Veronika, Váróczy István. Hátul: Leszkó Éva (őa legszégyenlő- sebb), Gerzsényi Gyula, Miklós Attila Ötezret nyerhet! // Őfelsége kapitánya A minap arra kértek, hogy készítsek egy riportot. A baj csak az, hogy ilyet még soha nem csináltam, de a közmondás szerint: bátraké a szerencse. Megpróbáltam. Iskolánkban volt egy hobbi­kiállítás, amin egy igen tehetsé­ges fiatalember hajómodelljeit fedeztem fel. Az alkotót, Czepó Pált otthonában kerestem fel. —Hogyan kezdted, és mi kell a hajómodellek építéséhez? — Az első modellemet vala­mikor 7 éves koromban építet­tem meg, 5 írólapból és fél tubus Technokol Rapidből. Pályafutá­som akkor indult el, amikor töb­ben felismerni vélték benne egy hajó elnagyolt körvonalait. A hajómodellezéshez szerintem nem kell semmiféle tehetség, csak sok-sok türelem. — Mi viszi az embert arra, hogy órákat, napokat töltsön el kis fadarabkák farigcsálásá­val? — Egyesek szerint valame­lyik vagy mindkét agyfélteke helytelen működése. Bizony meglehet. De én azt tartom a legszebbnek benne, hogy válto­zatos. —Hogyan kell elkészíteni? — Egy hajón belül is szinte minden alkatrészt másképp, más módszerrel kell elkészíteni, a hajótípusok változatosságáról nem is beszélve. Mire az ember odáig jut, hogy megépít egy töb- bé-kevésbé élethű modellt, ren­geteg dolgot tanul. Rájön, hogy az első látásra kuszának tűnő kötélzet nagyon is szigorú sza­bályok szerint épül fel, minden­nek célja, rendeltetése van. — Köszönöm a riportot, és további sok sikert kívánok. A mester és művei Fotó: Lehoczky Péter A hét „poénja” A 7-es buszon utazva akaratlanul is fültanúja voltam a hét „poén”-jának. Egy divatosan öltözött, szépen sminkelt fiatal lány mesélte el nem kevésbé kicsinosított barátnőjének: — Képzeld! Olyan jót nevettem tegnap, amikor vittem le a szemetet. Kiléptem a lépcsőház ajtaján és hallottam, hogy vala­merre igen csak vitatkoznak. Befordultam a ház sarkánál, és láttam, hogy a szemeteskonténer mellett két piszkos, szakadt ruhás férfi veszekszik. Nem fogod kitalálni, min vitáztak. Rövid szünetet tartott az élménybeszámolóban, mert a neve­téstől nem tudta folytatni. Amikor végre elég levegőhöz jutott, befejezte a kis történetet: — Azon, hogy kié a konténer. Jó, mii? Az egyik kijelentette, hogy ez még az ő területéhez tartozik, és nem akarja ott látni többé a másikat. Ebben a kukában csak neki van jogakeresgélni. A barátnő is elkacagta magát a „poén” csattanóján, és nevetve leszálltak a buszról. Utánuk csak illatfelhő és néma csend maradt. Csillagok a betonon Nemrégiben — jelentős számú nézőközönség előtt — 72 órás ma­ratoni futballjátékot rendeztek isko­lánkban. A kezdőrúgásra dr. Prekop Ottót, a Fidesz képviselőjelöltjét kérték fel. Ez az ésszerűség határain túlnyúló találkozó Csótya Szilárd, Marosi Gábor, Murguly Zoltán fő­szervező ötlete és szervezése nyo­mán jött létre. A 36 embert tömörítő, 6 csapatra osztott tanulók lelkesen és jó kedvvel játszottak. A végig szoros találkozón a feketék csapata az utolsó mérkőzésen vívott nagy csatában döntötte a maga javára a találkozó sorsát. A végeredmény: 565—559 lett. Mint ahogy a szervezők elmond­ták, szeretnének hagyományt terem­teni, ahol a Kemény Gábor Műszaki Szakközépiskola csapata mérné össze tudását más középiskola csa­patával. Ezúton mondunk köszöne­tét a mérkőzés támogatóinak (a Bel­városi Általános Iskola és Gimnázi­umnak, a Kemény Gábor Műszaki Szakközépiskolának, a Fidesznek, az SZDSZ-nek, a Magyar Királyi Sö­rözőnek, a Békéscsabai Baromfifel­dolgozó Vállalatnak, a Körösmenti Skála Rt.-nek, az OTP-nek, az Inter- technika Kft.-nek, a Másolástechni­ka Kft.-nek), akik nélkül ez a rend­kívüli esemény nem jöhetett volna létre. A mérkőzés hajrája, amikor a levegő már erősen „fogyóeszköz” Csütörtök Az anyuka kiabál könnyes szemű kisfiára. A nagymama csendet parancsol a hangosko­dó unokáknak. A nagyfiú elve­szi a játékot a kisebbtől. Miért bántjuk a gyerekeket? A kisfiú drága játékautót követel. A kislány Barbie ba­báért nyafog. Az unoka videót akar nézni. Miért bántanak a gyerekek? A. K.: szakadás csak skizofrénia esetén! Az egész világ abnormális Valószínű, sokan nem tudják, mi is az A. K., azaz az Abnormá­lisok Klubja. Mi is föltettük magunknak ezt a kérdést, a teljesség igénye nélkül. íme. — Első kérdésünk: kik az ab­normálisok. miért alapították a klubot? — Szőkébb értelemben az egész világ abnormális. A klu­bot azért alapítottuk, mert nem volt jobb dol­gunk, és volt két szabad óránk. Az alapításnak történelmi hát­tere van, de idő és hely hiányá­ban nem ismer­tetjük. — Mi a konk­rét célotok, ter­vetek, elképzelésetek? — Konkrétan semmi. Egyéni vállalások alapján harcolunk a bunkóság formái ellen, tudomá­nyos alapokra helyeztük a naplo­pás elméleti és gyakorlati mód­szereit. Vannak egyéb elképzelé­sek a tervezgetésekfázisában. — A klub mekkora néptöme­geket tudhat maga mögött? —Ez egy országos szervezet, hatalmas szellemi erőt képvisel népes tagságunk (9 fő), és ren­geteg pártoló tagunk van (30fő). Képviselve vagyunk még Szol­nokon és Jászapátiban. Lassan terjeszkedünk. — Hogyan lehet valaki klub­tag, és milyen előnye-hátránya származhat belőle? — Az irányelveket a Mű tar­talmazza, de a központi koor­dinátor, a NAGY TYAF- TYAF rugal­masan kezeli az ügyeket, olyannyira, hogy például klubon belüli szakadás leg­feljebb skizofrénia esetén követ­kezhet he. A tagság előnye, hogy tartozunk valahová úgy, hogy nem tartozunk sehová. A szerve­zetünk csak tömörít, de nem for­mál. Nincsenek jogok és kötele­zettségek, az egyetlen feltétel az abnormalitás, ez, ami összeköt. Mindenkinek azt kell csinálnia, amit akar, amíg ezzel másnak kárt nem okoz. Akit ezek után (is) érdekel a dolog, vagy bővebb felvilágosí­tást szeretne, név és cím a szer­kesztőségben. Kivonat az alapító levélből: Az Abnormálisok Klubja el­határolja magát minden politikai szervezettől. A klub tagjai lehetnek bolon­dok, őrültek, diákok, és az, aki teljesíti a 6. pontban foglaltakat. A hülyéktől és a normálisoktól teljesen elhatároljuk magunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom